Az Est, 1915. július (6. évfolyam, 183-213. szám)
1915-07-01 / 183. szám
alatt, történetek a hadnagyról és a közlegényről, akik tiz hónapig ugyanannál a mázolónál dolgoztak mint segédek, a grófi katonáról, a ki a földhözragadt zsidó családnál volt péklegény, történetek ebben a katakomba világban fonódott nagy szerelmekről, — egy egész nagy világa az egymás segítésének, a szenvedésnek, a türelemnek, a megpróbáltatásnak, amelynek mind vége lett most június huszonkettedikén. Most minden utcasarok megmondja az igazi nevét, most kaftánok változnak át huszár attilává, most szegény kis családok búcsúznak a bujdosótól, aki boldogan megy vissza a régi világba. A legszélső romantikának olyan aratása ez, aminő a mi vidékünkön nagyon régóta nem volt. Együtt utazom egy szürkeruhás úrral, aki karabélyt visz a hátán. Bujdosó főhadnagy, most megy jelentkezni, a puskájától nem vált meg. Pestről ismerős fiatalemberek szólítanak meg, mesterlegény külsejüek, önkéntesek voltak és itt mint pincérek szolgáltak igen rossz kis korcsmákban. Mindenkinek naplója van. A zsebük tele összefogdosott, összeirt papirossal, a lembergi nagy regény rengeteg sok kis fejezetével. A város ma is tele van katonával. Tisztek, akik az éjjel még szuronyrohamot vezettek, ma bejönnek bevásárolni és legalább egyszer egy jó pohár sört inni a vendéglőben. A színház,' a"'Varieté játszik, ott is tisztek ülnek, akik az ágyú mellől jöttek be szabadságra egy estére. A lárma még mindig nagy, úgy hogy az ágyúzást csak éjjel hallani. Nappal Lemberg túlkiabálja a tüzérséget. Ahogy búcsút mondunk ennek a gazdag és értékes világnak, az alkonyaiban ismét a régi, most már elcsöndesedett grodeki csatatéren vezet át az út. Itt, Lembergtől nyugatra, már csöndes ma a vidék a nagy harcok után. A rettenetes eke, amely ezeket a mezőket a múlt héten szántotta, most már kelet felé töri a földet. A mosciszkai állomáson nyugodt és szorgalmas katonák most rendezik be a harcterek nagy vendéglőinek egyikét, a Verköstigungsstation-t. Az estében lágy violaszínben játszanak a mezők. Épp sétára indulunk az elhagyott csatatéren, amikor katonák egy véres, összesebzett kis tizenkét éves leányt hoznak az állomásra. A mezőn felszedett egy orosz kézigránátot és az felrobbant a kezében. Jobb ha le sem írom, mit csinált a szegény sápadt kisgyerekkel. Mindenki a segítségére siet, orvosok kötözik, még a sebesült katonák is gyógyítják. Felszállunk egy hosszú sebesültszállító vonatra és megindul lassan a végtelen utazás Przemysl felé. Molnár Ferenc. . Bártfafürdő, június 24. (Az Es kiküldött munkatársától) Régi gimnáziumi latin és történelem leckékből maradt meg emlékezetemben ez a mondat: A földdel egyenlővé tétetett... Húsz évig nem gondoltam rá és tegnap óta egyetlen pillanatra sem hagy el. Üldöz és gyötör, kiűző látomásokkal él és minden győzelmen, hősiességen túl távoli horizontokra rajzolja a háború rémes borzalmait. Láttam Zborót. Ebbe a két szóba a világháború minden rettenete bele van temetve. Ti tehetős, a háborún is kereső emberek, hatalmas vállalkozók, dús agrárok, sima bankárok, ősi jogon kormányzó főrendek, ne késsetek egy pillanatig se. Nem messziaz út Budapestről. Vonaton, autón, kocsin — kedvetek szerint válogathattok benne — siessetek Zboróra. Minden együtt van itt, amit a háború csak produkált. Tanulságos sétát tehettek a