Az Est, 1914. október (5. évfolyam, 250-280. szám)

1914-10-01 / 250. szám

Csütörtök, október 1 Gróf Károlyi Mihály Bécsbe érkezett Elmondja, hogy mi történt vele — Az Est bécsi munkatársától. — Gróf Károlyi Mihály ma reggel Germán, Velencén, Grácon át Bécsbe érkezett és a Sacher-fogadóban, a­hol megszállóit, szives volt fogadni Az Est munkatársát. A gróf kissé sápadt, meglátszanak rajta a kiál­tott fáradalmak nyomai. A követ­kezőket mondta: — Politikáról természetesen nem tudok beszélni, először azért nem, mert nem vagyok tájékozva, má­sodszor mert most a politikában csak egy cél lehet: a veszedelem el­hárítása, a győzelem. Mindenki tegye létre politikai programma, és csak magyarnak’ tekintse magát. — Szerencsétlen időben érkez­tem Franciaországba. " Ha csak egy nappal korábban jövök, zavartala­nul utazhattam volna tovább, így azonban a legnagyobb föl­fordulásban a mobilizáció tetőpontján értem oda és elfogtak. Először Havelban tartóztattak le, azután szabadlábra helyeztek, mert bebizonyítottam, hogy Ausztria-­Magyarországgal még nincs háború. Elküldték Spanyolor­szágba, de útközben ismét elfogtak és vissza,­vittek Bordeauxba, a­hol megint becsuktak. .Mindezt azonban nem mint rekrim­inációt mondom el. Annyi a nyomorúsága a többi em­bereknek, hogy a mi kis szenvedé­sünk­­hoz képest semmi. A­hol annyi százezeren küzdenek és véreznek a határokon, ott a mi kis bajaink el­törpülnek. A nyomorúságból és szenvedésekből mi csak egyet érez­tünk, azt, hogy távol ke­l lennünk hazánktól. Csupán ez a morális szenvedés volt súlyos.. . Öt-hat hétig fogságban lenni azzal a kilátással, hogy ott kell maradni a háború végéig, ez a gon­dolat emésztett. Azzal ijesztettek bennünket, hogy egy esztendőnél hamarabb nem lesz vége a háború­nak s addig Bordeauxban kell ma­radnunk. Bordeaux el volt árasztva hamis hírekkel." Éreztem, hogy ha­mis hírek, tudtam, hogy hamisak, mégis sokszor azt kellett hinnem, hogy hátha van bennük valami igazság. Egy percre sem volt nyugtom. — Elbocsátottak volna becsü­letszóra, ha megfogadom, hogy a franciák érdekei ellen sohasem fogok csele­kedni. Erre azonban nem akartam­ szavamat adni. Úgy éreztem, hogy nekem legkevésbé szabad ezt ten­nem, a­ki annyira támadtam azt a politikát, a­mely ezt a háborút elő­idézte. Elégy éppen én legyek az, a lel szavamat adjam, noha nem voltam katona,­­ lehetetlenség­nek tartottam. Lehetetlenségnek mint pártvezér, mint olyan párt­nak a vezetője, a­mely annyira exponálta magát az aktuális kül­politikai kérdésekben is. Doku­mentálni akartam, hogy a­mi a múltban elválasztott, azt a háború­ban félre kell tenni. Nem akartam okot adni arra, hogy azt mondhas­sák: könnyű és kényelmes dolog nekem arra adni szavamat, hogy Franciaország ellen nem fogok cse­lekedne Inkább választottam a ha­difogságot, a bizonytalanságot, a nélkülözést. — Szabadlábra helyezésem min­den becsületszó és minden engage­ment nélkül történt. Tulajdonkép­pen magamnak, is­ztol­, hogy miért és hogyan bocsátottak el. Azt kell föl­tételeznem, hogy valami szerencsés tévedés lehetett a dologban. Való­színűleg annak köszönhetem szaba­dulásomat, hogy mikor Bordeauxba érkezett a francia, kormány, a pol­gári hatóságok vették át az intézke­dést a hadifoglyok fölött, a­kiket eddig a katonai hatóságok tartottak lezárva vagy felügyelet