Az Ujság, 1910. október/2 (8. évfolyam, 246-257. szám)
1910-10-16 / 246. szám
s attól fél, hogy a Reichsrathban nem kap többséget. Mi nem hiszszük ugyan, hogy ez a kifogás komoly, de még ha az is lenne,ebből csak a válság súlyosabb voltára kellene következtetnünk. Arra t. i., hogy az osztrák törvényhozás többsége hatalmát akarja éreztetni Magyarországgal. Amint pedig a hatalmi térre játszódik át a kérdés, a válság a legélesebb formában tör ki s örvényébe szakítja újra a dualizmus egyéb függő kérdéseit. Mert Magyarországon ma nincs sem politikus, sem párt, amely a bankközösség fentartása érdekében hajlandó lenne az osztrák Reichsrath szeszélyének, akaratoskodásának vagy hatalmi tébolyának deferálni. Ha bukni kell kormánynak, bukjon bele akár tíz osztrák kormány, de bankszabadalom nem lesz készfizetés nélkül. És provizórium sem lesz. Már t. i. olyan formán, ahogy a különféle hírforrások beadni próbálják. Egyenesen képtelenségnek tartjuk azt a mendemondát, hogy a magyar kormánytól származnék a három esztendős provizórium eszméje. Ez azt jelentené, hogy a bankszabadalom meghosszabbíttatik három esztendőre, nem pedig azt, hogy a készfizetések dolga rendeztetik. Nekünk pedig nem az a fontos, hogy a bankszabadalom meddig tart, hanem hogy a készfizetések nélkül ne kapjon a bank szabadalmat. Hiszen ha pár hónapra meg kell hosszabbítani provizórikusam a szabadalmat, abból nem csinálnánk nagy kázust, de ebbe is csak az esetben lehetne belenyugodni, ha biztos kilátás volna arra, hogy e pár hónap alatt a bankkérdés rendbe jön. Minthogy azonban az osztrák Reichsrath ma bizonytalan tényező, nem látunk semmi garanciát arra, hogy pár hónap múlva más lesz a helyzet. A provizórium tehát már a magyar kormány vereségét jelentené. Holott a magyar kormány a bankkérdésben nem szenvedhet vereséget anélkül, hogy az egész ország ne érezze annak csúfos és megalázó voltát. Ma a magyar kormánynak az osztrákkal nincs egyéb tárgyalni valója a bankkérdésről, mint az, hogy melyik legyen a készfizetések felvételinek a terminusa. Ha az osztrák kormány a határidő-kérdés tárgyalásába nem megy bele, akkor ez annak a jele, hogy a készfizetéseket nem akarja, akkor a magyar kormánynak nincs tovább mit tárgyalni. A legesztelenebb, mert legczéltalanabb politikának tartanók, ha a kormány ebben a kérdésben a közvéleményt csitítgatni vagy ámitgatni próbálná. Holott éppen az egyöntetű és hangos közvélemény adhat csak igazságos követelésének kellő súlyt, és döntő nyomatékot. Ha van kilátás rá, hogy az osztrák makacsság megtörik, az egyedüli mód erre az, ha látják odaát, hogy a magyar közhangulat egységesen a kormány mögé sorakozik. Sem a magyar kormánynak, sem a magyar közvéleménynek nincs semmi oka, hogy az osztrák kormány fejéről a válságot el-, hárítsa. Ha Bienerth báró nem mer vállalkozni a Reichsrath megpuhítására vagy megnyerésére, holott ő maga nem találokot a készfizetések megtagadására, akkor félrekell állnia s átengedni a helyet olyasvalakinek, aki e vállalkozásra elég erőt és tehetséget érez magában. Megfordítani a kérdést nem lehet. Mert Magyarországon sem kormányt, sem többséget nem lehet kapni a behódolásra.. Amely pillanatban kétségtelenné válik, hogy az osztrákok hatalmi kérdést csinálnak