Az Est, 1914. október (5. évfolyam, 250-280. szám)
1914-10-01 / 250. szám
Csütörtök, október 1 Gróf Károlyi Mihály Bécsbe érkezett Elmondja, hogy mi történt vele — Az Est bécsi munkatársától. — Gróf Károlyi Mihály ma reggel Germán, Velencén, Grácon át Bécsbe érkezett és a Sacher-fogadóban, ahol megszállóit, szives volt fogadni Az Est munkatársát. A gróf kissé sápadt, meglátszanak rajta a kiáltott fáradalmak nyomai. A következőket mondta: — Politikáról természetesen nem tudok beszélni, először azért nem, mert nem vagyok tájékozva, másodszor mert most a politikában csak egy cél lehet: a veszedelem elhárítása, a győzelem. Mindenki tegye létre politikai programma, és csak magyarnak’ tekintse magát. — Szerencsétlen időben érkeztem Franciaországba. " Ha csak egy nappal korábban jövök, zavartalanul utazhattam volna tovább, így azonban a legnagyobb fölfordulásban a mobilizáció tetőpontján értem oda és elfogtak. Először Havelban tartóztattak le, azután szabadlábra helyeztek, mert bebizonyítottam, hogy Ausztria-Magyarországgal még nincs háború. Elküldték Spanyolországba, de útközben ismét elfogtak és vissza,vittek Bordeauxba, ahol megint becsuktak. .Mindezt azonban nem mint rekriminációt mondom el. Annyi a nyomorúsága a többi embereknek, hogy a mi kis szenvedésünkhoz képest semmi. Ahol annyi százezeren küzdenek és véreznek a határokon, ott a mi kis bajaink eltörpülnek. A nyomorúságból és szenvedésekből mi csak egyet éreztünk, azt, hogy távol kel lennünk hazánktól. Csupán ez a morális szenvedés volt súlyos.. . Öt-hat hétig fogságban lenni azzal a kilátással, hogy ott kell maradni a háború végéig, ez a gondolat emésztett. Azzal ijesztettek bennünket, hogy egy esztendőnél hamarabb nem lesz vége a háborúnak s addig Bordeauxban kell maradnunk. Bordeaux el volt árasztva hamis hírekkel." Éreztem, hogy hamis hírek, tudtam, hogy hamisak, mégis sokszor azt kellett hinnem, hogy hátha van bennük valami igazság. Egy percre sem volt nyugtom. — Elbocsátottak volna becsületszóra, ha megfogadom, hogy a franciák érdekei ellen sohasem fogok cselekedni. Erre azonban nem akartam szavamat adni. Úgy éreztem, hogy nekem legkevésbé szabad ezt tennem, aki annyira támadtam azt a politikát, amely ezt a háborút előidézte. Elégy éppen én legyek az, a lel szavamat adjam, noha nem voltam katona, lehetetlenségnek tartottam. Lehetetlenségnek mint pártvezér, mint olyan pártnak a vezetője, amely annyira exponálta magát az aktuális külpolitikai kérdésekben is. Dokumentálni akartam, hogy ami a múltban elválasztott, azt a háborúban félre kell tenni. Nem akartam okot adni arra, hogy azt mondhassák: könnyű és kényelmes dolog nekem arra adni szavamat, hogy Franciaország ellen nem fogok cselekedne Inkább választottam a hadifogságot, a bizonytalanságot, a nélkülözést. — Szabadlábra helyezésem minden becsületszó és minden engagement nélkül történt. Tulajdonképpen magamnak, isztol, hogy miért és hogyan bocsátottak el. Azt kell föltételeznem, hogy valami szerencsés tévedés lehetett a dologban. Valószínűleg annak köszönhetem szabadulásomat, hogy mikor Bordeauxba érkezett a francia, kormány, a polgári hatóságok vették át az intézkedést a hadifoglyok fölött, akiket eddig a katonai hatóságok tartottak lezárva vagy felügyelet