Az Ujság, 1905. július/1 (3. évfolyam, 181-195. szám)

1905-07-01 / 181. szám

­­IHHHH . Máté és Borosa fölkeresték azt a házat is, a­hol az a finom hely volt. Marosát és bizalmas barátnőjét azonban nem találták otthon. A kapu előtt várdogáltak rájuk este nyolczig hiába. Ekkor már Borosának haza kellett sietni. Máté még ott maradt a tá­jékon azzal, hogy míg meg nem látja Marosát, ő nem tud távozni. Borosa másnap szomorú levelet kapott Mátétól. Marosa tegnap csak éjféltájban került haza a barátnőjével. De nemcsak ezzel, hanem még két kísérő ficsurral. Igen vígan voltak, hangosan nevetgéltek s nehezükre esett ha­marosan becsöngetni a kapun, mert a kísérők égre-földre esküdöztek a kisasszonyoknak, hogy a válásban megszakad a szívük. Ő, Máté, észrevetette magát Marosával. Az nagy zavarba is jött és sugdosott valamit barátnőjének s barátjainak, a­kik egy perezre el is csitultak. De aztán megint vihogni kezdtek. »Megvertem volna a két ficzkót, mert rajtam nevettek, — írta Máté — de nem akar­tam botrányba keverni Marosát, a­kit én mégis nagyon szeretek.« Ettől fogva Borosának és Máténak már nemcsak egyazon aggodalma volt, hanem e mély, komoly, közös bánata is. — Oh, az a szerencsétlen Marosa­ lesz abból, ha így folytatja? Leveleztek egymással, csakis Marcsa miatt. Kimenőik idejében mindig találkoztak, csakis Marcsa miatt. Hosszan elsétáltak, sokat be­széltek, de mindig szomorúan s mindig csak : Marcsáról. Később olykor össze is kaptak Marosán. Ha ugyanis Barcsa, a­ki egyre czifrább hite­rar­két kapott testvéréről, fölháborodásában túl­­erős szavakkal kelt ki ellene, Máté meg­­sokalta: ■— Azért én a Marosát mégis szeretem. Ne mondjon már róla ilyeneket! Ha most meg van is kissé bolondulva ettől a czudar nagyvárostól, majd csak észre tér. Nem tűröm Borcsa, még magától sem, hogy Marcsát el­­vetemedettnek kiáltsa ki. Máskor meg Máté keseredett el túlságo­san Marcsa helyváltoztatásain s átkozni kezdte a szép teremtés romlottságát. — Kikérem magamnak Máté! — tért ki erre Borcsa. — Azért Marcsa mégis csak az én édes testvérem. Szegény, bolond, ta­pasztalatlan leány, soha azelőtt nem szolgált, nem ismerheti még úgy ezt az aljas világot, mint én vagy maga. De majd csak megismeri s még igen becsületes leány válhat belőle. Nem engedem Máté, még magának sem, hogy úgy beszéljen róla, mint egy utolsóról. Aztán érte őket Marcsa részéről közös nagy sérelem is. Marcsa egy levélben, melyet gúnyból egyszerre mindkettőjükre czímzett, nyíltan hadat üzent nekik. Ő vele ne törőd­jenek, ő utána ne kémkedjenek, mert majd a szemükbe vágja az egész világ előtt, hogy mig szenteskednek, mintha ő érte törné őket az aggság, addig voltaképpen csak egymást szeretik. Persze, Borcsa eleget próbált arra, hogy most már egy kovácslegény­nyel is be­érje. Máté meg elég mulya arra, hogy neki már a sokat próbált Borcsa is jó legyen. Hát csak szeressék egymást, legyenek boldogok, de őt hagyják békén. Nem irigyli egyiküket sem. Tudja ő, mit csinál, akad neki minden ujjára tíz, százszor külömb ur, mint a­milyen nem ar Máté. Ez a borzasztó levél Borosát és Mátét valósággal elrémítette és szétrobbantotta őket. Hát lehetséges az ő becsületes, szomorú ba­rátságukat így is felfogni? S érdemes azzal a tébolyodott gonosz Marosával még egyálta­lán törődniük? Elhatározták, hogy végképp lemondanak róla mind a ketten. S ha már Marosa egyi­kükre nézve sem létezik, akkor ok sincs többé rá, hogy ők levelezzenek, találkozzanak, be­szélgessenek s együtt búsuljanak. Tán el is szoktak volna egymástól mind­örökre, mert már hónapokig nem leveleztek s alig találkoztak, ha egy nap nem jön a rend­őrségtől egy komor küldött Borcsához