Az Ujság, 1908. október/1 (6. évfolyam, 235-247. szám)

1908-10-01 / 235. szám

Csütörtök, október 1. AZ ÚJSÁG kara 1874 deczember 24-én veszi kezde­tét. Ekkor választották királylyá XII. Alfonzét, a­kinek javára anyja, II. Iza­bella, 1870 június 25-én leköszönt. Mar­tinez Campos tábornagy, a konzervatív Canovas del Castilho és a liberális Lagasta, mindhárman kiváló államférfiak, katonai és politikai tehetségük és tudásuk egész erejével, és nem sikertelenül, dolgoztak az új rend megszilárdításán, jóllehet a kar­­lista, valamint a kubai lázadások teteme­sen megnehezítették amúgy sem könnyű munkájukat. Annyit mindenesetre elértek, hogy XII. Alfonzo tizenegy évi uralkodás után 1885 dec­ember 25-én azzal a meg­nyugvással hunyhatta be szemét örök álomra, hogy koronáját az a gyermek fogja örökölni, a­kit özvegye akkor szíve alatt hordott. A gyermek 1886 május 17-én született és most XIII. Alfonzo néven ül Spanyolország trónján. Kis­korúságának tizenhat nehéz esztendeje alatt anyja, Mária Krisztina, Frigyes kir. herczeg testvérhuga, viselte a régensség tisztjét. Ez a ritka asszony a nagy ural­kodónőkre emlékeztető energiával, kitar­tással, bátorsággal és talentummal őrkö­dött fia öröke fölött, a­melyet gyarmatok nélkül bár, de a belső föllendülés jeleivel adhatott át az ifjú királynak, mikor ez tizenhat éves korában nagykorúvá nyil­váníttatván, 1902 május 17-én tényleg megkezdette az uralkodást. Jórészt Mária Krisztinának, valamint az általa nevelt XIII. Alfonzónak köszönheti Spanyol­­ország, hogy a marokkói bonyodalom ki­törésekor már annyira kiheverte az ame­rikai háború súlyos csapását, hogy nem volt többé quantité negligeable-nak te­kinthető. Valóban semmi politikai érdek nem fűzi Magyarországot és Ausztriát Spanyol­­országhoz és így nem is tulajdoníthatunk semmi politikai jelentőséget Don Alfonzo látogatásának, a­mely tisztán csak érzelmi okokban leli magyarázatát. Az ifjú spa­nyol király azért jön, hogy hatvan éves császári jubileuma alkalmából gratulál­jon öreg királyunknak, a­ki azonfelü­l, hogy rokona, szíves vendégszeretetben is részesítette a király atyját, a bécsi Theresianumból a spanyol trónra meg­hívott XII. Alfonzét. De ha a látogatás nem is szolgálja politikai érdekeinket, azért mégis szeretettel fogadjuk királyi vendégünket és felséges nejét, VII. Eduárd angol király testvérhugának leá­nyát, a bájos Viktória királynét. A hu­szonegy éves koronás asszony anyja Vik­tória királynő legkedvesebb leánya, Bea­trix angol királyi herczegasszony, atyja Battenberg Henrik herczeg, Sándor néhai bolgár fejedelem testvéröcscse volt. XIII. Alfonzo 1906 tavaszán Madridban vezette oltárhoz szép menyasszonyát, a­mikor a templomból kijövet, illatos virágbokré­tába rejtett bomba röpült a nászmenetre. Az ifjú pár szerencsésen megmenekült a biztosnak látszó szörnyű haláltól, ámde azért ez a merénylet mindenha az anar­chisták egyik leggyalázatosabb cseleke­dete marad. Alfonzo, úgy a veszedelem válságos pillanatában, mint a Barc­elo­­nában és Párisban ellene intézett merény­letek alkalmával bátran, hidegvérben vi­selte magát, a­mi egyik oka annak, hogy rokonszenvvel gondoljunk reája. De más­különben is megérdemli azt. Ámbátor szenvedélyes sportsman és vidám ifjú (a vidám emberek rendesen jószívűek), ko­molyan veszi az uralkodást, szereti nem­zetét és buzgóan dolgozik jólétének elő­­mozdításán. Nem mindennapi uralkodói megfontoltságra és éleslátásra vall, hogy ifjúsága daczára mindeddig ellent tudott állani a kísértésnek, hogy mélyebben belesodortassa Spanyolországot a marok­kói kalandba. Nemcsak