Az Est, 1922. július (13. évfolyam, 146-171. szám)
1922-07-04 / 148. szám
2. oldal. még nyugaton is tapasztalható nyugtalanság. Ezekből azt a következtetést lehet levonni, hogy a lelkek nyugtalansága még mindig tart. Kerülni kell tehát minden izgalmat, amely a társadalom békéjét újból felzavarná. Sajnos ezzel az üggyel kapcsolatban máris merültek fel olyan jelenségek, amelyek azt látszanak mutatni, hogy bizonyos részről ezt az ügyet ki akarják használni. Már történtek erre vonatkozóan egyes kísérletek. Ilyen például az, hogy a vádiratot részben és egészbe leközölték egyes hírlapok. Erre vonatkozóan az illetékes köröknek kell intézkedniük — szakítja félbe a tárgyalásvezető a, védők előterjesztését. — Van-e_ indítványa a védő urnak, azt mondja meg. Dr. Cziáki: Indítványom az, hogy a bűnvádi perrendtartás 258. §-a alapján, ne vehessenek részt a tárgyaláson azok, akik nincsenek hivatva résztvenni. A katonai szolgálati érdek is megköveteli ezt. Hogy miért, a részleteket itt nem mondhatom el, mert ezzel mindent elárulnék. A többi védő is csatlakozik az elhangzott indítványhoz és kéri a bíróságot, hogy zárt tárgyalást rendeljen el a tárgyalás egész tartamára, egészen az ítélethirdetésig. Schmitz ezredes, katonai ügyész áll fel. — Ellenzem a védők indítványát, mivel ebben a csarnokban csak az igazságszolgáltatás szolgálatában állunk. ■ Semmi alapja nincs annak, Zbona elmondja vallomásában,hogy a vádiratban említett dolgok három évvel ezelőtt történtek és azokra nem emlékszik pontosan és részletesen. Kijelenti, hogy ő csak parancsot hajtott végre, amelyet 1919. októberében Dailies Mihály jelenlétében Héjjas Iván főhadnagytól kapott. 1919. októberében azt hallotta, hogy az Izsák környékbeli zsidók másfél millió koronát ajánlottak fel a románoknál, hogy két-három héttelhosszabbítsák meg a megszállást. Megtudta azt is és ez a vádiratban nincs felemlítve, hogy ezek a zsidók részesek voltak abban a románok által, kiadott körözésben, amely Francia Kiss Mihályra és Danics Mihályra vonatkozott. Erről az értesüléséről jelentést tett parancsnokának, Héjjas Ivánnak, aki elrendelte, hogy ezeket a zsidókat, akik közül csak háromnak kiléteit tudták megállapítani, el kell fogni és ki kell végezni. A parancs tulajdonképen Dánics Mihálynak ■ szólott és ő csak azért vállalta, mert Danics teljesen részeg volt és különben is nagyon meg volt ijedve. Ezután Zbona a tárgyalásvezető kérdésére röviden elmondja, hogy miképpen került a csendőrség szolgálatába, majd folytatja vallomását. Különféle ügyek elintézése céljából Kecskemétre és onnan Orgoványra mentek és elhatároztak, hogy a három zsidó kivégzésére vonatkozó Héjjas Ivántól kapott parancsot végrehajtják. Győrffy László tárgyalásvezető kérdésére" elmondta Zbona, hogy a románok akkor még bent voltak a Duna-Tisza közén és ők magyar és román nyelvű csendőrigazolványnyal rendelkeztek.)