Az Én Ujságom, 1910. június-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1910-06-26 / 27. szám
4 " AZ ÉN ÚJSÁGOM 27. szám. tulajdonságai között volt egy, mely a macskáknak átalában nem tetszik, az pedig az ugató képesség. Hol tanulta ezt? Miért tanulta meg? Nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy bámulatos hűséggel tudta a kutyaugatást utánozni, még pedig számos hangváltozatban: az örvendetes csaholást, a nyöszörgő vinnyogást, a mérges böffenést és az acsarkodó haragot. Történt pedig egy szerencsétlen pénteki napon délután, mikor csaknem az egész labdázó társaság, mely a Mókus elnöklete alatt a nagy réten tartotta a gyűléseit, hogy a fentnevezett különös úrnak a legszebb macskája szintén kikivánkozott a rétre. Meglehet, hogy a fiúk nevetése vagy az éktelen kíváncsiság csalta ki, hogy vájjon minek örülhetnek a fiúk olyan nagyon. Nosza, nagy kényesen odasompolyog a rétre, megáll és nézegeti a fiúkat. Krumpli vette észre először s halkan odasúgta Mókusnak: — Te, nézd, egy macska! Mókusnak felvillant a szeme s ez mindannyiszor megtörtént, valahányszor macskát látott. Nagy óvatosan oldalt közeledett a macskához. A fiúk tudták, hogy valamit akar csinálni, mert Mókusnak az arcáról az efféle szándékot mindig le lehetett olvasni. Nosza négykézláb sebesen a macska felé iramodik s elkezd roppant mérgesen, acsorogva ugatni. A macska felborzolja szőrét a hátán s ész nélkül „vesd el magad“, hazafelé száguld. Mókus talpra ugrik s mérges ugatással űzőbe veszi. A fiúk majd megszakadnak, úgy nevetnek. A boldogtalan macska a házhoz érve vakon nekiszalad az ablaknak s az csörömpölve betörik. (Folyt, köv.) Szeresd a gyermeket. .. Szeresd, ne bántsd a gyermeket, Mosolygó kedvét el ne vedd, Légy hozzá nyájas, szíves, gyöngéd, S ha sír, csókold föl szeme könnyét. Hadd legyen boldog, míg lehet, Csak addig gyermek, míg nevet. Sarat dobál a tiszta égre, Ki fájó könnyet csal szemébe. Sajó Sándor: Üzenet. Szálló madár, Isten szép madara Azt kérdezi: mit üzenek haza? — Szállj el, madár, az anyám sírjára, Mondj egy áldást a hajó porára! Pósa Lajos: A tudós doktor. — Tréfás jelenet. — Irta: Gyökössy Endre. Anyuska. Margitka, 8 éves. Sanyika, 6 éves. (Történik az ebédlőben.) ELSŐ JELENET. Sanyika és Margitka. Margitka: Jaj-jaj, Sanyikám ! Sanyika (fölpillant): Mi a baj, Margitkám? Margitka: Úgy fáj a fogam, csak úgy reszketek. Sanyika: Meggyógyítom én, Margitkám. Hadd látom csak. Margitka: De nem tudom ám bizonyosan , melyik fáj. Csak azt tudom, hogy itt a jobb oldalon sajog hátul valamelyik. Azért mondom neked, mert te úgy is doktor leszel. "