Az Ujság, 1910. június/1 (8. évfolyam, 129-141. szám)
1910-06-01 / 129. szám
BttaMédixAkifefa* 4*ro_____28 k. — » PélAvra _ ____14» — » RegridAvre _ «. 7 » — » Egy hón____2 » 40 » Egyes az&xn ára helyben 4arndákon 10 fillér. TH 1. évfolyam. 129. szám. Szerda, junius 1 SZERKESZTÉSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. S2. Telefon 68—18. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. Sz. Telefon 182—SS és 68—03. Kertelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után la. ROVÁS. Illúziói senkinek sem lehetnek. A kormánynak vagy lesz többsége, vagy nem lesz többsége, de nyugalma az országnak nem lesz. Állítólag ezer Justh-párti képviselő jön be kisebbségnek, de ha csak harmincan jönnek is be, akkor is ők lesznek a többség. Mert a nemnek sokkal erősebb a nyomatéka, mint az igennek. Nekik csak beszélniök kell, hogy az idő múljék. S elknek ugyancsak beszélni lehet s ezzel is múlik az idő. Ha pedig ezt a szolgálatot nem akarják nekik megtenni, akkor csak ők teszik le a garast s ezzel a képviselőházban ők váltak úrrá, mint annak idején a horvátok. A megváltás csak ezután jönne, de, úgy látszik, még túlnyomó többség esetén sincs meg a kormánynak az, ami a megváltást megelőzné : a megváltó gondolat. * Az osztrák uraknak érzékeny közjogi szivök van. Ma azon méltatlankodnak, hogy a magyar választókat osztrák katonasággal akarják agyonlövetni. Ez nagyon felebaráti méltatlankodás, s mi magyarok meg is köszönjük, hogy lajthántali testvéreink magyar golyót kívánnak a hasunkba. De teringettét, nem mi, hanem ők erősködnek azon, hogy a közös hadsereg közös, s ők tiltakoznak az ellen, hogy minálunk minden párti politikus a közösségből ki akar hámozni valamelyes magyar jelleget. Ha a tisztelt uraknak kifogásuk van az elen, hogy a magyar ezredek mind Magyarországon maradjanak, akkor ne legyen kifogásuk, hogy az osztrákok, amikor kellenek, Magyarországra jöhessenek. Hiszen vannak is itt bőven, de, úgy látszik, az ittlétük csak akkor kívánatos az osztrákoknak, ha semmi szükség sincs rájuk. * A bécsi Zeit koalíczió kezdetétől fogva igen szívesen írta meg azokat a híreket és fejtegetéseket, melyeket budapesti elvbarátai azért telefonálnak föl neki, hogy mint bécsi hangot és informácziót utálhassák a maguk lapjában. Most is ámulattal olvassa a Justhpárti sajtó a bécsi lapban, hogy Khuen le fog mondani s helyébe Lukács lép, aki egészen másképp fog a dolgok rendezéséhez. Ebből a budapesti hívek erős reményeket merítenek, mert mire a német lapból magyarra fordítják ezt a hírt, elfelejtik, hogy Bécsben viszont már magyarról németre fordították. &$15k5 k sírás. Irta Mezei Ernő. Jelentem alásan, én is láttam valahára a Halley-üstököst: magostul, csóvástul. Csakhogy nem itt a fővárosban, amelynek füsttel, gőzzel telített légkörén át az én binoklisan fegyverzett szemem sem hatol az égi rejtelmekig. Nagymaros kevésbé párás egén, esti tíz óra felé pontosan konstatálhattam jelenlétét az égbolt túlsó szélén, a »Hydra« csillagkép alatt. Magjának fénye mint egy másodrendű csillagé, csóvája jókora seprőformájú. Igen, olyan volt, mint a nyeletörött, sarokba vetett seprő. Miután Kukutyinból és Piripócsból is rendőri lelkiismeretességgel adtak hírt az öszszes lapoknak az égi csavargóról, majd hogy az üstököst látták csóva nélkül, majd hogy a csóvát üstökös nélkül, kérem, méltóztassék az én nagymarosi szabatos megállapításomat is tudomásul venni. S miután így láttamoztam a boldogéit Halley útlevelét, a históriai igazság kedvéért bizony hozzá kell tennem, hogy a világegyetem hírhedt kalandora, akitől minden nyárspolgár halálra rémüldözött, immár a végső züllöttség állapotába jutott és annyira megrokkant, hogy az égi állomások tájékán se a Nagy Kutya, se a Kis Kutya nem törődik vele. Gyanakodom is, hogy már közeli időben öngyilkos módon a Dunába veti magát. Rosszul sikerült bizony ez az egész üstökösszenzáczió. Elég baj volt, hogy az üstökös-programmnak első része, az izgalmas, a borzalmas, a világvéggel kapcsolatos oly rosszul sült el. Pedig hogy várták mindnyájan, az írói, művészi czigányok, a hivatásos bohémek hajnalelőtti, hajnali kávéházi órákban ezt a mi égi patrónusunkat, Bohémiának minden planétás renddel összetűző csillagát. Hogy a világ végét hozta volna? Ugyan mit bánják a Newyorkvagy Palermo-kávéházbeli »jó fiuk«, ha ennek az ütött-kopott világnak mindenestől vége szakad. Világvég ! Ez minden nagyszerű schopenhaueri érzésnek koronája ! Hiszen fájhat itt hagyni ezt a szép világot, gyönyörű asszonyaival, fényes kávéházaival és fülledt szerkesztőségeivel, ha egyedül kell kimennünk belőle. De mikor mindnyájan együtt pusztulunk, senkit sem sajnálunk, senki sem sajnálkozik rajtunk, mintha csak sohasem léteztünk volna. Erve ezt telt