Az Ujság, 1910. február/2 (8. évfolyam, 39-49. szám)
1910-02-16 / 39. szám
Budapest, 1910. TVII. évfolyam. 39. szám. Szerda, február 16. Előfizetési árak: Egész évre____28 k. — 1. Félévre 14 * — * Negyedévre „ _ 7 » — * Egy hóra : 2 » 40 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. 13. Telefon 58-15. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi út 54. az. Telelőn 162-63 és 58-03. Kegyelen aettó kivételével minden nap, Ünnep után II. ROVÁS. Tegnap meghaltunk, ma lássunk utána, miből élünk meg. A tegnap meghatott urak ma könnyű lélekkel élvezik az Andrássy Gyulától való özvegységüket. Hiszen senkinek sem lehet ellene kifogása. Érvényesüljenek az urak, ha már mesterségük a politika. De ha már érvényesülnek, viseljék is el mivoltuknak a külső formáját is. Erényhősökké avatni őket nem engedjük. Ezzel tartozunk azoknak, akik Tiszától búcsúztak, pártjukat feloszlatták, s maguk is félreálltak. Az elismerés az volt, hogy megvetéssel sújtották őket azok, akik most feloszlatják a pártjukat, mert ezzel tartoznak a hazának, s tovább mandátumkodnak, mert ezzel tartoznak maguknak. Nem, az életrevalóság legyen hasznos, de ne fenséges, s ha valaki kedves ideálját a sírig kiséri (az ideál sírjáig, nem a magáéig) s ott két ujjal meghatott finom búcsút int neki, az hadd kapjon babért a főzelékébe, de ne a homlokára. ^ * Szó, szó, szó, mondják a Tisza szövegezte felhívásról, de semmi pozitív nincs benne. Munka ! De miféle munka ? Mit dolgozik majd ez a munka ? — Hiszen igaz is, jó volna ezt tudni már ma. A koalíczió adott ilyen munkaprogrammot, azaz kapott ilyen munkaprogrammot a királytól, azért mondotta magát nemzetinek. De ebben a programaiban részletesen, sőt minucziózus részletességgel fel van sorolva minden munka, melyet a koalíció nem végzett el. Ha erre gondolunk, nyomban elfojtjuk a magunk kritikáját is és örülünk, hogy már az ígérésben az új kormányrendszer megkülönbözteti magát a régitől. * A barikádokat ezúttal, úgy látszik, gyárilag csináltatják. Semmi műkedvelőnek nincs benne része, ez a munka a hivatásos barikádpallérokra marad. Ezek pedig, úgy látszik, amerikáznak. Isten ücscse, ennyi idő óta, hogy a képviselőház eltiltotta az országot a közszolgáltatásoktól s a kormányt a közszolgálattól, Fejérváryék idejében már elkészült a debreczeni halottaskocsi és a komáromi bitófabárka is. Most még a náthájával sem készült el Justh és a vezérczikkével sem Kossuth Ferencz. Az uraknak, úgy látszik, nem sietős a dolog. Vagy talán éppen ellenkezőleg ? Lehet, hogy azért nem sietnek, mert titkon így sóhajtanak , bár már meg lennénk verve ! A béke királly. Irta Bérczik Árpád. Newyork, 1010. február 10. Ma érkeztem meg a »Carpathiá«-val és azonnal Smith Jakabhoz siettem, a hírneves amerikai színműíróhoz, Rostand nagy vetélytársához, aki — mint tudjuk — most »Chantecler«, a kakas- és tyúk-dráma nagy sikere után»A béka-király« czimű új hüllő-darabon dolgozik. Ez arra van hivatva, hogy »Chantecler«-t elhomályosítsa. Amerika, a reklám hazája, röstelli, hogy Francziaország túltett rajta és rá akar duplázni. Megérkeztem után azonnal elküldtem névjegyemet Smith Jakab úrhoz és mint a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének elnöke, kihallgatást, illetőleg intervjút kértem tőle. Tíz percz múlva egy gyorsküldönct, vagyis messenger boy meghozta a választ. A levélpapír sarkában egy leveli bóka ült, mely a boríték felbontásakor egyenest a markomba ugrott. A békakirály szerzőjétől ezt a reklámötletet kitűnőnek találtam. A levél így szólt: Uram ! Ma délben elvárom egy tál békalencsére, őszinte brekegéssel hű kuruttyolója Smith. U. i. Gyorsfutómat önért küldöm. Déli egy órakor az autó a szálloda előtt állott. A soffőr varangynak volt öltözve. A Broadwayn végigrepültünk és hallottuk, ahogy a rikkancsok fülsiketítően kiabálva külön lapokat szórtak a tömegbe. — Szenzáczió ! Magyar szerzők elnöke a békakirálynál! Pár percz múlva megérkeztünk Mr. Smith palotája elé, mely egy mű-mocsár partján épült a legnagyobb fényűzéssel szeczessziós békastilban. A mocsárba a világ minden tájékáról óriási költséggel idetelepítettek minden képzelhető békafajtát, hogy a költő szokásaikat, családi, politikai és társadalmi életüket megfigyelhesse és eredetiben tanulmányozhassa. Mr. Smith barátságosan közeledett felém és megrázta kezemet : — Kuty ! Kutykuruty ! — Hogyan, uram, ön békanyelven