Autó-Motor, 1967. január-június (20. évfolyam 1-12. szám)

1967-05-06 / 9. szám

Dr. Habuda Zsigmond egyetemi adjunktust Az előzés biztonságtechnikája* Az előzési aktus viszonylag egyszerű­nek látszó, valójában eléggé bonyolult művelet, ha valaki szabályosan akarja elvégezni. Három fő fázisból áll. Az első, amikor a megelőzendőt utolérve, fokozatosan az út bal oldalára áttérünk, miközben fenn­tartjuk a szükséges követési távolságot. A második fázisban a megelőzendőt el­hagyjuk, az úttest bal oldalán haladva. Az eltávolodás mértékét a mögöttünk hagyandó követési távolság szabja meg. A harmadik fázis a befejezés, amikor jogunk lesz ahhoz, hogy visszatérjünk az út jobb oldalára. Miért kell ezt így gyerekesen elsorolni? Mert ha a közlekedési forgalmat figyel­jük, láthatjuk, hogy olyan előzés, amely eszerint megy végbe, szinte nincs. Mintha meg sem tanultuk volna az előzés szabá­lyait. Pedig ha nem ezekkel a felsorolt mű­veletelemekkel hajtjuk végre az előzést, akkor már nem rajtunk, hanem másokon múlik a veszély elhárítása. A szakirodalom egyértelműen veszélyes műveletnek ítéli meg az előzést. Egye­sek folyton , ,lebeszélnek” bennünket róla. Úgy tárgyalják, mintha maga az elő­zés, mint közlekedési mozzanat, nem vol­na szükségszerű, hanem csak egyesek „nyugtalankodnak”. Van olyan vonatkozása is, mikor való­ban csak a lóerő fitogtatása, a hetvenke­­dés az oka. Lásd a balatoni, vagy más csúcsforgalmi időben történő bravúros­kodást. Az előzés szükségszerű művelet, ha olyan járművet érünk utol, amely las­sabban halad. Naív dolog azt várni, hogy valaki lemond az ésszerű sebességéről csak azért, mert más, aki előtte halad, nem kíván vagy nem tud nagyobb se­bességgel haladni. Amennyiben megvannak az előzés fel­tételei, akkor jogos is. Ennél a művelet­nél is csak azt lehet kifogásolni, ha va­laki nem biztonságosan hajtotta végre, vagy kezdte meg az előzést. Az előzés fő problémája az, hogy két, de legtöbbször három jármű mozgása ját­szik szerepet. Az előzést végrehajtó, a megelőzni kívánt, és a velük szembejö­vő a harmadik. Ezek egymáshoz viszo­nyított sebessége határozza meg az elő­zéshez szükséges úthosszát. Az előzési aktust is lehet mozgástani összefüggésekkel magyarázni, csak kissé nehezebb követni. A számítás végzése során az előzési úthosszt két részből összetettnek kép­zeljük. Az ábra jelöléseivel a teljes elő­zési úthossz (sa) a viszonylagos előzési útból és a két jármű sebességkülönbsé­géből adódik. Az előzés alatt megtett út számtani képlete az ábra jelzéseivel: Sa • V* , se = ■■■■■■■— ■■ (meter) V, — \‘i Vegyünk erre példát. Ha a II. számú jármű * Részlet a szerző közeljövőben megjelenő ,,A gépjárművezetés és karbantartás biztonságtechnikája" c. könyvéből. V2 , 60 km/óra sebességgel halad és előzni kezdi a V, 1 40 km óra sebességgel haladó I. számú járművet, a viszonylagos előzési úthossz (sa) a példa szerint a2 + k­ + a, 4-12 = 70 méter. Sa • Yg 70 ISO 4200 V, - V, GO — 40 20 210 méter Ha csak 10 km/óra sebességkülönbség van közöttük, akkor 70 • I»o 3500 50 — 40 10 · 530 méter Ha pedig dupla sebességgel előz, akkor 70 10 3600 • = 140 méter 80 - 40 40 Látható, hogy milyen útigényes műve­let az előzés. Ha dupla sebességgel vé­gezzük az előzést, abban az esetben is 140 méteren keresztül igénybe vesszük — a jelen példában — az út baloldalát. Bámilyen nagy a különbség a két gép­jármű sebessége között, akkor is tekin­télyes előzési úthossz szükséges, mert a féktávolságokból és a járművek hosszá­ból adódó, viszonylagos előzési úthosszt fenn kell tartani a biztonság szempontjá­ból. A követési távolságot tartanunk kell akkor is, amikor előzni szándékozunk. Helytelen gyakorlat az, amikor az előzni készülő járművezető felzárkózik az előtte haladó mögé. Igaz, hogy bizonyos mér­tékig lecsökkenti a viszonylagos előzési utat (az ábrán szereplő fa alaphosszú­ságot), megrövidíti kissé az előzés egész folyamatát. S ha ehhez még az előzés