Athenaeum, 1841/1. félév
1841-02-21 / 22. szám
Első félév, 22. szám Tartalom: Venelin ’s a’ moszkai történetiskola (D. Schedel F.). — A’ vizkereszti ünnep. Vége (—I—). — Bölcs Lokman’ meséi [Hunfalvi). — Tárcza: Magyar játékszíni krónika [B. és ***)• — Hírlapi ellenőr [Keszthelyi). — Hírfüzér (—In—). — Literatúrai mozgalmak {S. F.). Venelin, ‘s .’ moszkai történetiskola. (Olvastatott az academia’ kis gyűlésében , jan. 11. 1841.) Tekintetes társaság! A’ mi tudós és szorgalmas társunk Jerney János úr’ Tudománytárunk’ utósó füzeteiben Horvát István urnak fennen hirdetett, de mind eddig befejezetlen munkája’ azon állítását, hogy az orosz birodalom’ alkotói magyarok voltak, fontos, saját, és máshonnan felidézett tanúokokkal megrendítette. E’ jeles értekezés’ olvasása kelté fel bennem, eszmetársitás által, egy más hazánkfia’ emlékezetét, ki Oroszországba kiszakadva, Moszkában egy nem kevésbbé merész tant hirdett. i. hogy a’ magyarok és oroszok hajdan egy törzsöküt tettek; azon különbséggel, hogy az Ádám’ magyarítója, a’ népvándorlások’ korában magyar világot lel mindenütt, a’ mi magyar-orosz földink oroszt lát, oroszt különösen Atilában és a’ bolgárokban, kiket Horvát úr kétségtelen magyaroknak hisz; sőt mert amaz practicusabb férfi mint mi igaz magyarok rendszerint lenni szoktunk, tanítmánya’ termékenyítésére egy jámbor óhajtásnak is enged helyet, mi szerint t. i. orosznak és magyarnak most is — egy nemzetté kellene válni. (!) Egy igen tisztelt barátom, Fekete Gáspár úr, gróf Apponyi Antal, a’ franczia udvarnál levő austriai cs. nagykövet’ fiainak magyar lelkű egykori nevelője, több év’ előtt Oroszországot megjárván, velem néhány orosz munkát közlőtt, mellyek’ szerzőjéről a’ következőket irja: ,,E’ három kötet’ szerzője Juricso Venelin, Beregh vármegyéből származott földink, ki Hucza György előbbi nevét Moszkahonban letelepedésekor változtatta meg, ’s jelenlett Moszka városában egy, Jekaterinoszlav nevű nemes leánynevelő nagy intézet’ igazgatója és orvosa, iró, ’s különösen a’ történettudomány’ buzgó barátja«és űzője; mint ezeket egy más, 1823. óta szinte Moszkában lakó, Szatmár vármegyei hazánkfiától, Molnár János úrtól, tudtam meg, ki jelen nevével Ivan Ivanovics Molnár, ugyan ott a’ Petro-Paulowska Bolnicának vagyis kórháznak másik orvosa, egy mintegy 36 éves, magyarul, deákul, németül tisztán, ’s már moszkául is folyvást beszelő, szíves, derék férfiú, ki engem e’ három kötettel megajándékozván, Venelin urat nem csekély dicséretekkel halmozta, mint ki valaha a’ históriai tudományokban epochát teend.“ — Nem mondhatjuk-e itt is: C’est tout, comme chhez nous? Fekete úr e’ közleménye’ vételének idejében, gyakran láttam magamnál egy kedves vendéget Francziaországból, ki Europa’ éjszakkeletét tudományos és nyelvi készülettel ’s azon czélbúl járta be, hogy az újabb időkben figyelemre méltón, névűikép talán aggasztólag is a feltörekvő szláv népek’ történeteiben, a’ helyek’