Az Én Ujságom, 1890. június-december (1. évfolyam, 27-52. szám)

1890-06-29 / 27. szám

•' ' ^ * • 1 03* ' | llllllllllllllllllllllllllllllllllllllUlllllllllllllllilllllllll|lllllllllllllllllllllllllllllll|||llllllllllll!lilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll|lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllll' 2 . -------h|3 AZ ÉN.UJSÁGOM. ©*-’------ 27. szám. 4 tt&JMUttRÁlÍY« Gyermekregény. Elbeszéli » Madlarassy Tiás­,ló. _ (Folytatás ) f • vekkel ezelőtt ft rabszolgákkal sere kel- 1­lett titokban kereskednem —• folytatá Abdullah. — Annyi négert szedhettem össze a hajómra, a mennyi tetszett, most azonban az európai államok nem engedik Afrika lakóit többé elhurczolni rabszolgákul. A­ki rabszol­gákkal kereskedik, azt szigorúan megbüntetik, hajóját elkobozzák és így csak a legnagyobb titokban és elővigyázattal lehet e rendkívül jövedelmező keresetággal foglalkozni. Ezúttal 200 rabszolgát kellene szállítanom. Gazdag ültetvényesek bíztak meg vele. Úgy, de honnét szállítsam én azokat a hajómra, hol sze­dem őket össze, amikor németek és angolok a saját területüknek tekintik már e földet. A személyt és vagyont megvédik. Rabszolgául itt többé nyíltan senkit el nem hurczolha­­tunk­, csupán titokban." Nekem volna egy tervem, de nem közlöm addig, a­míg önök n­em biztosítanak a felől, hogy czélom el­érésében szívvel, lélekkel segédkeznek.­­ Mi lenne a fáradságunk díja? — kérdé egy a társaságból. — Minden hajómra szállított rabszolga után fizetek háromszáz frankot. • — Vállalkozunk! —kiáltanak,­örvendve az ígért nagyv­árnak, a borbélylyal együtt valamennyien. , — írják alá a szállítási és titoktartási szerződést. Halál az árulóra! — Halál az árulóra ! — visszhangozták valamennyien, mialatt a szerződést gyorsan aláírták,­­ így már helyes, — szólt a rabszolga­kereskedő, zsebbe gyűrve a szerződést. —­­ Nincs elvesztegetni való időnk. Minden perez drága. Legyenek azon, hogy mielőbb rab­szolgákkal teljék meg a hajóm s én önök­nek busás díjakat fizetek. — Halljuk a tervet!­­ Feriz pasa­­éppen készülőben van Afrika belsejébe egy hosszabb útra, most szedi össze embereit. Álljanak önök hozzá fegyveresekül. Útközben azután, ha már oly területre értek, a­hol sem német, sem angol nem vetette még meg a lábát, valami csetepaté alkalmával szakadjanak el tőle s a saját, kezükre folytassanak egy kis embervadászatot. A foglyokkal bátran utaz­hatnak vissza a tengerpartig; az angol és német hatóságok azt fogják hinni, hogy Feriz pasa küldte önöket vissza Zanzibárba. Ha azután a foglyok Feriz házától el fognak egy éjjel tűnni az én hajómra, önök is könnyen eltűnhetnek a rabszolgákért kapott pénzzel a szélrózsa bármely irányában. — Helyes! A tervet elfogadjuk. — Hátha azalatt az idő alatt is, a­míg itt leszünk, szállít ide valamelyikünk rab­szolgákat ? — Szívesen veszem s rögtön fizetek m érettük. — Lehetnek azok a rabszolgák fehér­­bőrűek is ? — kérdé a borbély, sóvár sze­meket vetve a rabszolga-kereskedő erszé­nyére, melyet éppen elővont zsebéből. — Csakis abban az esetben, ha gyer­e * mekek — felelé a kereskedő. — Úgy én még ez éjjel két kis leányt fogok­ a hajóra szállítani,­­ * szólt líoluvka* ördögi mosolylyal. VI. Feriz pasa megtett minden intézkedést, hogy csapatát hajnalhasadtával útnak in­dítsa­­Bagamoyóba. A «Csillag» tulokra* kimondatott a halálos ítélet ,s éppen elő­vezették az istállóból, midőn Erzsike meg­tudta, hogy mi sors vár az ő kedvencz állatjára. Sietett fölkeresni Feriz pasát s addig könyörgött érte, a­míg el nem rendelte, hogy még egy végső kísérletet A lllllllllllll■lllllllllllltllllllllllllllll■llllllll|lllllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllllllllll:llll:llll■lllll|lllll■lllll■lllll*lllllllllll■!llllllllllllllllllllilllllM■l!■IIIIIIMIIIIII■>llll■lll>IIIIIIIIIII!llllllllll■lllllllllllllllllllllllllllll■llllllllllllll■>lllll

Next