Az Ujság, 1908. március/2 (6. évfolyam, 67-79. szám)
1908-03-17 / 67. szám
Kedd, márczius 17. AZ ÚJSÁG__________ — Osztrák minisztertanács. Bécsből telefonálják, hogy a miniszterelnökség épületében tegnap Beck báró miniszterelnök elnöklésével értekezlet volt, amelyen Klein dr. igazságügyminiszter, Bienerth belügyminiszter, Coudenhove gróf helytartó, Wessely lovag a legfőbb törvényszék elnöke és Sieghardt dr. osztályfőnök vettek részt. Ezen értekezleten, amely rövid megszakítással délelőtt 10 órától este 7 óráig tartott, egy sor aktuális kérdést, ezek között a nyelvkérdést is, tanácskozás tárgyává tették. A tanácskozást ma délután folytatták és be is fejezték. A magyar nyelv és a választási reform cím alatt Baloghy Ernő orsz. képviselő röpiratot tett közzé, mely a készülő választási törvényjavaslat alkalmából a nemzeti kellékeket állítja föl. A magyar nyelv tudásának álláspontja szerint uralkodnia kell és súlyos tévedésnek tartaná, ha a parlament megengedné a politikai jogok gyakorlását a magyar nyelv tudása nélkül. Javaslatai a következők : 1. Csak az a magyar állampolgár férfi kapjon választójogot, aki magyarul ért. 2. Akik már most is bírnak e joggal, azt megtarthassák. A névjegyzékek összeállítására kiküldött bizottság személyes tapasztalatai alapján állapítja meg, hogy a jelentkező ért-e magyarul. Ezt a kelléket, mely a magyar államnyelv jogát végre komolyan megállapítaná, jobbnak véli, mint a plurális választójog mesterséges korrektivumát. Politikai nyilatkozatok. — Kossuth, Justh, Barabás. — Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter Czegléden ünnepelte márczius tizenötödikét s vele volt Szterényi József államtitkár és Holló Lajos is. Justh Gyula, a képviselőház elnöke Makón, Barabás Béla delegácziós elnök, a kormány függetlenségi pártjának alelnöke Nagykőrösön szónokolt az ünnep alkalmából. (Kossuth Czegléden.) A czeglédiek márczius tizenötödiki ünnepélyén megjelent a város országgyűlési képviselője, Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter is. Kíséretében voltak: Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár, Holló Lajos, Chernel Gyula, Olay Lajos, Visontai Soma, Telbisz Alajos, Putnoky Mór, Ságh Manó, Halász Lajos, Bernáth Zoltán, Keller István, Nagy Barna, Horváth József (nagyvázsonyi), Beck Lajos képviselők, Pallag Sándor, Tommy Géza és Jakab Sándor titkárok stb. Délelőtt féltizenegykor a vasúti állomáson a város nevében Bába-Molnár Sámuel pártelnök üdvözölte Kossuth Ferenczet. A városháza nagytermében Dobos Klára, majd az ünnepély megnyíltával Gombos Lajos polgármester üdvözölte a minisztert. (Nehezebb a czéltudatos munka.) Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter a városháza erkélyéről beszélt a néphez. — Az a nemzet, — mondotta Kossuth Ferencz — amely a polgárosodás útjára lép, ha nem akar elpusztulni, ezen az utón meg nem állítat többé soha. De a polgárosodás virágaival kell hogy elszenvedje ennek töviseit is. Ilyen tövisek az idegen országokból behozott, a magyar nemzet történetével semmi összefüggésben nem álló jelszavak is. De azért ezeken a töviseken keresztül is előre kell haladnia a nemzetnek a göröngyös után, lépést tartani az emberiség haladásával, amely jogot, jólétet és szabadságot jelent. Szerencsére a polgárosodás gyors haladásának ez az elszomorító jelensége csak fölületesen érintette nemzetünket. Több nemzetnél, amely pedig titáni harczokat vívott valaha nemzeti létéért, ma már megmosolyogják a hazafiságot és a lelkesedést. Nálunk, Istennek hála, még élénken él ez a ragyogó polgárerény. Hazánk újjászületésénél oly emberek állottak bölcsője mellett, amilyenek közül a gondviselés egy nemzetnek egy században alig ad egyet. Nekünk többet adott az ég, adta mind egyszerre, mint valami ragyogó csillagesőt és mint egy világító nap vonult azon végig Kossuth Lajos lelke is. Ezeknek a nagyoknak élete utján szabadság kelt ki és virult a jogegyenlőség megteremtése, a jobbágyság és a robot eltörlése, a föld birkatásának általánosítása, a szó, a toll, a sajtó szabadsága. Mindezek nagy nemzeti kincsek, bár az utóbbiakkal, sajnos, ma, amikor