Az Én Ujságom, 1890. június-december (1. évfolyam, 27-52. szám)
1890-06-29 / 27. szám
•' ' ^ * • 1 03* ' | llllllllllllllllllllllllllllllllllllllUlllllllllllllllilllllllll|lllllllllllllllllllllllllllllll|||llllllllllll!lilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll|lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllll' 2 . -------h|3 AZ ÉN.UJSÁGOM. ©*-’------ 27. szám. 4 tt&JMUttRÁlÍY« Gyermekregény. Elbeszéli » Madlarassy Tiás,ló. _ (Folytatás ) f • vekkel ezelőtt ft rabszolgákkal sere kel- 1lett titokban kereskednem —• folytatá Abdullah. — Annyi négert szedhettem össze a hajómra, a mennyi tetszett, most azonban az európai államok nem engedik Afrika lakóit többé elhurczolni rabszolgákul. Aki rabszolgákkal kereskedik, azt szigorúan megbüntetik, hajóját elkobozzák és így csak a legnagyobb titokban és elővigyázattal lehet e rendkívül jövedelmező keresetággal foglalkozni. Ezúttal 200 rabszolgát kellene szállítanom. Gazdag ültetvényesek bíztak meg vele. Úgy, de honnét szállítsam én azokat a hajómra, hol szedem őket össze, amikor németek és angolok a saját területüknek tekintik már e földet. A személyt és vagyont megvédik. Rabszolgául itt többé nyíltan senkit el nem hurczolhatunk, csupán titokban." Nekem volna egy tervem, de nem közlöm addig, amíg önök nem biztosítanak a felől, hogy czélom elérésében szívvel, lélekkel segédkeznek. Mi lenne a fáradságunk díja? — kérdé egy a társaságból. — Minden hajómra szállított rabszolga után fizetek háromszáz frankot. • — Vállalkozunk! —kiáltanak,örvendve az ígért nagyvárnak, a borbélylyal együtt valamennyien. , — írják alá a szállítási és titoktartási szerződést. Halál az árulóra! — Halál az árulóra ! — visszhangozták valamennyien, mialatt a szerződést gyorsan aláírták, így már helyes, — szólt a rabszolgakereskedő, zsebbe gyűrve a szerződést. — Nincs elvesztegetni való időnk. Minden perez drága. Legyenek azon, hogy mielőbb rabszolgákkal teljék meg a hajóm s én önöknek busás díjakat fizetek. — Halljuk a tervet! Feriz pasaéppen készülőben van Afrika belsejébe egy hosszabb útra, most szedi össze embereit. Álljanak önök hozzá fegyveresekül. Útközben azután, ha már oly területre értek, ahol sem német, sem angol nem vetette még meg a lábát, valami csetepaté alkalmával szakadjanak el tőle s a saját, kezükre folytassanak egy kis embervadászatot. A foglyokkal bátran utazhatnak vissza a tengerpartig; az angol és német hatóságok azt fogják hinni, hogy Feriz pasa küldte önöket vissza Zanzibárba. Ha azután a foglyok Feriz házától el fognak egy éjjel tűnni az én hajómra, önök is könnyen eltűnhetnek a rabszolgákért kapott pénzzel a szélrózsa bármely irányában. — Helyes! A tervet elfogadjuk. — Hátha azalatt az idő alatt is, amíg itt leszünk, szállít ide valamelyikünk rabszolgákat ? — Szívesen veszem s rögtön fizetek m érettük. — Lehetnek azok a rabszolgák fehérbőrűek is ? — kérdé a borbély, sóvár szemeket vetve a rabszolga-kereskedő erszényére, melyet éppen elővont zsebéből. — Csakis abban az esetben, ha gyere * mekek — felelé a kereskedő. — Úgy én még ez éjjel két kis leányt fogok a hajóra szállítani, * szólt líoluvka* ördögi mosolylyal. VI. Feriz pasa megtett minden intézkedést, hogy csapatát hajnalhasadtával útnak indítsaBagamoyóba. A «Csillag» tulokra* kimondatott a halálos ítélet ,s éppen elővezették az istállóból, midőn Erzsike megtudta, hogy mi sors vár az ő kedvencz állatjára. Sietett fölkeresni Feriz pasát s addig könyörgött érte, amíg el nem rendelte, hogy még egy végső kísérletet A lllllllllllll■lllllllllllltllllllllllllllll■llllllll|lllllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllllllllll:llll:llll■lllll|lllll■lllll■lllll*lllllllllll■!llllllllllllllllllllilllllM■l!■IIIIIIMIIIIII■>llll■lll>IIIIIIIIIII!llllllllll■lllllllllllllllllllllllllllll■llllllllllllll■>lllll