Athenaeum, 1840/1. félév
1840-05-08 / 37. szám
’s azután apránként annyira eltávozunk a’ tányértól, hogy annak szélétől a’ fenekén levő pénzt nem látjuk, ’s akkor vizet töltünk a’ tányérba: a’ pénz’ képe fölemelkedve fog látszani a’ vízben. Ez hasonlókép a’ sugárszegés’ következése.A’ fénysugárnak eddig előadott törése neveztetik közönségesnek, rendesnek, vagy szokottnak, azért, mert mindenki előtt ismeretes, ’s nagyon gyakran jön elő. Van azonban egy másik neme is a’ sugárszegésnek, melly, mivel nem sok testekben történik olly mértékben, hogy könnyen szembetűnnék, ’s azért csak a’ tudósok’ figyelmét vonta magára, és mivel a’ másiktól különböz, rendetlennek vagy szokatlannak neveztetik. A’ szokatlan sugárszegés nem szeret külön magában jöni elő, hanem a’ szokottal együtt, a’ kettő egymás mellett. Innen származik a’ kettős sugárszegés, melly abban áll, hogy ha az ember p. valamelly mészispáton (kettős, v. izlandi spat) keresztül néz valamelly képre, p. egy pontra, keresztre, vonalra stb, az a’ kép kettősnek látszik. Ezen tünemény’ vizsgálatánál következő törvényeket lehet fölfedeznünk: a) A’ mészispát rhomboédert egyik oldallapjával tevén a’ képre. 1. mindenik kép a’ kristály’ rhomboéderféle axisával párhuzamosan vitt főmetszés’ síkja’ mentében látható, úgy, hogy egyik kép az egyik, másik a’ másik rhomboedercsúcs felé húzódik. — Krystallographiai tekintetben mindenütt Mohst követjük. 2. Egyik kép a’ mészispát’ tömegében fentebb emelkedve látszik, mint a’ másik. Amaz a’ szokott, ez a’ szokatlan kép. 3. Ha a’ kép felett vízirányos fekvésben karikába körül fordíttatik a’ mészispát, a’ szokott kép mindig egy helyben látszik maradni, a’ szokatlan pedig e’ körül egyet kerülni. Ez minden formai képre illik, csak hogy a’ pontra nézve jobban szembetűnik, mint a’ vonalra nézve, mellynek képe néha egynek látszik, nem azért, mintha a’ kettős törésnek csak bizonyos irányban volna helye (a’ mészispát’ illy állásában), hanem mivel a’ szokott kép’ része fedezi a’ szokatlannak egy részét. Mert valósággal minden egyes pontja egyik képnek, a’ másikból neki megfelelő egyes pont körül egész karikát ír le; mint ezt két egymáshoz végeiknél fogva, párhuzamosan, 4—5" távolságra kötött , mozogható vesszőcskén látni lehet. b) Ha végre a’ mészispátból a’ rhomboéderféle axisra függöleg álló metszések által vág az ember lapokat, ezeken által a’ kép csak egynek látszik, azaz, a’ sugár csak egyféle törést szenved. — Azt az irányt, mellyben, a’ különben kettősen törő kristályok csak egy képet mutatnak, nevezik a’ kettős törés’ axisának. A’ mészispátban tehát a’ kettős törés’ axisa összeesik a’ rhomboederféle axissal, vagyis a’ kettő egy. Hogy azon két kép, mellyet a’ mészispát mutat, ha egyik oldallapjával teszszük a’ képre, vagy más szókkal, hogy az a’ két sugár, mellyre választja a’ mészispát, a’ világosság’ egyes sugárát, egymástól különböző természetű , már a’ fentebbiekből látható némi részben. Láttuk ugyanis, hogy az egyik sugár nagyobb törést szenved mint a’ másik, az egyik körülkerüli a’ másikat, ha a’ mészispát fordíttatik. De még jobban kitetszik a’ kettő közti különbség, ha az ember a’ két képet valamelly sötétes színű, de azért átlátszó turmalinból készült lemezen nézi. A’ turmalin rhomboederféle prismákban terem. Az ollyan néző lemezt, mellyről épen emlékezünk, úgy szokás készítni, hogy a’ prismát az axisával párhuzamosan hasogatják el. Ha már egy ilylyen turmalin lemezen nézünk a’ mészispát által kettősnek mutatott képre, még pedig úgy, hogy a’ turmalin’ axisa a’ mészispát’ fömetszésével, mellyben a’ képek láthatók, párhuzamosan menjen, csak egy képet fogunk látni , még pedig látni fogjuk a’ szokott törés által származott, vagy is fentebb álló képet, a’ másik pedig eltűnik. Ha pedig a’ turmalint keresztbe fordítjuk, úgy, hogy axisa egyenes szegletet csináljon a’ mészispát’ fömetszésével, vagy rhomboederféle axisával; vagy, a’ mi csak oda megyen ki, a’ turmalint nem változtatjuk, de a’ mészispátot elébbeni állásából 90°ra fordítjuk, akkor a’ szokatlan kép látszik, eltűnik pedig a’ szokott. Ezekből következik, hogy azon két képnek (vagy is a’ kétféle sugárnak, melly a’ két képet mutatja) különböző természete van , mert különben vagy mindenik elenyésznek, vagy mindeniknek láthatónak kellene lenni a’ turmalin’ ugyanazon egy helyzetében. Következik tovább