Az Ujság, 1905. július/1 (3. évfolyam, 181-195. szám)
1905-07-01 / 181. szám
IHHHH . Máté és Borosa fölkeresték azt a házat is, ahol az a finom hely volt. Marosát és bizalmas barátnőjét azonban nem találták otthon. A kapu előtt várdogáltak rájuk este nyolczig hiába. Ekkor már Borosának haza kellett sietni. Máté még ott maradt a tájékon azzal, hogy míg meg nem látja Marosát, ő nem tud távozni. Borosa másnap szomorú levelet kapott Mátétól. Marosa tegnap csak éjféltájban került haza a barátnőjével. De nemcsak ezzel, hanem még két kísérő ficsurral. Igen vígan voltak, hangosan nevetgéltek s nehezükre esett hamarosan becsöngetni a kapun, mert a kísérők égre-földre esküdöztek a kisasszonyoknak, hogy a válásban megszakad a szívük. Ő, Máté, észrevetette magát Marosával. Az nagy zavarba is jött és sugdosott valamit barátnőjének s barátjainak, akik egy perezre el is csitultak. De aztán megint vihogni kezdtek. »Megvertem volna a két ficzkót, mert rajtam nevettek, — írta Máté — de nem akartam botrányba keverni Marosát, akit én mégis nagyon szeretek.« Ettől fogva Borosának és Máténak már nemcsak egyazon aggodalma volt, hanem e mély, komoly, közös bánata is. — Oh, az a szerencsétlen Marosa lesz abból, ha így folytatja? Leveleztek egymással, csakis Marcsa miatt. Kimenőik idejében mindig találkoztak, csakis Marcsa miatt. Hosszan elsétáltak, sokat beszéltek, de mindig szomorúan s mindig csak : Marcsáról. Később olykor össze is kaptak Marosán. Ha ugyanis Barcsa, aki egyre czifrább hiterarkét kapott testvéréről, fölháborodásában túlerős szavakkal kelt ki ellene, Máté megsokalta: ■— Azért én a Marosát mégis szeretem. Ne mondjon már róla ilyeneket! Ha most meg van is kissé bolondulva ettől a czudar nagyvárostól, majd csak észre tér. Nem tűröm Borcsa, még magától sem, hogy Marcsát elvetemedettnek kiáltsa ki. Máskor meg Máté keseredett el túlságosan Marcsa helyváltoztatásain s átkozni kezdte a szép teremtés romlottságát. — Kikérem magamnak Máté! — tért ki erre Borcsa. — Azért Marcsa mégis csak az én édes testvérem. Szegény, bolond, tapasztalatlan leány, soha azelőtt nem szolgált, nem ismerheti még úgy ezt az aljas világot, mint én vagy maga. De majd csak megismeri s még igen becsületes leány válhat belőle. Nem engedem Máté, még magának sem, hogy úgy beszéljen róla, mint egy utolsóról. Aztán érte őket Marcsa részéről közös nagy sérelem is. Marcsa egy levélben, melyet gúnyból egyszerre mindkettőjükre czímzett, nyíltan hadat üzent nekik. Ő vele ne törődjenek, ő utána ne kémkedjenek, mert majd a szemükbe vágja az egész világ előtt, hogy mig szenteskednek, mintha ő érte törné őket az aggság, addig voltaképpen csak egymást szeretik. Persze, Borcsa eleget próbált arra, hogy most már egy kovácslegénynyel is beérje. Máté meg elég mulya arra, hogy neki már a sokat próbált Borcsa is jó legyen. Hát csak szeressék egymást, legyenek boldogok, de őt hagyják békén. Nem irigyli egyiküket sem. Tudja ő, mit csinál, akad neki minden ujjára tíz, százszor külömb ur, mint amilyen nem ar Máté. Ez a borzasztó levél Borosát és Mátét valósággal elrémítette és szétrobbantotta őket. Hát lehetséges az ő becsületes, szomorú barátságukat így is felfogni? S érdemes azzal a tébolyodott gonosz Marosával még egyáltalán törődniük? Elhatározták, hogy végképp lemondanak róla mind a ketten. S ha már Marosa egyikükre nézve sem létezik, akkor ok sincs többé rá, hogy ők levelezzenek, találkozzanak, beszélgessenek s együtt búsuljanak. Tán el is szoktak volna egymástól mindörökre, mert már hónapokig nem leveleztek s alig találkoztak, ha egy nap nem jön a rendőrségtől egy komor küldött