alatt. — Lehetséges, hogy a nagy zűr­zavarban megfeledkeztek arról, hogy én­ nem akartam becsületszavamat adni arra, a­mit tőlem követeltek. Mikor újból tiltakoztam és követel­tem, mondják meg, hogy miért tar­tanak Becsukva s végül sikerült kép­viselői voltomat is bebizonyítanom, azt kérdezték tőlem, hogy hová aka­rok menni ? Azt feleltem, hogy Spa­nyolországba. Némi idő múlt és. Csekély huza­vona után megen­gedték. — Leh­et hogy rokonaim is közben­jártak érdekemben, de e percben ezt még biztosan nem tudom. Az igazságnak tartozom azzal, hogy míg be nem igazoltam képviselői voltomat, rosszul bántak velem, de miután bebizonyítottam, hogy képviselő vagyok, jobb dolgom volt, azt hiszem, nem bántak velem rosszabbul, mint a­hogy itt bánná­nak egy visszatartott francia kép­viselővel. Búcsúzóul megemlítette gróf Ká­rolyi Mihály, hogy mikor gróf Berchtold külügyminiszter ma reg­gel értesült róla, hogy ő Bécsbe érkezett, ebédre h­ívta meg. A gróf délután fél két órakor ebédre megy a külügyminiszterhez. V'/WVyWA'VWVWZV/VZVA/'/V­ IAz olasz külügyminiszter betegsége Milano, szeptember 1­0. A Corriere della Sera megerősíti azt a hírt, hogy San Giuliano kül­ügyminiszter megbetegedett. Álla­­pota rosszabbra fordult, de vesze­delem nincsen, csak a régi baja újult ki, a­mely időnkint gödtri. A megbüntetett Egyiptomi hadsereg Rotterdam, szeptember 30. Kairóból táviratozzák . Az angol helyőrség benszülött lisztjei és kato­nái, a­kiket büntetésből Szudánba akar küldeni az angol parancsnokság, mert a benszülött egyiptomi csapa­tok megtagadják az engedelmességet, tiltakoznak ez ellen s azt állítják, hogy csak Egyiptomban tartoznak katonai szolgálatot teljesíteni Kilencvenkét német hajó angol fogságban Bécs, szeptember 30. (Az Est tudósítójától.) A »Daily Graphic« jelentése sze­rint kilencvenkettőre rúg azoknak a német gőzhajóknak a száma, a­melyeket angol gőzösök a tengeren vagy angol kikötőkben elfogtak. A háború kitörése előtt angol ki­kötőkben kilencvenöt német hajó tartózkodott; a »korrekt Anglia« ezeket a hajókat már a háború ki­törése előtt sem engedte vissza, így a mostan angol tulajdonban levő német gőzhajók száma száznyolc­­vanhetet lesz ki. A németek ezzel szemben nyolcvankét angol gőzöst fogtak el a tengeren és szállítottak kikötőikbe. Görög bandáik átlépték a bolgár* hatánt Bécs, szeptember 30. (Magyar Távirati Iroda.) Szófiából jelentik a Reichspostnak . Idevaló lapok közük, hogy Strumica környékén egy görög bandát összefog­­dostak. A görög banda Lesnicánál át­lépte a bolgár határt és az ottani görög lakosságot fel akarta bujlogalni, hogy lázadjon fel. Elfogták, ment közzé” tette a Reuter-ü­gynök­­ség Jamnett Horm­on, szeptember 30. (Az Est tudósítójától.) Az ottomán távirati ügynökség igazgatóját, Salili bey Gourdjit, a­ki az angol hivatalos sajtóiroda, a r­eu­­ter-ügynökség híreit elvitte és kő­­nyomatos lapjában közzétette, teg­nap elfogták Konstantinápolyban. A kolera Szerdában a dispformatájc és konzulok mertekelnek Blcsböl .Szófia, szeptember 30. (Bud. Tud.) Nisből érkező megbízható hírek szerint a kolera Szerbiában mind több és több áldozatot követel. Nis­­ben a halálesetek száma napró­l- napra növekszik. A borzasztó jár­vány és a hiányos gondozás miatt a diplomáciai képviselők kénytelenek Xisből elutazni. A semleges államok követei és konzuli