Athenaeum, 1842/2. félév

1842-12-04 / 67. szám

tőkepénzesek 6—7, vagy épen 10—12 procentet kívánnak pénzükért, a’ mondott földmivelő józanul illy kölcsönt nem vehet fel, és igy ipara ’s vállal­kozása egészen elmarad. Így a’ kereskedő, ha a’ körülményekből kikémleli, hogy fél év múlva bi­zonyos áru 6—7 procenttel is könnyen fölebb rúg, és 3—4 procentre pénzt (vagy hitelt) kaphat, meg is fogja akkor azon árut szerezni, de ha 10—12 kamatlábas pénznél olcsóbbhoz nem juthat, józa­nul elhagyja a’ speculation így a’ mesterember. Ekkor maradnak el ezer és millió vállalatok pénz­szegény országban, ’s illy szegénységen egyéb czélszerű­ intézetek, főkép hiteltörvények mellett, jól alapított jegybank segíthet leginkább, ’s ekké­­pen ez nemcsak segíti a’ kereskedés és ipar’ ki­fejtését, hanem ipart ’s kereskedést teremt is. * **) — De teremt a’ hitel és bank pénzt is. Imhol egy példa (szinte Hoffmann után): Pálnak van fölösle­ges 10 juha, de egy tehénre volna szüksége, Pé­ternek van egy fölösleges tehene, de tíz juhra volna szüksége. Felkeresi tehát egyikök a’ má­sikat, ’s csakhamar megegyeznek ’s a’ csere meg­történik. Ezen csere az üzérkedésnek legalsó ne­me ’s csak a’ miveltség’ legalsó fokán állott ’s ál­ló népeknél divatozó. i miveltebb korban ’s korunk­ban és miveltebb országokban, a’ mindennapi ’s nagyobb és kisebb szükségek vagy vágyak’ kielé­gítésére illy cserélés vagy cserében keresgélés a’ legalkalmatlanabb, sőt lehetetlen volna. Mit tesz­nek tehát az emberek ? A’ kinek valamiből fölös­lege van, eladja pénzért ’s a’pénzen vagy egy ré­szén azt, mire szüksége van, megvásárolja. Ek­­képen a’ pénz a’ cserét könnyíti ’s eszközli. In­nen nevezzük a’ pénzt csereeszköznek vagy né­­mellyek szerint, vásár­ eszköznek , vásárlási te­hetségnek. Azonban lehető, hogy a’ fölebbi pél­dában Pálnak annyi fölösleges ruha , hogy érettük egy tehenet kapjon, csak idővel, például egy év múlva lesz (midőn t. i. ríj bárányokat ellenek), fölösleg pénzre sem tehet szert mostanában, te­hénre pedig mindjárt volna szüksége, tehát Péter­rel úgy egyez, hogy a’ tehén’ kialkudott áráról csak egy írásbeli biztosítékot — kötelezvényt — ad, mellyben annak kifizetését csak év’ múltával ígéri: látni való, hogy most ezen ígéret vagy kö­telezvény, sőt valóban vásár-eszköz a’ pénzt pó­tolja, ha pedig azon kötelezvénynek már olly hite­le is van , hogy Péter ezzel a’ neki szükségese­ket, p. o. a’ tiz juhot meg is szerezheti, akkor már az a’ legtökéletesebb csereeszközzé , azaz pénzzé — papirospénzzé — vált. Tehát a’ hitel (azaz bi­­zodalom vagy remény a’ fizethetésre) pénzt terem­tett***), ’s ezért pártolják felvilágosodott orszá­gok olly annyira a’ hitelt. 52. lapon: „Félve mondom, de csaknem meg­győződtem, hogy ipari hátramaradásunknak fő o­­kát aranybányáinkban kell keresni, ’s vi­gyázzunk, nehogy azok legyenek a’ netalán leen­dő bankunkat leginkább fenyegető szirtek.“ Igen ha nálunk az aranyat, mint a’­kövecset, úton útfélen böngészni lehetne, még’s sok egyéb volna és nem volna. Legyen ez elég az eszméleti részből, melly mindössze is csak 65 lap , m­ellyből a’ jegybank, mit egyedül bíráltam, mintegy felét teszi. — A’ szemléleti vagy históriai részt talán általában ’s aránylag jobbnak mondhatnék amannál, ’s benne helyesek is azon egyes adatok, mik pusztán tör­ténetileg mások után írattak le, például jelesen a­­datik elő a’ skót rendszer, azonban nagy részt ál­tanak azok, mik némelly történeti adatok’ ferde egybeállításából, különösen pedig szerzőnek a’ mondott hibás elvek és individuális nézetek után saját jegyzeteiből származtak. Lássunk csak egy­két példát az Angolország’ bankja’ történetének előadásából. (Vége következik.) A. ’ bujdosó. Mit nekem hab ! mit nekem vész ! Én nem félem haragát, Kebelemnek pusztaságit Száz vihar rohanja át. Rajta! gyorsan evezőhöz, Talpra, reszkető legény! Bár toronynyá nő a’ hullám, A’ túlpartra szállók én. Éj borong ott, sűrű ködnek Kétségbarna éjjele ; Lyány! temetve mindörökre Legyen emléked bele, Ki ez égő szerelemmel Enyelegre játszhatni, Ki hűséget esküvél, és Oh! ki mégis megcsalál. Messze tűnnek már a’ partok, Messze tűn a’ gyászvidék, Hol szivemnek béke, csöndé Romhalomba dönteték: Tűnjön is nagy messze tőlem, Hogy ne légyen semmi jel, Melly a’ múltat, érzeményim’ Háborítni, költse fel, paradoxonokkal! „Az ő (t, i. földműves’) tőkéje a’ négy elem — szól szerző — a’ ki ezekkel ’s ipa­rával nem boldogul, azt két %-es (két procentes) kölcsön sem fogja soha boldogítui.“ Valóban vad emberek közt igen jó elv lehetne. „Der Ueber­­gang von der Naturalwirtschaft zur Geldwirth­­schaft kann keineswegs willkührlich herbeige­­führt werden, er ist eben sowohl, wie jeder an­dere grosse Fortschritt zu höherer Bildung eine natürliche Folge der Erziehung des Menschenge­schlechtes.“ Ugyancsak Hoffmann. **) Müsste Grossbritannien den Verkehr, der jetzt mit Noten der Bank bestritten wird, mit Metall­geld betreiben, so würde die ungeheure Masse von Früchten der Arbeit seiner aentsigen Bewoh­ner, deren cs bedarf, um 3000 Centner oder 600 tausend Mark Gold zu kaufen, haben verwendet werden müssen, um zu dem dennoch unentbehrlich gebliebenen Metallgelde noch so viel mehr in Um­lauf zu bringen, als jetzt durch Banknoten er­setzt wird.“ A’ fenntebb idézett Hoffmann’ szavai. ***) Ezért mondotta Hoffmann is a’ hitelpapirosokat pénznek ’s pénzerejűnek, mint fölebb láttuk.

Next