Athenaeum, 1842/1. félév
1842-05-29 / 64. szám
——mám. hatodik tv. ------------Pest* május* 20. 1842. 64. szám. Első félév. A-fe J - je l az UAJ, Tartalom: A’ franczia nagy forradalom’ történetíróiról általánosan, különösen Budolf’ Napoleonáról (Ugod) — Rousseau J. Jakab. Levéltöredék N*hez (L.) — Tár ez a: Ellenjegyzetek Fuehs urnak „Mértan. I. Rész. Számtan“ czímű munkámat illető bírálatára (Dr Taubatz Károly). — Magyar játékszíni krónika (*** és 13.) Hirfüzér A' franczia nagy forradalom* történetíróiról általánosan, különösen Bucholz' Napoleonáról. A’ politicai történetíró’ hatalmát ama’ gazdag tárgy felett, mellyet a’ franczia nagy forradalom nyújt, négy pontból ismerhetni meg: 1) miként tudja ábrázolni és jelenné tenni ezen tartalomdús esemény’ bekövetkezését az európai státusrendszer’ egykorú politicai viszonyaiba; 2) miként nyilatkozik a’ forradalom’ főfeladatának megfejlödése iránt; a’ franczia országnak adandó írott alkotmányi oklevélre, ezen alkotmánynak hatszor változott formájára nézve, mellyek egyszersmind Francziaország’ belső politicai életében a’ legnagyobb változásokat jelelik meg; 3) a’ mindenkor az események’ előtérében álló fő személyeket egyéniségek és tárgyilagos hatásoknál fogva miként jellemzi; 4) mellyik politicai rendszerhez tartozik az író maga. Majd inkább szaporodik évenként a’ franczia forradalomról- munkák’ száma, annál szigorúbbnak kell lenni a’ critica’ kivánatinak az írókra nézve. Több mint fele azoknak, kik ezen átható fontosságú tárgyat kidobozák, sem belső sem külső hivatással nem birt erre nézve. Részint nem bírtak elegendő ismeretével az 1789. európai ’s amerikai emberiség’ társasági viszonyainak; részint nem voltak eléggé pártatlanok és szenvedélytelenek a’ felfogásban, valamint nem bírták teljesen felfogni és feldolgozni a’ túl gazdag tárgyat; részint hibázik bennük a’ politicai nézet és ítélet’ szilárdsága ’s biztossága okai, következménye és folyamatja iránt a’ franczia forradalomnak mind Francziaországra magára, mind pedig Európára és Amerikára nézve. Calonne, Mounier, Necker, Bertrand de Moleville és egyebek a’ forradalomban álltak, nem felette. Az első és utolsó olly kevéssé tudta megtagadni az aristocratiát, mint az elvesztett ministerséget; Mounier a’ forradalmat saját egyéni elmélete szerint az angol alkotmányból akarta megfejteni; Necker pedig úgy kezelé e’ tárgyat, mint nagyságosító textust saját személye’ dicsőítéséhez. Toulongeon őszintén és becsületességgel írt, de szélesen és nem bírva a’ tárgynak azon epicai érdeket megadni, melly benne létezik. Papon saját nyomorában fáradt meg. Thiers a’ maga történetében nem egyéb mint az, mit a’ polgári életben „jó háznak“ nevezünk ’s nem több. Őt ragyogó tulajdonokban felülmúlja Mignet, kinek egyes szakaszok igen sikerültek. Ő azt ad, mit a’ francziák tableau-knak neveznek, és egyéneket a’ párisi clubbok’ inasai és hajfodorítóiig hogarthi élességgel ábrázol. De ama’ fönntebb felállított négy feltételnek ’ csak részenként ten eleget, mert az események’ kezelésében ama’ belső egyenmértéket azon 16- 64