fogad ? — Megszoktam, uram, igenis, úgy van, megszoktam... a hosszú együttlét ezzel a nemes és nagy fejlettségű állatviággal teszi . . . Higgye el, uram, néha-néha szinte úgy érzem, mintha magam is békává váltam volna . . . S ez boldog büszkeséggel dagasztja, mondhathatnám duzzasztja önérzetemet, mert sejteti velem, hogy tárgyam teljesen áthat s én képes leszek megírni a nagy művet, melylyel Amerika Európát letöri. Megrázta sürenyes nagy fejét és a hatodik czigarettát dobta el. Én csodálkozva feleltem : — Hogyan, urán ? . . . Hát ön még nem írta meg darabját ? Ön csak meg fogja írni ? Hiszen azt olvastam, hogy már elkészült vele ? Mr. Smith elkaczagta magát. — Nem érti, uram, nem érti . . . Reklám . . . ez is csak reklám . . . Egy betűt se irtam még belőle . . . még csak el se vagyok határozva, hogy melyik fajta aczéltollal és milyen papiroson fogom megírni ! Százhúsz toll- és kétezerötszáztizenkét papírgyár tett ajánlatot, hogy az ő gyártmányaikat használjam s engedjem meg, hogy a tollak Békakirály-toll és a papír Békakirály-papír nevet viselhessenek. Mindegyik külön egy-egy millió dollárt ígért ezért . . . De én — mint említettem — még nem döntöttem . . . Gondolkozom felette legalább egy-két. . . — Napig ? . . . — Dehogy !. . . Évig . . . uram . . . évig ! Bambán tükröződött naiv arczulatomon a meglepődés. — E szerint mikor szándékszik a darabot elkészíteni ? — 1012. évi július 2-án, hajnali három órakor kell belefognom a vállalkozómmal kötött szerződésem értelmében. Ön megint ámulkodik, uram ! Megint nem érti! — Körülbelül. — Tehát mit nem ért ? — Hogy ki legyen az a bizonyos vállalkozó ? Smith felsőséges öntudattal mosolygott végig rajtam. — Nem érti, hm, hogy ki az a vállalkozó ! Hát megmagyarázom ! Ez a vállalkozó a főalakja az új dramaturgiai és drámairodalmi vállalkozásnak. Mert mi most egy új korszak előestéjének küszöbén, vagy ha jobban tetszik, egy új korszak küszöbének előestéjén állunk, helyesebben mondva ülünk. A régi korszak végképp letűnt : a Shakespearek, Moherek, Calderonok kora. A mikor az író megirt egy darabot s azt beadta, aztán színre került, vagy nem került és zsebre rakott vagy nem rakott holmi aprópénzt. Ez, uram, drámairól kisipar volt. Az új korszak a drámai nagy- A megszűnt párt. Nem szeretjük a hazug metaforákat. A legtalálóbb metafora is alkalmazásában hazugság. Halottról beszélni, mikor egy párt megszűnik, ilyen metafora. S a halottat megillető végtisztességet egy ilyen metaforikus halállal szemben kötelezővé tenni, szintén hazugság. A halál konstatálása után a halott tagjai vacsoráim mentek, vezérük az Orige elnökénél osztogatta a jótanácsokat a választóreform dolgában, mintha sohasem halt volna meg, s Zichy János gróf elnöklete alatt a per 63 kamu bizottságot küldött ki, hogy vegyen részt a győzelmes élet munkájából és javaiból. Nem tartjuk tehát pietás dolgának, hogy az alkotmánypárt feloszlása alkalmával meghatottabban nyilatkozzunk róla, mint eddigelé. Eddig sem gyűlölködtünk. Nem volt nekünk az urak ellen más kifogásunk, mint a politikai viselkedésük. Nem háborított föl bennünket ellenük más, mint a kettős képmutatás, mely mintájává tétetett meg a tiszta hazafiságnak és úri korrektségnek. A hazugságokat és a hazug látszatokat gyűlöltük és gyűlöljük most is. Gyűlöletes volt nekünk látni egy sereg patkányt, amint a sülyedő hajóból átúsztak a diadalmas hajóba, mondván: ime, mi vagyunk a tisztességes elem, a tisztességtelen pedig az, mely ott veszett a sülyedő hajóval. És gyűlöletes volt nekünk, hogy az elbizakodottság első éveiben ezek az urak előkelően tűrték a múltjuk piszkolását és behúzták a fejüket, hogy eltűnjenek, vagy kifeszítették a mellüket, hogy lássák : de mi nem voltunk olyanok ! Ezt az alkotmánypárt ma úgy mondja, hogy megmentették a hatvanhetes politika romjaiból, ami megmenthető volt. Ha jobban körülnézitek, találhattak volna értékesebb megmenteni valót, mint a saját énjüket. Nem igaz, hogy a koalíczióban csak a függetlenségi politika hamisult meg, s meghamisult ott a hatvanhetes is. Sokan kidobáltak mindent, ami nem volt alkalmas arra, hogy a függetlenségiek mellett ők is függetlenségieknek tűnjenek föl. Belebujtak a gazdasági függetlenség gúnyájába, hogy meg ne lássék rajtuk a gazdasági közösség politikája, melyet pedig ma már megint hatvanhetesnek és helyesnek mondanak. Nagyfennen meg Lapunk mai száma 32 oldal.