lövészárok, a félelmetes, ijesztő, lenyűgöző iszonyatú föld és homokhernyó mentén, a mely kezdődik Sáros megyében, keresztülcsuszik a Kárpátokon és valahol a »nagy« cár birodalmában torkol a Baltitengerbe. A világtörténelem legnagyobb csatornája, sok millió katona ásta és az emberiség legszentebb folyama : vér hömpölyög benne. Siessetek ! A Kárpátokban még meleg, még él, még lélekzik a lövészárok, még megdermedve tekinthettek a földbevájt odúkba és lyukakba, ahol fiaitok, testvéreitek, barátaitok, de mindennél több: népetek milliói húzódtak meg, küzdve a tél fagyával, a tavasz áradásos olvadásával, az ellenség golyójával. Ki meri rossz néven venni tőlük, hogy elpusztult, vagy kiürített községek házainak ablakaival csináltak maguknak ablakot, hogy szekrények ajtajából ajtót, hogy kályhákat cipeltek el és foteleket hordtak a lövészárokba. Minden az övék lehet, mert minden kevés az átélt nélkülözés és szenvedés mellett. A kedélyes leírások a Hindenburg-falváról, a lövészárok-palotákról ijesztő valóságban ásítanak felétek az üres lövészárkokból, könyet csal a szemetekbe az otthagyott pakli kártya, a fél bakkancs, a hegyoldalban fekvő hósapka, a melyet ismeretlen kéz küldött most már ismeretlen halottaknak. Levelek hevernek a földön, miket küldtek Németországból, Brünnből, Szegedről, a címzett puskájával ment rohamra tovább és a drága levelek ottmaradtak. És sirhalom sirhalom mellett szegélyezi az utat. Az egyik karón orosz sapka, a másik hantban egy lefűzött honvédszurony. Látod, hogy csúsztak előre az egyesek, hogy ásták be magukat, hogy mentek rohamra az össze-vissza tépett drótakadályok ellen, amelyek szögei emberi vérbe vágódtak, mint Jézus töviskoszorúja. Itt állottak ágyúink. Fölöttük két parasztház. Az orosz jól »keresett«, mind a két ház tetőtlen, omlott falu. Hogy is mondja a frázis ? Igen... »Már visszatért az élet.« A ház pincéjében lakik két kis lánykájával a visszatért élet: egy parasztasszony. Az ura nincs odahaza. Krumplit keresni ment a mezőre. Az ágy ? Deszkapolcra vetett szalmazsák. Szék ? Három összeszegelt deszka, a lövészárokban találták. Van egy fotel-ülés is. Azt is a lövészárkokból hozták. Azelőtt a házak bútorozták be a lövészárkokat, most a lövészárkok bútorozzák be a házakat. Ennyi az egész. És az asszony kérdezi, mikor jön a megye, a jegyző, a főszolgabíró ? Megvigasztalom. Már útban van. Bár magamtól kérdem, hogy a sok irodán keresztül mikor ér ide ? A lövészárok-labirintuson túl, egy domb gerincén át szabadon kitekinthetek végre. Lent a völgyben Zboró. Fent a hegyen Rákóczi rombadőlt vára. Tizenkét ló húzta fel ágyunkat Rákóczi romvárába, hogy a kurucfalak közül lőjjük a messzi orosz állásokat. Lent a völgyben Zboró ! Együtt Messina, Port-Arthur, San-Francisco minden rémképe. Egyetlen ép ház nincs. Romokba döntött mindent részben gránát, részben a »hadviselés érdeke«. A városka déli vége a mienk volt, az északi az oroszé. Éppen a két részt elválasztó Ind közepén futott át a drótakadály, a szögestestű spanyol lovas. De úgy délen, mint északon romhalom, Pompei Sáros megyében. Az élet ide is visszatért. 