Athenaeum, 1839/1. félév
1839-04-21 / 32. szám
502 részint bélyegezze, részint teremtse is. Legtöbb tartományban, de kitűnőleg Görögországban és Angliában megelőzi a’ dráma a’ próza’ tudományos vagy művészi fejlését. Ez a’ híd, mellyen át a’ gondolat és képzelődés, eddig a’ költészetre fordítvák, új vidékre lépnek. Chateaubriand, míg a’ reformatio elveit mérséklettel ’s józansággal fejtegeti, menynyire ezt tőle mint nagy catholicustól várni lehet, azon csodálatos izgatásról mégis, mellyel e’ történet az emberi lélekre hatott, csak igen kevés igazságszeretettel szól. Ő felteszi, hogy a’ catholicus vallás lényegesen népszerű, hogy az a’ nemzetek’ érzelmeire volt alapítva, ’s hogy a’ reformatio a’ fejdelmek’ és nagyok’ műve. De ha látjuk, mi gyönyörrel hallgatá a’ nép sok ideig a’ római papság’ ellen írt gúnyokat; ha olvassuk, hogy sok évvel azelőtt Wikleff a’ pórnép’ őrserege közt jőve szent Pál’ templomába, nem tudnék bizonyosan megmondani, angliai nyolczadik Henrik vagy szászországi Fridiik többet tettek-e a’ protestantismusért, mint Konstantin az eredeti catholicismusért. ’S általjában, ha a’ Protestantismus Angliában királyi pártolás alatt emelkedők föl, a’ római vallás nem kevésbbé királyi pártolás alatt vert ott gyökeret. Azonban nem sok szót érdemel, valljon a’ revolutiókat aristocratia, v. democratai munkásság hozza-e létre, csak az elvek magok a’ népnek kedvező resultátumokra vezessenek. A’ reformatio’ democratai izgató ereje nem a’ benne munkás személyek indító okaiban feküdt, hanem egy elv — a’ gondolat-szabadság — megállapításában, azon elvében, mellyet a’ reformátorok magok sem korlátozhattak volna. ’S épen azért vont a’ reformatio maga után Angliában egy széles, igen fontos következményt, minthogy fejdelmek ’s felsősének vezérlék a’ népszerű érzelmet. — Közeli érintésbe hozá az egymással a’ társaság’ minden osztályait, ’s a’ biblia’ fordítása a’ literaturának ’s költészetnek egy nagy és zöld vaséjét alkotá, hol minden lélek, finom és durva, műveletlen és tanúit egyesüle a’ tanúlság’ és gyönyör’, vigasztalás’ és remény’ közös forrásánál. Azonban, ha a’ műveltség’ fokai valamelly országban sok ideig egyenetlenek falának, ha a’ néptömeg sok ideig csak a’ tudás’ kezdeteire vala kárhoztatva ’s a’ kisebb szám elveszett az iskolák’ szőrszáll hasogatásai ’s mesterkélései közt, legalább egy nemzedéknek el kell telni, míg a’ literatura mintegy folyékony ’s keringésében gátolatlan lesz — míg a’ közönség egy zárt ’s egyesült hallgatóságot (auditóriumot) alkot. — Még a’polgári háborúk, sőt II. Károly visszaállítatása után is létezett udvari literatura, melly a’ nagy angol közönség’ literaturája nem valt. Míg Cowley a’ túlzásnak ’s mesterkélésnek egy új nemét vitte bé a’ költészetbe, Henrik az édes, képzeményes dalosok’ régi sorát folytatá, kik csicsomás és regényes lovagok ’s cavalierok közt fejlődve, mindig bámultatnak, de soha nagy körben népszerűek nem lesznek. — Küzdés támadt az ó iskola’ assectatiói közt, mellyben olasz szellem uralkodott ’s az új iskoláéi közt, melly a’ francziák’ prózaibb divatából indúlt ki. Dryden’ férfias erejének befolyása alatt végre az utóbbi jön túlnyomó, ’s e’ nagy izó még eleget tarta meg a’ valódi nemzeti szellemből, hogy csaknem első legyen, ki hasonló figyelmet ébreszte a’ kisebb szám ’s a’ nagy tömeg közt. Elbeszélései ’s satyrái a’ népnek valának költve; csintalan vígjátékai, falában járó tragoediai az udvar’ korcs bohóságai voltának. A’ criticának szokott tévedése, feltenni, hogy egy nagy költő’ ízlés- és itélethibái az idő’ népszerű érzelmével öszhangzólag követtetnek el,_ rendszerint azonban még inkább összefüggenek az udvarok’ és criticusok’ hamis nézeteivel. Felesleges szemlélet is elegendő volna annak bebizonyítására, hogy Shakespeare’ enyelgő ’s mesterkélt elmélkedései, keresett ’s túlságos képen rész tréfái és szójátékai nem a’ nép’ seprejének, hanem a’ társaság’ tejfelének valának írva, így van Dryden’ minden, még roszabb hibáival is— az utálatos morál vígjátékiban, túlságos dagálya limes tragoediáiban az udvarra, nem pedig a’ nagy közönségre vala számítva. A’ nagy sokaságban olly sok természetes értelem ’s indulat lakik, hogy egy ember, ki, nem mondjuk az észhez, hanem a’ sokaság’vszivéhez beszél, soha sem marad hosszas ideig hamis úton. Még ma is, midőn pedig a’ közönség sokkal inkább egy egészet alkot, gyakorlati ítéletre legjobban felhatalmazott emberek tőnek bizonyosokká, hogy a’ karzat’ ítélete épebb és nemesebb.