a sür­gős parancscsal, rögtön siessen a rendőrségre. — Miért? — kérdezte a leány holthal­ványra ijedten. A rendőrség embere ügygyel-bajjal, oly tapintatosan, a­hogy tudta, kinyögte a rette­netes valót. Régi történet, de mindig újra történik. Egy leányt elcsábítottak a gonosz férfiak, szerencsétlenné lett, beleugrott a Du­nába, kifogták a testét. Most aztán a rendőr­ség keresi a legközelebbi rokonát, hogy bizo­nyosan megállapíthassa: ki volt az a bol­dogtalan. Borcsa kétségbeesetten zokogva kérte a rendőrt, hogy előbb elszaladhasson egy falu­­jokbéli jó emberéhez. Majd azzal együtt megy el, a­hová parancsolták. A nélkül ő nem­ képes ... nem ... és nem! Görcsösen egymás kezébe ragaszkodva, egymás zokogását csitítgatva, egymást bátor­ Szombat, jÚlius 1. AZ ÍJTJSÁ& A helyzet. — Saját tudósítónktól. — Megint egy jelentős fordulat, a­mely úgy lehet, semmi javulást se hoz, de esetleg meg­tenni a kibontakozást is. Szóval olyan a helyzet ma újra, mint a gazdasági kilátások. Ha nem jön vihar, ha nem jön jégverés, ha elmarad a koalícziós rozsda, a penész és egyéb elemi csapás s mindezeken felül az aratók nem sztrájkolnak, akkor jó termés lesz. Ha valami közbejön a sok közül, nem lesz semmi. Ma olyképp áll a válság, hogy Fejérváry Géza báró Bécsben járt a királynál, a béke­­tárgyalások utolsó módozatait megbeszélni. S közben érintkezett a koalíczióval, hogy kezd­jék meg a kibontakozás megkísérlését. A kétfelől megindított akc­ió eredménye az, hogy a miniszterelnöki palotában már holnap vagy legkésőbb holnapután összegyűl­nek a vezérek, tanácskozni a békéről. A koa­­líczió tehát bevonul a miniszterelnöki palo­tába. És tanácskozik. Ha csak annyi jóindula­tot, engedékenységet és okosságot visz magá­val, mint a­mennyit a felség küldött ma Bécs­­ből, ekkor meglesz a békesség. Szól erről a nagy és nevezetes készülő­désről a következő tudósítás: (A miniszterelnök Bécsben.) Fejérváry Géza báró miniszterelnök ma reggel Brifftbe­­utazott, hogy a koronának jelentést­ tegyen­ a politikai helyzetről. Ennek keretében kiváló jelentősége van annak a momentumnak is, hogy a főispánok, a­mint ez a főispáni karnak a kormánynyal való háromnapos konferencziája után megál­lapítható volt, három kivételével, állásukban maradnak. Ez a három se vált meg hivata­lától, hanem csak hosszabb szabadságot kért, a­mit a kormány készséggel meg is adott. A­mint beavatott helyen tudni vélik, a miniszterelnök a kihallgatás során a parla­menti pártok vezéreivel való legközelebbi tárgyalásairól is jelentést tett. A mai audiencziának fő czélja egyébként az volt, hogy a király nyári pihenése alatt, a­melyet már a napokban megkezd, ne zavar­tassák. Ennélfogva Fejérváry Géza báró a kihallgatás során a királyi jóváhagyást igénylő legsürgősebb kormányzati ügyeket mind fel­ölelte. A jövő hét első napjaiban Fejérváry báró ismét audiencziára megy, de ekkor kizárólag a koalíczió vezéreivel való tanácskozás ered­ményéről tesz csak jelentést. A miniszterelnök délben érkezett Bécsbe Skerlecz Iván báró titkár társaságában. Megérkezése után a bankgassei magyar házba hajtatott. Innen telefonon jelentette a kabinet­irodának, hogy megjött és várja a felség rendelkezését. Az uralkodó a kihallga­tást délutáni fél kettőre tűzte ki. * A miniszterelnök bécsi útjáról, valamint a mai kihallgatásról egyébként a következő jelentéseket kaptuk: (Búd. Tud.) Fejérváry Géza báró miniszter­elnök ma reggel Bécsbe utazott, hogy ő felségé­nek jelentést tegyen. A miniszterelnököt ma este Budapestre visszavárják. Bécs, június 30. Fejérváry Géza báró miniszterelnök ma látogatást tett Goluchowski gróf közös külügyminiszternél, a­kivel hosszabb