Az Ujság, 1908. március/2 (6. évfolyam, 67-79. szám)

1908-03-17 / 67. szám

Kedd, márczius 17. AZ ÚJSÁG__________ — Osztrák minisztertanács. Bécsből telefonál­ják, hogy a miniszterelnökség épületében tegnap Beck báró miniszterelnök elnöklésével értekezlet volt, a­melyen Klein dr. igazságügyminiszter, Bienerth belügyminiszter, Coudenhove gróf hely­tartó, Wessely lovag a legfőbb törvényszék elnöke és Sieghardt dr. osztályfőnök vettek részt. Ezen értekezleten, a­mely rövid megszakítással délelőtt 10 órától este 7 óráig tartott, egy sor aktuális kér­dést, ezek között a nyelvkérdést is, tanácskozás tárgyává tették. A tanácskozást ma délután foly­tatták és be is fejezték.­­ A magyar nyelv és a választási reform c­ím alatt Baloghy Ernő orsz. képviselő röpiratot tett közzé, mely a készülő választási törvényjavas­lat alkalmából a nemzeti kellékeket állítja föl. A magyar nyelv tudásának álláspontja szerint uralkodnia kell és súlyos tévedésnek tartaná, ha a parlament megengedné a politikai jogok gyakor­lását a magyar nyelv tudása nélkül. Javaslatai a következők : 1. Csak az a magyar állampolgár férfi kapjon választójogot, a­ki magyarul ért. 2. A­kik már most is bírnak e joggal, azt megtarthassák. A névjegyzékek összeállítására kiküldött bizottság személyes tapasztalatai alapján állapítja meg, hogy a jelentkező ért-e magyarul. Ezt a kelléket, mely a magyar államnyelv jogát végre komolyan megállapítaná, jobbnak véli, mint a plurális vá­lasztójog mesterséges korrektivumát. Politikai nyilatkozatok. — Kossuth, Justh, Barabás. — Kossuth Ferencz kereskedelemügyi mi­niszter Czegléden ünnepelte márczius tizen­ötödikét s vele volt Szterényi József állam­titkár és Holló Lajos is. Justh Gyula, a kép­viselőház elnöke Makón, Barabás Béla dele­­gácziós elnök, a kormány függetlenségi párt­jának alelnöke Nagykőrösön szónokolt az ün­nep alkalmából. (Kossuth Czegléden.) A czeglédiek márczius tizenötödiki ünnepélyén megjelent a város országgyűlési képviselője, Kos­suth Ferencz kereskedelmi miniszter is. Kíséreté­ben voltak: Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár, Holló Lajos, Chernel Gyula, Olay Lajos, Visontai Soma, Telbisz Alajos, Putnoky Mór, Ságh Manó, Halász Lajos, Bernáth Zoltán, Keller István, Nagy Barna, Horváth József (nagy­vázsonyi), Beck Lajos képviselők, Pallag Sándor, Tommy Géza és Jakab Sándor titkárok stb. Dél­előtt féltizenegykor a vasúti állomáson a város nevében Bába-Molnár Sámuel pártelnök üdvö­zölte Kossuth Ferenczet. A városháza nagytermé­ben Dobos Klára, majd az ünnepély megnyíltá­val Gombos Lajos polgármester üdvözölte a minisz­tert. (Nehezebb a czéltudatos munka.) Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter a városháza erkélyéről beszélt a néphez. — Az a nemzet, — mondotta Kossuth Fe­rencz — a­mely a polgárosodás útjára lép, ha nem akar elpusztulni, ezen az utón meg nem állítat többé soha. De a polgárosodás virágaival kell hogy el­szenvedje ennek töviseit is. Ilyen tövisek az idegen országokból behozott, a magyar nemzet történeté­vel semmi összefüggésben nem álló jelszavak is. De azért ezeken a töviseken keresztül is előre kell haladnia a nemzetnek a göröngyös után, lépést tartani az emberiség haladásával, a­mely jogot, jólétet és szabadságot jelent. Szerencsére a polgáro­sodás gyors haladásának ez az elszomorító jelensége csak fölületesen érintette nemzetünket. Több nem­zetnél, a­mely pedig titáni harczokat vívott valaha nemzeti létéért, ma már megmosolyogják a haza­­fiságot és a lelkesedést. Nálunk, Istennek hála, még élénken él ez a ragyogó polgárerény. Hazánk újjászületésénél oly emberek állottak bölcsője mel­lett, a­milyenek közül a gondviselés egy nemzet­nek egy században alig ad egyet. Nekünk többet adott az ég, adta mind egyszerre, mint valami ragyogó csillagesőt és mint egy világító nap vonult azon végig Kossuth Lajos lelke is. Ezeknek a nagyoknak élete utján szabadság kelt ki és virult a jogegyenlőség megteremtése, a jobbágyság és a robot eltörlése, a föld birk­atásának általánosítása, a szó, a toll, a sajtó szabadsága. Mindezek nagy nemzeti kincsek, bár az utóbbiakkal, sajnos, ma, a­mikor az egész nemzetnek össze