Atlétika, 1988 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
e atlétikai SZÁM 1988. JANUÁR AZ ATLÉTIKA NEMZETKÖZI ÉS MAGYAR ÉLVONALÁNAK 1951 ÉS 1985 KÖZÖTTI VERSENYSZÁMONKÉNTI TELJESÍTMÉNY FEJLŐDÉSE, írta: SEBŐ ATTILA és DR. HARSÁNYI LÁSZLÓ Bevezető A sportteljesítmények fejlődési üteme, s ezek várható trendje szükségszerűen mindig egyik meghatározó eleme volt a sportvezetés döntéseinek, az elméleti és gyakorlati szakemberek tevékenységének. Ezért időszakosan elemzések készültek a világ és egy-egy nemzet versenysportjának változási dinamikájáról. Az elemzések részben a relatív teljesítmények (itt ezen a kontinentális és világversenyeken elért helyezésekkel szerzett pontok számát értjük) , részben az abszolút teljesítmények vizsgálatára irányultak (abszolút teljesítményeken ez esetben az atlétikai ranglisták élén szereplők versenyteljesítményeit értjük). A probléma iránti érdeklődésre jellemző, hogy az e kérdéseket tárgyaló, számunkra hozzáférhető hazai és külföldi publikációk száma jelentős és sokrétű megközelítést reprezentál. A kontinentális és világversenyeken elért eredmények alakulását, ennek okait, s ezen belül az atlétikai teljesítmények változási tendenciáit Koltai (1971), Páder (1972, 1981), Wazny (1972), Csanádi (1973), Lempart (1973), Lempart-Spitz (1979), Harsányi (1982, 1984) vizsgálta. Elemzéseik számos szervezési és tartalmi kérdés ésszerűsítéséhez vezettek. Kalovits (1960) kutatásai már az európai és magyar ifjúsági atlétikai eredmények összevetésével foglalkoztak. Frucht (1960) egyes versenyzők csúcsteljesítményeinek alakulását vonta matematikai analízis alá, s ennek segítségével prognosztizálta az ember sportmotoros teljesítményének felső határait. Az általa is használt extrapolációs eljárással Skorowszki (1968, 1969) leírta az olimpiai ciklusonkénti teljesítményingadozást. Ezen azt értette, hogy az olimpia évében az előzőekhez képest jelentős teljesítményjavulás, majd az olimpiát követő évben visszaesés következik be. E probléma részleteire mutatott rá Lames Letzester (1987) hat atlétikai versenyszám világranglistája 1-20. helyezettje teljesítményközépértékei 1960-1982 közti évenkénti változásai matematikai elemzésével. Több szerző, köztük Homenkov (1980), Jokl (1984) és Tittel (1984) az atlétikai világrekordok és olimpiai bajnoki eredmények tartós irányzatát követték nyomon, s ezekre alapozva készítettek előrejelzéseket. Hemmel (1981, 1985) az NSZK-beli atlétanők teljesítményközépértékei és a világranglista hasonló adatainak összevetése nyomán munkálta ki hazája női atlétáinak gondozási VALAMINT A VÁRHATÓ TENDENCIÁK .