Athenaeum, 1840/1. félév
1840-03-22 / 24. szám
373 374 ra hoz. Ekkér nem leszen nehéz szerepének legellenmondásosb részleteit is öszhangzó egységbe hoznia. Most nincs egyéb hátra, mint kidolgozott drámai alakját a’ nagy mísalkotványnyal olvasztani egygyé. Illetőleg mindenki igyekszik a’ darab’ hullámzatát és tempóit visszaadni. Ez okból a’ mű’ folyamatát háborgató észrevételeknek ezen próbán nincs helye, vagy csak a’ felvonási szünetekben. Hogy az elmondottak valósuljanak, a’ rendezők’ tehetségének ’s tetterejének marad föladatul. Ha a’ tagoknál erő mellett akarat és energia van, a’ rendezői nehéz hivatal igen megkönnyíttethetik. Munkásságáról még egyszer szigorú számot ad magának a’ színész, ’s a’ főpróbára annak érett gyümölcsét hozza fel. Itt már a’ külön erőket egy pont’ irányában látjuk mozogni, hullámzani ’s összeforrni az események’ egészében. Természet és szabatosság, való és szép feloszlanak egymásban, ’s a’ biztosság’ öntudatának könnyűségével lejtenek előre. Szóval, a’ színművészet’ belső feltételei kitöltvék, ’s a’ színészi genius a’ teremtés’ birodalmába emelkedik. Előadásnál szükség, hogy a’ színész’ drámai kedélye semmi idegen nemű benyomás által ne zavartassák a’ közidőkben, ’s eszmélete, minden más gondoktól függetlenül, egyedül föladatában öszpontosuljon. Hogy a’ dráma személyzetein’ lelkében megörököljön, megtartandom a’ háromszori előadás’ rendszerét két hét alatt, mint épen ez okból a’ bécsi várszínháznál történik. A’ próbák közti időmennyiséget a’ föladatok’ nehézsége határozza; például nagyobb tragoediához körül belül az első és harmadik próba között 2—3 hét ; ettől az előadásig 1—2 hét kivántatnék. A’ köz foglalkozásokat legszigorúbb ellenőrség tartja szemmel. — A’ repertoir (játékrend) egyik legfontosb körülmény egy nemzeti irányú színház’ intézkedésében. Színházain’ játékrende tehát kizárólag szellemi tartalmasság’ ’s erkölcsi becs’ elvével szerkeztetik. Remek színművek, új meg új lélektani föladataikkal, szintehetségeimnek iskolát, diadalaiknak újabb mezőket tárván föl, egyszersmind közvetlen ’s végczéljaim felé haladok; ’s míg német versenytársam pompás hamis árut ád, én addig egyszerű, de valódi becsűt adok, hasonló árért. — Shakespear, Schiller, Goethe, Calderon, Lessing, Moliere, Scheridan, Dumas, Hugo Victor’ leghatásosb művei színköltőm mellett még egy pár fordító kezet foglalkoztatnak, ’s ezóta valamennyit leírhatom; a’ franczia és német drámaliteratura’ folytonos hozományait hetenként ezekkel fűszerezem. Intézetem’ jelesleteit féltett kincseim gyanánt tekinteném ’s tekintetném; örök újdonságaikat ’s elavulatlan érdekességüket a’ közönség előtt mind gazdasági, mind művészeti szükségességből folyvást fent kell tartanom; török mindig jeleset várván a’ közönség, illető időre van szükségük; ’s e’ nem mindennapiság óhajtotta teszi felléptöket. Színházam’ növendékeinek pedig — ha nálok legkisebb erőszikrát pillantok is meg — pályatért nyitok; balul sikerült első próbáik után a’ művészet’ legyőzhetlen nehézségeivel nem csüggesztem, sőt bátorítom, ápolom, vezetem. Színigazgató választmányom az elnökön kívül, a’jeles színházak’ példájára, két jeles költőből, két történet - és régiség-tanárból, két történeti- é s egy tájfestészből, öt színészből és egy színmesterből állana; azon különbséggel azonban, hogy a’ választmány függne az igazgató elnöktől és nem megfordítva. E’ választmány’ munkaköre pedig következő : Színházam minden kül- é s belviszonyainak elintézése, miilyenek: külföldi ügyvitel és levelezés, pénzkezelés, havonkénti játékrend-készités, szereposztás. A’ művészet körében positiv javítási ’s előmozdítási rendszer’ alkotása ’s teljesíttetése. A’ színészet’ technicai részéről pedig díszítményt, bútorzatot és costum-ot illető kérdések’ megfejtése ’s teljesíttetése; tudniillik ezeknél a’ forma és színek’ meghatározása történet-, kor-, helyzet- és jellemszerűség’ tekintetében, ügyelettel arra, hogy a’ hűség’ és szabatosság’ szigorúságai műveit ízlés által módosíttassanak. Egy tiszta kebel és ész’ tekintetével bíró criticára művészetem’ és pénzügyem’ érdekében egyiránt elkerülhetlen szükségem van. Az művészetem’ lépteinek szüntelen éber ellenére, ’s míg a’ drámai művészet’ magasb szépségeit és érdemeit bölcsen commentálja, egyszersmind fölnyitja a’ tömeg’ szemeit a' nagyságnak és szépségnek szemlé