Az Ujság, 1910. október/2 (8. évfolyam, 246-257. szám)

1910-10-16 / 246. szám

MT Ennek a példánynak az ára Budapesten és a vidéken 20 fillér. *18 Budapest, 1910. VIII. évfolyam. 246. szám. Vasárnap, október 16. Előfizetési árak: Egész évre ..... 28 k. — 1. Félévre ... ........ 11» — » Negyedévre ...... 7 » — » Egy hóra ........ 2 » 40 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 64. sz. Telefon 56—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54, sd. Telefon 162-63 és MS-94. Megjelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után II. ROVÁS. A lángelméjű külügyminiszter első delegácziós beszéde csak úgy duzzad az önkéntelen humortól. »Biztosítom a delegácziót, hogy a kereskedelmi szerződések megkötése valóságos kálváriajárás.« »Biztosítom a delegácziót, hogy mellettem van a siker.« »Biztoítom a delegácziót, hogy ha az annexiót újra kellene kezdeni, megint úgy csinálnám, mint legutóbb.« »Biztosítom a delegácziót, hogy én vagyok a leggeniálisabb diplomata a világon.« A lángelméjű külügyminiszter valósággal görnyedezik a saját nagyságának a súlya alatt és nyilvánvalóan úgy meg van győződve a maga genialitásáról, hogy a kiábrándítása csaknem lehetetlenségnek látszik. Az osztrák delegátusok nem is nagyon fáradoztak ezzel a lehetetlenséggel, ellenkezőleg: a jogi kérdés felvetése által módot adtak a nagyságtól szinte szenvedő férfiúnak egy könnyű sikerre. Aehrenthal diadalmasan bizonyíthatta be ismét, hogy jogsértés az annexió által nem történt, ami igaz is. Jogsértés nem történt, de a könnyű és diadalmas bizonyítás által elhomályosodott az az igazság, hogy annál több ügyetlenség és ostobaság történt.* Az osztrák kormány állítólag attól fél, hogy a Reichsrath megbuktatja, ha a készfizetések felvételébe beleegyezik. A keresztényzoczialisták között viszont pártszakadás készül a bécsi polgármester budapesti útja miatt és állítólag a »magyarbarátok« lesznek többségben. Ezek nagyon érdekes jelek és ha még hozzájuk veszszük azt is, hogy Kramarz a delegáczióban keservesen panaszkodott a magyar állatorvosoknak a szerb határon űzött hallatlan és frivol boszantásai miatt, akkor megkapjuk a mai magyar-osztrák viszony teljes képét. Az, hogy az osztrák kormány fél a bukástól, az azt jelenti, hogy a magyar kormány erősen áll a talpán ebben a kérdésben. Az, hogy a keresztény-szoczialisták között a »magyarbarátok« lesznek többségben, az azt jelenti, hogy az osztrákok kezdik megtalálni a józanabb eszüket. És végül az, hogy a magyar állatorvosok is kegyetlen, nagy hatalom gyanánt szerepelnek az osztrák delegáczióban, az azt jelenti, hogy az osztrákoknak nagyon igazuk van, ha végre megtérnek a józan észhez, mert az oktalan és vad gyűlölködés végre is rákényszerítené Magyarországot, hogy necsak a szerb határon, hanem más formában az osztrák határon is megpróbálkozzék azokkal a hallatlan és frivol boszantásokkal. * Prohászka püspökről egy magyar politikus évekkel ezelőtt megmondta, hogy a művei régen indexen volnának, ha németül vagy francziául jelentek volna meg. Így látszik, időközben a magyar nyelv is elég lett a nemes főpap ellen való harczra. A római politika új iránya Magyarországon is érezteti a hatását és ezt a hatást lehetetlen aggodalom nélkül nézni. A kulturbaret felhői jelentkeznek a szabad magyar horizonton és a szemlélő nem tudja, mit sajnáljon jobban : a magyar közélet békéjét, vagy azokat a károkat, amelyeket a harcz magának a magyar katoliczizmusnak fog okozni. KOBOZ KRÓNIKÁJA. Nekem nem tetszik Bécs, mert gyönyörű ; Engem busit Bécs, mert csupa derű ; Ennom Bécset, mert mulatság buni. Van annyi: fele is sok lenne. Haragszom Bécsre, mert ott lenni jó. Lenézem Bécset : kincse millió ; S kicsinylem Bécset, mert olyan császáros Világraszóló birodalmi város. Ha ott vagyok, én megvetem magam : Mért sürgök-forgok benne boldogan ? Mért feledem, hogy fénye és hatalma Hazámra nézve súlyos banne volna ? S ha Bécsben Budapestre gondolok, Egyszerre fáj a sok szép nagy dolog. Mit mind nekem a fényűző, dicső kép, Én szeretem szegény Hamupipőkét ! . . . Császári város Bécs, valóban az , Királyi, de csak névszerint