Athenaeum, 1840/1. félév

1840-06-11 / 47. szám

Elsö félév. at sas ki 100 oá. TUDOMÁNYOK.’ ÉS SZÉPMÜVÉSZETEK’ TÁRA. Kiadó szerkesztők: SCJIEDESI , VÓRÖSHKABW 3 szerkesztő társ: BAJZA.. St NEGYEDIK ÉV Pesty junius’ 11. 1810. 43. számi Tartalom ! Hogyan lehet korunkban régi műtárgyakat előadni? (Henszlmann Imre). — Bölcs Lokman’ meséi (­Hunfalvi). — Kettős gyógyulás. Folytatás (—r—). — Magyar játékszíni krónika. — Egyveleg (*** és —jd—). — Hogyan lehet korunkban régi műtárgyakat előadni? Minden művészet valláson alapul; mert minden művészet halhatlan lelkünk’ kifejezése, melly az istenséggel legszilárdabb összekötte­tésben áll. Az indusok ’s aegyptusiak a’ lélek’ vándorlásában hívén azt, a’ pantheismus’ tör­vénye szerint az istenségből számlázottnak nézték, kibe fokozatos haladás után visszaté­rendő vala. A’ görögök ’s rómaiak a’ helyett, hogy az embert magasztalták volna, inkább istenöket alázták le, ’s em­berítették, hozzájok könnyebben közelítendők. E’ nézletök bár na­gyobb öntudatukból származott, mint az indu­soké 's aegyptusiaké vala , még is az utóbbiak nézeteikkel egy czélt tűzött ki magának t. i. az istenség’ könnyebb hatását az emberi lélekre ’s annak szigorúabb összekapcsolását a’ leg­főbb lénynyel. A’ keresztény vallás ugyan mint az ember’ eszméletének legfenségesebb követ­kezménye, másféle viszonyba helyező az embert istenéhez, mindazáltal el nem mellőzé az isten­ség’ cselekvőségét lelkünk­ és kedélyünkben. Mig a szilárdabb összeköttetés a’ legfőbb lény és teremtménye közt fenmaradó , addig tehet­ségében állott ennek műveket teremtenie, mely­­lyek szinte új független és sajátos lények va­­lának. Illy szempontból indúlván ki, a’ művé­szetet soha a’ természet’ száraz majmolásának nem lehet tekintenünk, mert teremtményei (a’ szó’ legfenségesebb értelmében) csak a’ valódi tárgyak’ nézetein alapulnak, mellyeket azelőtt még művekké válnának a’ képzelő tehetségben az anyagnak (mellyben előadandók) kivonatai szerint átalakítani szükséges, mivel sem beszélő embereket könyvbe foglalni, sem hússal feste­ni nem­ lehet, sem márványban valódi termé­szetet előadni , de lehet életet önteni az írás­ba, életet adni a’ képnek, eleveníteni a’ már­ványt is; ’s igy ha valaki azt mondja: e’ leírás, e’ szobor eleven, nem puszta szójárással él, és ha­sonló ítélet való lévén, a’ művésznek legnagyobb dicséretére válik. De ha ő műveinek illy életet akar szerezni, elkerü­lhetlen szükséges, hogy azok képzelő tehetségében is éljenek, mielőtt ezen életet alakokban érzékíthetné (versinnli­chen), és úgy szólván benne szülessenek. Lel­künk’ e’ cselekvősége némileg közelít az isten­ség’ teremtő’ tehetségéhez (a’ mennyire képe­sek vagyunk azt átlátni), és soha végre nem hajtható, ha magunk az a’ legfőbb lénynyel szoros

Next