■ különben is jól beszélt románul és olyan alkalmakkor, amikor elfogták a románok őket, ezzel, sikerült békésen elintézni szabadonbocsátásukat a román katonai hatóságokkal. Vallomásának további során elmondja, hogy este 8:10-ig a Moróféle vendéglőben tartózkodtak és összesen nyolc liter bort fogyasztottak el. Győrffy László tárgyalásvezető megjegyzi, hogy Zbona előbbi valhogy titkos, zárt tárgyalás rendeltessék el és hogy titkolódzzunk. Lássa már egyszer az, egész világ, hogy ebben az országban is a konszolidáció útjára léptünk és nem tussolunk el semmit. Alig pár másodpercnyi tanácskozás után kihirdeti az elnök a bíróság 1 .atározatát, amely szerint a védőknek a zárt tárgyalásra vonatkozó indítványt elutasítja és az ügyet nyilvános tárgyaláson tárgyalja. Dóczy jegyzőkönyvvezető olvassa fel ezután a vádiratot. Ennek megtörténte után a vádlottak személyenként való kihallgatása következik, ezt megelőzően Grohmann Zsigmond doktor ügyvéd a tanukt,, a sértettek és a hozzátartozóiknak kivezetését kéri, azzal az indokolással, hogy ezek jelenléte illuzóriussá teszi a tanúk szembesítését a vádlottakkal., Györffy László, a tárgyalás vezetője, arra való hivatkozással, hogy a katonai büntető törvénykönyv a tárgyalás legteljesebb nyilvánosságát rendeli el és intézkedik arról is, hogy a tárgyaláson jelen nem levő tanuk, sértettek annak egész menetéről értesítendők, az ügyvéd indítványát elutasítja és megengedi, hogy a sértettek hozzátartozói az egész tárgyalás menete alatt a teremben lehessenek. Ez ellen Grohmann Zsigmond dr. védő semmiségi panaszt jelent be. Györffy László tárgyalásvezető elrendeli, hogy a vádlottakat Zbona János kivételével vezessék ki a teremből. Ennek megtörténte után megkezdődik témájában csak nyolc deci borról tett említést. Zbona kijelenti, hogy számos tanút tud állítani, akik igazolják fenti állítását és kéri e tanuk megidézését. Különben is az eset három évvel történt és csak az azután foganatosított kihallgatások alkalmával tudta meg, hogy tulajdonképpen mit is csinált. Ő semmire pontosan nem emlékszik. Izsákon éjféltájban nem tudja, melyik zsidó házába mentek be először. — Én annyira izgatott voltam, — mondja — hogy nem emlékszel., hogy kinél is voltunk benn és kit vittünk el. Azt tudom, hogy a mikor az első zsidót feltettük a kocsira... — Ne zsidózzon itt unos-untalan — mondja a tárgyalásvezető. — Ezt nem,tűrhetjük. . Arra emlékszem, — folytatta Zbona — hogy amikor valamelyik házba bementünk, ott egy erős ember nekem támadt. Akkor használtam a fegyveremet. Kém tudom, gyalog vagy kocsin járkáltunk-e ott össze-vissza, azután odamentünk, ahol ezek el lettek ásva. Odamentünk, de nem tudtuk, mit csinálunk. Nagyon régen volt ez, kérem Azt tudom, hogy ki lettek végezve és elásva. A tárgyalásvezető: De hogyan hajtották végre a kivégzést? — Nem tudom kérem. A részletekre nem emlékszem. A tárgyalásvezető: Eddig nagyon emlékezett a részletekre is. Azt mondja meg, hogy azután, mikor odamentek az erdőbe, mi történt ! — Nem tudom mi történt. Úgy emlékszem, engem feltettek a kocsira, azután elmentünk, azt sem tudom, hová. — Mi tett a ruhákkal ? — kérdezi a hadbíró. —Abszolúte nem emlékszem, — feleli Zbona. Tárgyalásvezető: Ko, majd a társai talán emlékezni