alatt. — Lehetséges, hogy a nagy zűrzavarban megfeledkeztek arról, hogy én nem akartam becsületszavamat adni arra, amit tőlem követeltek. Mikor újból tiltakoztam és követeltem, mondják meg, hogy miért tartanak Becsukva s végül sikerült képviselői voltomat is bebizonyítanom, azt kérdezték tőlem, hogy hová akarok menni ? Azt feleltem, hogy Spanyolországba. Némi idő múlt és. Csekély huzavona után megengedték. — Lehet hogy rokonaim is közbenjártak érdekemben, de e percben ezt még biztosan nem tudom. Az igazságnak tartozom azzal, hogy míg be nem igazoltam képviselői voltomat, rosszul bántak velem, de miután bebizonyítottam, hogy képviselő vagyok, jobb dolgom volt, azt hiszem, nem bántak velem rosszabbul, mint ahogy itt bánnának egy visszatartott francia képviselővel. Búcsúzóul megemlítette gróf Károlyi Mihály, hogy mikor gróf Berchtold külügyminiszter ma reggel értesült róla, hogy ő Bécsbe érkezett, ebédre hívta meg. A gróf délután fél két órakor ebédre megy a külügyminiszterhez. V'/WVyWA'VWVWZV/VZVA/'/V IAz olasz külügyminiszter betegsége Milano, szeptember 10. A Corriere della Sera megerősíti azt a hírt, hogy San Giuliano külügyminiszter megbetegedett. Állapota rosszabbra fordult, de veszedelem nincsen, csak a régi baja újult ki, amely időnkint gödtri. A megbüntetett Egyiptomi hadsereg Rotterdam, szeptember 30. Kairóból táviratozzák . Az angol helyőrség benszülött lisztjei és katonái, akiket büntetésből Szudánba akar küldeni az angol parancsnokság, mert a benszülött egyiptomi csapatok megtagadják az engedelmességet, tiltakoznak ez ellen s azt állítják, hogy csak Egyiptomban tartoznak katonai szolgálatot teljesíteni Kilencvenkét német hajó angol fogságban Bécs, szeptember 30. (Az Est tudósítójától.) A »Daily Graphic« jelentése szerint kilencvenkettőre rúg azoknak a német gőzhajóknak a száma, amelyeket angol gőzösök a tengeren vagy angol kikötőkben elfogtak. A háború kitörése előtt angol kikötőkben kilencvenöt német hajó tartózkodott; a »korrekt Anglia« ezeket a hajókat már a háború kitörése előtt sem engedte vissza, így a mostan angol tulajdonban levő német gőzhajók száma száznyolcvanhetet lesz ki. A németek ezzel szemben nyolcvankét angol gőzöst fogtak el a tengeren és szállítottak kikötőikbe. Görög bandáik átlépték a bolgár* hatánt Bécs, szeptember 30. (Magyar Távirati Iroda.) Szófiából jelentik a Reichspostnak . Idevaló lapok közük, hogy Strumica környékén egy görög bandát összefogdostak. A görög banda Lesnicánál átlépte a bolgár határt és az ottani görög lakosságot fel akarta bujlogalni, hogy lázadjon fel. Elfogták, ment közzé” tette a Reuter-ügynökség Jamnett Hormon, szeptember 30. (Az Est tudósítójától.) Az ottomán távirati ügynökség igazgatóját, Salili bey Gourdjit, aki az angol hivatalos sajtóiroda, a reuter-ügynökség híreit elvitte és kőnyomatos lapjában közzétette, tegnap elfogták Konstantinápolyban. A kolera Szerdában a dispformatájc és konzulok mertekelnek Blcsböl .Szófia, szeptember 30. (Bud. Tud.) Nisből érkező megbízható hírek szerint a kolera Szerbiában mind több és több áldozatot követel. Nisben a halálesetek száma napról- napra növekszik. A borzasztó járvány és a hiányos gondozás miatt a diplomáciai képviselők kénytelenek Xisből elutazni. A semleges államok