Athenaeum, 1841/2. félév
1841-07-22 / 10. szám
folyamában az atyák’ szelleme unokáikról elszállott. A’ fejedelem gyakran még inkább igyekezett megpróbált segédeit szolgálatára az által lekötelezni, hogy nekik jövedelmes jószágokat adott, ’s számokra más polgárok felett mindenféle előjogok által elhatározott túlnyomóságot eszközlött. Ezzel meg nem elégedve, még abban is megegyezett, a’ kedvenczek’ családja’ erősb lekötelezése végett, hogy az adományozott javakat, kitüntetéseket és czimeket maradékaik is örökölhessék. Ebben az volt a’ kinézés, hogy az illy családok’ gyermekei a’ legfőbb hatalomhoz ragaszkodás’ elveiben neveltettek, ’s a' nemesek a’ trónnak mintegy született védei lettek. Neveik’ i vagy ’ végzetének szüntelen emlékeztetni kell vala őket nemességük’ eredetére ’s azon férfin’ érdemére, kit a’ fejedelem még unokájában is tiszteltetni akart; ez bizonyságul szolgáljon nekik, hogy az adományozott jószágon, mellyröl magát a’ család nevezi, azon mellőzhetlen köteleztetés függ, hogy magokat kitűnőleg a’ haza’ szolgálatára szenteljék; ez ösztönözze őket folyvást, hogy nemes gondolkodásmód, közhasznú munkálat ’s erények által magokat a’ sokaság felett kitüntessék ’s így érdemteljes eldödeik’ méltó sarjadékinak neveztetni érdemesítsék. Idővel a’ fejedelmek kiadott oklevelek által ollyan férfiak’ családját szokták nemességre emelni, kik ész, hivatalhűség ’s üdvös szolgálatok által jóakaratokat különösen igényelték. Az igy megnemesített polgárok ugyanazon kitüntetésben részesültek egyéb nemesekkel visszaélés történt, majd a’ gazdag uzsorásnak sikerült nemesi oklevelet vásárolni; míg más ismét a’ hasonló kedvezést aljas szolgálatokkal szerezte meg. Hogy ez által a’ nemesség méltóságából vesztett, érthető. A’legrégibb csak azért is kétségtelen elsőséget követelt, mivel azon kedvező előítélet szólt mellette, hogy zavaratlan forrásból eredeti. Ebből származott lassanként, hogy a’ nemes annál nagyobb tiszteletre számolhatott , minél messzebb távozott nemesedése’ eredetétől ’s minél inkább elveszett ezen eredet a’ régi idők’ homályában. Minthogy többnyire feledékenységbe ment, mi bírta legyen rá a’ fejedelmet valamelly család’ nemesítésére : a’ régiség ’s az ősök’ hosszú sora lett a’ kitünőbb nemesség’ ismertető jele. Utóbb a’ vak ősi elbizottság nem akart maga mellett ollyakat szenvedni, kik csak tegnap óta állának a’ nemesek’ névsorában; az új nemesek’ sarjadékával érintkezést megbocsáthatlan lealacsonyításnak tartotta. Legyen az új törzsökatya’ érdeme még olly elhatározott; legyen még olly világos, hogy egyszer újnak kell lenni, a’ mi majdan régi legyen; tanúsítson a’ történetírás a’ leghíresebb családok’ elfajulásáról; legyenek azoknak utódi puhaság által elkorcsosodva, kicsapongás által eleretlenedve, ’s ne legyen jeles őseikkel nevükön kívül semmi közös: mindez nem tarthatja vissza az előkelő tudatlanságot, hogy magas származásával kérkedjék ’s megvető mellékpillanatokat vessen azokra, kik az újabb időkben személyes érdemmel tünteték ki magokat ’s önszerezte nemességgel fénylenek. A’ nemes, ki nevét valósággal megérdemelni ’s kitűnő állásának méltóságát fentartani akarja, nem képzeli nagyságát nagytekintetű’s érdemteljes ősöktől származásban, az embernek, bár mik voltak is elei, önszerezte érdemek által kell megnemesednie. Nyereség ugyan becsületes , előkelő ’s vagyonos szülőktől származhatni, mert ezeknek gyermekeik’ jobb kiképzésére sok eszközük vannak hatalmokban , mellyek a’ közrendü, gyakran nyomasztó élelemgondokkal küzdő polgártól megtagadvák; de azért még a’ feszűletés nem nemesít, ’s azért még születésünk nem jobb, mert atyánk nemes ’s mert pénztömeggel bír. Ki azt képzeli, mivel szülei főrendüek, ereiben tisztább vér kering, ’s alkalomszereit fenséges!) lélek eleveníti, az a’ természetet gúnyolja. A’ pór és a’ fejedelmi csecsemő egyformán lépnek az életbe, és az elsőnek vére sokszor romlatlanabb, mert szülei’ életereje kevesebbé van meggyengítve. Épen olly kevéssé kétkedik a’ nemes, mivel talán ősi várban lakik, mivel tagjait selyem takarja ’s mellén rendkereszt csillog. Mint sas a’selyemfonatba burkolt hernyóra, úgy néz le a’ bölcs arra, kinek nincs más becse, mint a’ mellyet rég elhunyt ősöktől, a’ palotától, amilyben lakik, drágább ruházattól ’s a’ díszjelektöl kölcsönöz, mellyek azon ivadék’ elkorcsosodását tanúsítják , kinek nincs bátorsága , ősének érdemét, mellyet a’ fejedelem emlékezetben tartani akart, tulajdonává tenni. Nem kérkedik a’ hiúságtól kitüntetésnek tartott czímerrel, méltósága alattinak tartja, ollyasmiben elbízni magát, mit a’ keresztes hadakban a’ táborozás’ vagy a’ csata’ zavarja közt elesettnek könnyebb megismerése végett talált fel a’ szükség. Pusztán löszármazása miatt nem képzeli magát jogosítottnak főbb hivatalra. Az ország’