fognak. A mult vallomása alkalmával azt, mondta öt litert ittak, majd nyolc deciről beszélt, ma meg már nyolc litert ittak meg. — Ittunk, Utunk, — mondja Zbona — igazán nem emlékszem, mennyit itunk. Azt tudom, hogy Utasok voltunk. Tárgyalásvezető: Danies kinek a lakásán volt? Arra emlékszik-e? Zbona: Tudtommal mindenütt ott volt, mert ő volt a parancsnok. A tárgyalásvezető: Danies meg azt, mondja, hogy maga volt a parancsnok. Zbona : Ő volt a parancsnok, hiszen ő tiszthelyettes, én meg csak őrmester voltam. Tárgyalásvezető: Most mondja meg, azután mi történt tovább ? Zlona sokáig hallgat, nem felel. Dr. Cziáky védő intéz ezután kérdéseket hozzá, amire elmondja a vádlott, hogy az ő feladata tulajdonképpen az volt, hogy a magyarság renomméját és a keresztény életet visszaállítsák. Kinyomozzál a kommunistákat, nehogy azok újból feltámadjanak. Amikor Héjjas főhadnagy úrnak jelentettem, hogy ezek az izsákiak kiket szeretnek , és hogy őket is nagyon szeretik a románok, akkor kaptam Héjjas főhadnagy úrtól a parancsot. ... Dr. Cziáky: Tudja azt, hogy Héjjas főhadnagy úr miért adta azt a parancsot ? A tárgyalásvezető: Akit akar, ezzel a védő úr? Dr. Cziáky: A bűncselekmény hátterében levő indítóokokhoz tartozik hozzá ezen kérdésem, mivel ezekkel a körülményekkel szeretném kidomborítani a védelem során, hogy tulajdonképpen miért is végeztek ők az áldozatokkal. ’A tárgyalásvezető: A dolog hátterére nem térünk ki, mi iértySjírdése.iaS állapitssisas meg*., Ebowa ®*t mondja, Hagy parancs«** feapntt HéjiasSeS. nem votSa&síSSeréSses batesées apí’a.,íragjritéseteSí'J©s*!*31?s55* akció keretében. Ők parancs©® kajjtak. Tovább it* nsass mit fejtegetnünk-dr. Cziáky: Ilyen körülmények között nem óhajtok több kérdést feltenni erre vonatkozólag. Dr. Szakáll védő kérdésére, hogy fegyver kinél volt, kijelenti Zbona, nem emlékszik, kinél volt fegyver. Azt tudja, hogy az orgoványial, majdnem mindnyájan, fegyvert hordtak. A tárgyalásvezető: Magánál mi volt — Frommer-pisztoly, — mondja Zbona. A tárgyalásvezető: Melyik áldozattal szemben használta ? Zbona: Nem tudom kérem, olyan régen volt, azt tudom, hogy használtam. Nem ismerem a neveket. Csak másoktól hallom mindig. A tárgyalásvezető: Az lehetetlenség, hogy arra ne emlékezzék az ember, akit eltalál. Maga nem volt ittas, mert maga célzott. Zbona: Akkor céloztam, amikor megtámadott az illető. Dr .Schmitz Rudolf ezredes-bedbiró ügyész kérdezi ezután Zbonát. — Maga tehát teljesen ittas állapotban volt és nem emlékszik semmire — mondja Zbonához. — Ilit azonban kétségbe vonom, hogy maga ittas volt. Arra emlékszik-e, hogy bementek egy helyre ? Mondja meg őszintén, hova mentek azután ? — Zbona: Sorba mentünk, csak nem tudom a neveket. Dr. Schmitz ezredes ügyész : Arra emlékszik tehát, hogy voiús helyekre is mentek. —Nagyon, régen volt ez, kérem alassan, ezredes úr, — mondja Zbona. Dr. Schmitz ezredes-ügyész: Én is tudom, hogy bizony nagyon régen volt. Gerléknél ugyebár eldördült egy lövés, ugyebár azért, mert magát megtámadták! És nézze, az a szerencsétlen Beck úgy támadta