Az Est, 1928. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1928-01-28 / 23. szám
Szombat, 1928. január 28 Őszinte beszélgetés Schalk Ferenccel Véleménye a karmesterekről, a modern zeneszerzőkről, Kodályról, Kispuráról, a „Jonny‘‘*ról s a távozásáról terjesztett hírekről „A bécsi operaház legszebb négy hangja magyar művész ajkáról csendül fel“ Schalk Ferenc —, Az Est tudósítójától. Tegnap este Tanul Hiuser előadásul, ve- szényelte az Operaháziján Schalke I reme, a bécsi operaház kitűnő igazgatója, aki most ismét hosszabb ideig vendége lesz Budapest zenei életének. Ma este a Falstaff előadást ■ dirigálja, és vezényelni fogja a hétfői filharmóniai hangversenyt is, amikor Beethoven »Kilencedikjét« szólaltatja meg. Hétfő óta van Budapesten és délelőttönként szorgalmasan vezeti a próbákat az Operaháziján, sőt már hétfőn este is próbát tartott a Falstaff-ből. Ma délelőtt felkerestük szállásán, az egyik simaparti hotelben és kérdést intéztünk hozzá budapesti impresszióira vonatkozóan, elsősorban pedig, hogy megkérdezzük tőle, mik igazak azokból a hírekből, amelyek Clemens Krauss ,frankfurti intendánsnak a bécsi operaházhoz történt kinevezésével kapcsolatban az ő személyéről a sajtóban Bécsben és Budapesten elterjedtek. Schalk Ferenc mindenekelőtt mosolyogva adta meg a felvilágosítást a Clemens Krauss kinevezésével kapcsolatos hírekről. — Krauss intendánsnak moh, flotta Schalk — a bécsi Operaházhoz történt meghívásában semmi különös,és nevezetes új momentum nincsen. A bécsi operaháznak évek óta nincs első karmestere. Négy évvel ezelőtt még Clemens Krauss is a bécsi állami opeaháznál működött, onnan hívták meg intendánsnak Frankfurtba. Időközben elment Bécsből StraussRichard is, aki csak a múlt évben tért ismét vissza és most nem történik egyéb, mint hogy Clemens Krauss is visszatér férfi működési helyére. Igaz, hogy időközben a bécsi állami Operaház szerződtette Heger Róbert urat, aki kitűnő karmester, elsőrangú munkaerő és bizonyos mértékben levette vállamról a nagy terheket, de mindamellett nem olyan elsőrangú karmester, amilyen a karmesteri gárda élén mindig állt és működött a bécsi Operaháznál. Hosszas tárgyalások után így történt körülbelül végleges megegyezés Clemens Kraussal, akinek kinevezése azonban még nem egészen perfekt. Egyelőre csak megállapodás jött létre, de az osztrák pénzügyminiszter még nem hagyta jóvá a szerződést és Clemens Krauss sem kérte elbocsáttatását még Frankfurtban. Minderre csak ezután fog sor kerülni. Ezzel az üggyel kapcsolatban egyébként a holnapi bécsi lapokban egy nyilatkozatom fog megjelenni, amely kommüniké formájában ugyanígy világítja m meg a helyzetet. Hangsúlyoznom kell ezzel kapcsolatban, hogy szó sincs az én távozásomról, eszem ágában sincs elmenni az operaház éléről és tudomásom szerint hivatalos helyről sem merült fel annak a gondolata, hogy engem felmentsenek. Erre annál kevésbé sem kerülhet sor, mert hiszen én indítványoztam Krauss újbóli szerződtetését és én vezettem az erre vonatkozó tárgyalásokat. Két évvel ezelőtt ugyanilyen irányban tárgyaltam már Furtwaengler Vilmossal is, akit szerettem volna megnyerni a bécsi operaház számára, de rájöttem arra, hogy a mai viszonyok között rendkívül nehéz igazi nagy, vezető egyéniségű dirigenst stabil és megszakítás nélküli állásra megnyerni. A nagy dirigensek ma olyanok, mint a primadonnák, egyre-másra