Az Én Ujságom, 1892. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1892-07-03 / 27. szám
27. szám. lllllllltlIlllMlllllllllllllllliilllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllillllilllililliililKlIillilliilillllliiliiliiliillilMliiliiini iliii:'iiiiiil||||il;i|iiirilllllllllllllllllliillllllllilllilllli«lllllllilllliilliMlllilllllillillillillllllllllllllllllllllliliiltiliiailll!lilllllillllllillllllllll' ■■iilíTinliiliiltiiiiiiiiiiiiiiHliiliiiiiiiiiiiliiliilltviiiiiiiiitiiiililiniHlilliiliiiitiuiiiiiiiiiitiiiiliiiiilitiiiliiliiiHitiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiHiiiviiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiitHliiiiiiiiiiiiiiiiiltiiMiiiliiiiiliiltiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiüiuiTiiiiii íiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiüiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii olvolt, hol nem volt, volt egyszer egy ország. Úgy hittük, hogy Nagyország. A királya nagyon hatalmas király volt. Se hossza, se vége nem volt az országának, a szomszédországok királyai úgy féltek tőle, hogy nem bátorkodott egy sem háborúra kelni ellene. Egyszer mert csak a keleti szomszédja, Borzország királya háborút szenni neki, de csúful járt vele. Nagyország minden népe feltámadt és megrohanta Borzországot s úgy megverte a királyát és seregét, hogy jobban se kellett. Mert szerette ám Nagyország népe a királyát, nagyon szerette. Igazságos, jó király volt. Egy krajczár adót se kért soha senkitől, de a ki csak hozzá fordult kéréssel, mindenkinek örömesí tett szívességet. A szegény embereket pénzzel is segítette. Nem volt abban az országban se fináncz, se végrehajtó. Senkit sem bántott a jó király, még a bűnösnek is, ha megtért, szívesen megbocsátott. Milyen hálátlan lett volna a nép, ha nem ragaszkodott volna ehez a jó királyhoz s nem szolgálta volna hűségesen! Hanem most, mikor az a dolog történt, melyet elbeszélni akarok, nagy bánatban volt a királyi ház és az ország is. A király és a felesége, a jó szivű királyasszony azon búslakodtak, hogy nem volt gyermekük, az ország azon szomorkodott, hogy nem volt trónörökös, akire maradhasson a királyság. Bánkódott az ország, mert az ő családjának szerette volna biztosítani a koronát. Mert olyan törvény volt Nagyországban, hogy ha az uralkodó királynak nincsen fia, akkor halála után a nép más királyt választ. Ezért bánkódott a nép azon, hogy jó királyának nem volt fia. Meg tán az is fájt neki, hogy meg kell válnia attól a királyi családtól, melyet oly régóta ismer és anynyira megszeretett. Mert a mostani királynak az apja, nagyapja, de még a dédapja is király volt Nagyországban. II. Fejezet: Az öreg anyóka. Amintegy neki adta magát a búsulásnak az egész ország s a királyi család, a királyné egész nap sírt a szobájában, a király pedig már azon tanakodott, hogy kit