meg magát, hogy az utcán esett össze. Hol itt a támadás? Zbona: Erről nincs tudomásom. Dr. Schmitz ezredes ügyész : Próbálja meg csak, talán vissza tud maga mindezekre emlékezni. Azután megfogták és véresre verték. Nem emlékszik ? Hát persze, nagyon régen volt már mindez, — jegyezte meg gúnyosan a katonai ügyész. Ezzel be is fejeződött Zbona kihallgatása. Stassies suhágo A szürke nyáriruhás és rózsaszininges Danics Mihályt állítja ezután a csendőr a bírói emelvény elé. Danics katonásan megáll az emelvény előtt. — 1919 novemberében Zbona egy román főhadnagygyal beszélgetett, — kezdte a vallomását, — valami pénzről volt szó. Megkérdeztem, miről tárgyaltak, meg is mondta, hogy néhányan a románokkal paktálnak. Zbona ezt Héjjas főhadnagy ürítek jefientstt©, a Sei Kiadta a pas-aeses©*, hogy el kell f»gs!sike* és !?rg©vsnjr©« végesni kell velük. Ki is mentünk Orgoványra, ott egy korcsmában ittunk egy a kicsikét. A tárgyalásvezető: Arra is kaptak parancsot, hogy az értéktárgyakat is elvegyék ? Dánics és Zbona egyszerre mondják: Nem. Nem voltunk teljesen ittasok — folytatja Dánics a vallomását. Azután elindultunk, de nem emlékszem, hogy mit csináltunk, nem bírok visszaemlékezni. Azt tudom, hogy nekem feltétlenül részt kellett vennem, mert hiszen kellett, hogy végezzünk velük. Azt még tudom, hogy felraktuk őket a kocsira. Azt se tudom, hova helyeztük el a tárgyakat, de azoknak ott kellett lenni a kocsin. Én különben nem is emlékszem semmiféle holmira, csak azt tudom, hogy a Tóth-tanyán Zbona adott nekem egy aranyórát, aranyláncot és egy jegygyűrűt, meg pénzt. — No és azután ? — kérdezi a tár- gyalásvezető. — A tárgyalásvezető. Hova kocsikáztak ? Dánics: Orgoványra. A tárgyalásvezető: Orman azután hová? Dánics: Az erdőbe. A tárgyalásvezető: No és azután? Dánics: Azután el lettek földelve. A tárgyalásvezető: De az el földelés előtt? Dánics: Arra megint nem emlékszem. Nem tudom, hogy hogyan húztuk fel őket, meg minden, de azt tudom, hogy elföldeltük őket. A tárgyalásvezető: Ki földelt és ki akasztott ? Danics: Egyáltalán nem emlékszem, kérem, őrnagy úr. Én annyira ideges ember vagyok. Tárgyalásvezető: Levetkőztették őket ? Mezítelenül temették el vagy ruhában ? Panics: Nem emlékszem A tárgyalásvezető: Honnan vették a köteleket ! Danics: A két tót adta a tanyáról, a szerszámokat is ők adták. A tárgyalásvezető kérdéseire, amelyek az osztozkodásra vonatkoznak, Panics semmire sem akar emlékezni. Azt tudja, hogy azután lefeküdtek és a következő napon Kysz-ropsz Komáromiba kellett menniük. A csendőrség eltette a tárgyakat, amelyek ő nála voltak. Betették az Izsáki népbankba. Onnan azután ő kivette és át akarta adni Héjjas Aurélnak. Francia Kiss Mihály parancsára. A tárgyalásvezető : Ne találjon itt ki meséket. Héjjas Aurél főhadnagy úrnak maga nem adott át semmit. Danies : Parancsot kaptam Héjjas Auréltől, hogy nem kell átadnom, használjam fel a magam céljaira. Héjjas főhadnagy ur azt mondotta, . %Ar.....T ‘«31. ... \ ,*Arv 1A... .. . .*.? Z Zbona vallomása a gyilkosságokról Kfidd, 1922. július 4.