amaz. Nyüzsg a császári Burg, — de kong siváran, Siket üresség a királyi várban. Császári Burgban magyar díszruhák környékezik a trón öreg urát. Bölcs, jó nagy ur, de érezni kell annak, Hogy e ruhákban férfiak is vannak. Mert vannak is, — nem csupa czifra báb Hajlong s csiszeg-csoszog idébb-odább, — De férfiatlan alig múlt időknek Nehéz emléke csöndre inti őket. Hisz’ voltak hangos mások itt elébb, —S leghangosabbjuk itt jön halk cseléd. Nagy garral kezdték és — mi lett a vége ? Rogyott a térd és elszorult a gége. Mert csak itt eszmélt rá sok gyenge agy, Hogy ez a Bécs, ez mégis fenenagy ! S hogy csakugyan rettentő az a császár — S hogy exzellenz lesz, kire kegye rászáll. Én azt hiszem, jobb jókor tudni már : Hol mély a víz, hol örvény, hol hínár... Jobb kezdetűi egy Ids félelmi látszat, Mint később jajjal húzni be a vásznat. Jobb tudni jókor, hogy mekkora Bécs S mit ér az elkorázott henczegts ! Jobb tudni jókor császáriereki, Mint kegyeket utóbb csengni kerül. Én azt hiszem, jobb hogy most Bécsbe mi Benfentes népet tudtunk küldeni . A Bankgasséból már ezek mindjárást jól ismerik a Burg felé a járást. Sőt úgy hiszem, még az is jó talán, Hogy köztük nincs új ember, új talány . Hogy szinte mind egy jobb múltból kiásott Tapasztalt, régi exczellencziások. Ezek nem lesznek hetykén kihívók És szégyenszemre hitványúl vivők ; A ranghívságuk, régesrég betelvén. Ezeknek nem fog változtatni elvén. Ha most harezvágyban égne nemzetünk S duzzadna lelkes túlerőnk nekünk . E Bécsbe küldött cunctator követség Magamnak is csak nehezemre esnék. De könnyelműn kihívott s vak bután Rosszúl vezérelt vesztett harcz után, Mikor a hősi lángot fedi véka : Ez még a nemzet legjobb tartaléka. Veszett fejszének menteni nyelét S mitsem veszítni többet: most elég. Ha Bécsben erre jó a veteránság, Élj diadalmi becsvágyak ne bántsák. Most összetűzni künn s fenn : mitsem ér, '— De tán csak : »lesz még szőlő, lágy kenyér«. Ha vagy tiz évig Isten igazában Dolgozhatunk mi itthon a hazában. Lapunk mai száma 76 oldal. A bankkérdés válságosra fordult. Ezen nem változtat semmiféle cáfolat. A szakelőadók szinre léptetése legkevésbé. Ha jónak látják, hogy az időt ilyen kis epizódokkal töltsék ki, Isten neki, tárgyaljanak a szaktudósok. Bár sem értelmét, sem jelentőségét nem látjuk ez Intermezzónak. A bankkérdés ma nem a gazdasági s nem a technikai elemeken fordul meg. A szakszerűség teréről immár végleg átcsúszott a politika síkos talajára. Nem arról van szó, hogy miképpen történjék a bankszabadalmi megújítása, sem arról, mi módon léptessék életbe a készfizetést, hanem arról, hogy melyik kormány adja be a derekát: a magyar-e vagy az osztrák. Tíz nappal ezelőtt ezen a helyen világosan és félreérthetetlenül tártuk fel a helyzetet. Rámutattunk, hogy a bankkérdés rendezése kizárólag az osztrák kormánytól függ. A magyar kormánynak nincs sem joga, sem módja eltérni attól az állásponttól, hogy a bankszabadalom megújításával egyidejűleg becsületesen és őszintén meg kell oldani a készfizetések kérdését. Vagyis záros határidőhöz kötött megállapodást követel. Ha 1911 január 1.-én az új bankszabadalom életbe lép, tudnunk kell, melyik az a legtávolabbi időpont, amikor a bank a készfizetéseket felveszi. Az osztrák kormánynak ma — úgy tudjuk — nincs már elvi kifogása a készfizetések ellen. Csupán írta Biró Lajos. Ida kisasszony sietett haza az iskolából. Mikor a Pincz-téren áthaladt, delet kezdtek harangozni és erre még jobban sietett; szinte szaladni kezdett. Lihegve érkezett meg haza és már az udvarról kiáltotta aggódva befelé : — Andriska néni, nem késtem el ? Andriska néni a konyhában foglalatoskodott és sietett megnyugtató válaszszal szolgálni: — Nem, lelkem, nem késett el. Ida kisasszony átsietett a konyhán és bement az utczai szobába , ott az ablakhoz ült, de még jó öt perczbe beletelt, mig az országút felől lódobogás hallatszott és egy sárga porfelhőből szürke lován kibontakozott a tiszttartó ur. A szürke ló szapora ügetése meglassabbodott, a ló átjött az alacsony árkon és a tiszttartó úr hátratolta barna fején a hetyke kalapot. Ez volt a köszönése. — Jó napot, Ida kisasszony.