Az Est, 1915. február (6. évfolyam, 32-59. szám)
1915-02-01 / 32. szám
Hétfő, február 1. leg a leggyorsabban megszerezzük. Mert természetesen a Reuter-ügynökség nem közli velünk az orosz vagy angol hivatalos jelentéseket. Az utakról és módokról, hogy ez miképpen történik, persze nem beszélhetek, de elég az hozzá, hogy a Daily Mail már azzal vádol bennünket, hogy semleges országokban az ő előfizetőitől ellopjuk a híreket. Kérem, ijegyezze meg majd itt: »Persze Ber- 8n a Daily Mail panaszán hangosan nevet«. — Anglia és Franciaország hadihajói miatt Spanyolország is el van zárva minden hírforrástól és mi mégis szolgálunk Spanyolországnak új és igaz hírekkel. — Amerika drótnélküli távirat útján kapja meg hivatalos híreinket, bár Anglia már többször igyekezett amerikai állomásunk műszerein zavart előidézni. Soha célt nem ért. Ez mind a háborúnak olyan fejezete, amelyről a világ nem is tud. — Ami az Oberste Heeresleitung jelentéseit illeti, azt persze a nagy főhadiszállásról kapjuk. A főszállásmester irodája továbbítja hozzánk. Rendszerint ő maga is írja, bár ez nem feltétlenül szükséges. Stein sem maga írta mindig. (Úgy látszik Stein Németországban is legendás.) — Megírhatja azt is, hogy a német főhadiszállás jelentése mindarról beszámol, ami aznap délelőtt tíz óráig történt. Ezért mi sokszor előbbre vagyunk az eseményekben, mint a franciák s például az utolsó francia és az utolsó német jelentést összehasonlítva, mindig lényeges az eltérés, ők sokszor olyan epizódokat jelentenek be, a melyek a mi szempootunkból egészen mellékesek s olyan térfoglalásról szólnak, a melyet mi másnap délelőtt tízig régen veresgggé változtattunk. — A nagy főhadiszállás bevárja a keleti és nyugati harctérről érkező jelentéseket s együtt adja ki a Wolfiügynökség útján. Rendszerint délután két és három óra között kapjuk mi meg és rögtön továbbítjuk a Magyar Távirati Irodának. Azelőtt sokszor már délelőtt megkaptuk a hivatalos jelentést, de délután két óra előtt nem adhattuk ki. Ez volt a parancs. — A hivatalos távirat közlésével senki sem előzheti meg a másikat s villamos szerkezet útján egyszerre kapja meg mind a harminchat berlini lap. Hogy ők mikor adják ki, ahhoz már semmi közünk. (— Néha a Wolff-iroda angol, vagy francia jelentéseket, lapközleményeket cáfol. Ez hogy történik ?) — Mindent, ami katonai mozdulatra vonatkozik, a legfelsőbb hadvezetőség küld be nekünk, de a Wolfs-ügynökség is figyelemmel kiséri a külföldi lapokat s ha úgy gondolja, hogy egyik-másik közlemény tendenciózus, vagy hazug, a legfelsőbb hadvezetőség útján, vagy más hivatalos helyen informálódik és azután, — ha felhatalmazzák rá — cáfol Ez minden, amit a Wolff-iroda munkájáról el szabad mondani. És hogy teljes legyen a kép, minden nagy győzelem bejelentésekor, kitűzik a nemzeti színeket a Wolffbureau házának az erkélyén. Legközelebb majd Varsó bevételénél. Pásztor Árpád. A rejtelmes rabló-kozák Detektivregény a háborúban Csúcs hír, sajtóhadiszálás, január 26. (Az Est haditudósítójától) (A sajtóhadiszállás jóváhagyásával) Ásványvizes fiaskókban égnek a gyertyák az asztalon, vacsora után üldögélünk Grybowban, — elhagyott galíciai falu, az első a front mögött — künn