Autó-Motor, 1967. január-június (20. évfolyam 1-12. szám)
1967-05-06 / 9. szám
Dr. Habuda Zsigmond egyetemi adjunktust Az előzés biztonságtechnikája* Az előzési aktus viszonylag egyszerűnek látszó, valójában eléggé bonyolult művelet, ha valaki szabályosan akarja elvégezni. Három fő fázisból áll. Az első, amikor a megelőzendőt utolérve, fokozatosan az út bal oldalára áttérünk, miközben fenntartjuk a szükséges követési távolságot. A második fázisban a megelőzendőt elhagyjuk, az úttest bal oldalán haladva. Az eltávolodás mértékét a mögöttünk hagyandó követési távolság szabja meg. A harmadik fázis a befejezés, amikor jogunk lesz ahhoz, hogy visszatérjünk az út jobb oldalára. Miért kell ezt így gyerekesen elsorolni? Mert ha a közlekedési forgalmat figyeljük, láthatjuk, hogy olyan előzés, amely eszerint megy végbe, szinte nincs. Mintha meg sem tanultuk volna az előzés szabályait. Pedig ha nem ezekkel a felsorolt műveletelemekkel hajtjuk végre az előzést, akkor már nem rajtunk, hanem másokon múlik a veszély elhárítása. A szakirodalom egyértelműen veszélyes műveletnek ítéli meg az előzést. Egyesek folyton , ,lebeszélnek” bennünket róla. Úgy tárgyalják, mintha maga az előzés, mint közlekedési mozzanat, nem volna szükségszerű, hanem csak egyesek „nyugtalankodnak”. Van olyan vonatkozása is, mikor valóban csak a lóerő fitogtatása, a hetvenkedés az oka. Lásd a balatoni, vagy más csúcsforgalmi időben történő bravúroskodást. Az előzés szükségszerű művelet, ha olyan járművet érünk utol, amely lassabban halad. Naív dolog azt várni, hogy valaki lemond az ésszerű sebességéről csak azért, mert más, aki előtte halad, nem kíván vagy nem tud nagyobb sebességgel haladni. Amennyiben megvannak az előzés feltételei, akkor jogos is. Ennél a műveletnél is csak azt lehet kifogásolni, ha valaki nem biztonságosan hajtotta végre, vagy kezdte meg az előzést. Az előzés fő problémája az, hogy két, de legtöbbször három jármű mozgása játszik szerepet. Az előzést végrehajtó, a megelőzni kívánt, és a velük szembejövő a harmadik. Ezek egymáshoz viszonyított sebessége határozza meg az előzéshez szükséges úthosszát. Az előzési aktust is lehet mozgástani összefüggésekkel magyarázni, csak kissé nehezebb követni. A számítás végzése során az előzési úthosszt két részből összetettnek képzeljük. Az ábra jelöléseivel a teljes előzési úthossz (sa) a viszonylagos előzési útból és a két jármű sebességkülönbségéből adódik. Az előzés alatt megtett út számtani képlete az ábra jelzéseivel: Sa • V* , se = ■■■■■■■— ■■ (meter) V, — \‘i Vegyünk erre példát. Ha a II. számú jármű * Részlet a szerző közeljövőben megjelenő ,,A gépjárművezetés és karbantartás biztonságtechnikája" c. könyvéből. V2 , 60 km/óra sebességgel halad és előzni kezdi a V, 1 40 km óra sebességgel haladó I. számú járművet, a viszonylagos előzési úthossz (sa) a példa szerint a2 + k + a, 4-12 = 70 méter. Sa • Yg 70 ISO 4200 V, - V, GO — 40 20 210 méter Ha csak 10 km/óra sebességkülönbség van közöttük, akkor 70 • I»o 3500 50 — 40 10 · 530 méter Ha pedig dupla sebességgel előz, akkor 70 10 3600 • = 140 méter 80 - 40 40 Látható, hogy milyen útigényes művelet az előzés. Ha dupla sebességgel végezzük az előzést, abban az esetben is 140 méteren keresztül igénybe vesszük — a jelen példában — az út baloldalát. Bámilyen nagy a különbség a két gépjármű sebessége között, akkor is tekintélyes előzési úthossz szükséges, mert a féktávolságokból és a járművek hosszából adódó, viszonylagos előzési úthosszt fenn kell tartani a biztonság szempontjából. A követési távolságot tartanunk kell akkor is, amikor előzni szándékozunk. Helytelen gyakorlat az, amikor az előzni készülő járművezető felzárkózik az előtte haladó mögé. Igaz, hogy bizonyos mértékig lecsökkenti a viszonylagos előzési utat (az ábrán szereplő fa alaphosszúságot), megrövidíti kissé az előzés egész folyamatát. S ha ehhez még