az egész nemzetnek össze kellene tartania, visszaélnek egyesek, hogy szétdarabolják ezt a nemzetet. Hazánkat ma csak magunk sodorhatjuk veszedelembe azzal, ha nem tudunk igaz hazafiak lenni. Az igaz hazafiságnak föltétele, hogy legyőzzük önmagunkat, föltétele az önzetlenség, a czélnak megfontolt tudása s a szakadatlanul folytatott, kitartó, lelkiismeretes munka a magyar nemzetért, a magyar hazáért, a magyar államért és a magyar függetlenségért. Minden korszaknak megvan a maga kötelessége. Hatvan esztendő előtt ez a kötelesség a merészség, a bátorság volt; ma a tudás és a czéltudatos munka. Vájjon melyik a nehezebb föladat ? Néhány hónap lelkesedése-e, néhány hónap életmegvetése-e, vagy egy egész élet önmérséklete és céltudatos munkája ? Én, a kipróbáltam mind a kettőt, tudom, hogy az utóbbi a nehezebb, nehezebb azért is, mert babér helyett néha tövis terem. Fogyatkozásaink daczára is, büszkén valljuk, hogy hazánkat mi sem szeretjük kisebb honszerelemmel, mint a hogyan ők szerették. És a hogyan ők tudtak akarni hűségesen és kitartóan, a változott viszonyokhoz alkalmazva akaratunkat, tudunk mi is. (Holló Lajos fogadalma.) Beszédét éljenzéssel fogadták. Utána Holló Lajos szólott. — A milyen nagy a nemzet a veszélyek idején, — mondotta Holló — sokszor úgy tántorodik meg a béke nehéz munkájában. Jönnek a konkolyhintők és méregkeverők, akiír elfordítják a nép lelkét a vezéreitől, a csüggedők, akik rámutatnak az ezer veszélyre és egyesek megtántorodnak, a hatalom előtt szolgalekkekké válnak. Hogy ez most be nem következik, erre zálogunk a mi nagy vezérünk, Kossuth Ferencz. Megyünk utána, mert hiszszük, hogy az ő vezérlete alatt érjük el azt, amit negyvennyolcban más küzdelmek árán sem bírtunk egészen elérni. Ő lesz a mi új Messiásunk, aki bevezet minket a szabad földjére. Ezután a Kossuth-szobor elé vonultak, ahol Gombos Lajos polgármester a város, Chernel Gyula képviselő a függetlenségi párt, Németh Erzsi a czeglédi leányok, Fabianek Vilmosné a czeglédi nők nevében, Bichinger Gyula a Mozdonyvezetők Szövetsége nevében koszorúzta meg a szobrot. (Az ellenzékről, a kvótáról és a házszabályról.) Kossuth ezután meglátogatta Bába-Molnár pártelnököt. Délben az olvasókörben lakoma volt, amelyen Kossuth Ferencz Gombos polgármester és Bába-Molnár közjegyző felköszöntőire válaszolva a többek között ezeket mondotta: — A czeglédi polgárság józansága és hazafisága elítéli azoknak működését, akik nehéz időkben hagyták el a függetlenségi pártot, azt képzelve magukról, hogy ők, kik jobbára fiatal és a politikában tapasztalatlan emberek, mégis hivatva vannak megvédelmezni a függetlenségi elveket azokkal szemben, akik ezen elvek szolgálatában öregedtek meg. Ők ellenem is meg akarják védelmezni a függetlenségi elveket, de én e törekvéssel szemben egészen nyugodtan várom a magyar nép ítéletét. A függetlenségi párt hazafias kötelességet teljesített, mikor részt vett a kormányalakításban; ha egyszerűen félreállott volna, ezzel honfiúi kötelességét rutul és butául megszegte volna. Magatartásával elveinek terén nagy és becses vívmányokat is szerzett a párt. Megszerezte azt, hogy a magyar nemzeti bank megvalósíthatása 1910-ben és az önálló vámterületé 1917-ben teljesen a nemzet szabad akaratától van függővé téve, ami kétoldalú szerződéssel van biztosítva. Ez az ország számára oly nagy jelentőséggel bír, hogy bőségesen megéri a két százalékos kvótaemelést, kivált amikor a kvóta a katonai megrendelések hasonló arányának biztosításával nagyrészben visszatérül az országnak. A legegyügyűbb ember is tudja, aki vásárra jár, hogy ha az, amit vesz, megéri azt az árt, amit érte fizetett, akkor értelem nélküli üres beszéd azt fecsegni, hogy tartsa meg azt, amit megvett, de az árt, amibe az kerül, ne fizesse meg. Aki pedig olyat állít, hogy a nemzetnek szerződésileg biztosított szabad rendelkezési jogát nem volt érdemes megvenni, az teljesen járatlan a nemzetgazdászat terén és annak fogalma sincs arról, amiről nagy szavakat mond azért, hogy imponáljon az ilyen kérdésben járatlanoknak. Természetes, hogy e vívmányok annak idején holtbetűkké ne váljanak, szükség