Athenaeum, 1841/1. félév

1841-05-04 / 53. szám

837 838 kisl­el nem lehet. Kiaszott arczán gúnyoló hi­degséget láttam elvonulni. — Olvasóim, egy szerény javaslattal válom meg tőletek. Ha a­­karjátok hogy Pu­ckler hazátokról szebbeket írjon ,­bókjaitok szívesebbek legyenek: országo­san ránduljatok ki őt fogadni, ledüztessetek, harangoztassatok, ’s mi legfőbb, kérjétek meg, hogy műveiben rólatok megemlékezzék, daranviü­gyi. Különös polgárodási mód Stessa­­rablóban. Bessarábia mintegy 30 év óta moszka ural­kodás alatt áll, megtartva elkü­lönözött kormá­nyát. A’ kóborok, szökevények, ’s zászlót­ ha­­gyottak olly gyorsan mint csak lehet, igyekez­nek elérni a’ Dm­ester folyamhoz, ’s mihelyt ezt hátra hagyák, bátorságban vélik lenni ma­gokat. Ezért ez országban a’ sok külföldi, kik­nek itt tartózkodása a’ benszű­löttekre nézve sem hasznos sem kellemes; mind a’ mellett a hatóságok ha nem tárt karokkal is, legalább gond nélkül fogadják e’ látogatókat, mert né­zetük az, hogy a’ népesség szaporodjék, ’s új érdekek nyerjenek létert a’ tartományban. Né­­melly városok történetesen már mintegy mene­dékül szolgálnak, így p. o. Akerman, hová az útlevélnélkü­li kószák nagy seregestül tódul­nak , ’s itt a’ rendes polgárok’ testületébe ik­­tattatván, csak hamar önmagok is tiszteletet érdemlő polgárokká válnak. Ez okból fejthet­ni meg az itteni városok népességének rendkí­vüli szaporodását, ’s azon érdekes tüneményt, hogy Bessarábiának némelly igen is népes ke­rületeiben több éveken át egy halálozás sem tör­ténik. A’ státusgazdasági tudós, ki e’ tartomány’ belszerkezetét nem ismeri, kínos zavarba jő, s az életerő eme’ rendkívüli tartósságát, az ég­hajlat’ egészséges befolyásának tulajdonítja. A­­zonban a’ feladat könnyen megfejthető, ha te­kintetbe vétetnek a’ városi hatóságnak a’ pol­gárok’ száma szaporítására intézett törekvései. Például, egy menekvő megjelenik a’ hatóság e­­lőtt, ’s kéri a’ város’ polgárai közé iktatását. Először ezen válaszszal bocsáttatik el: „Bará­tom , ez életmód nem sokat ér, azonfelül nin­csenek útleveleid; de várakozzál egy ideig, ’s meglátjuk mit lehet tenni éretted’­. A’ mene­kült addig várakozik , míg a’ polgárok közöl valamellyik meghal, és ekkor fölszólittatik a’ vörös tábla (a’ városi tisztség) elébe leendő megjelenésre. ’S itt a’ polgárosítás ekkép tár­­gyaltatik: „Mi neve önnek?“ — .Gritsk­ov I­­ván‘. — „Hány éves?”—.Húszon öt’.— „Igen jól van, ifjú barátom, vigyázzon arra mit mon­dandó vagyok. Mitrophán Kalenko ötven éves öreg tegnap h­alálozott meg, ha ön polgár kí­ván lenni, köteles elvállalni amannak nevét és életkorát, igy megengedhetjük önnek, hogy a megholt’ helyébe jöhessen , ’s önnek adand­­juk a’ megholt’ bizonyítványait ’s más iratait”. Gritshhov Iván örömest megegyezik, ’s egyszer­re tiszteletre méltó éktes polgárává lesz a’ vá­rosnak. A’ megboldogult Mitrophán még min­dig él ezen átváltozás (metamorphosis) alatt a’ városi polgárok’ névjegyzékében, ’s megle­het , hogy lételének illyetén két három meguj­­jitása után meghal a’ patriarchalis 150-ik év­ben. Azért hát nem kell csodálkozni, a’ mosz­ka birodalombeli halottak’ jegyzékén , mellyen olly sok száz évet haladott személy neve áll. (Angolból) Széki Ferencs. st' grande chartreuse-i sirásó. (Folytatás.) E’ csekélységek talán untatják is önt ? — szakasztá félbe a’ charth­ausi — ön csodálkozni fog, illyes beszédet hallani egy férfiútól, ki ez öltönyt viseli, ’s ki sírját ássa; ám de ne fe­ledje , hogy a’ szív az utósó, mi magát a’ vi­lágtól elszakasztja, ’s megint emlék az utósó , mi a’ szívtől búcsút vesz ! — A’ felhozott kisded körülmények mind igazak, és igy érdekesek, — folytassa ön. — Következő reggel, hat óra tájban, a’ tá­bornok kelte föl, egészen vadászatra készül­ten ; társul híva meg. Váratlan megjelenése zavarba hoza egy­előre, de ő szokott kedélyességével beszélt, ’s olly nyugott vala , hogy csak hamar magamhoz jövök; elfogadám­ meghívását, ’s menénk. Közönyös tárgyakról csevegtünk, mígnem megállónk, fegyvereinket töltendők. Mig ez történt, merően szegté rám szeme­it a’ tábornok, tekintetét égni érzém arczomon. Mit jelentsen ez, tábornok? kérdém­. — Tudja isten ! azon gondolkodom, hogy mégis csak nagy holló ön: nőmbe lenni sze­relmes !

Next