Athenaeum, 1841/1. félév
1841-01-24 / 10. szám
———.: ÖTÖDIK ÉV. — AT MB Ki ^3 CD OSZ. Első félév. Pest« Januar* 31. 1841. 10. szám. Tartalom : Német és franczia színpad. Vége (Fekete Soma). — Jegyzetek Hetényinek „a’ nőnem' emancipatiója“ czimfi értekezésére. Vége (Sz.) — Az élő szobor (Vörösmarty'. — Eliza. Olasz novella [Bartóczy Mihály'. — Tárcza: Nyilatkozat. — Literatúrai mozgalmak -V. F.). Német és franczia színpad. (Vége.) Dumas Sándor koránsem olly nagy költö mint Hugo; de sajátságokkal bir, mellyekkel sokkal többet kivihet színen mint Hugo. Neki hatalmában van a’ szenvedélynek azon közvetlen kinyomása, mit a’ francziák verve szóval neveznek ’s akkor ő inkább franczia Hugónál; ö rokonérzelmű minden erénynyel, gyarlósággal, napi szükséggel ’s honfiai’ nyugtalanságával, ö lelkesülő, kitörő, comoediásos, nemeslelkű, könnyelmű, kérkedő, Francziaország’ valódi fia , Európa Gascogne-ja. Ő szívhez szól a’ szívekkel, megértik és magasztalják. Feje hasonlít egy vendégfogadóhoz, hova néha jó gondolatok szállnak be, de mellyek csak éjen át mulatnak ott, gyakran üresen áll. Senkinek sincs annyi talentuma a’ drámaira mint Dumasnak. Színház az ő valódi hivatása. Ő született színköltő, ’s jogszerüleg sajátjának tart minden drámai anyagot, találja azokat a’ természetben, vagy Schiller-, Shakespeare- vagy Goethében. Ő új hatásokat csal ki belölök, újakká olvasztja a’ régi pénzeket, hogy azáltal ismét némi kedves napi értéket nyerjenek , ’s mi még köszönettel tartozunk neki a’ lopásokért a’ múltból, mert ő azokkal a’ jelent gazdagítja. Egy, a’ Journal des Débats hírlapban közlött igaztalan bírálat, mellyben művei’ sok jeleneteinek legkitűnőbb párhuzamos helyei kijelöltettek , szegény költőnknek sokat ártott a’ tudatlanok’ tömegénél. De semmi sincs botoraide’ plagium’ felhányásánál; a művészetben nincs hatodik parancsolat, a’ költő mindenhez odakaphat, hol anyagot talál műveire, ’s a’ legcsinosabb oszlopokat is magának sajátíthatja, csak a’templom legyen szép, mellyekkel azt támogatja. Ehhez Goethe nagyon jól értett ’s előtte még Shakespeare is. Szinte igen botor követelés, miszerint a’ költö minden anyagot önmagából teremtsen elő; ez volna azután az eredetiség. Emlékszem egy mesére, mellyben a’ pók a’ méhhel beszél ’s fölhányja neki, hogy ő az anyagot ezerféle virágszálakból gyűjti, miből aztán sankolyát ’s a’ benne levő mézet készíti; de én, hozzá tevén hetykén, én egész mesteri szövényemet eredeti fonalakban önmagamból fejtem ki. Valóban az említett bírálatnak megjelente óta Dumas’ hírét fekete gyászfátyol fedé és sokan állíják, miképp’ fátyol’ levontával az ember mit sem fog megpillantani megette. Azonban egy drámájának, Kean Edmundnak, előadatása óta Dumas’ hírneve homályos leplezéséből újra fényesen lépett elő, ’s avval ujonan tanúsítá nagy drámai talentumát. E’ mű valóban olly élénkséggel van föl fogva ’s kivive, millyet még nem láttam: ott egy öntet, egy újdonság van az eszközökben, mellyek önmagok kínálkoznak, egy mese, mellyírek szövedékei a’ legtermészetesebben fejlődnek 10