Athenaeum, 1839/2. félév

1839-09-01 / 18. szám

277 278 mindig összekapcsolja a’ barátság? fonalát, mellyet a’ csatakard olly sokszor élével elmetsze. Végre visszatolatik a’ török, ’s csendesen foly a’ Duna, mint egy elválasztó tenger a’ két nemzet közt, melly egymással hadakozni többé nem kíván. A’ vérfolyamok elmosták a’ harcz’ magvát, de vele a’ barátságét is. A’ kelet felett most új időszak derül, mellynek mi küszöbén állunk. Elhangzott már a’ fegyverek’ zöreje, a’ nyűgöt is elunta a’ kardot , ’s béke lépett a’ harcz’ helyébe. Hol az előtt csak fegyverszünetek köttettek, ott kereskedési szerződések és szövetségek iratnak alá, az európai mivelödés’ csirái, mellyek történetesen oda vitettek, gyökerezni kezdenek, ’s a’ kor közeledni látszik, hol Turan is Iránná válik, más most a’ nyűgöt’ rendeltetése, mint az előtt, nemesebb, és dicsőbb: visszavezetni a’ mivelödést ’s tudományt anyaföldére, eloltani kereskedés által azon vad szellem’ utolsó szikráit, melly ott lángolt, baráti közeledéssel véget vetni az ezeredes bajnak, ’s eltörleni azon szakadást, melly az emberi nemből két ellentábort alkotott. Itt találnak majd elegendő tért az összenyomott nyugoti szenvedélyek, ’s a’ két világrész’ öleléseiből talán még szerencsésebb egy ivadék születendik, ’s egy erősebb kor, mellynek kifejlődéséről még képzelmünk sem lehet. Hogy pedig nem hiú ezen remény, hogy ez nem csak egy phantasticus agy’ álmodozása ezt mutatja a’ világ’ mostani állapotja. A’ végzet kényszeríti az angolokat, hogy, míg Keletindiában mindig csak békét keresnek, fegyverrel tovább terjeszszék hatalmukat, sőt a’ béke’ megtartására épen most egy új hatalmas birodalmat, az Afgliánokét sok eldarabolt országokból alkotni kénytelenek. A’ Kaspitenger ’s Jaxartes felöl az orosz czár gyakorolja hatását a’ perzsa sahra. Aegytusban egy ravasz török gondosan ápolja azon magokat, mellyeket a’ francziák a’ múlt század’ végén vetettek, ’s a’ nyomott politicai vallások’ apostolai Europa’ minden országaiból nála találnak menedékhelyet, mellyet az európai haladás’ némelly ágának beoltása által hálálják; a’ francziák hidat építettek Európának a’ Középtenger felett Afrikába, és Feketetenger és Duna, Euphrat és Tigris Törökország felé irányozzák a’ polgárosodás’ folyamát, míg nyűgod Amerika mindig előre hatva végre a’ világtenger’ partjain megálland, ’s szemközt találandja ifjúsága’ erejével China’ megkövesitz ezeredes mivelődésének múmiáját. ’S midőn így Ázsia’ közepe azon központ, hova a’ miveit népek, mellyek onnét származtak, minden felöl irányoznak, ’s így a’ világtörténetekben a’ nagyszerű kör kezdetébe viszszamegyen, ’s bezárkózik, akkor érdekes minden egyes nemzetnek állását vizsgálni, melly ezen mozgalomban részt veend, hogy az erők meghatároztassanak, mellyek halandnak. Mert az egyes nemzeteket egy titkos kötelék fűzi össze, belölök egy egészt, emberiséget, képezve ; és ezen egészből kirántva az egyesnek történetei érdektelen, ’s homályos egy kép, mert a’ részletnek titkai csak akkor fejlődnek ki, mikor viszonya az egészhez meghatároztatik, csak akkor tűnik ki az előtéren látható küzdésnek jelentékenysége, ha a’ háttér is szemeink elébe nyílik, ’s e’ tekintetből minden jó nemzeti historia, némi részben világhistoria. És ez azon álláspont, mellyröl nemzetünkre egy rövid pillantatot vetni kívántunk, a mint jött be Európába ázsiai vadságában ’s vad szabadságában, mint kezdett európai formákba simulni, mint jött érintésbe egymásután a’ görög, német, szláv olasz, török nemzettel, mindegyikétől valamit kölcsönözve mindegyikének uralkodását visszataszítva; hogyan alakúlt azon keletnyugoti állapotunk, melly a’ két múlt században sőt később is anomáliának tartatván Európában, kiegyengetésére harczos és békés módok szünetlenül használtattak, ’s melly fúgékony életerejével minden megtámadásoknak ellentállván, sajátságunkat képezi, ezen municipalis szabadság, ezen önkormányzás alólról, melly a’ nyugoti nemzetek’ fogalmaival annyira ellenkezik, ’s épen azért, mivel rendszereikhez semmiképen nem simúl, tölök nem is ismertetik, ’s hogy mind ez egy szóban központosíttassék, hogyan maradott meg nemzetiségünk, melly által a’ nyűgöt’ azon utolsó, kelet felé nyúló lánczszemévé lettünk, mellyhez a’ kelet ősi institutióival ’s municipalis függetlenségével legkönnyebben csatlakozhatnék. A’ fátyolt azonban, melly a’ jövőt fedi, emberi szemét nem hathatja, csak a’ múltnak bájkönyve fekszik feltárva előttünk, mellynek lapjain azonban sok varázsmondat a’ jövőre mutat, melly mindig a’ múltban gyökerezik, gyökökből pedig, ’s lombokból gyanítható a’ fa’ gyümölcse, ’s egy mélyelmü német tudós’ 18 .