a készfizetésekből, Magyarországnak csak egy válasza lehet: értesíteni a bankot, hogy a szabadalmat nem újítja meg és sürgősen megtenni az intézkedéseket a bankkérdés önálló rendezésére. És ha a magyar kormány ki akarja használni a helyzetet, tanácsos, hogy mielőbb rászorítsa az osztrák kormányt az utolsó szóra. Mi a bankközösség hívei vagyunk. Az utóbbi évek bankcsatái közepette őszintén állást foglaltunk a közös bank mellett. Mindig és kizárólag gazdasági okokból. Anyagilag előnyösebbnek találjuk a közös bankot, mint az önállót. S ha a közös bank minden érdekünket híven szolgálja, nem tartjuk az ország érdekében valónak azt az anyagi kockázatot, amelylyel az önálló bankra való áttérés járna. Ide ha a kérdés úgy fordul, hogy az osztrákok éreztetni akarják velünk hatalmukat, ha ők bankközösségben akarnak bennünket tartani azért, hogy pénzügyi függésünket állandósítsák, akkor az önálló bankkal járó anyagi kockázatokat csekély áldozatnak tartjuk ahhoz a politikai lekicsinyléshez, ahhoz az erkölcsi vereséghez képest, amelyet az engedékenység a készfizetések dolgában ránk nézve jelentene. Az osztrákoknak nincs komoly, számbavehető érvük a készfizetés ellen. Még számottevő lapjaik is elismerik, hogy tárgyi szempontból a magyarok részén van az igazság. S csupán a Reichsrath magyargyűlölő többsége ellenzi a készfizetéseket, azért, hogy megalázzon és pénzügyileg igában tartson bennünket. Ily nyilvánvaló rosszakarattal, ily vak és elfogult gyűlölséggel szemben nincs helye a kertelésnek, a halogatásnak és a kapaczitálásnak. A lappangó válság csak még jobban elmérgesitheti a helyzetet. Akuttá kell tenni a válságot mennél előbb egy komoly és határozott ultimátummal: készfizetés vagy szakítás a bankközösséggel. — Jó napot, Jovanovicsur. - -4 Hogy van, Ida kisasszony ? — Köszönöm, jól, Jovanovics ur. 7— Hát kapok-e ma virágot, Ida kisz Asszony ? Kap, Jovanovics ur. ■ . Ida kisasszony kinyújtott az ablakon egy pár szál begóniát, a tiszttartó ur a begóniával együtt a kezét megszorította egy kicsit, a ■virágot hetyke kalapja mellé tűzte és ezt mondta : '— Csókolom a kis kezét, Ida kisasszony. * 1 ' Erre hallgatás jött. Ida kisasszony lesütötte a szemét, hevesen vert a szive és érezte, hogy még a rendesnél is sokkal pirosabb.. A tiszttartó azonban így szólt: — No, megyek ebédelni. Csókolom a szép kezet, Ida kisasszony. . . — Isten vele, Jovanovics úr — rebegte Ida kisasszony. A szürke átment az árkon, a lépésből ügetés lett és ló és lovas csakhamar eltűnt egy sárga porfelhőben. Ida kisasszony kinézett, még egy kicsit a poros utczára, lassan kényes lett a szeme, azután sóhajtott, felállott és bement ebédelni. Ebéd alatt hosszabb ideig hallgatott, mint ahogyan a mindennapos találkozás után szokta, úgy hogy Andriska néni végre gyanakodva kérdezte meg tőle : — Mondott talán valamit? — Nem. Semmit se ... — Akkor ne búsuljon, lelkem, majd fzel még. Ida kisasszonynak újra kényes lett a szeme, ." _ . — Nem, Andriska néni, — mondta sirás - tól remegő hangon — sohasem szól már, vagy ha szól,, az csak rossz lesz. Ne is vigasztaljon engem; belátom, akkor volt igaza, mikor figyelmeztetett rá, hogy engem sem vesz el. Csak játszik velem, pont, a többivel, , Andriska néni nyugtalanul '• izgett-mozgott a székén és gyorsan felelte . — Egyik sem volt ám az olyan szép lány, mint maga, lelkem, Ida kisasszony. :— Nem ér az én szépségem semmit • — felelte Ida kisasszony keserűen.' —, Hír ötezer forintom volna . .. ... , Ida kisasszony keservesen sinfi kezdett és Andriska néni nem tudta megvigasztalni. Délután szövödten totál."Fél Ida, kisasszony az iskolába én(zsenörpai) jött haza. Este azonban térzene volt , ide szomorúan bár, de ,mégis kiment és innen kiégvigasztalódva, jókedvűen jókedvében dúdolva jött haza, olyan’jókedveűten, hogy Andriska néni, aki már lefeküdt, kiszólt hozzá és megkérdezte tőle, ,mi történt. Jézus Máriám, csak nem, kérte, meg , v.. — Nem, Andriska néni. Hanem beszéltem a barátjával, a patikussegéddel. Az azt.ondta, hogy ha ötezer forintom volna, elvenne, de más lányt még egyszer annyiért sem venne el. Én úgy tetszem neki, hogy engem ötezerért is elvenne... . , Andriska néni felült az ágyában ,és Összefogta a barhett hálóréklijét. — Hát, Ida kisasszony, lelkem, — kérdezte tág szemmel — hát van magának ötezer forintja? ! Ida kisasszony elkomolyodott és leült az ágy szélére.— Nincs, Andriska néni. .— felelte halkan — hanem írok Bódi bácsinak Kunszállásra. — Ajaj — szólt .Andriska néni savanyu arczozat. . Újra lefeküdt és eleresztette a barhett hálóréklijét. Ida kisasszony felállott az ágyról és hevesen járkált fel s le a szobában. — írok neki — mondta bátran és hangosan. — Fogalmazok egy gyönyörű levelet... Hogy ne álljon útjába a szivem boldogságának. Az nem elég, hogy taníttatott. Adja ki nekem ezt a pénzt. Minek tartogatja ? Nem viheti a sírba magával... Andriska néni megint felült és ismét összefogta , a hálóréklit: — Ezt ne írja neki, lelkem, — mondta — öreg ember nem szereti, ha a halált juttatják eszébe. — Hát ezt nem írom — mondta Ida kisasszony. — Hanem egy gyönyörű levelet fogalmazok neki. Megfordult, bement a szobájába, leült és hajnalig fogalmazott. Másnap folytatta a fogalmazást, harmadnap letisztázta a levelet és felolvasta Andriska néninek, aki sírt a meghatottságtól, olyan gyönyörű volt a levél. Ugyanaznap még el is ment a levél Kunszállásra. * Harmadnapra megjött a válasz. Bódi bácsi igen röviden irt. A kérést határozottan megtagadta, azt kérdezte, hogy várjon Ida kisasszony meg van-e bolondulva és ígérte, hogy ha ilyen dolgokat csinál, majd még ki is tagadja az örökségből és egy vörös rézkrajcrár nem sok, annyit sem hagy rá, hanem ami kis vagyona van, azt az eklézsiának hagyja. Ida kisasszony fehérre vált arczczal olvasta el a levelet és Andriska néni, a ki aggódva, reménykedve, de remegve nézte, amint felbontja és elolvassa a levelet, nem kérde- AZ ÚJSÁG Vasárnap, 1910. október 16. ...------......— ---::r:"::-:-:Tr7r7’T.r::r.:"l “ ■■■'■'■a BELFÖLD. ” A karánsebesi vagyonközösség veszteségei. Lugosról jelentik : Krassó-Szörény megye köztörvényhatósága ma Medve Zoltán főispán elnöklésével tartott közgyűlésén megszavazta a jövő évi költségvetést és a nyugdíjalap hiányára szükséges 4%-os pótadót. Ezután a főispán, mint kormánybiztos, bejelentette, hogy a vagyonközösségnél súlyos mulasztásokat fedeztek fel, amiből esetleg a vagyonközösségre százezrekre rugó károk háramolhatnak. A főispáni kijelentés nagy fel