követei és konzuli képviselői már el is utaztak. Csak az orosz követ akar Xisben megmaradni. Az angol és a francia követ bejelentette elutazását. • ■ bojovics tábornok megsebesült Bukarest, szeptember77. (Levélben érkezett.) A lapok ma egy nisi, hivatalos forrásból eredő táviratot közölnek, mely arról szól, hogy a szerb első hadsereg vezérkari főnöke, Bojovics tábornok a kruppnjei magaslaton vivőtt harcokban megsebesült. A tábornok nem engedte meg, hogy a városba szállítsák, hanem csapatai közt maradt, ahol egy sátorban ápolják az orvosok. Bojovics tábornok egyike a legtehetségesebb szerb tiszteknek; a balkáni háborúban a törökök elleni kumanovói csatát s a rajeaniki Csatát - a bolgárokellen Bojovics tábornok nyerte meg. 3. oldal. ""»W M félrevezetett orosz katonák Berlin, szeptember 30. /Az Est tudósítójáról A Tageblatt haditudósítója a keleti hadiszállásról a következőket jelenti: Suvalki kormányzóság fővárosában, amelyet német katonaság tart megszállva, német közigazgatás működik. A városban nyugalom van, az orosz lakosság első rémülete megszűnt, miután látja, hogy a hódító sereg nem áll boszut a kelet-poroszországi helységekben elkövetett pusztításokért. . Suvalki népe megtudta, hogy az orosz Narew-sereg már nem létezik többé és nagy volt a megdöbbenése miatt, mert ennek a seregnek vezet tői, mikor elrendelték a visszavonulást egész Suvalki területéről, proklamációt hagytak hátra, hogy a Narew-hadsereg egymaga el fog bánni a németekkel. • Az idézett lap tudósítója jelenti továbbá : Beszéltem orosz hadifogoly katonákkal, sejtelmük sincs arról, hogy miért küldték őket háborúba. Sokan azt hitték, hogy egyszerű hadgyakorlatok lesznek. AZvVWVVMVWVVWVVVVWlA NYÍLT-TÉR ! Az ŐS2- ás téli férfi és női keltime-újdonságok , megérkeztek!!!Seidler u. cs. és kir. udv. szállító, Budapest, Bécsi-u. és Daák Ferenc-u. sarok Minden külön értesítés helyett. Fájdalomtól megtört szívvel jelentjük, hogy forrón szeretett édes anyánk, illetve nagyanyánk, özv.Wolf Ismáfoél szül. Fuchs Emna folyó hó 29-én rövid, de súlyos szenvedés után életének 70. évében elhunyt. A boldogultnak hilt tetemeit október 1-én délelőtt fél órakor a rákoskeresztúri izraelita temető halottas házából fognak örök nyugalomra helyeztetni. Budapest, 1914. szept. 30. I Vádnál Hugóné sz. Fried Emma, Vadnai Gézsné sz. Fischer Gitta, Vadnál I Károlyné sz. Weizenfeld Juliska, Vadnai Vilmosné sz. Glase. Margit menyei. Vadnai Hugó, Vadnai Géza, Vadnál I Kiirály, Vadnai Vilmos gyermekei. Számos unoka és a gyászoló rokonság. i&3 maásás ferje hamvaira! Mélyen sújtva és fájdalomteli szívvel tudattuk úgy a magunk, valamint a nagyszámú rokonok nevében, hogy feledhetlen s hőn szeretett nőm, illetve nővérem, Krausz Józsefül szül. Reinitz Sárad nemes és áldásdús életének 50-ik, eszme- í nyileg boldog házasságának pedig 37-ik évében, ma reggel hosszú, súlyos betegség után elhunyt. Hült porait holnap, f. évi október hó 1 1-én d. u. 4 órakor fogjuk a rákoskeresztúri (uj) izr. temető ravatalozási terméből török nyugalomra kisérni. Béké 5e5s©g|e?3 sírja fölött! Budapest, 1914. szeptember 30-án. | Krawsa József, mint az elhunyt férje. Dr. Rerains Jej&ans mint öccse. | Csendes rástvétet és koszorúi melsérlést kérünk . (Utánnyomás nem díjaztatik.)