Athenaeum, 1838/2. félév
1838-10-18 / 32. szám
at so effajta Ka. TUDOMÁNYOK’ ES SZÉPMÜVESZETEK* TÁRA. Kiadó szerkesztők* SCHEDEL, VÖRÖSMARTY, szerkesztő tan: BAJZA. .——7 második ív.—— Elasodik félév. Pest, October* 18. 1838. 33. szám. Tartalom Jozéfa (D. Szabi Dávid). — Lafayette’ szavai a’ történetirási fatalismusról (V—a). — Az özvegy. Bechstein után (Beöthy Zsigmond). — Magyar játékszíni krónika. Munkácsy’ 26 hazugsága (Bajza). Jozéfa. Üdvözlek titeket, gondolatok, kik — mint tender’ fenekén fakadó édes forrás’ kékes vizei a’ zavaros-zöld hullámok közt — szelíden kóvályogtok lelkem’ mélyében ’s üdvös képeket forgattok elé; ti tiszta sugarai vagytok az emlékezetnek, a’ hölgyek’ leglelkesbike’ emlékezetének, kik, mint a’ leáldozott nap’ búcsúzó fénye, még egyszer visszalövelletek a’ komoly élet’ fellegeire, azokat arany szegélylyel ékesítők. — Napok és évek forgának el fölöttem, eltemetők egymást pünkösd kellemü mosolygásaikkal és villámos viharaikkal egyetemben, ’s néma sírhalmaik felett csöndes ünnepélyességben úszék és pihene a’ homályos köd, a’ feledés’ egyszerű leple. Alatta pedig elillatozott rózsák és eralények, az ifjú’ egykori gyönyörei, hamvadának. És a’ férfiú végtelen pusztaságban áll, kitéve égető napnak, kitéve förgetegnek, miként elpusztúlt egyház’ romladéka. — De áldott légy, hallhatatlan erő, ki a’ kebelt húrokkal rakád meg, új meg új édes daltzengőkkel és — álmodás alatt — már rég elhúnyt még édesebb dalt ismétlőkkel. Ők megrezdűlének, és kimondhatatlan jólesés’ érzete közben hallok édes harmóniát, minőt a’ jámbor lélek, halk, tiszta éjjeleken, angyalajkakról vél hallani. — A’ leglelkesb leány , és te, örök természet, vagy tok tartalma e’ harmóniának. — Üdv neked, halottaidból feltámadt emlékezet! *■ * * Épen illyestve, mása e’jelen órának, csöndelye a’ táj felett, midőn a’ bölcs atya, keble’ kincseivel, a’ nővel és gyermekeivel, üle a’ visegrádi romok közt egy ledőlt fal’ mohos kövein. Köztök Jozéfa , a’ díszes családfűzér’ egyik rózsája üle, dobogó kebellel pihentetvén fekete szemeit a’ varázs fényben úszó tájon ’s komoly romokon. Oldalt egy idegen ifjú andalga, szemeit és egész lelkét a’ családon legeltetve. A’ nyulatsági kirándulás gazdag vala gyönyör-éldeletben, ’s a’ lelkek, mint mezők’ virága az éji harmatnak, megnyilatkozának a’ mindenünnen kínálkozó örömeknek, ’s azok’ elfogadása közben dicsőülve repesének. Ám, hol is van öröm, melly mérkőzhessék a’ tiszta természettől ajánlottal! Teremhet-e illyen a’ tánczpaloták’ fojtó gőzében, avvagy nyújt- 32