képviselői már el is utaztak. Csak az orosz követ akar Xisben megmaradni. Az angol és a francia követ bejelentette elutazását. • ■ bojovics tábornok megsebesült Bukarest, szeptember­­77. (Levélben érkezett.) A lapok ma egy nisi, hivatalos forrásból eredő táviratot közölnek, mely arról szól, hogy a szerb első hadsereg vezérkari főnöke, Bojovics tábornok a kruppnjei magaslaton vivőtt harcokban megsebesült. A tábornok nem engedte meg, hogy a városba szállítsák, hanem csapatai közt maradt, a­hol egy sátorban ápolják az orvosok. Bojovics tábor­nok egyike a legtehetségesebb szerb tiszteknek; a balkáni háborúban a törökök elleni kumanovói csatát s a rajeaniki Csatát - a bolgárok­­ellen Bojovics tábornok nyerte meg. 3. oldal. ""»W­ M félrevezetett orosz katonák Berlin, szeptember 30. /Az Est tudósítójáró­l A Tageblatt haditudósítója a keleti hadiszállásról a következőket jelenti: Suvalki kormányzóság fővárosában, a­melyet német katonaság tart meg­szállva, német közigazgatás működik. A városban nyugalom van, az orosz lakosság első rémülete megszűnt, mi­után látja, hogy a hódító sereg nem áll boszut a kelet-poroszországi hely­ségekben elkövetett pusztításokért. . Suvalki népe megtudta, hogy az orosz Narew-sereg már nem létezik többé és nagy volt a megdöbbenés­e miatt, mert ennek a seregnek vezet tői, mikor elrendelték a visszavonu­lást egész Suvalki területéről, prok­­lamációt hagytak hátra, hogy a Na­­rew-hadsereg egymaga el fog bánni a németekkel. • Az idézett lap tudósítója jelenti továbbá : Beszéltem orosz hadifogoly katonákkal, sejtelmük sincs arról, hogy miért küldték őket háborúba. Sokan azt hitték, hogy egyszerű had­gyakorlatok lesznek. AZvVWVVMVWVVWVVVVWlA NYÍLT-TÉR ! Az ŐS2- ás téli férfi és női kel­ti­me-újdonságok , megérkeztek!!!S­eidler u. cs. és kir. udv. szállító, Budapest, Bécsi-u. és Daák Ferenc-u. sarok Minden külön értesítés helyett. Fájdalomtól megtört szívvel jelentjük, hogy forrón szeretett­­ édes anyánk, illetve nagyanyánk, özv.Wolf Ism­áfoél szül. Fuchs Emn­a folyó hó 29-én rövid, de súlyos­­ szenvedés után életének 70. évében­­ elhunyt. A boldogultnak hilt tetemei­t október 1-én délelőtt f­él órakor a rákoskeresztúri izraelita temető halottas házából fognak örök nyu­­­­galomra helyeztetni. Budapest, 1914. szept. 30. I Vádnál Hugóné sz. Fried Emma, Vad­­nai Gézsné sz. Fischer Gitta, Vadnál I Károlyn­é sz. Weizenfeld Juliska, Vad­­nai Vilmosné sz. Glase.­ Margit menyei. Vadnai Hugó, Vadnai Géza, Vadnál I Kiirály, Vadnai Vilmos gyermekei. Számos unoka és a gyászoló rokonság. i­­&3 maás­ás ferje hamvaira!­­ Mélyen sújtva és fájdalom­teli szívvel tudattuk úgy a magunk, valamint a nagy­számú rokonok nevében, hogy­ feledhet­­len s hőn szeretett nőm, illetve nővérem,­­ Krausz Józsefül szül. Reinitz Sára­d nemes és áldásdús életének 50-ik, eszme- í nyileg boldog házasságának pedig 37-ik­­ évében, ma reggel hosszú, súlyos beteg­­­­ség után elhunyt. Hült porait holnap, f. évi október hó 1 1-én d. u. 4 órakor fogjuk a rákoskeresztúri (uj) izr. temető ravatalozási terméből t­örök nyugalomra kisérni. Béké 5e5s©g|e?3 sírja fölött! Budapest, 1914. szeptember 30-án. | Krawsa József, mint az elhunyt férje.­­ Dr. Re­­rains Jej&ans mint öccse. | Csendes rástvétet és koszorú­­i melsérlést kérünk . (Utánnyomás nem díjaztatik.)

Next