Athenaeum, 1840/1. félév

1840-05-08 / 37. szám

’s azután apránként annyira eltávozunk a’ tá­nyértól, hogy annak szélétől a’ fenekén levő pénzt nem látjuk, ’s akkor vizet töltünk a’ tányérba: a’ pénz’ képe fölemelkedve fog lát­szani a’ vízben. Ez hasonlókép a’ sugársze­­gés’ következése.­­A’ fénysugárnak eddig előadott törése ne­veztetik közönségesnek, rendesnek, vagy szo­kottnak, azért, mert mindenki előtt isme­retes, ’s nagyon gyakran jön elő. Van azonban egy másik neme is a’ su­­gárszegésnek, melly, mivel nem sok testek­ben történik olly mértékben, hogy könnyen szembetűnnék, ’s azért csak a’ tudósok’ fi­gyelmét vonta magára, és mivel a’ másiktól különböz, rendetlennek vagy szokatla­n­­nak neveztetik. A’ szokatlan sugárszegés nem szeret külön magában jöni elő, hanem a’ szo­kottal együtt, a’ kettő egymás mellett. Innen származik a’ kettős sugárszegés, melly ab­ban áll, hogy ha az ember p. valamelly mész­­ispáton (kettős, v. izlandi spat) keresztül néz valamelly képre, p. egy pontra, keresztre, vonalra stb, az a’ kép kettősnek látszik. E­­zen tünemény’ vizsgálatánál következő törvé­nyeket lehet fölfedeznünk: a) A’ mészispát rhomboédert egyik oldal­lapjával tevén a’ képre. 1. mindenik kép a’ kristály’ rhomboéder­­féle axisával párhuzamosan vitt főmetszés’ sík­ja’ mentében látható, úgy, hogy egyik kép az egyik, másik a’ másik rh­omboedercsúcs felé húzódik. — Krystallographiai tekintetben mindenütt Mohst követjük. 2. Egyik kép a’ mészispát’ tömegében fen­tebb emelkedve látszik, mint a’ másik. Amaz a’ szokott, ez a’ szokatlan kép. 3. Ha a’ kép felett vízirányos fekvésben karikába körül fordíttatik a’ mészispát, a’ szo­kott kép mindig egy helyben látszik maradni, a’ szokatlan pedig e’ körül egyet kerülni. Ez minden formai­ képre illik, csak hogy a’ pont­ra nézve jobban szembetűnik, mint a’ vonalra nézve, mellynek képe néha egynek látszik, nem azért, mintha a’ kettős törésnek csak bizonyos irányban volna helye (a’ mészispát’ illy állásában), hanem mivel a’ szokott kép’ része fedezi a’ szokatlannak egy részét. Mert valósággal minden egyes pontja egyik kép­nek, a’ másikból neki megfelelő egyes pont körül egész karikát ír le; mint ezt két egy­máshoz végeiknél fogva, párhuzamosan, 4—5" távolságra kötött , mozogható vesszőcskén látni lehet. b) Ha végre a’ mészispátból a’ rhomboé­­derféle axisra fü­ggöleg álló metszések által vág az ember lapokat, ezeken által a’ kép csak egynek látszik, azaz, a’ sugár csak egy­féle törést szenved. — Azt az irányt, melly­­ben, a’ különben kettősen törő kristályok csak egy képet mutatnak, nevezik a’ kettős törés’ axisának. A’ mészispátban tehát a’ kettős törés’ axisa összeesik a’ rhomboeder­­féle axissal, vagyis a’ kettő egy. Hogy azon két kép, mellyet a’ mészispát mutat, ha egyik oldallapjával teszszük a’ kép­re, vagy más szókkal, hogy az a’ két sugár, mellyre választja a’ mészispát, a’ világosság’ egyes sugárát, egymástól különböző termé­szetű , már a’ fentebbiekből látható némi rész­ben. Láttuk ugyan­is, hogy az egyik sugár nagyobb törést szenved mint a’ másik, az e­­gyik körülkerüli a’ másikat, ha a’ mészispát fordíttatik. De még jobban kitetszik a’ kettő közti különbség, ha az ember a’ két képet valamelly sötétes színű, de azért átlátszó tur­­malinból készült lemezen nézi. A’ turmalin rhomboederféle prism­ákban terem. Az ollyan néző lemezt, mellyről épen emlékezünk, úgy szokás készítni, hogy a’ prismát az axisával párhuzamosan hasogatják el. Ha már egy ily­­lyen turmalin lemezen nézünk a’ mészispát által kettősnek mutatott képre, még pedig úgy, hogy a’ turmalin’ axisa a’ mészispát’ fömet­­szésével, mellyben a’ képek láthatók, párhu­zamosan menjen, csak egy képet fogunk lát­ni , még pedig látni fogjuk a’ szokott törés által származott, vagy is fentebb álló képet, a’ másik pedig eltűnik. Ha pedig a’ turmalint keresztbe fordítjuk, úgy, hogy axisa egyenes szegletet csináljon a’ mészispát’ fömetszésével, vagy rhomboederféle axisával; vagy, a’ mi csak oda megyen ki, a’ turmalint nem vál­toztatjuk, de a’ mészispátot elébbeni állásá­ból 90°ra fordítjuk, akkor a’ szokatlan kép látszik, eltűnik pedig a’ szokott. Ezekből kö­vetkezik, hogy azon két képnek (vagy is a’ kétféle sugárnak, melly a’ két képet mutatja) különböző természete van , mert különben vagy mindenik elenyésznek, vagy mindenik­­nek láthatónak kellene lenni a’ turmalin’ u­­gyanazon egy helyzetében. Következik tovább

Next