Atlétika, 1988 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

e atlétikai­ ­ SZÁM 1988. JANUÁR AZ ATLÉTIKA NEMZETKÖZI ÉS MAGYAR ÉLVONALÁNAK 1951 ÉS 1985 KÖZÖTTI VERSENYSZÁMONKÉNTI TELJESÍTMÉNY FEJLŐDÉSE, írta: SEBŐ ATTILA és DR. HARSÁNYI LÁSZLÓ Bevezető A sportteljesítmények fejlődési üte­me, s ezek várható trendje szükségszerűen mindig egyik meghatározó eleme volt a sportvezetés döntéseinek, az elméleti és gyakorlati szakemberek tevékenységének. Ezért időszakosan elemzések készültek a világ és egy-egy nemzet versenysportjá­nak változási dinamikájáról. Az elemzések részben a relatív teljesítmények (itt ezen a kontinentális és világversenyeken elért helyezésekkel szerzett pontok számát ért­jük) , részben az abszolút teljesítmények vizsgálatára irányultak (abszolút telje­sítményeken ez esetben az atlétikai rang­listák élén szereplők versenyteljesítmé­nyeit értjük). A probléma iránti érdeklődésre jel­lemző, hogy az e kérdéseket tárgyaló, szá­munkra hozzáférhető hazai és külföldi pub­likációk száma jelentős és sokrétű megkö­zelítést reprezentál. A kontinentális és világversenyeken elért eredmények alakulását, ennek okait, s ezen belül az atlétikai teljesítmények változási tendenciáit Koltai (1971), Páder (1972, 1981), Wazny (1972), Csanádi (1973), Lempart (1973), Lempart-Spitz (1979), Harsányi (1982, 1984) vizsgálta. Elemzéseik számos szervezési és tartalmi kérdés ésszerűsítéséhez vezettek. Kalovits (1960) kutatásai már az eu­rópai és magyar ifjúsági atlétikai eredmé­nyek összevetésével foglalkoztak. Frucht (1960) egyes versenyzők csúcsteljesítmé­nyeinek alakulását vonta matematikai ana­lízis alá, s ennek segítségével prognosz­tizálta az ember sportmotoros teljesítmé­nyének felső határait. Az általa is hasz­nált extrapolációs eljárással Skorowszki (1968, 1969) leírta az olimpiai cikluson­kénti teljesítményingadozást. Ezen azt ér­tette, hogy az olimpia évében az előzőek­hez képest jelentős teljesítményjavulás, majd az olimpiát követő évben visszaesés következik be. E probléma részleteire mutatott rá Lames­ Letzester (1987) hat atlétikai versenyszám világranglistája 1-20. helyezettje telje­­sítményközépértékei­ 1960-1982 közti éven­kénti változásai matematikai elemzésével. Több szerző, köztük Homenkov (1980), Jokl (1984) és Tittel (1984) az atlétikai világ­rekordok és olimpiai bajnoki eredmények tartós irányzatát követték nyomon, s ezek­re alapozva készítettek előrejelzéseket. Hemmel (1981, 1985) az NSZK-beli atlétanők teljesítményközépértékei és a világranglis­ta hasonló adatainak összevetése nyomán munkálta ki hazája női atlétáinak gondozási VALAMINT A VÁRHATÓ TENDENCIÁK .

Next