vendégszerepelnek mindenfelé és így állandó jellegű munkára nem igen alkalmasak. Hiszen én magam is elég gyakran vendégszerepelek, csak nemrég jártam Berlinben, Mannheimban, Kölnben, itt vagyok Budapesten és tulajdonképpen nem igazgathatom a bécsi Operát. A meghívások elől azonban a mai gazdasági viszonyok között egy jelentős karmester sem térhet ki, mert hiszen hol van az az operaház, amely egy karmesternek esténkint ö1 milliót is fizethet. Ez egy abúzus, amivel számolni kell és bár Clemens Krauss megtartja a frankfurti múzeumkoncertek vezetését, sikerült őt mégis állandó jelleggel megnyerni első karmesternek a bécsi operaházhoz. Kérdést intéztünk ezután Schalk igazgatóhoz, Ernst Krenek, s Johnny spielt auf« című operájának bécsi előadására vonatkozólag. Schalk finoman elmosolyodott. — Ezzel ■ a szilveszteri premierrel kapcsolatban, — mondotta — szintén mindenfélét híreszteltek rólam a Sajtóban. A támadások kereszttüzébe kerültem az Operaházzal együtt és az egyik legtekintélyesebb bécsi kritikus, Julius Horngold, a Pressében annyira elragadtatta magát a támadásokban, hogy összekerült a szélsőséges szocialista és kommunista sajtóval. A támadások nem hogy ártottak volna, hanem egyenesen használtak az operának, mert a Krenek-mű tulajdonképpen csak a nagy sajtókampány után vált igazi szenzációvá és került az érdeklődés középpontjába. Nem áll az, hogy ennek a műnek az előadását Schneiderhahn, az állami színházak főigazgatója követelte volna, az sem igaz, hogy a pénzügyminiszter oktrojálta a Johnny-t az operaházra. A való igazság az, hogy én fogadtam el előadásra Krenek művét, elfogadtam pedig azért, mert meggyőződésem szerint egy olyan nagy világváros első zenei színháza, mint a bécsi állami operaház, minden tradíciója ellenére sem zárkózhat el egy világszerte játszott és sikerrel előadott modern opera színrehozatala elől. Ebben a tekintetben a színház érdeke az irányadó és az igazgató magánvéleménye nem szabhatja meg a kizárólagos irányt a színház működésére és műsorára. Nagyon érdekes mű ez a Krenck-opera, de szerény véleményem szerint csak múló sikere lehet, mint igen sok mai modern írének, amely hirtelen tűnik fel és gyorsan merül feledésbe. Hogy nem egészen komoly művészi vállalkozás, azt hangsúlyozni kívántam azzal, hogy a premiert Szilveszter estéjén tartotta meg a bécsi operaház. Ez az opera a mai művészi irányt jellemzi, amikor minden művészi megnyilvánulás a végletekig megy, a közönséges, banális és úgy, mint az abszolút művészi.Meglepő, hogy az utóbbi időben a elmúlt évtized alatt az összes új művészi irányok, az összes moderneknek nevezett zeneművek igen rövid életűek voltak. Schrecker is, tíz évvel ezelőtt még a legnagyobb modern újító számba ment, ma pedig már teljesen letűnt nagyság. Az egyedüli, aki a különböző áramlatok váltakozása közben is megmaradt abszolút értékű szuverén művésznek. Strauss Richárd. — És a magyarok közüli — kérdeztük Schalk igazgatótól. — Nem ismerem őket kellően ahoz, hogy abszolút bírálatot mondhatnék felettük. Hubay, Dohnányi a régi irányhoz tartoznak. Bartókot nem ismerem behatóan, de nagyon sokat tartok róla is, úgyszintén Kodály Zoltánról, akinek Psalmus Hungaricusa rendkívül nagy sikert aratott Bécsben. Véleményem szerint a modern magyarok közül kétségkívül ő a legfigyelemreméltóbb és legértékesebb tehetség. Ha már a magyar 3. oldal. ♦ _____ _____