Borcsához a sürgős parancscsal, rögtön siessen a rendőrségre. — Miért? — kérdezte a leány holthalványra ijedten. A rendőrség embere ügygyel-bajjal, oly tapintatosan, ahogy tudta, kinyögte a rettenetes valót. Régi történet, de mindig újra történik. Egy leányt elcsábítottak a gonosz férfiak, szerencsétlenné lett, beleugrott a Dunába, kifogták a testét. Most aztán a rendőrség keresi a legközelebbi rokonát, hogy bizonyosan megállapíthassa: ki volt az a boldogtalan. Borcsa kétségbeesetten zokogva kérte a rendőrt, hogy előbb elszaladhasson egy falujokbéli jó emberéhez. Majd azzal együtt megy el, ahová parancsolták. A nélkül ő nem képes ... nem ... és nem! Görcsösen egymás kezébe ragaszkodva, egymás zokogását csitítgatva, egymást bátor Szombat, jÚlius 1. AZ ÍJTJSÁ& A helyzet. — Saját tudósítónktól. — Megint egy jelentős fordulat, amely úgy lehet, semmi javulást se hoz, de esetleg megtenni a kibontakozást is. Szóval olyan a helyzet ma újra, mint a gazdasági kilátások. Ha nem jön vihar, ha nem jön jégverés, ha elmarad a koalícziós rozsda, a penész és egyéb elemi csapás s mindezeken felül az aratók nem sztrájkolnak, akkor jó termés lesz. Ha valami közbejön a sok közül, nem lesz semmi. Ma olyképp áll a válság, hogy Fejérváry Géza báró Bécsben járt a királynál, a béketárgyalások utolsó módozatait megbeszélni. S közben érintkezett a koalíczióval, hogy kezdjék meg a kibontakozás megkísérlését. A kétfelől megindított akció eredménye az, hogy a miniszterelnöki palotában már holnap vagy legkésőbb holnapután összegyűlnek a vezérek, tanácskozni a békéről. A koalíczió tehát bevonul a miniszterelnöki palotába. És tanácskozik. Ha csak annyi jóindulatot, engedékenységet és okosságot visz magával, mint amennyit a felség küldött ma Bécsből, ekkor meglesz a békesség. Szól erről a nagy és nevezetes készülődésről a következő tudósítás: (A miniszterelnök Bécsben.) Fejérváry Géza báró miniszterelnök ma reggel Brifftbeutazott, hogy a koronának jelentést tegyen a politikai helyzetről. Ennek keretében kiváló jelentősége van annak a momentumnak is, hogy a főispánok, amint ez a főispáni karnak a kormánynyal való háromnapos konferencziája után megállapítható volt, három kivételével, állásukban maradnak. Ez a három se vált meg hivatalától, hanem csak hosszabb szabadságot kért, amit a kormány készséggel meg is adott. Amint beavatott helyen tudni vélik, a miniszterelnök a kihallgatás során a parlamenti pártok vezéreivel való legközelebbi tárgyalásairól is jelentést tett. A mai audiencziának fő czélja egyébként az volt, hogy a király nyári pihenése alatt, amelyet már a napokban megkezd, ne zavartassák. Ennélfogva Fejérváry Géza báró a kihallgatás során a királyi jóváhagyást igénylő legsürgősebb kormányzati ügyeket mind felölelte. A jövő hét első napjaiban Fejérváry báró ismét audiencziára megy, de ekkor kizárólag a koalíczió vezéreivel való tanácskozás eredményéről tesz csak jelentést. A miniszterelnök délben érkezett Bécsbe Skerlecz Iván báró titkár társaságában. Megérkezése után a bankgassei magyar házba hajtatott. Innen telefonon jelentette a kabinetirodának, hogy megjött és várja a felség rendelkezését. Az uralkodó a kihallgatást délutáni fél kettőre tűzte ki. * A miniszterelnök bécsi útjáról, valamint a mai kihallgatásról egyébként a következő jelentéseket kaptuk: (Búd. Tud.) Fejérváry Géza báró miniszterelnök ma reggel Bécsbe utazott, hogy ő felségének jelentést tegyen. A miniszterelnököt ma este Budapestre visszavárják. Bécs, június 30. Fejérváry Géza báró miniszterelnök ma látogatást tett Goluchowski gróf közös külügyminiszternél, akivel