az előzés befejezését is úgy oldja meg, hogy elébe vág a megelőzöttnek, akkor egy kis egérutat nyerhet. Érdemes kiszámítani, hogy mekkora előzési útra van szüksége a 60 km/óra sebességű járműnek egy 40 km/óra sebességű megelőzéséhez úgy, hogy feladja biztonságát, felzárkózik mögéje, és előzés után „bevágódik” eléje. A járművek hossza és a kormányzási ívek leírásához szükséges távolság lecsökkenhet a példánkban 25 méterre. Tehát: Sa = 25 méter V2 ** g6 km/óra =40 km/óra Ezen adatokkal a hazárd módon végrehajtott előzés útja: 20 – 75 méter Látható, hogy még így is 75 méteren keresztül igénybe kell venni az út bal oldalát. A vele azonos sebességgel szembehaladó járműnek ebben az esetben is 150 méterre kell lenni tőle, az előzés megkezdése pillanatában. Eddig csak a legegyszerűbb esetet tárgyaltuk, amikor egyedül haladó járművet előztünk. Vegyük most az oszlop megelőzésének esetét. Csak három járműből álló oszlopot veszünk figyelembe. Ilyen helyzet igen gyakran előfordul. Ebben az esetben a viszonylagos előzési úthossz kb. 200 méterre növekszik. A sebességeket 80 és 60 km/órában vesszük fel, így az előzés elvégzéséhez szükséges úthossz: Se sa • V2 200 80 V — V, 80 - 60 200 800 méter Ha a gépkocsija 100 km/óra sebességre is képes, akkor: 200 100 100 -60 20000 . = ■■■■■ ■ = 500 meter 50 tehát az esetben is 500 méteres úton tudja csak befejezni az előzést. Sokan túlbecsülik járművük gyorsulóképességét is. Úgy gondolják, az lesz a döntő az előzésnél. Fenti példák bizonyítják, hogy ez igaz is, ha rendkívül nagy sebességkülönbséget tudunk rövid időn belül létrehozni. Akkor valóban rövidebb lesz az előzési úthossz, de csak az alaphosszúságon kívüli út rövidül, az alaphossz mindig marad! Sőt a kormányzási ív is nagyobb lesz. Az előzési út számításához használt összefüggés valódiságát bizonyítani lehet a csekély sebességkülönbséggel végrehajtott előzés, vagy éppenséggel azonos sebességű járművek figyelembevételével. Vegyük azt az esetet, amikor a megelőzendő jármű vezetője — igen helytelenül — nem engedi magát előzni, felgyorsít, és közel azonos sebességgel haladnak. A mi példáink adataival az előzési úthossz, ami azt jelenti, hogy mintegy végtelen hosszú úton haladhatnának együtt, de az előzés nem fejeződhetne be. A korrekt vezető sohasem akadályozza a megkezdett előzést, legfeljebb az előzés befejezése után hajt végre maga is szabályos előzést, amennyiben csak elmerengett és nem akar lassabban haladni. Sok baj származott már abból, amikor az előzendő, észrevéve hogy előzik, gázra lépve gyorsított. Nagy mértékben megnyúlik az előzési úthossz. Éppen ezért tér ki a szabályzat erre a mozzanatra és kötelezi az előzendőt az előzés segítésére. Anélkül, hogy a naívság hibájába esnénk, kell szólni néhány szót az előzési folyamatból származó tragédiák harmadik „szereplőjéről” is, a szembejövőről. Nem kötelezi törvény arra, hogy csökkentse sebességét, segítse elő az előzést. Általános emberi kötelességből — de önvédelemből is — tegyen meg azonban annyit, hogy egy kissé csökkentve a sebességét, nyújtsa meg az előzés befejezéséhez rendelkezésre álló utat. Rendkívül sokat tehet a szembejövő az ütközés elhárításáért. Nem a „hazárd” vezetés elősegítését célozzuk ezzel, hanem azt vesszük figyelembe, hogy nem könynyű dolog az előzés folyamatának előrelátása, távolság- és sebességbecslésekkel. Ilyen ijesztő helyzetet örökített meg a nyugatnémet ADAC fotoriportere — annak bizonyítására, mennyire fontos, hogy tisztában legyünk az előzésnek nemcsak a szabályaival, hanem a tudományos törvényszerűségeivel is. Hiszen a fekete VW rossz példáját rögtön követte egy másik kocsi is, és előzésükkel olyan helyzetet teremtettek, amely katasztrófához vezethet . .. 1300 I6000 sa , viszonylagos előzési alaphosszúság Se Sa ' ^ 2 V« \\ sa V, 2300 se — ■■ — ' V, V, 6« — 40 sa • V? 7ft GO 4200 Vj — V, 60 — 600 (com végtelen) 24