rémes havas eső szakad, igazán kellő alkalom ehhez a vadregényes esethez. Sz. M. népfölkelő hadnagy mondja el, előtte a naplója, abból veszi az adatokat. (Még nem találkoztam tiszttel, aki naplót ne vezetne. Még a tábornokok is. Micsoda könyvtár lehetne ebből!) Röviddel azelőtt, mielőtt az oroszok bevonultak Krosznóba, egy kommandónkhoz, amely a szomszéd helységben táborozott, rémülten jött el ejnek idején néhány lengyel zsidó, s azt jelentette, hogy egy kozák csapat jár be Krosznóba fosztogatni. A tisztek nem hittek a zsidóknak, mert kétségkívül meg volt állapítva, hogy az oroszoknak még kozák-előcsapatai se juthattak el Krasznóig. A zsidók azonban fentartották a panaszt és egybehangzóan azt vallották, hogy egy negyven-ötven főből álló kozákcsapat nyargalt be a városkába, élén egy magasabb rangú, aranygalléros tiszttel, s megrohant néhány zsidó házat, ahonnan minden ételt-italt elvitt, de senkit nem bántott. Másnap más zsidók jöttek jajveszékelni a parancsnokhoz és ezek már újabb részleteket meséltek a rabló kozákokról. A kozákok ismét betörtek egy zsidó portájára, de ezúttal az illető zsidó nem szökött el, hanem tárgyalni kezdett az aranygalléros tiszttel, hogy inkább ad nekik pénzt, csak a lakását ne bántsák. Az aranygalléros tiszt húsz korona hadisarcot vetett ki a zsidóra, de rövid és heves alku után megelégedett tíz koronával és csapatával együtt elvágtatott. Ezek az újabb zsidók már azt is vallották, hogy a kozákok közt egy fiatal leány is volt, férfiasan ült a nyeregben, de női ruha volt rajta, csak a fején viselte a kozákok ijesztő nagy prémes kucsmáját. De neki is volt puskája és lándzsája, mint a többinek. A mi tisztjeink nem értették a dolgot. Már az első panasz után járőrt küldtek minden irányban, de minden járőr nap-nap után azzal a jelentéssel tért vissza, hogy orosznak az egész messzi környéken nyoma sincs. Miután ezek a panaszok a következő napokon is megismétlődtek, s miután mindig egybehangzóan vallottak a zsidók (minden esetben előfordult a 10—20 korona hadisarc és a vadul nyargaló kozákleány), a tisztek elhatározták, hogy maguk járnak utána a dolognak. A fent említett Sz. M. népfölkelőhadnagy vállalkozott arra, hogy felderíti a rabló kozákokat. Csak azt kérte,hogy egy magyar csendőrt adjanak melléje, így indultak el ketten estefelé Kroszno irányába, lovon. A hadnagy huszárkarabélyt vitt magával. Minden egyéb fedezetet vagy védelmet visszautasítottak. Mikor estefelé megérkeztek Krosznóba, a zsidók már várták őket az országúton. Elbújtak a városka végén, azon a tájon, ahol a kozákok be szoktak volt jönni. Késő este megérkezett a kozák csapat, nyugodtan, lépésben. Mikor beértek a házak közé, a hadnagy a csendőrrel lóra ült, hogy megtámadja őket, de a csapat, amint messziről meglátta a két lovast, eszeveszetten vágtatott el, hiába lőttek utánuk, hiába nyargaltak a nyomukban fél éjszaka úttalan utakon, nem tudták utólérni őket. Megvárták a virradatot és akkor tanakodni kezdtek. A hadnagy azt mondta: — Ezek nem kozákok, mert kozákcsapat, ha már egyszer rabolni indul, nem megy el egy háztól öt pengőért... A csendőrnek a fiatal leány volt gyanús. — Rablók lesznek ezek — mondta — és csak ezek a