Az Ujság, 1904. május/2 (2. évfolyam, 136-150. szám)
1904-05-16 / 136. szám
2 A Mindenható áldása kisérte a mi királyunkat minden lépésében és minden tettében. Éljen e király! (Lelkes éljenzés.) A beszédet Széll Kálmán emelkedett hangon mondotta el. Látható érdeklődéssel kisérte a király. Lelkesedéssel a delegátusok. Mikor a beszéd véget ért, lelkes éljenzés töltötte be a nagy terem minden zugát. Ő felsége meghatottsággal fogadta az ovácziót, majd levette fejéről kalpagját, s a mellette álló kis asztalkára helyezte el azt. Majd a következő beszédet mondotta el: (A trónbeszéd.) Ha ragaszkodásuk biztosítását, őszinte megelégedéssel fogadom és szívből jövő köszönetet mondok érte önöknek. Viszonyaink az összes hatalmakkal állandóan a legjobbak. Szövetségeseinkkel való szilárd viszonyunk, kiegészítve ama szoros egyetértéssel, melyet a monarchia Olaszországgal a balkán kérdésekben ápol, bizalommal tölt el kontinensünk állapotainak békés fejlődését illetőleg. Az európai Törökország néhány vilajelében a mürzstegi programm alapján megkezdett reformmá örvendetesen halad előre és az ezen területeken lassanként beálló nyugalom mellett remélhetőleg nemsokára kedvező eredményeket fog felmutatni. Mélyen elszomorító az a küzdelem, mely Kelet-Ázsiában dúl és emberéletben már is annyi sok áldozatot követelt. Vajha az isteni gondviselés szűk határokat szabna időben és térben ez öldöklő tusának és mielőbb is idét részeltetné a világot a béke mérhetetlen áldásaiban. Hadügyi kormányzatom a hadsereg fentartása érdekében emelt folyó követeléseiben a múlt évi megszavazás keretében marad, fegyverek és hadianyagok gyorsabb beszerzésére azonban külön hitelt kér. Haditengerészetemnek a megkezdett hajóépítések és felszerelések gyorsabb keresztülvitele czéljából van nagyobb hitelre szüksége. E nagyobb követelésekkel szemben a következő években a hadsereg rendkívüli szükségleténél és a haditengerészet évi költségvetésében tetemes megtakarítások fogunk eszközöltetni. A tervezett gyorsabb beszerzések és pótlások a fegyveres erő harczkészségét fejlesztik és egyszersmind gazdasági előnyt is biztosítanak. Boszniában és Herczegovinában a viszonyok rendes és tökéletesen nyugodt fejlődésben vannak és e tartományok közigazgatási költségeiket ezerkilenczszázötben is, növekvő szükségleteik daczára, saját bevételeikből fogják fedezni. Meg leven győződve, hogy a szokott belátással és hazafias buzgalommal fognak a benyújtott előterjesztések megbírálásához hozzálátni, működésükhöz jó sikert kívánok és teljes szivből üdvözlöm önöket. (Lelkes éljenzés.) Ismét felhangzott a lelkes éljenzés. Ezután ő felsége leszállt az emelvényről s a delegátusok felé tartott. (A cerebe.) A trónról leszállva ő felsége, Széll Kálmánhoz fordult, kinek beszédét a következő szavakkal jellemezte: — Ily szépen csak ön tud beszélni. Széli köszönő szavaira hosszasan beszélt vele a delegáczió munkálkodásáról s az általános politikai helyzetről. Ezután Samassához fordult a király. Az egri érsektől az egészsége felől tudakozódott. Hosszasan érdeklődött a katolikus autonómia kérdésének jelen állásáról. Ezután Brinkovics György patriárchához fordult a király, kivel szintén egyházi ügyekről beszélt. Szapáry Gyula gróffal és Ermisei Kelemennel családi ügyeikről kérdezősködött a király. Ernuszttal szemben örömét fejezte ki, hogy fia, mint főispán közszolgálatba lépett. Fálk Miksával is hosszasabban beszélgetett a király és végül meleg elismerésének adott kifejezést ama buzgó tevékenység felett, amelyet Falk Miksa úgyis mint képviselő, ügyfs mint delegátus kifejt. Münnich Auréllal a hadügyi albizottság tárgyalásairól beszélt ő felsége. — Mikor kezdik el tárgyalni a hadügyi költségvetést? — kérdé a király. — Csütörtökön felség! — felelte Münnich. — Kérem, lesz akkorra jelentés? — Kell, hogy készen legyen, tehát készen lesz az — válaszolá Münnich. Bolgár Ferenczczel a katonai czélokra szükséges jelentékeny összegről beszélt a király. — Nagy összegre van szükség, — úgymond — de beállítása módozatainál fogva nem válik nagyon terhessé. Andrássy Gyula és Tivadar grófoktól a delegáczió tárgyalásai iránt tudakozódott a király. Majd a vasúti sztrájkot tette szóvá. Hasonlóképpen Dániel Ernő báró megszólítása alkalmából is. Utóbbinak ő felsége a következő figyelemreméltó kijelentést tette : — Az országra nagyon sajnálatos volt a vasúti sztrájk kitörése, s abból sok anyagi és erkölcsi kár származott. Egy haszna azonban mégis volt. Meggyőződhetett az ország, hogy erélyes, erős kezű kormányzat vezeti az állam ügyeit. Igen kedves és derűs epizód következett ezután. A király az egymás mellett álló Hegedűs Sándor és Darányi Ignácz elébe lépett s mosolyogva jegyezte meg: — Nagyon sok volt minisztert látok a delegátusok között. Werner Gyula előtt ő felsége örömét fejezte ki a felett, hogy a parlamenti rend helyreállott s a képviselőház