Az Én Ujságom, 1916. július-december (27. évfolyam, 28-53. szám)

1916-07-02 / 28. szám

1 438 A­Z É­N id­J­S­Á­G­O­M 28. szánt. Utazás a piros kocsin. — Egy öreg fiú elbeszélése. Irta: Szomaházy István. I. Nagy és veszedelmes elhatározás. A nagy ponyvasátor körül, melynek hasadékain négy teljes héten át dobogó szívvel leskelődött be a kisváros egész gyereknépsége, egy novemberi délelőtt eleven élet támadt. A cirkusz férfitag­­jai, akik eddig csodálatos mutatványok­kal kápráztattak el bennünket estén­­kint, most piszkosan, hétköznapi ruhá­ban szorgoskodtak a sátor körül. Pietro, a kozák lovas, hatalmas csákánnyal ütötte a kötéltartó cölöpöket, Giulio mester, a tornázóművész, egy nagy, podgyászhordó szekér tetején ordítozott s Benedetti apó, a bohóc, aki csillaggal hímzett bugyogójában hempergett elő­adás közben a porondon, verejtékes homlokkal, lihegve ugrándozott ide-oda a kötélcsomók között. A cirkuszt szét­szedték s mire a bástyák közé épített gimnáziumból, a déli órákban, hazabo­csátottak bennünket, csak sivár és szo­morú romhalmaz állott a gyönyörű ponyvasátor helyén. Még jól emlékszem rá: e napon rosszul feleltem a latinból s mivel ebben az iskolaévben ez volt a legelső szekundám, elke­seredve bandukoltam ha­zafelé a vásártéren át. Mi­kor a lutheránus templom elé értem, reszketve áll­tam meg a vaskerítés mel­lett: hirtelen úgy éreztem, mintha egy mesebeli tün­dérkastélyból kikergettek volna. Négy héten át min­den áldott estén ott ácso­­rogtam a cirkusz bejárója előtt s tágra meresztett szemmel figyeltem a cso­­n pirosszoknyás műlovarnőket, az arany­­hímzéses nadrágban ug­rándozó erőművészeket, a szénfekete lovakat, Man­cit, a tudós csacsit, mely első lábával az egész egyszeregyet kiverte, Ro­­kitanszkyt, a hófehér­szőrű, vörös szemű pudli­dákat. Játékkönyv a gyermekek számára. A szabadban való játékokra tanít meg. Barna Jakab és Újhelyi Sándor. Képekkel. Ára 1 korona 50 fillér.

Next