Az Én Ujságom, 1926. július-december (37. évfolyam, 19-36. szám)
1926-07-01 / 19. szám
291 Gaal Mózes: Hámka. Regény: egész este a cirkusz körül kellett sétálni, hogy a gyerekek ne lármázzanak. A gyerekek szépen csendben voltak, de a rendőr nemsokára megunta a járkálást. Elővette a bicskáját és egy szép kis négyszögletes lyukat vágott magának a ponyván, azon át benézett a cirkuszba . . . Mikor a gyerekek ezt látták, ők is elővették a bicskájukat és mindegyik vágott magának egy szép kis lyukat a ponyvába. Másnap azután eljött sok gyereknek az édesapja, édesanyja, soknak meg a nagyapja is eljött és mindegyik vágott magánakegy lyukat. Egyik kisebbet, a másik nagyobbat. De még azok is, akik jegyet akartak váltani, ahogy meglátták a lyukakat, inkább nem váltottak jegyet, hanem vágtak maguknak egy lyukat és úgy nézték az előadást . . . Végre Zizi észrevette a dolgot, felkapott egy botot és kirohant. Alig ütött egy-kettőnek a nyaka közé, mindenki szétszaladt, de mihelyt visszament a cirkuszba, ott állt megint mindenki a lyukaknál. Hiába foltozták be százszor, este mindig újra kivágták a ponyvát. Ezentúl az eső is becsorogott a közönség nyakába és a cirkuszi oldalon is tele volt lyukakkal. Mikor vége volt az előadásnak és mindenki hazament, Göncöl gyakran panaszkodott Zizinek: — Napról-napra kevesebben vesznek jegyet. Mindenki ingyen akarja látni az előadást. Zizi éppen összeszámolta a pénzt, ami este befolyt a cirkusz pénztárába. Sóhajtott. — Ma összesen tizenhat ember fizette meg a jegyét. Ha ez így tart, becsukhatjuk a boltot. Göncöl, az igazgató dühösen felelt: — Mindennek a bolhaszinház az oka. Mióta a bolhaszinház megnyílt a városban, azóta a kutya se jön ki ide. Az emberek olyan műveletlenek, hogy inkább a táncoló bolhákat nézik meg, mint Árbocot az elefántot, vagy Omárt az oroszlánt! Rinaldo, az oroszlánszelidítő, aki éppen befejezte vacsoráját, dühösen megtörölte a bajuszát és ráütött az asztalra az öklével: — Mondtam én mindig, hogy egyetlen egy oroszlánnal sem lehet feltűnést kelteni! Látjátok, a bolhaszínházban ötven idomított bolha ugrál! Az egyik egy kis kocsit húz, a másik tornázik, a harmadik labdázik, a negyedik tudomásén mit csinál, szóval egy egész sereg dolgozik. Azt kellene csinálni nekünk is, de nem bolhákkal, hanem oroszlánokkal! Schneider kapitány negyven oroszlánt visz magával s úgy játszik velük, mint a macskákkal. Adjatok nekem is egy tucat oroszlánt és fogadok akármibe, hogy minden este tele lesz a cirkusz! Azzal Rinaldo felkelt és behajlította a két karját, úgy, hogy a muszklija kerekre kidagadt, mint egy béka. De Göncöl egy cseppet se volt elragadtatva tőle, hanem azt mondta: — Te csak hallgass. Minden este panaszkodol, hogy mikor Omár a két első lábát felteszi a válladra, nem bírod! Mit kezdenél te negyven oroszlánnal, mikor egy is sok neked! Zizi sóhajtott és azt mondta: — Miből fizetjük ki holnap a kocsi szénát és a tizenkét kiló marhahúst, ami kell Omárnak? Göncöl eldobta a cigarettáját, aztán így szólt: — A szénát most nem fizetem ki, húst pedig ne végy többet hat kilónál. Hol van az megírva, hogy Omár minden nap tizenkét kiló húst egyék? — De le fog soványodni és elveszti minden tekintélyét! — szólt ijedten Rinaldo— Ha lesoványodik, majd meghízik megint, ha lesz pénz. Egy oroszlánnál nem