Az Ojság, 1936 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-05 / 1. szám

iш avagy Was isi Intimet* in Times? A szép özvegy, aki pontosan öt éve viseli a gyorsz­­fátyolt, karácsonyeste eljegyezte magát. A vőlegény öt évvel fiatalabb. Az újságírás terén Pater Bangha Béla rekordot ja­vított. Karácsony reggelén megjelent a Pesti Hírlapban egy karácsonyi cikk Hegedűs Lóránttól és Pater Bangha már tíz órakor kiprédikálta a cikket a rádió által is köz­vetített remek szentbeszédében. A kávéházi tridizőz, akinek a tehetségénél csak a hangja kisebb, egyik tisztelőjétől karácsonyi ajándékul egy ezüstből kiformált magas c-t kapott. Azt mondják, hogy dühében kivágta a magas c-t az ablakon. A bankigazgató, aki valamikor legendás összegeket adott ki karácsonyi ajándékokra, az idén szíve válasz­tottjának egy csokor rózsát küldött és a névjegyboríték­­ba egy ötvenpengőst mellékelt. Ez az év is jól kezdődik. De csak azoknak a hölgyek­nek, akik a Párisi­ utcai Schmideg szűcstől kaptak remek bundát. Néhai Radnai Miklós, mint ismeretes, megtiltotta a balletkar tagjainak, hogy férjhez menjenek. Ezt a tilalmat most megváltoztatták, minden ballerina annyiszor mehet férjhez, ahányszor csak akar. Hja, most Márkus László a direktor. Újév­ reggelén összetalálkozik az áldott szivü bankvezér elő­szobájában a bank két cégvezetője. — Hova mész? — kérdi az egyik a befelé igyekvő kollé­gájától. — Újévi jókívánságaimat akarom kifejezni a vezérnek. — Ne fáradj, nincs bent. — Hol van? — Beteg. — Na nézd, — szólt csodálkozva a másik — még nem is kívántam neki sen­mit és máris beteg. A Balatonról nemcsak beszélni kell, hanem cselekedni is kell érte. Úgy ahogy az Értl-fivérek csinálják Siófokon A siófoki fürdőigazgatóság kedves figyelmességgel szol­gált most karácsonykor is, vendégeinek jókívánságai mel­lett igazán finom kivitelű bőrcigaretta-tárcát küldött aján­dékba. Nem véletlen, hogy Siófok az első a balatoni für­dők közt. A tisztelt Főváros Új rovatunkat egy méla újévi sóhaj­tással kezdjük: Budapest nem Wolff, hanem lesz.­­ Furcsa dolog ez ezzel a Budapesttel. Valamikor tizenöt évvel ezelőtt kiadták a jelszót, hogy „Bűnös Budapest“ és azóta sorra kiderülnek a panamák­­ a vidéki városokban. Hogy csak a leg­utóbbi skandalumról emlékezzünk meg, itt van Szolnok. Nem is költői frázis már, ha azt mondjuk, hogy kő kövön nem maradt ebben a jobb sorsra érde­mes szép alföldi városkában. Ami kő a kövön maradt volna, abból villát építet­tek maguknak a főtisztviselők.­­ Ellenben Budapestet egy akkora de­ficit miatt, mint a polgármester kisujja, szanálják. Kikiáltják nagy betegnek, or­vosokat állítanak melléje, lázmérőt dug­nak a hóna alá, herbateával itatják és ha eddig nem volt beteg, egész­­ biztosan megbetegszik az orvosságoktól.­­ Szó sincs róla, a fővárosnál sem ideá­lis minden. Elsősorban nem ideális, hogy a főváros közgyűlése, ha szabad ezt a szójátékot használni, direkt szak­­talanítva van. A városatyák jórésze nem ismeri ki magát a város ügyeiben. Itt van például a legutóbb tárgyalt bizto­sítások ügye. Egyik oldalon állnak a a minden hájjal megkent biztosítási táblázatok, a másik oldalon egy rakás közgyűlés, amelyben senki sem tudja, mi­ről van szó és csak úgy odavetve hall­juk, hogy a Bazilika 26 millióra van biz­tosítva tűz ellen, viszont 16 útkaparó ház 463.000 pengőre, két mosókonyha 183.000 pengőre és az állatkerti sziklák 1.450.000 pengőre. (Valamikor vizet fa­kasztottak a sziklából, ma tűzbiztosí­tást!) Várjon hány városatya tudja megmondani, hogy micsoda számok ezek? Úgy vagyunk ezzel is, mint Kohn a Grünnel. Azt mondja a Kohn a Grünnnek: — Te, hallom, hogy van egy kis spó­rolt pénzed, talán csinálhatnánk együtt egy üzletet. Te adnád a pénzt, én ad­nám a tapasztalatot. — Ah nem, — szólt némi gondolko­dás után Grün. — És miért nem? — Mert most nekem van pénzem és neked van tapasztalatod, a végén aztán neked lesz pénzed és nekem lesz tapasz­talatom. Egyelőre a főváros közgyűlése sza­vazza meg a pénzt és a biztosítók tud­ják, hogy mit csinálnak.