állásánál, hanem egyéniségénél fogva is teljesen méltó te­hát királyunk királyi vendége arra, hogy szívünkből fakadjon az éljen, a­mely Budapest utczáin köszönteni fogja őt, valamint koronás hitvesét. BELFÖLD. */ A miniszterelnök a királynál. Wekerle Sán­dor miniszterelnököt a király ma délelőtt tizenegy órakor kihallgatáson fogadta. A miniszterelnök jelentést tett a parlament munkarendjéről és a magyar delegáczió várható magatartásáról. A ki­hallgatás egy óra hosszáig tartott. a Minisztertanács. A miniszterelnökség palo­tájában ma déli tizenkét órakor miniszteri tanács­kozás volt, a­melyben a kormány valamennyi tagja részt vett. A jegyzőkönyvet Márffy államtitkár vezette. A tanácskozásban letárgyalták a folyó ügyeket és a delegáczió dolgait is. A konferenczia délután három óráig tartott.­­ A bán Budapesten, Rauch Pál báró bán Rajasics és Gyurkovics főispánokkal ma Buda­pestre érkezett. A bán útja a horvát országgyű­lés egybehívásának megállapítását czélozza. A főispánok gazdasági vonatkozású ügyekben van­nak Budapesten. Czink­ovics bánhelyettes is Buda­pestre készült, ma délután azonban baja tá­madt : egy Jurisa nevű diák, a­kit tüntetés miatt kétheti fogságra ítéltek, ma délután Zág­rábban a Jellasics-téren inzultálta. Jurisát el­fogták. — Buccari község képviselőtestülete titkos ülést tartott, a­melyen elhatározta, hogy Rauch báró bánt nem fogadja, a­mikor a »Velebit« iskolahajó vízrebocsátására Buccariba érkezik. Eickhoff tanár, az interparlamentáris unió német csoportjának elnöke levelet intézett egy zágrábi laphoz, s a levélben a következőket írja : Először : Nem kaptam horvát részről oly ira­tokat, a melyek telve lettek volna Magyarország és Apponyi gróf elleni invektivákkal és a gróf urnák csak azt mondtam, hogy ilynemű nyomtat­ványok egész sorát kaptam. Tulajdonképpen tehát az írásbeli beadvány és a nyomtatvány fogalmá­nak összetévesztéséből keletkezett kis félreértés forog fenn. Másodszor : Memorandum a szó tulaj­donképpeni értelmében tudtommal ugyan nem érkezett az interparlamentáris unióhoz, tényleg azonban beérkezett a horvát képviselők világos kérelme, hogy őket a berlini konferencziába fogad­ják be. Irodánk először megadta az engedélyt ab­ban a feltevésben, hogy a horvát képviselő urak tagjai az interparlamentáris unió egyik nemzeti csoportjának. Ez az eset azonban nem állott fenn, a­minek következtében felvételük iránti határoza­tunkat vissza kellett vonnunk. Az önök levelében említett három képviselő úrnak (Zagorácz, Rosics és Surmin) ezt részletesen kifejtettem. Különösen Surmin dr. úr elismerte, hogy teljesen korrektül jártunk el, mert csak az Union interparlamentaire egyik nemzeti csoportjának tagjai bírnak az alap­szabályok szerint azzal a joggal, hogy az unió konferencziáján részt vegyenek. Ez okból ajánlot­tam is Surmin dr. úrnak, hogy a horvát képviselők lépjenek be a magyar csoportba. Az, a­mit eleinte hittem, hogy külön csoportot képezhetnének, köz­jogi okokból ismét kétségessé vált előttem. A bajor, württembergi stb. képviselők szintén nem alkot­nak külön csoportot, hanem a német csoporthoz csatlakoznak. Surmin dr. úr ki is jelentette, hogy Budapesten fölkeresi Apponyi grófot, hogy vele a horvát képviselőknek a magyar csoporthoz való esetleges csatlakozásáról tárgyaljon.­­ A hadügyminiszter Budapesten. Schönaich Ferencz báró hadügyminiszter Klingspor Guidó báró, vezérkari ezredes, szárnysegéd kíséretében ma este hét órakor a gyorsvonattal Budapestre érkezett. */ A költségvetés. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délután Széll Kálmán elnöklésével ülést tartott s megválasztotta az egyes tárczák előadóit. Ezek a következők: kisebb tárczák: Buzáth Ferencz, belügy : Barabás Béla, pénzügy : Hoitsy Pál, igazságügy: Bizony Ákos, kereske­delemügy : Babó Mihály, vallás- és közoktatásügy : Sághy Gyula, honvédelmi : Semsey László gróf, földmivelésügy: Thoroczkay Miklós gróf. Hoitsy Pál figyelmeztette a bizottságot, hogy a főváros fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot a bizottság csak általánossággan tárgyalta le. Wekerler Sándor miniszterelnök felvilágosítása után a bizottság a főváros fejlesztéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását napirendre tűzte. Szebeny Antal felhozta, hogy az állami tiszt­viselők körében az a hír van elterjedve, hogy a költségvetésbe felvett IV. negyedévi felemelt lakbér novemberben nem fog kifizettetni, mert az erre vonatkozó előmunkálatok még nem készültek el. Wekerle Sándor miniszterelnök felvilágosításul azt mondhatja, hogy Budapest és Fiume tiszt­viselőinek, a­kiknek lakbérét a törvény fix állapí­totta meg, már ki is utalványozták az illetménye­ket. A vidki­­sztviselők lakbérszázalékának meg­állapítása most van folyamatban. Ez rendkívül nehéz munka. Százakra menő kérvény van a pénzügyminisztériumban, a­melyekben a legkisebb falvak is első osztályba való felvételt kérelmeznek, azt bizonyítgatva, hogy rendkívüli körülményeik folytán magasabb százalékra tarthatnak ígérni. A kérdés a legnagyobb gondossággal és objektivi­tással lesz megbírálva és mihelyt a százalék meg lesz állapítva, megk­ezdődik a kiutalás, természe­tesen november 1., illetve október 1-éig vissza­menőleg. A bizottság a miniszterelnök felvilágosítását tudomásul vette.­­ A nemzetiségi párt, Goldis László román nemzeti­ségi képviselő ma kijelentette egy újságírónak, hogy a nemzetiségi klub a legközelebb fel fogja hívni a radikáli­sokat, hogy a klubból lépjenek ki. 3 Választójog a demagógia ellen. — Andrássy a függetlenségi körben. — Andrássy Gyula gróf legutóbb a képviselő­ház folyosóján azt a megjegyzést tette, hogy az új választójog nem annyira a nemzetiségi párt, mint inkább a demagógia ellen védel­mezi az állami és nemzeti érdekeket. És ma este ezt az idők során gazdátlanná vált szen­­tencziát megint álláspontjához fűzte és fen­­hangon ismételte. Ismételte a függetlenségi pártkörben és egyetlen ellenvetés se hangzott ellene. Az Erzsébet-körúton, a pártkör előtt tom­bolt a nép, az általános, titkos, egyenlő szava­zati jogot követelve. A klubban pedig halk hangon fogadkozott húsz-huszonöt képviselő és ugyanannyi mandátumvárományos, hogy a­miket ott hallanak, titokban tartják, mert árulás volna az általuk felizgatott tömegeket nekik csillapítaniok, árulás volna az ország előtt hirdetniök, hogy az új választójog csak Andrássy szerint lesz általános, ellenben nem lesz sem egyenlő, sem titkos. (Újságírók is vannak!) Néhány nap óta az a husz-huszonöt függet­lenségi képviselő, a­ki Budapesten van, pártkör­ben és másutt folyton játszsza az elégedetlenkedőt. Kossuth Ferencz pártvezér kérésére tehát Andrássy Gyula gróf ma este megnyugtató látogatást tett a klubban. Odament utána Hadik János gróf is, nyilván azért, hogy a demagógia ellen megvédel­mezze. Az ő karja erejére azonban ezúttal se volt szükség. Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter, párt­elnök kezdte a megbeszélést, a­mely a párttagok­nak a reformról való felvilágosítását czélozza. A választási törvényt meg kell csinálni — mon­dotta — és pedig úgy, hogy annak alapjául a nép­jogok kiterjesztésének eszméje szolgáljon és hogy

Next