befejezését is úgy oldja meg, hogy elébe vág a megelőzöttnek, akkor egy kis egérutat nyerhet. Érdemes kiszámítani, hogy mekkora előzési útra van szüksége a 60 km/óra se­bességű járműnek egy 40 km/óra sebes­ségű megelőzéséhez úgy, hogy feladja biztonságát, felzárkózik mögéje, és elő­zés után „bevágódik” eléje. A járművek hossza és a kormányzási ívek leírásához szükséges távolság le­csökkenhet a példánkban 25 méterre. Tehát: Sa = 25 méter V2 ** g6 km/óra =40 km/óra Ezen adatokkal a hazárd módon vég­rehajtott előzés útja: 20 – 75 méter Látható, hogy még így is 75 méteren keresztül igénybe kell venni az út bal oldalát. A vele azonos sebességgel szembehaladó járműnek ebben az esetben is 150 méter­re kell lenni tőle, az előzés megkezdése pillanatában. Eddig csak a legegyszerűbb esetet tár­gyaltuk, amikor egyedül haladó jármű­vet előztünk. Vegyük most az oszlop megelőzésének esetét. Csak három jár­műből álló oszlopot veszünk figyelembe. Ilyen helyzet igen gyakran előfordul. Ebben az esetben a viszonylagos elő­zési úthossz kb. 200 méterre növekszik. A sebességeket 80 és 60 km/órában vesszük fel, így az előzés elvégzéséhez szükséges úthossz: Se sa • V2 200 80 V­ — V, 80 - 60 20­0 800 méter Ha a gépkocsija 100 km/óra sebességre is képes, akkor: 200 100 100 -60 20000 . = ■■■■■ ■ = 500 meter 50 tehát az esetben is 500 méteres úton tud­ja csak befejezni az előzést. Sokan túlbecsülik járművük gyorsuló­képességét is. Úgy gondolják, az lesz a döntő az előzésnél. Fenti példák bizo­nyítják, hogy ez igaz is, ha rendkívül nagy sebességkülönbséget tudunk rövid időn belül létrehozni. Akkor valóban rö­­videbb lesz az előzési úthossz, de csak az alaphosszúságon kívüli út rövidül, az alaphossz mindig marad! Sőt a kor­mányzási ív is nagyobb lesz. Az előzési út számításához használt összefüggés valódiságát bizonyítani lehet a csekély sebességkülönbséggel végrehaj­tott előzés, vagy éppenséggel azonos se­bességű járművek figyelembevételével. Vegyük azt az esetet, amikor a megelő­zendő jármű vezetője — igen helytelenül — nem engedi magát előzni, felgyorsít, és közel azonos sebességgel haladnak. A mi példáink adataival az előzési úthossz, ami azt jelenti, hogy mintegy végtelen hosszú úton haladhatnának együtt, de az előzés nem fejeződhetne be. A korrekt vezető sohasem akadályozza a megkez­dett előzést, legfeljebb az előzés befeje­zése után hajt végre maga is szabályos előzést, amennyiben csak elmerengett és nem akar lassabban haladni. Sok baj származott már abból, amikor az előzen­dő, észrevéve hogy előzik, gázra lépve gyorsított. Nagy mértékben megnyúlik az előzési úthossz. Éppen ezért tér ki a sza­bályzat erre a mozzanatra és kötelezi az előzendőt az előzés segítésére. Anélkül, hogy a naívság hibájába es­nénk, kell szólni néhány szót az előzési folyamatból származó tragédiák harma­dik „szereplőjéről” is, a szembejövőről. Nem kötelezi törvény arra, hogy csök­kentse sebességét, segítse elő az előzést. Általános emberi kötelességből — de ön­védelemből is — tegyen meg azonban annyit, hogy egy kissé csökkentve a se­bességét, nyújtsa meg az előzés befeje­zéséhez rendelkezésre álló utat. Rendkívül sokat tehet a szembejövő az ütközés elhárításáért. Nem a „hazárd” ve­zetés elősegítését célozzuk ezzel, hanem azt vesszük figyelembe, hogy nem köny­­nyű dolog az előzés folyamatának előre­látása, távolság- és sebességbecslésekkel. Ilyen ijesztő helyze­tet örökített meg a nyugatnémet ADAC fotoriportere — an­nak bizonyítására, mennyire fontos, hogy tisztában le­gyünk az előzésnek nemcsak a szabályai­val, hanem a tudo­mányos törvénysze­rűségeivel is. Hiszen a fekete VW rossz példáját rögtön kö­vette egy másik ko­csi is, és előzésük­kel olyan helyzetet teremtettek, amely katasztrófához vezet­het . .. 1300 I6000 sa , viszonylagos előzési alaphosszúság Se Sa ' ^ 2 V« \\ sa V, 23­00 se — ■■ — ' V,­­ V, 6« — 40 sa • V? 7ft GO 4200 Vj — V, 60 — 60­0 (co­m végtelen) 24

Next