­­ Persze, amit a városatyák nem érte­nek, azt érti a magisztrátus. A polgár­­mester biztosan mindenhez ért, külön­ben nem lenne polgármester. A közle­kedéshez például sokkal jobban ért, mint maguk az utasok, akik egyre azt kiabálják: — Ha a polgármester annyira meg van elégedve a közlekedéssel, utazzon ő is villanyoson. Hát ebben az utazóközönségnek nincs igaza. A jó orvos felírja a receptet, de az orvosságot nem ő veszi be. Már­pe­dig, ahogy az eddigiekből látszik, Szendy polgármester jó orvos. * © Jó orvos, csak ép túlságosan a pártok hatalmában van. Hol a Nép­pel, hol Wolf­fékkal, hol a szocialistákkal kell neki barátkozni. Innen kívülről úgy néz ki, mintha minden ügyben előzetes meg­állapodást kellene kötnie egyik vagy másik párttal, hogy az aktuális javaslat sikerét biztosítsa. Csak úgy ne járjon a végén, mint azok a bizonyos bócherek, akik nagyon szerették a halat. Péntek estére Kohn is beinvitált egy bóchert magához vacsorára, Grün is. Н°gy jó vacsorát adhassanak, mind a ketten kimentek péntek délelőtt a piacra halat venni. Az egész piacon csak egyet­lenegy halat találtak. — Tudod mit, — mondta Kohn — ve­gyük meg közösen ezt a szép halat és adjunk egy közös vacsorát. — Rendben. A közös vacsorán Kohn felvágta a halat és a legszebb részét odatette a sa­ját bócherjének a tányérjára. — Azt nem, — szólt Grün — a leg­szebb falat az én bócheremet illeti. — Szó sincs róla, az enyémet illeti. — Az enyémet illeti. És miközben a halat ide-oda ránci­­gálták, alaposan összevesztek és Kohn kidobta a Grün bócherjét és Grün ki­dobta a Kohn bócherjét. _ Mikor a két éhesen maradt bócher kinn volt az utcán, bánatosan visszanéz­tek, mondván: Micsoda derék emberek, hogy meg­­védelmezte mindegyik a maga hóc­erét, így év kezdetével szokás horoszkópot felállítani a jövő esztendőre. Ahogy mi látjuk, Budapest lakossága a jövő évre Albániát kapja. Az idén ugyanis meg­kapta a Huszár Károly Lengyelország­ról szóló díszművét 24.000-ért, jövőre majd Albániát kapja 24.000-ért és igy, ha jól megy, tíz-tizenöt év alatt az egész világtörténelmet kívülről fogja fújni minden budapesti lakos. Mert jó ám egy ilyen diszmó. Ha megenni nem is lehet, mindenesetre be lehet vele fű­teni.­­ Ami a Schmidt Miksa-féle hagyatékot illeti, mi a magunk részéről nem fogad­nék el. Hagyatékot egy Miksától? A vi­lág minden kincséért sem. Kinevezték végre az új tanerőket is. Persze nem annyira tehetség, mint in­kább pártarány szerint.­­ A kitűnő Pétel István doktort nem nevezték ki a Községi Takarékpénztár ügyészévé. Hajszálat találtak a ten­gerben. © Az Elektromos Művek és a Gázgyár egyesítése a következő év problémája maradt. Ha szerencsénk van, a kitűnő terv még meg is valósulhat. © Valamikor volt túri vásár sátor nél­kül. Most kilátásunk van rá, hogy lesz egy kétmilliós rádium-kórházunk rá­­■ dium nélkül. © Az Elektromos Művektől elbocsátot­ták a spóregylet sikkasztóját. Egy kis elővigyázatossággal ezt a sikkasztót is megspórolhatták volna. © Mindenesetre legkellemesebben Szendy polgármester kezdte el az újévet, ja­nuár 7-ig szabadságon van. Melyhez ha­sonlót kívánunk minden adófizető pol­gárnak is. твешР итваи n­ 0*d| Г AZ OJSAG4 1936 január 5. ^^йяаваташтшт

Next