Az Én Ujságom, 1916. július-december (27. évfolyam, 28-53. szám)
1916-07-02 / 28. szám
28. szám. AZ ÉN ÚJSÁGOM 439 kutyát s a vén, fogatlan oroszlánt, mely álmosan gubbasztott egy vaskalitka zugában, holott a falragaszok azt híresztelték róla, hogy már ötven szakállas férfit felfalt szőröstül-bőröstől. Már-már azt hittem, hogy a cirkusz az idők végéig itt marad az óriási vásártéren, mikor most egyszerre megdöbbenve álltam meg, hiszen oly rettenetes és hihetetlen volt, hogy ezek a csillogó tünemények mindörökre elhagynak bennünket. Elszoruló szívvel közeledtem a szétzüllött ponyvasátorhoz s miután jó darabig hallgatva ácsorogtam ott, végre alázatosan megkérdeztem Benedetti apótól: — Mikor utaznak el? — Hogy mikor? — kérdezte gúnyos hangon, miután egy nagy kötélcsomót összenyalábolt. — Azt hiszem délután hat órakor. — És hova mennek innen? — Hova? Hívtak bennünket Párisba és Londonba, a japán mikádó udvari futárt küldött értünk, az orosz cár ajánlott levelet írt, hogy megállás nélkül siessünk Pétervárra, de mi tagadó választ küldtünk Párisba is, Pétervárra is s egyhangúlag elhatároztuk, hogy Ádánd- Csobánkára utazunk, ami Londonnál is, Tokiónál is különb város. Csak nem bolondultunk meg, hogy az orosz cár előtt játszszunk, mikor az ádánd-csobánkai közönség előtt is játszhatunk? Lehorgasztott fejjel ballagtam hazafelé s a különös szavak, melyeket Benedetti apó hozzám intézett, még ebéd közben is ott kóvályogtak a lelkemben. Álmodozó fiú voltam, akinek mindig kalandokon, furcsa történeteken járt az esze. Ezidőben a második gimnáziumba jártam s szüleim, akiknek én voltam egyetlen gyermekük, azt remélték, hogy derék és szorgalmas kereskedőt nevelnek belőlem. Szegény apám sokat beszélt arról, hogy ez a pálya épp oly tiszteletreméltó, mint az előkelő, diplomás foglalkozások, s téli estéken, amikor ott ültünk a nagy cserépkályha körül, egész sor történetet beszélt el olyan férfiakról, akik mint világhírű kereskedők alapították meg szerencséjüket. Édesanyám ilyenkor helyeslőleg bólongatott, de én kételkedve így szólottam magamban: — Mi gyönyörűség lehet abban, hogy az ember cukrot, kávét vagy színes pántlikát ad el a kisvárosi asszonyoknak? Azt hiszem, megőszülnék unalmamban, ha arra szánnám el magamat, hogy egy fűszeresboltban, egy alacsony árú polc mögött töltsem el az életemet. Az én fejemben más dolgok járnak: vitorlás hajón szeretnék végigröpülni az egész világon s akkor lennék csak elememben, ha vadállatokkal, emberevőkkel küzdhetnék a beláthatatlan őserdők mélyén. Csak ezért érdemes élni, hogy kalandokban, viszontagságokban, ritka és emberfeletti izgalmakban legyen részünk. A vágy, mely már eddig is szüntelen kalandok után való futkosásra ösztökélt, most egyszerre élénkebben fellobogott bennem, mint valaha; úgy képzeltem, hogy igazán boldog emberek csak a cirkusz művészei közt vannak, akik szellős kocsipalotákban járnak az országutakon és az erdők mélyén, ott vernek tanyát, ahol éppen kedvük tartja, s esténkült arannyal hímzett, tündöklő ruhákban, szilajul száguldó, vad lovak hátán jelennek meg az ámuló közönség előtt. Menynyivel különb életük van ezeknek, mint a boltjuk szűk falai közt bóbiskoló kalmároknak! Amíg a levest kanalazgat A Dr. Hommel-féle Haematogen kiváló tápláló- és erősítőszer felnőttek, gyermekek és kis babák részére mindenféle emésztési zavaroknál, vérszegénységnél, sápadtságnál. Kapható gyógyszertárakban. Üvegje 4 korona.