kellene tartania, visszaélnek egyesek, hogy szétdarabolják ezt a nem­zetet. Hazánkat ma csak magunk sodorhatjuk ve­szedelembe azzal, ha nem tudunk igaz hazafiak lenni. Az igaz hazafiságnak föltétele, hogy le­győzzük önmagunkat, föltétele az önzetlenség, a czélnak megfontolt tudása s a szakadatlanul foly­tatott, kitartó, lelkiismeretes munka a magyar nemzetért, a magyar hazáért, a magyar államért és a magyar függetlenségért. Minden korszaknak megvan a maga kötelessége. Hatvan esztendő előtt ez a kötelesség a merészség, a bátorság volt; ma a tudás és a czéltudatos munka. Vájjon melyik a nehezebb föladat ? Néhány hónap lelkesedése-e, néhány hónap életmegvetése-e, vagy egy egész élet önmérséklete és c­éltudatos munkája ? Én, a ki­próbáltam mind a kettőt, tudom, hogy az utóbbi a nehezebb, nehezebb azért is, mert babér helyett néha tövis terem. Fogyatkozásaink daczára is, büszkén valljuk, hogy hazánkat mi sem szeretjük kisebb honszerelemmel, mint a hogyan ők szerették. És a hogyan ők tudtak akarni hűségesen és kitar­tóan, a változott viszonyokhoz alkalmazva akara­tunkat, tudunk mi is. (Holló Lajos fogadalma.) Beszédét éljenzéssel fogadták. Utána Holló Lajos szólott. — A milyen nagy a nemzet a veszélyek idején, — mondotta Holló — sokszor úgy tántorodik meg a béke nehéz munkájában. Jönnek a konkolyhin­­tők és méregkeverők, a­kiír elfordítják a nép lelkét a vezéreitől, a csüggedők, a­kik rámutatnak az ezer veszélyre és egyesek megtántorodnak, a hata­lom előtt szolgalekkekké válnak. Hogy ez most be nem következik, erre zálogunk a mi nagy vezérünk, Kossuth Ferencz. Megyünk utána, mert hiszszük, hogy az ő vezérlete alatt érjük el azt, a­mit negyvennyolc­ban más küzdelmek árán sem bír­tunk egészen elérni. Ő lesz a mi új Messiásunk, a­ki bevezet minket a szabad földjére. Ezután a Kossuth-szobor elé vonultak, a­hol Gombos Lajos polgármester a város, Chernel Gyula képviselő a függetlenségi párt, Németh Erzsi a czeg­­lédi leányok, Fabianek Vilmosné a czeglédi nők nevében, Bichinger Gyula a Mozdonyvezetők Szövetsége nevében koszorúzta meg a szobrot. (Az ellenzékről, a kvótáról és a házszabályról.) Kossuth ezután meglátogatta Bába-Molnár pártelnököt. Délben az olvasókörben lakoma volt, a­melyen Kossuth Ferencz Gombos polgármester és Bába-Molnár közjegyző felköszöntőire válaszolva a többek között ezeket mondotta: — A czeglédi polgárság józansága és hazafisága elítéli azoknak működését, a­kik nehéz időkben hagyták el a függetlenségi pártot, azt képzelve magukról, hogy ők, kik jobbára fiatal és a politiká­ban tapasztalatlan emberek, mégis hivatva vannak megvédelmezni a függetlenségi elveket azokkal szemben, a­kik ezen elvek szolgálatában öregedtek meg. Ők ellenem is meg akarják védelmezni a füg­getlenségi elveket, de én e törekvéssel szemben egé­szen nyugodtan várom a magyar nép ítéletét. A füg­getlenségi párt hazafias kötelességet teljesített, mikor részt vett a kormányalakításban; ha egy­szerűen félreállott volna, ezzel honfiúi kötelességét rutul és butául megszegte volna. Magatartásával elveinek terén nagy és becses vívmányokat is szer­zett a párt. Megszerezte azt, hogy a magyar nem­zeti bank megvalósíthatása 1910-ben és az önálló vámterületé 1917-ben teljesen a nemzet szabad akaratától van függővé téve, a­mi kétoldalú szerző­déssel van biztosítva. Ez az ország számára oly nagy jelentőséggel bír, hogy bőségesen megéri a két százalékos kvótaemelést, kivált a­mikor a kvóta a katonai megrendelések hasonló arányának biz­tosításával nagyrészben visszatérül az országnak. A legegyügyűbb ember is tudja, a­ki vásárra jár, hogy ha az, a­mit vesz, megéri azt az árt, a­mit érte fizetett, akkor értelem nélküli üres beszéd azt fecsegni, hogy tartsa meg azt, a­mit megvett, de az árt, a­mibe az kerül, ne fizesse meg. A­ki pedig olyat állít, hogy a nemzetnek szerződésileg biztosí­tott szabad rendelkezési jogát nem volt érdemes megvenni, az teljesen járatlan a nemzetgazdászat terén és annak fogalma sincs arról, a­miről nagy szavakat mond azért, hogy imponáljon az ilyen kérdésben járatlanoknak. Természetes, hogy e vívmányok annak ide­jén holtbetűkké ne váljanak, szükség van