Athenaeum, 1841/2. félév

1841-11-25 / 64. szám

Róma és a’ román népfaj. (Történeti és költői szempontból tekintve.) — — — Famam extendere factis, Hoc virtutis opus I — — — Valamint újabb időnkben a’ füg-­rétién Éj­­szakamerika mellett Napoleon, úgy a’hajdan­­kor’ viharai közt a’ szabad görög társaságok’ irányában igen szembeötlő tünemény : Nagy Sán­dor. De micsoda e’ két rövid életű­, szelíd zsar­nok, a’ világuralkodásban megőszű­lt Rómához képest?... Róma’végetlen hódításai,’s erőszakos rablásainak vérgyakorlata által emberi hibáink’ legaljasabbikát, az önzést ’s telhetetlen hírvá­gyat, a’ legmagasabb egyetemi fokra emelé, ’s a’ legóriásibb és borzasztóbb alakban tű­nteté elünkbe.—Ez volt az emberiség’ physicai ere­jének alkalmazott, gyakorlati műkisérlete (ex­perimentum) , mellynél az erkölcsi erő is nagy, de csak alárendelt szerepet játszik, ’s a’ legneme­sebb görög példánynak nagy részint szegény utánzata által gyöngül. Görögország tiszta déli nap, Róma vérben úszó esthajnal, vagy felhők közti holdvilág, melly a’ vészteli félelem miatt kit sem enyhít, kit sem boldogít. — Különös! Ró­ma a’ statusigazgatás, az alkotmányos rendsze­rek’ majd minden idomán és phasisain keresztül ment, de tisztán és sok ideig egy formát sem vi­selt magán. Ím­ a’ világtörténet’ változó áprili­si ideje ! A’ hét király’ némi aristocratiával kor­látozott egyed uralkodásának elbuktával, a’ m­egfertöztetett Lucretia köztársaságot szül honosai’ számára; de e’ korcsmagzat a’ gya­kori vétők’ ellenére is, nyakára növeszti a’ di­ctatori­a­b s­o­l­u­t­i­s­m­­u­s’ zsarnoki hatalmát; ’s a’patriciusi olygarchia, a’ plebejusi nép­uralkodás’ (pchlocratia) ’s a’gyakori fejet­lenség’ (anarchia) hol arany, hol vas, de több­nyire véres gyilok-töre , a’ consulatus és tribu­­nus plebis’ törvényes tógája alól, e’ sok válto­zat’ idejében mindenkor kitűnik. — És ki mond­ja azt, hogy a’ Nérók, Caligulák’ szörnyképei közt a’ szabad respublica’ álorczája nem mo­solygott ? Hiszen az ekkori senatus’ consulait, a’ 12 lictori vesszőbárd helyett, legalábbis 12 száz fegyvertelen kém környezé! A’ triumvi­ratu­s’ romjain, egy Caesarból száz keletke­zők , hogy elvégre is a’ gyilkolásban megfáradt Róma, e’tisztán katonai hatalmasság, mint egy bűnbánó haldokló, a’ theocratiai kereszt’ hitzsámolyához tegye le világhódító fegyverét.— Valóban a’ világtörténet Róma nélkül mit sem érne, ’s nem volna egyéb, mint egy szelíd szi­getekkel díszlő , sima tükröt csendes tenger. A­­zonban Róma’ örökös zivatara elborítja a’ derült láthatárt, öldöklő villámival összeroncsolja a’ 64 ÖTÖDIK ÉV. második félév. I*est, november* 25. 1841. 64. szám. Variálom 2 Róma és a’ romén népfaj ( Vachot Imre). — Búcsú pohár lk­othy Zsigmond ).— Cosa vara. Folytatás ( — id.). — Tárcza. Hírlapi ellenőr (P. és Egy előfizető). — Hirfüzér( lelete Ignácz).— Magyar játékszíni krónika ( Szelek leli — Literatúrai mozgalmak ( L. F.).

Next