Atlétika - Az Atlétikai Szövetség Közleményei, 1947 (1. évfolyam, 12-15. szám)

1947-08-16 / 12. szám

Dr. SZEDRÁK ELEK: BEKÖSZÖNTŐ A reális életfeltételek egyre nagyobb mértékben bontakoznak ki körülöttünk s így megadatott a lehetősé­ge annak, hogy a Magyar Atlétikai Szövetség jubileumi évét az ünnepi hangulaton túlmenően, jövőt szolgáló cse­lekedetekkel is tartalmassá tegyük. Az ilyen irányú tet­teknek és szándékoknak a sorába lép most Hivatalos közleményeinknek a mai naptól kezdve nyomdatechni­kai úton való közreadása, amellyel egyrészt külső kifejezést óhajtunk adni a közel háromnegyed évszázados magyar atlétika és 50 éves szövetsége eddigi munkásságával meg­szerzett tekintélyének, másrészt a széles néprétegekkel való érintkezésnek ezt a módját új és nagyjelentőségű hajtóerőnek látjuk az előrehaladás fárasztó, küzdelmes útjain. Ennek az útnak a magyar atlétikát közelről figyelők és a nagyközönség szemléletében is legélesebben kiraj­zolódott szakasza az abszolút eredmények állandó javítá­sa és a magyar atlétika nemzetközi sikereinek a fokozá­sa. Az esztendő máris szolgált né­hány váratlan és igen komoly eredményeket, néhány fiatal, jelentős tehetség feltűnése (Goldoványi, Radvány, Lehoczky, Klics a fér­fiaknál,, Mertin Pranovics, Agócs, Kovács-Buna, Lohász, Zsolnai a nőknél), kemény küzdelemben és egy mostoha körülmények között kivívott győzelem (Pesvid­—Zágráb, Magyarország—Románia női) 4 országos rekord, és egy­általában a magyar atlétika eddigi teljesítményeinek egyik legbravúrosabb ténye: a Londonban járt négy ma­gyar versenyző 1­4 angol bajnoksága. Még ebben az évben is várhatunk újabb komoly si­kereket, amelyekkel a magyar versenyzők meg fogják örvendeztetni a nemzetközi atlétikai életet. De a hallat­lanul nagy és várhatan fokozódó európai és világkonkur­renciában csak úgy érhetjük el az általunk várt és ko­moly mérlegelés után is elérhetőnek látszó abszolút és relatív szintemelkedést, ha a rajtunk kívül álló tényezők mellett, az atlétikai eredményjavítás minden korszerű eszközét maradéktalanul felhasználjuk. Fárasztó és küzdelmes útünk második feladata a leg­szélesebb hazai néprétegeknek az atlétikába velő bevo­nása, a mozgásismeret, gyakorlás, versenyzés, élményát­élés minden feltételének megteremtése útján. Ferde vá­gányba sikló felfogás lenne úrrá a magyar közvélemény­ben, ha a magyar atlétikát egyes-egyedül eredményeinek nemzetközi megítélésén keresztül igyekeznénk a nemzet értékrendjébe beállítani s elhanyagolnánk ezreknek és ezreknek lüktető küzdelemvállaló, sikerváró de talán ke­vésbé sikeres. Évekre és évtizedekre szóló ko­moly cselekedetét ugyancsak a mérlegre helyezni. Az összefüggésektől teljesen függetlenül — t. i. amennyiben a tömegek felkarolása lehetőséget ad a kiválóak szelek­tálására­­— érdemes terveket ,erőfeszítéseket, anyagot és pénzt áldozni arra, hogy az ember legtermészetesebb moz­gásainak ű­zését versenyzési kedvtől áthatottan népünk minden csoportjára kiterjesszük, különösen akkor, ha azt olyan szellem-erkölcsi felfogás vállalása mellett teszi, mint amire az antik és a modern atlétika bölcsőjének ringatói gondoltak. Közleményeink ezeknek a céloknak az érdekében indulnak el, új emberi akarásnak és gondolatokat a szín­térre vonzva, híva, vezetői tollakat keresve, hogy a kor­szerű problémák szerencsés boncolgatása után kivilágló igazságok a