arra, hogy, a­mikor a megszerzett és szerződésileg bizto­sított teljes szabadság alapján a nemzetnek hatá­roznia kell majd, akkor a függetlenségi párt legyen többségben és vagy legyen övé a kormány és érvé­nyesüljön a többség akarata, vagy pedig csatlakoz­zanak a többséghez ezen kérdésben az ország többi pártjai, a­minek elérhetése nem látszik egészen kizárva lenni. Ezért a függetlenségi férfiaknak nem az a feladatuk, hogy ma egymás között veszeked­jenek, hanem az, hogy a függetlenségi párt több­ségét fentartsák. Addig is teljesítenünk kell elvál­lalt kötelezettségünket a választási reformra vo­natkozólag is, a­mit azonban nem tehetünk meg mindaddig, a­míg az ország ki van téve annak, hogy a mai házszabály alapján összeverődhessen a hazának húsz ellensége, vagy akármiyen­őzésért és czim alatt húsz ember, és ez a húsz ember te­hesse tönkre az országot azzal, hogy hónapokig, sőt évekig akaszthassa meg a magyar törvény­­hozás működését. Magunk használtuk e fegyvert valamikor a haza javáért oly kormányok ellen, a­melyeknek ténykedését átkosnak tartottuk, de nem vagyunk sem elég lelkiismeretlenek, sem elég egy­­ügyűek ahhoz, hogy általunk élesre köszörülve és kipróbálva átadjuk e fegyvert most ellenségeink­nek, hogy vígan használhassák ellenünk, nemze­tünk ellen, hazánk ellen. Ilyen őrültséget elkövetni nem fogunk, akármekkora jelszavakat vagdosnak a fejünkhöz azok, a­kik ellenségei hazánknak, és elveinknek és azok, kik meg vannak győződve, hogy mindent jobban tudnak, mint a honfiúi gon­dokban megöregedett vezérek. (Szterényi beszéde.) " A miniszter beszédét zajos tetszéssel fogad­ták. Halász László dr. Szterényi József keres­kedelemügyi államtitkárt köszöntötte ezután. Szte­rényi államtitkár válaszában ezeket mondotta: " A­mit Kossuth a kiegyezésre nézve most egy éve ígért, azt be is tartotta. Az önálló vám­terület kérdése gazdasági kérdés , a magyar faj, a magyar nemzet anyagi erejének megszerzése, megizmosítása, annak az aczélnak a tűzben való összekovácsolása, a­mely aczélra szükségünk van azért, hogy a jövő évtized gazdasági harczait meg­­kü­zdhessük. Ez, uraim és nem más az önálló vámterületnek a jelentősége. Az álpróféták a dol­gozó munkáselemet jelszavakkal akarják elaltatni, mézes-mázos ígéretekkel akarják megtéveszteni. Én meg vagyok győződve, hogy a nagy magyar alföldön ezek a jelszavak nem fognak termő talajra találni. A szocziális irány terén maga a kormány megy elől, nagyarányú szocziálpolitikájá­­val, azzal, a­mit a nép java kíván, a­mit a nép érdekében kell folytatni. Manapság más gazdasági irányok vannak, mint évtizedek előtt és a­ki ezeknek nem hódol, az elmarad, visszafejlődik, már­pedig a magyar nemzetnek sem elmaradnia, sem visszafejlődnie nem szabad. Azok az ál­­próféták tanokat hirdetnek a népnek, városról­­városra járnak, ma is egy szomszédos városban bontanak zászlót a negyvennyolc­as elvek meg­­hamisításával és ezzel akarják megtéveszteni a magyar népet. Én azonban bízom benne, hogy magyar népünk, a­mely tud disztingválni, a­mint azt a mai nem természetes politikai alakulásban is látjuk, nem téveszteti meg magát álprófétákkal, nem követ jelszavakat, nem fut a lidérctfény után, a­mely elhagyja azután a mocsárnál, a hol a lidérczfény eltűnik, de bele engedi rohanni azt a népet, a mely esetleg követi. Uraim, czeglédiek ! Ne a lidérczfény után menjenek, hanem azon iga­zán világító csillag után, a­mely irányt mutat, hogy czélt érjenek. Legyenek meggyőződve, hogy ha ama csillagfényt követik, a valóságot követik és elérik czéljukat. Holló Lajos és Visontai Soma beszélt ezután; mind a kettő arról, hogy minden magyarnak Kossuth Ferenczet kell követnie. A lakoma után Kossuth a főgimnáziumba ment, a­melynek nagytermében ifjúsági ünnepet tartottak. Az ifjúsági ünnepen a miniszter átadta a gimnázium Rákóczi-díját az intézet legkiválóbb tanulójának, Nagy Lajosnak. Este a miniszter államtitkárával az ipartestületet látogatta meg, majd a kaszinóba ment vacsorára és csak reggel tért vissza a fő­városba. (Justh Gyula nyilatkozata.) Makón a függetlenségi párt tegnap este a­­Jj­oropa-iszállóban üdvözölte Justh Gyula kép­ ___________________________3

Next