ideig tanácskozott. m­zután Gautsch báró osztrák miniszterelnököt kereste fel, a kit azonban nem találván otthon, névjegyét hagyta hátra nála. Elutazása előtt a miniszterelnök vejénél, Burián báró közös pénzügyminisz­ternél volt. (Búd. Tud.) Fejérváry Géza báró miniszter­­elnök, a­kit a mai délután folyamán ő felsége magánkihallgatáson fogadott, este kilencz óra után visszaérkezett Budapestre. A miniszter­­elnök kihallgatáson volt, hogy ő felségének — cseldbe való utazása előtt — jelentést tegyen a helyzetről. Hír szerint Fejérváry báró miniszterelnök valószínűleg a legközelebbi napokban hozzáfog feladatának ama részéhez, mely a szövetkezett ellenzékkel való megegyezés létrehozására vonat­kozik. (A vezérek a miniszterelnöknél.) A szövetkezett ellenzék vezérei ismét a háború vagy béke nagy kérdése előtt állanak. Holnap és holnapután Fejérváry Géza báró miniszterelnök tárgyal a pártvezérekkel, ismé­telten felajánlva a koalíc­iónak a kibontako­zás eddig megállapított lehetőségeit. A miniszterelnök e tárgyalását a mai bécsi audienczia vezette be, a­melyen a kor­mányelnök és a korona között a holnapi kon­­ferenczia előtt felmerülhető összes kérdésekre nézve teljes részletességgel megtörtént a meg­állapodás. Hogy ez aztán a koalíc­ió eddig hangoztatott merev követeléseit mennyiben fogja kielégíteni, az ma még hozzávetőlegesen sem állapítható meg. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a korona jóval koncziliánsabbnak mutatkozik ma is, mint a szövetkezeti ellenzék, noha a vezény­szó kérdésében elfoglalt álláspontját mostan­ság is változatlanul fentartja. Fejérváry Géza báró tegnap este értesí­tette Kossuthot, hogy a koronával való érint­kezése után tárgyalni óhajt az ellenzék vezé­reivel. Kossuth ma reggel táviratozott a füg­getlenségi párt részéről Thaly Kálmánnak, Apponyi Albert grófnak, a disszidensek közül Andrássy Gyula grófnak és Darányi Ignácz­­nak, értesítést küldött az új pártból Bánffy Dezső bárónak és a néppártból Zichy Aladár grófnak és Rakovszky Istvánnak, hogy vasár­nap délután négy órára a miniszterelnökségi palotában értekezletre jöjjenek össze. Délben Kossuth Ferencz telefonon be­szélt Fejérváry báróval s ekkor megváltozott a terv olyképpen, hogy a mennyiben m­eg­­hivottak holnap délelőtt Budapestre Ljj^rez­­nek, a konferenczia holnap délután n^sorakor legyen. Kossuth azonnal táviratozott Apponyi Albert grófnak, a ki azt válaszolta, hogy csak holnap délben érkezhetik. Újra távirat ment érte s ekkor az a válasz jött, hogy már hol­nap reggel Budapesten lesz. Andrássy Gyula gróf, Darányi Ignácz és Thaly Kálmán előreláthatólag szintén holnap délelőtt érkeznek a fővárosba. A konferenczián csak Zichy Aladár gróf nem lesz jelen, a­ki ma délután elutazott Buda­pestről. Elutazása előtt hosszasan értekezett Rakovszky Istvánnal és Zichy János gróffal, a ki tegnap este Bánffy Dezső báróval foly­tatott hosszabb megbeszélést. Holnap délelőtt Fejérváry Géza báró láto­gatást tesz Kossuthnál, hogy a mai audien­cziának a kibontakozást illető részletei felől értekezzenek. Délben Kossuthnál lesz Apponyi Albert gróf és a vezérlő-bizottság több tagja, hogy a miniszterelnökkel való tanácskozásra már bizonyos előzetes megállapodásokkal mehes­senek. A vezérek a konferenczia sikere dolgá­­ban különféleképp gondolkoznak. Vannak, a­kik azt a tényt, hogy Fejér­váry Géza báró előbb a koronával érintke­zett, úgy magyarázzák, hogy ez a tárgyalási alapnak a király részéről való szélesbítését jelenti, a­miből a korona engedékenységére következtetnek. Ennek azonban formát kell találni s a miniszterelnöknek a vezérlő-bizott­sággal való értekezése éppen ezt czélozza, 3

Next