van arra, hogy, amikor a megszerzett és szerződésileg biztosított teljes szabadság alapján a nemzetnek határoznia kell majd, akkor a függetlenségi párt legyen többségben és vagy legyen övé a kormány és érvényesüljön a többség akarata, vagy pedig csatlakozzanak a többséghez ezen kérdésben az ország többi pártjai, aminek elérhetése nem látszik egészen kizárva lenni. Ezért a függetlenségi férfiaknak nem az a feladatuk, hogy ma egymás között veszekedjenek, hanem az, hogy a függetlenségi párt többségét fentartsák. Addig is teljesítenünk kell elvállalt kötelezettségünket a választási reformra vonatkozólag is, amit azonban nem tehetünk meg mindaddig, amíg az ország ki van téve annak, hogy a mai házszabály alapján összeverődhessen a hazának húsz ellensége, vagy akármiyenőzésért és czim alatt húsz ember, és ez a húsz ember tehesse tönkre az országot azzal, hogy hónapokig, sőt évekig akaszthassa meg a magyar törvényhozás működését. Magunk használtuk e fegyvert valamikor a haza javáért oly kormányok ellen, amelyeknek ténykedését átkosnak tartottuk, de nem vagyunk sem elég lelkiismeretlenek, sem elég együgyűek ahhoz, hogy általunk élesre köszörülve és kipróbálva átadjuk e fegyvert most ellenségeinknek, hogy vígan használhassák ellenünk, nemzetünk ellen, hazánk ellen. Ilyen őrültséget elkövetni nem fogunk, akármekkora jelszavakat vagdosnak a fejünkhöz azok, akik ellenségei hazánknak, és elveinknek és azok, kik meg vannak győződve, hogy mindent jobban tudnak, mint a honfiúi gondokban megöregedett vezérek. (Szterényi beszéde.) " A miniszter beszédét zajos tetszéssel fogadták. Halász László dr. Szterényi József kereskedelemügyi államtitkárt köszöntötte ezután. Szterényi államtitkár válaszában ezeket mondotta: " Amit Kossuth a kiegyezésre nézve most egy éve ígért, azt be is tartotta. Az önálló vámterület kérdése gazdasági kérdés , a magyar faj, a magyar nemzet anyagi erejének megszerzése, megizmosítása, annak az aczélnak a tűzben való összekovácsolása, amely aczélra szükségünk van azért, hogy a jövő évtized gazdasági harczait megküzdhessük. Ez, uraim és nem más az önálló vámterületnek a jelentősége. Az álpróféták a dolgozó munkáselemet jelszavakkal akarják elaltatni, mézes-mázos ígéretekkel akarják megtéveszteni. Én meg vagyok győződve, hogy a nagy magyar alföldön ezek a jelszavak nem fognak termő talajra találni. A szocziális irány terén maga a kormány megy elől, nagyarányú szocziálpolitikájával, azzal, amit a nép java kíván, amit a nép érdekében kell folytatni. Manapság más gazdasági irányok vannak, mint évtizedek előtt és aki ezeknek nem hódol, az elmarad, visszafejlődik, márpedig a magyar nemzetnek sem elmaradnia, sem visszafejlődnie nem szabad. Azok az álpróféták tanokat hirdetnek a népnek, városrólvárosra járnak, ma is egy szomszédos városban bontanak zászlót a negyvennyolcas elvek meghamisításával és ezzel akarják megtéveszteni a magyar népet. Én azonban bízom benne, hogy magyar népünk, amely tud disztingválni, amint azt a mai nem természetes politikai alakulásban is látjuk, nem téveszteti meg magát álprófétákkal, nem követ jelszavakat, nem fut a lidérctfény után, amely elhagyja azután a mocsárnál, a hol a lidérczfény eltűnik, de bele engedi rohanni azt a népet, a mely esetleg követi. Uraim, czeglédiek ! Ne a lidérczfény után menjenek, hanem azon igazán világító csillag után, amely irányt mutat, hogy czélt érjenek. Legyenek meggyőződve, hogy ha ama csillagfényt követik, a valóságot követik és elérik czéljukat. Holló Lajos és Visontai Soma beszélt ezután; mind a kettő arról, hogy minden magyarnak Kossuth Ferenczet kell követnie. A lakoma után Kossuth a főgimnáziumba ment, amelynek nagytermében ifjúsági ünnepet tartottak. Az ifjúsági ünnepen a miniszter átadta a gimnázium Rákóczi-díját az intézet legkiválóbb tanulójának, Nagy Lajosnak. Este a miniszter államtitkárával az ipartestületet látogatta meg, majd a kaszinóba ment vacsorára és csak reggel tért vissza a fővárosba. (Justh Gyula nyilatkozata.) Makón a függetlenségi párt tegnap este aJjoropa-iszállóban üdvözölte Justh Gyula kép ___________________________3