Az Én Ujságom, 1916. július-december (27. évfolyam, 28-53. szám)
1916-07-02 / 28. szám
1 438 AZ ÉN idJSÁGOM 28. szánt. Utazás a piros kocsin. — Egy öreg fiú elbeszélése. Irta: Szomaházy István. I. Nagy és veszedelmes elhatározás. A nagy ponyvasátor körül, melynek hasadékain négy teljes héten át dobogó szívvel leskelődött be a kisváros egész gyereknépsége, egy novemberi délelőtt eleven élet támadt. A cirkusz férfitagjai, akik eddig csodálatos mutatványokkal kápráztattak el bennünket esténkint, most piszkosan, hétköznapi ruhában szorgoskodtak a sátor körül. Pietro, a kozák lovas, hatalmas csákánnyal ütötte a kötéltartó cölöpöket, Giulio mester, a tornázóművész, egy nagy, podgyászhordó szekér tetején ordítozott s Benedetti apó, a bohóc, aki csillaggal hímzett bugyogójában hempergett előadás közben a porondon, verejtékes homlokkal, lihegve ugrándozott ide-oda a kötélcsomók között. A cirkuszt szétszedték s mire a bástyák közé épített gimnáziumból, a déli órákban, hazabocsátottak bennünket, csak sivár és szomorú romhalmaz állott a gyönyörű ponyvasátor helyén. Még jól emlékszem rá: e napon rosszul feleltem a latinból s mivel ebben az iskolaévben ez volt a legelső szekundám, elkeseredve bandukoltam hazafelé a vásártéren át. Mikor a lutheránus templom elé értem, reszketve álltam meg a vaskerítés mellett: hirtelen úgy éreztem, mintha egy mesebeli tündérkastélyból kikergettek volna. Négy héten át minden áldott estén ott ácsorogtam a cirkusz bejárója előtt s tágra meresztett szemmel figyeltem a cson pirosszoknyás műlovarnőket, az aranyhímzéses nadrágban ugrándozó erőművészeket, a szénfekete lovakat, Mancit, a tudós csacsit, mely első lábával az egész egyszeregyet kiverte, Rokitanszkyt, a hófehérszőrű, vörös szemű pudlidákat. Játékkönyv a gyermekek számára. A szabadban való játékokra tanít meg. Barna Jakab és Újhelyi Sándor. Képekkel. Ára 1 korona 50 fillér.