2200 lakó közül vagy 1800 van együtt. Lakás sehol sincs, hát húsz családot a többékevésbé épen maradt Katolikus Körbe lakoltattak, szobákba és a táncterembe, melynek zenekarzata leszakadva lóg a falon, a többi zborói lakos pedig a Rákóczi-kastély megmaradt szobájába hurcolkodott. Bútorzat, ágynemű ? Deszkák, tarka cihák, magyar és orosz csajkák, a lövészárkok ajándékai. A nép a mezőkön dolgozik, kőműves munkát végez a rommá lőtt Rákóczi-templom híres tornyán, és tanácstalanul teng- reng az üszkös, kisérteti romvárosban, ahol leégett házak bedeszkázott szobájában a zsidók már kereskednek. Furcsa, de többnyire csokoládét, cukorkát adnak el. — Megveszik ezt a nyalánkságot ? — kérdem. — Hogyne!... Nagyon sokat adunk el... Van liszt is bőven. Utalványra adják. Kenyérliszt kilója 58—60 fillér, főzőliszté 72 fillér. Van nullás liszt is elég. (Budapest! A földdel egyenlővé tétetett Zboróban.)Hús nincs... Férfit alig látni. Mindenki a háborúban van. A háborúban, amelynek lövészárok-kigyói körülcsavarták Zborót és megölték. A többiek fásultan és hallgatagon be-benéznek az üszkös falak közé, ahol otthonuk volt. A jegyző asztalán rendeletek és intézkedések. A fáradhatatlan Szinyei- Merse István intézkedései. Csak azután legyen a ki emberszeretőn és sürgősen végrehajtsa. Nem a hivatal, hanem a szív ajtaján keresztül. Pásztor Árpád: „A földdel egyenlővé tétetett.. Zboró romjain Félreértések Amerika és Németország között Meyen-Genhard Jelentés a Berlin, június 29. (Az Est tudósítójának távirata) Meijer-Gerhard titkos tanácsos, a birodalmi gyarmatügyi minisztérium képviselője a washingtoni német nagykövetségnél, Berlinbe érkezett, hogy a kormánynak jelentést tegyen. A titkos tanácsos érdekesen ismerteti az amerikai hangulatot. Kifejti, hogy Amerika és a némd birodalom között félreértések forognak fenn. Amerika haragot tart Németország ellen Belgium és a Lusitania elsülyesztése miatt, viszont a német birodalom joggal neheztel Amerikára a muníciószállításokért. Ezek azonban nem olyan nagyok, mint ahogy Németországban hiszik. Itt összetévesztik a muníció szállítását a megrendelésekkel. Annyi igaz, hogy egész gyárakat átépítettek lőszergyártásra, de ezen az amerikaiak közül is nagyon sokan megütköznek és ha megszavaztatnák az amerikai népet, a többség ellenezné azt, azonban az amerikai kormány nem mert tilalommal fellépni ellene. A Lusitania elsülyesztésének esetében az amerikaiak egészen más szempontokból indulnak ki, olyan szempontokból, amelyeket Németországban meg sem értenek. Ebben a kérdésben komolyak az ellentétek. Egyáltalán a németek militarizmusáról az amerikaiaknak egészen különös felfogásuk van: odaát Amerikában azt hiszik, hogy a német birodalom az egész világot meg akarja hódítani. k. m. Nemzetközi konferencia az északi - tengeri hajózás tárgyában Berlin, június 29. (Az Est tudósítójának távirata) A Berliner Tageblatt kopenhágai tudósítója táviratozza. A norvég storthing legközelebb azt fogja ajánlani a kormánynak, hogy nemzetközi északi-tengeri konferenciát hívjon össze, amelyen a skandináv államokon kívül Hollandia is vegyen részt. A konferencia a semleges hajózás szabadságát akarja biztosítani az Északi-tengeren és lényegében mintegy folytatása lesz annak a tanácskozásnak, amelyet a múlt év folyamán a három skandináv állam uralkodója tartott Malmőben. k. m. Zongorák il Siív“n Keresztei* ^Éggi hírneves zongoratermeiben Egrest, Vilmos császár-wt 21« • o* 1 ,5 Nyári piké-ftakaró 3.—, 4.—, 7.50. Nyári flanel takaró 5.80, 9.50. Fürdö-köpeny 5.70, 7.50. GÓLYA ÁRUHÁZ NAGYMEZŐ-U.12.ÉS VAMHÁZ-KÖRUT 16.