pohárral lehetne bevárni (amiben vizes kávéházi tej vagyon). Meg sem bocsátjuk a mennybéli gézengúznak, hogy oly csúfosan elmaradt a hajnali utolsó légyottól. Persze, csak felforgató vad zsenik, problémagyártó nihilisták, titkos drámaírók, torzonborz lírikusok, filozóf újdondászok lehetnek ennyi czinizmussal eltelve. Ott, a filiszterek nagy tömegeiben általános libabőrt keltett a huszadik század dicsőséges tudománya, amikor új és új, egyre kockázatosabb jóslásokkal háborította meg az emberek álmát. Nem sok tisztességet vallott is vele. Mily diadalmasan hirdethetné most Brunellére, az antidreyfusardságban boldogult nagy franczia kritikus az ő híres szentencziáját a tudomány csődjéről. A tudománynak igazán nagy most a büntovása a köznyugalom ellen. Az emberek abban az időben is rémüldöztek az üstökösöktől, amikor róluk semmi tudományos mértékük nem volt, a középkorban a legfurcsább babonás képzetek is fűződtek hozzájuk. De a középkorban nem a természeti jelenségektől, nem maguknak az üstökösöknek fizikai anyagától és hatásától féltek. Amolyan égi hírnököket tüzes jeleket láttak bennök, melyeknek a bűnökbe merült népeket Isten nagy haragjával és büntetéseivel kellett megfenyegetniük, háborút és dögvészt kellett jósolniok. És hitték, hogy sok imádsággal, alázatos vezekléssel mindent jóra lehet fordítani. Bezzeg kijutott nekünk, tudományban nevelt, babonamentes moderneknek ! Először is megtanítottak rá, hogy a világegyetemben rendbontó, anarchista csillagzatok is léteznek és olyik üstökös, kilódulva a pályájából, úgy nekiszaladhat a mi vén földünknek, hogy óriási roppanással, mindenestől pocsékká válik. Azután a legújabb tudomány csodálatos színképelemzései hajszálnyi pontossággal kimutatják, hogy az üstökösnek magjában a legmérgesebb kéksavgőzök vannak jelen, amelyek csóvájába hatolva, egyetlen finom, észrevehetetlen legyintéssel váratlanul, hirtelenül elpusztíthatnak földünk felületén minden szerves életet. Minderre csak megnyugodhattunk abban a gondolatban, hogy ha ezt a méregkeverő mesterségét soha elődeinken ki nem próbálta, ez a mi égi kománk nem éppen bennlünket szemelt ki a föld legutolsó nemzedékének. Ohó ! — feleli rá a nagyképű tudomány, rendkívüli dolog történik most. Az üstökös úgy vonul el a nap előtt, hogy csóvája a nappal és földdel egy vonalba fog kerülni, ami csak sok ezer évben egyszer történik meg. És most ? íme, ez a gyönyörű és félelmetes, mindenkor csalhatatlan tudomány így végighajszolt az ijesztő feltevések és rémletes látományok egész sorozatán, amikor már ki-ki vezekléssel, vagy mulatozással elkészült a sülve-főre való általános végre, ime, bekövetkezett a kozmikus találkozás végre- Többséges. Háromszázharminczhét mandátum sorsa dől el holnap és a háromszázharminczhét mandátum sorsával eldől jó hosszú időre a magyar parlament, sőt a magyar parlamentarizmus sorsa. Most, a döntés előtt való utolsó órákban még elhangzik talán néhány rekedt és kétségbeesett szónoklat, a meggyőzés, a kapacitálás, az izgatás azonban jóformán teljesen értéktelen immár ; az ország akarata kialakult, — talán túlságosan sok ideje is volt rá és szinte úgy tetszik, hogy nemcsak megérett, hanem túl is érett ezekben a meleg májusi napokban — az ország akarata kialakult, a nagy kerék megindul és dübörög lefelé a maga utján . .. Feltartani, megállítani, az útjából eltéríteni nem lehet; a néző, ha még úgy tele van is aggodalommal a szive és ha még úgy égeti is az a vágy, hogy az irányt megszabja, nem tehet immár mást, mint hogy vár, figyel és mérlegeli az eshetőségeket. Az eshetőségek... Akinek találós mesékben kedve telik, az elszórakozhat azzal, hogy számokat állítgat össze és a háromszázharminczhét mandátumot elosztogatja a pártok között. A kinek a részletek nem fontosak és a kinek csak az ország sorsa fontos, az egyetlenegy nagy várakozással és egyetlenegy nagy reménységgel tekint a döntés elé: azzal, hogy a választás többséget, akármilyen párti, de dolgozni akaró és dolgozni tudó többséget hozzon a parlamentnek. Magyarország és a magyar parlamentarizmus odajutott az elmúlt öt esztendőben, hogy a forma lett lényeggé, hogy az elvek kérdése, a jövő nagy czéljainak a kérdése, minden, ami rendes viszonyok között, egy állandó fejlődésnek és zavartalan haladásnak az útán legfontosabb, hogy mindaz háttérbe szorult és előtérbe került az, ami más országokban azért nem fontos, mert olyan természetes, hogy szóba sem kerülhet és mert mindenütt másutt teljesen alkalmatlan rá, hogy emberek és pártok között megkülönböztető jelül szolgáljon, előtérbe került az az egyetlen, nagy és fontos kérdés: ki akar dolgozni, ki tudja meghódítani az országot a parlamenti munka számára és ki tudja megmenteni az országnak a parlamentet ? Lapunk mai száma 32 oldal.