rakétarendszerű meghajtás elvéhez hason­lóan, szinte lökésszerűen vigyék előbbre a magyar atlé­tikát lemérhető értékeinek minden vonalán. cA mi mmm/sígü­n­k Goldoványi Béla MAFC Ebben a rovatban egy-egy fia­tal tehetségünket mutatjuk be olvasóinknak. Ezúttal a mester és felfedező, Kismartoni Károly dr. beszél büszkeségéről. Bélát nemcsak mint versenyzőt, hanem mint embert is szeretem. Az édesanyja neveltje, aki eddig az élet tiszta, útján járt, melynek jutalma a lélek kiegyensú­lyozottsága és a test ereje. A cserkészet is jó hatással volt erényei kialakítására. Tavaly október közepén a Műegyetem gólyavers­enyén tűnt fel a szőke, sápadt, kitűnő izomzatú, 175 cm. körüli fiú. Hűvös időben, rossz papucsban 10 mé­tert vert rá társaira 100 méteren. 11.6-ot mértünk neki. Határtalan volt az örö­münk az új „fogással", csak ő nem értet­te a dolgokat. Távolba is ugrott 598-at rövid rohammal szörnyű rossz pályán. Mivel felszerelést nem tudtunk adni ne­ki, elhatároztuk, hogy edzéseit csak a tornateremben, novemberben kezdi meg. Szorgalmas­­edzéslátogatónak bizonyult. Izmai finomultak, ízületei hétről hétre la­zultak. Igen ruganyos volt, a páros, láb­bal való, kenguruszerű, hatalmas ugrá­sain sokat derültek társai. Csak attól fél­tem, hogy kedvét veszti és eltűnik, mint Nagyszalánczy és a többiek. Nem, így történt. Az első tavaszi versenyen 11.2-t tartott ellenszélben s a távolt is megnyerte 6.28- cal. Rá egy hétre 11.Hét futott. Aztán beütött a balszerencse. A BEAC-pálya felkapált salakján lerándult. Egy hónapi kényszerű pihenő következett. Majd az MTK Versenyén a cseh Dáviddal, a. ro­mán Lupsával és Barta Lacival került egy futamba, ahonnét ö­téves í­élbírói íté­lettel — kiesett. Édesanyja mesélte ne­kem, hogy az eset mennyire lehangolta. Örültem neki, mert láttam, hogy a ver­seny már élénken foglalkoztatja lelkivilá­gát. Kemény edzések következnek. A Budapest—Belgrád viadalon 10.9-et, majd egy hét múlva 10.8-at fut. HIBÁK, AMELYEKEN JAVÍTANI KELL Természetes adottságaival — gyorsaság, ritmusgyorsaság, ruganyosság — elérke­zett a felső határhoz. Ezen túl már csak igen komoly és céltudatos munka viheti. Stílusában, még sok a hiba. Indulásnál a jobbláb munkája még nem elégséges. A lábrakelés még nem robbanékony. Az in­dulásnál a leglényegesebb mozdulat az előredőlés helyes szöge. Ennek csípőben megtörtnek laposnak és az egyéniséghez alkalmazkodónak kell lennie. Nála a bi­zonytalan kilépés megtorpanást, lendület­­törést okoz. Az első lépések utáni moz­gása már sima, csupa lendület, fokozás, energia. Hibája, hogy az alsó lábszárát kifelé csapja. Végsebessége viszont, a leg­nagyobb sprinterekre emlékeztet. Nagy sprinter lehet 100-on és 200-on egyaránt. De jó távolugró is válhatnék belőle. Ha még több időt tud szakítani az ed­zésekre, n­em lehetetlen, hogy jövőre az olympián is számolni ke­ll vele a legjob­baknak is. dr. Kismartoni Károly Aranyérdeméremmel tüntette ki a köz­társasági elnök négy angol bajnokságot nyert atlétánkat: Garay Sándort, Híres Lászlót, Németh Imrét és Zsitvay Zoltánt. A kitüntetés nemcsak nekik, hanem a ma­gyar atlétikának is nagy megtiszteltetést jelent. Stankovits Szilárd sírját koszorúzta meg négy angol bajnokunk az 50 éves jubileum alkalmával szombat délelőtt. A nagynevű elnök sírjánál Mező Ferenc dr. mondott gyászbeszédet. Virágot helyez­tünk Bucsinszky Viktor sírjára is.

Next