hosszabb ideig tanácskozott. mzután Gautsch báró osztrák miniszterelnököt kereste fel, a kit azonban nem találván otthon, névjegyét hagyta hátra nála. Elutazása előtt a miniszterelnök vejénél, Burián báró közös pénzügyminiszternél volt. (Búd. Tud.) Fejérváry Géza báró miniszterelnök, akit a mai délután folyamán ő felsége magánkihallgatáson fogadott, este kilencz óra után visszaérkezett Budapestre. A miniszterelnök kihallgatáson volt, hogy ő felségének — cseldbe való utazása előtt — jelentést tegyen a helyzetről. Hír szerint Fejérváry báró miniszterelnök valószínűleg a legközelebbi napokban hozzáfog feladatának ama részéhez, mely a szövetkezett ellenzékkel való megegyezés létrehozására vonatkozik. (A vezérek a miniszterelnöknél.) A szövetkezett ellenzék vezérei ismét a háború vagy béke nagy kérdése előtt állanak. Holnap és holnapután Fejérváry Géza báró miniszterelnök tárgyal a pártvezérekkel, ismételten felajánlva a koalíciónak a kibontakozás eddig megállapított lehetőségeit. A miniszterelnök e tárgyalását a mai bécsi audienczia vezette be, amelyen a kormányelnök és a korona között a holnapi konferenczia előtt felmerülhető összes kérdésekre nézve teljes részletességgel megtörtént a megállapodás. Hogy ez aztán a koalíció eddig hangoztatott merev követeléseit mennyiben fogja kielégíteni, az ma még hozzávetőlegesen sem állapítható meg. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a korona jóval koncziliánsabbnak mutatkozik ma is, mint a szövetkezeti ellenzék, noha a vezényszó kérdésében elfoglalt álláspontját mostanság is változatlanul fentartja. Fejérváry Géza báró tegnap este értesítette Kossuthot, hogy a koronával való érintkezése után tárgyalni óhajt az ellenzék vezéreivel. Kossuth ma reggel táviratozott a függetlenségi párt részéről Thaly Kálmánnak, Apponyi Albert grófnak, a disszidensek közül Andrássy Gyula grófnak és Darányi Ignácznak, értesítést küldött az új pártból Bánffy Dezső bárónak és a néppártból Zichy Aladár grófnak és Rakovszky Istvánnak, hogy vasárnap délután négy órára a miniszterelnökségi palotában értekezletre jöjjenek össze. Délben Kossuth Ferencz telefonon beszélt Fejérváry báróval s ekkor megváltozott a terv olyképpen, hogy a mennyiben meghivottak holnap délelőtt Budapestre Ljj^reznek, a konferenczia holnap délután n^sorakor legyen. Kossuth azonnal táviratozott Apponyi Albert grófnak, a ki azt válaszolta, hogy csak holnap délben érkezhetik. Újra távirat ment érte s ekkor az a válasz jött, hogy már holnap reggel Budapesten lesz. Andrássy Gyula gróf, Darányi Ignácz és Thaly Kálmán előreláthatólag szintén holnap délelőtt érkeznek a fővárosba. A konferenczián csak Zichy Aladár gróf nem lesz jelen, aki ma délután elutazott Budapestről. Elutazása előtt hosszasan értekezett Rakovszky Istvánnal és Zichy János gróffal, a ki tegnap este Bánffy Dezső báróval folytatott hosszabb megbeszélést. Holnap délelőtt Fejérváry Géza báró látogatást tesz Kossuthnál, hogy a mai audiencziának a kibontakozást illető részletei felől értekezzenek. Délben Kossuthnál lesz Apponyi Albert gróf és a vezérlő-bizottság több tagja, hogy a miniszterelnökkel való tanácskozásra már bizonyos előzetes megállapodásokkal mehessenek. A vezérek a konferenczia sikere dolgában különféleképp gondolkoznak. Vannak, akik azt a tényt, hogy Fejérváry Géza báró előbb a koronával érintkezett, úgy magyarázzák, hogy ez a tárgyalási alapnak a király részéről való szélesbítését jelenti, amiből a korona engedékenységére következtetnek. Ennek azonban formát kell találni s a miniszterelnöknek a vezérlő-bizottsággal való értekezése éppen ezt czélozza, 3