oly szorgalmasan működik. Rosenberg Gyulával, Tefesd Sándor gróffal s a tengerészeti bizottság több tagjával a keletázsiai háborúlól beszélt ő felsége s rendkívül tanulságosnak mondotta azokat a tapasztalatokat, melyekkel Japán a világot meglepte. Hodossy Imrénél Rákóczi hamvainak hazaszállításáról szólt a király. ■— Nagyon örvendek. — úgymond — hogy az erre vonatkozó kéziratom oly általános lelkesedést keltett. Miklós Ödönnel, Vörös Lászlóval, Klobusiczky Jánossal behatóan beszélt a küszöbön levő delegáczionális tárgyalásokról. Keltai Ferencztől azt kérdezte, hogy most első alkalommal tagja-e a delegácziónak. Igenlő válaszra a közös költségvetésre tett néhány megjegyzést. Josipovich Gézának felemlítette a király, hogy tudja, hogy már többször vett részt a delegáczióban. Majd azt kérdezte, hogy melyik albizottságnak a tagja. — A hadügyinek, felség, — válaszolt Josipovich. — Bizonyára azért, mert kiszolgált katona, — jegyezte meg a király. Gróf Zichy Aladárról édes atyjáról, gróf Zichy Nándorról tudakozódott. Lovásziy Mártont Tisza István gróf mutatta be ő felségének. — Melyik vármegyéből való? — kérdé a király. — Bács Bodrog vármegyéből, — felelte Lovászy. — Van-e ott nagy szárazság? — Van, Felség! Félnek az emberek, hogy nem lesz az idén jó termés. — Az nagy baj lenne. — fejezte be a beszélgetést ő felsége. Kubinyi Gézával szintén a javult parlamenti helyzetről beszélt a király. Különben ő felsége minden delegátust megszólított, úgy hogy a cercle háromnegyed óráig tartott. A király rendkívül jó kedvű volt. Több megjegyzése, melylyel kitűnő memóriáról tett tanúságot, mély hatást keltett. Az osztrák delagáezlő. Az osztrák delegátusok saját házukban gyülekeztek. Onnan hajtattak fel Budára, hogy a trónbeszédet meghallgassák. Az ünnepélyes aktusra nagyobbára frakkban jelentek meg a delegátusok, sokan viseltek katonai s hivatalnoki uniformist. (Az elnök beszéde.) Miután a delegátusok a királyi palota kistermében gyülekeztek, s ő felsége közöttük megjelent, Javorszki lovag a következő beszédet intézte az uralkodóhoz: »Császári és apostoli királyi Felség! Felséged kegyes volt egybehívni a birodalmi tanács országos bizottságát, hogy alkotmányos működésének a közös költségek megvitatására vonatkozólag eleget tegyen. Feladatának és felelősségének tudatában kötelességteljes buzgalommal és odaadással fog a delegáczió hozzá munkájához. Hisz a monarchia hatalmi állásáról van szó, derék hadseregünk harczképességéről, az általánosan óhajtott béke fentartásáról. Ha a távol keleten nehéz harcz tüze gyűlt is ki, a mi földrészünk békének örvend. Az európai államok sokszor megnyilvánult törekvésének felel meg ez s uralkodóiknak, kik Felségedet, mint a béke támaszát tekintik és tisztelik. És az utóbbi időben aggodalmat keltő balkáni zavaros állapotok — hála a két barátságos viszonyban levő nagy hatalomnak — békés megoldás előtt állanak. Felség! A törhetlen hűség, a legbensőbb szeretet és tisztelet érzésével járulunk a legmagasabb trón elé. Fogadja felséged kegyesen az érzelmek kifejezését, melyek milliók szivét uralják, kik áhítattal fohászkodnak a Mindenhatóhoz, hogy Isten szeretett urunkat és császárunkat még soká a legjobb egészségben megtartsa. Isten védelmezze, Isten áldja meg felségedet. A zajos éljenzés csillapultával ő felsége ugyanazon trónbeszédet mondotta el német nyelven, melyet , a magyar delegátusoknak is elmondott. ■ • (A cercle.) A király azután a delegátusok felé ment s legelőször Jakorski lovagot, majd Gautsch bárót szólította meg. A hadügyi költségek emeléséről beszélt, utalva arra, hogy a többi államok aránylag is sokkal többet fordítanak hadügyeik fejlesztésére. Azután Ebenhofer doktort szólította meg. Örömét fejezte ki, hogy őt a delegátusok között látja. Most Pacak ifjú cseh képviselőhöz fordult a király. Azt kérdezte, hogy hányadszor tagja a delegácziónak. Pacak válaszolt, s a belső politikai helyzetre akarta átterelni a beszélgetést. De ő felsége látható izgatottsággal közbevágott. •— Nem kívánok itt politikai ügyekről beszélni. Minden úgyis az újságokba kerül. Ő felsége egyáltalában az egész cercle folyamán gondosan került minden megszólítást, amely Ausztria belső politikai életére vonatkozással lenne. A beszélgetések jobbára a hadügyi költségek emelésére vonatkoztak s ő felsége többször fejezte ki reményét, hogy az osztrák delegáczió tagjai be fogják látni a véderő fejlesztésének szükségességét s meg fogják szavazni a költségeket. ’» « AZ ÚJSÁG 1904. május 16. A cercle befejeztével a fogadtatás véget ért. BELFÖLD. — A képviselőház ma délelőtt formális ülést tart. Ez ülésen fogja beterjeszteni Heltai Ferencz előadó a pénzügyi bizottság jelentését az állami beruházásokról szóló törvényjavaslatról.-· A nemzeti pártiak Hungária-szállóbeli klubhelyiségüket feloszlatják és a bérelt helyiségeket már fel is mondták. Hogy a klubot végleg