szegény rémült zsidók nézik őket a sötétben kozákoknak. Virradatkor tovább mentek a patkók nyomain. A nyomok jól látszottak, de olyan messze vezettek, hogy dél lett, mire egy ritkás erdőbe ért a hadnagy meg a csendőr. Az erdőben elveszett a nyom. Egy tisztáson rongyos vándorcigány-csapat főzött ebédet. Az első pillanatban kérdezősködni akartak tőlük, de a következő pillanatban már egymásra néztek és hirtelen fegyvert fogtak a csapatra. A hadnagy archoz emelt karabéllyal tartotta sakkban a cigányokat, amig a csendőr rendre megkötözte őket. Aztán felkutatták a tanyájukat, a mely az erdő sűrűbb részében volt és ott a következő dolgokat találták és vették jegyzékbe : 1. Negyven ló, részben a mi lovasságunk, részben kozákok lovai, 2. Egy osztrák-magyar altábornagyi blúz, 3. Egy egész raktárra való kozákét cserkesz-egyenruha, amelyre az osztrák-magyar 72-ik gyalogezred gallérjai és gombjai voltak felvarrva. 4. Számtalan feketeprémes kozák- és cserkesz-kucsma. 5. Egy osztrák tábori csendőrtiszti aranyozott diszsisak. 6. Lándzsák, osztrák - magyar lovassági karabélyok, orosz tiszti revolverek. Ezenkívül rengeteg rablott holmi , ezüst gyertyatartók, evőeszköz, csizma, ruhanemű stb. A cigányleányt is megtalálták, a ki részt vett a rabló-kalandokban. A »magasrangu aranygalléros kozáktiszt«, a ki vezette őket, a cigányvajda volt, a ki osztrák-magyar altábornagyi blúzban, fején a tábori csendőrtiszti sisakkal nyargalt elől és öt forintért megkegyelmezett a zsidóknak. Sz. hadnagy és a csendőr még aznap felöltöztette az egész társaságot a maskarába és úgy vitte be valamennyit megkötözve a parancsnoksághoz. A zsidók egy hétig turkáltak a rablótanyán a holmijuk után. Sz. hadnagy a 16/1. hadtápzászlóaljhoz tartozik és a csendőr ugyanott teljesít szolgálatot. Molnár Ferenc, wvwwwwwvywwwvwvw 3. oldal Isfeomás fiúk és leányok az orosz hadseregben Stockholm, január 30. (Az Lsl tudósítójától) Graham angol tudós, aki a háború első négy hónapjában Oroszországban tartózkodott, egyik londoni lapnak azt írja, hogy Oroszországban a középiskolai tanulókat is besorozták katonának. Százszámra akadnak leányok is az orosz hadseregben, akik férfiruhába öltözködve soroztatták be magukat. Nyemen melletti ütközetben a sebesültek között egy tizenhat éves leányt is találtak. De nemcsak a tizenhat éves fiuk és leányok, hanem tizenegy éves gyermekek is küzdenek az orosz fronton. Az angol tudós neveket is közöl, állításának igazolására. Krascsenka nevű tíz éves fiút egy ütegnél alkalmazták. A gyermek három ütközetben vett részt, anélkül hogy megsebesült volna. Karcsalov Viktor tizenhárom éves fiú a második lembergi csatában sebesült meg, shrapnellszilánkot kapott a lábába. Urzov Konstantin tizenhárom éves fia az Augusztov melletti ütközetben sebesült meg. A gyermekkatonák közül a legnagyobb hírnévre egy Orlov nevű iskolásgyerek tett szert, aki tizenegy ütközetben vett részt és oly vitézül küzdött, hogy a Szent Györgyrenddel tüntették ki. Természetesen Nagyobb mennyiségű jég kerestetik megvételre. Ajánlatok legközelebbi vasútállomáson feladva ár és szállítási feltételek megjelölésével, Ernyei Antal részére Blocker hirdetőirodájéba, Semmelweis u. 4.keretnek.