Az Ujság, 1910. december/2 (8. évfolyam, 298-311. szám)
1910-12-16 / 298. szám
Budapest, 1910. Till. évfolyam, 298. szám. Péntek, deczember 16 SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54,82. Telefőn 68—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Telefőn 162-63 és 68-03. Megjelen hettő kivételével minden nap, ünnep után is. Előfizetési árak: Egész évre 28 k. — 1. Félévre .. _ ... ... 14 » — » Negyedévre 7 » — * Egy hóra _ ...... 2 ■» 40 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. ROVÁS: A Lukács László bitumenje után Hieronymi Károly látta el ma a Házat fehér foszforral és egyéb értékes unalommal. Melegen, szimpátiával tárgyalták ezeket a javaslatokat és — osztentáczióval. Egymásután jelentették ki, hogy milyen szívesen támogatják pártkülönbség nélkül az ipart. Eszünkbe jut Kamine gróf, aki a feleségének egyre mondja : látja, most gyöngéd voltam. S a feleség azt feleli : ha nem figyelmeztetne rá, akkor sokkal gyöngédebb volna. Hát mikor arról van szó, hogy szegény lányoknak a csontja meg ne szuvasodjék , az urak sorra kiáltják: mennyire támogatják az ipart, akkor még a hiszékeny is kénytelen gyanút fogni: hátha csakugyan lelketlen despota ez a Kamine gróf? * Justh Gyula ma fölharsant , elnöki önkény ! Mert a tárgynál való megmaradásról volt szó. Pedig ő találta ki, hogy a költségvetésnek egyes tételeinél nem lehet általános vita, ő egyesített több, össze nem tartozó javaslatot egy közös általános vitába, s ő értelmezte a tárgynál való megmaradást úgy, hogy az ember már eltért a tárgytól, mihelyt egyebet mondott a javaslat czíménél. Jó volna megkérdezni a volt balpárt most Justh-ista tagjait, hogy miként vélekedtek ezekről a szigorúságokról, miket Justh akkor a házszabályok alkalmazásának, most pedig elnöki basáskodásnak minősít.* Justhék hivatalosan hirdetik a háborút a bankjavaslat ellen. Kossuthék nemkülönben. A dolog azért mondható meglepőnek, mert már a választások lezajlása után hirdették ezt a harczot, s most mégis állni akarják. Nem helyeseljük, mert a bankjavaslatból mégis lesz törvény, hát legyen minél előbb, nem csodálkozunk rajta, hiszen néhány nappal ezelőtt Justh tudni sem akart obstrukcióról, tehát természetes, hogy most hazafias kötelességének vallja, csak teljes tisztelettel bátrak vagyunk kételkedni benne. Pártértekezleten mondták ki s mégis megvívnák a harczot ?" Szekér-nt. írta Váradi Antal. Messze ifjúságom legszebb emlékei azok a régi, more patria-utazások, mikor ekhósszekéren, az úgynevezett alkalmatossággal tettünk meg napokig tartó kocsizás után olyan utakat, a melyeket ma egy-két óra alatt repülünk által ,a villamosság vagy a gőz szárnyain. De mennyi poézise volt egy ilyen útnak ! Valóságos odisszea, kaland-sorozat és különféle nyomorúság, amelyről a mai kényelem gyermekének fogalma sem lehet. Annál édesebb rá a visszaemlékezés. Forró déli nap égett, mikor a hagymásszekér megállott az édesanyám kis háza előtt. Pécs és Bácska között ez volt az egyetlen közlekedés, már pedig Bácskába el kellett jutni, mert vakáczió volt s Bácska volt a mi Tátránk, esztendőnk és Riviéránk egyben. Egész esztendei keserves tanulás végében, mint a hosszú, rögös vándorlás végczélja, úgy állott, mint a ragyogó szent Grál és annak fényes temploma. No, Bácska nem volt se szent Grál, se szentély, de nekem aranyos és kedves, mert életem tizennyolc. tavaszát töltöttem ott, már pedig aki tudja , mi az ifjúság, az valóságos pleonazmusnak fogja tartani, ha ez az ifjúság még tetézi a maga boldogságát azzal, hogy a mesés rónán tavaszokat tölt, tele virágillattal és költészettel! úgy leptem pénteken délután a »Fehér farkas« korcsma végében, hogy érkeznek-e már a kupuszinaiak ? Mert ezeknek alkalmatosságával voltunk másnap a rónákra indulandók. Végre feltűnt a távoli por jellegében az első. Eldice-szekér két, vagy néha három lóval baktatott a domb lejtőjén felfelé, a temetőkert oldalán, keresztül a marhapiaczon, mígnem a zsidótemplom ormozata előtt felállottak rendbe és sorba, mint a királyparádén a katonák. Akkor szemlét tartottunk az édesanyámmal, hogy melyiknek a lova a legjobb, melyik nem fog elakadni az országút közepén, melyiknek nem törékeny a tengelye s végre nagy huzavona után megegyezünk vele személyenként egy forintban, ami annyit tesz, hogy egy forint ötven krajczár, mivelhogy én akkor még csak félszemély voltam. Perzselő déli hőségben indultunk. Akkorra végződött a hetivásár és akkor lehetett indulni. Mert amig egy szál hagyma volt a szekéren, nem indult Kupuszina merev szülötte. Hja, az üzleti üzlet. .. A Szederkény felé vezető úton indultunk el. Keresztül ,a megszokott helyeken, melyeknek búcsút intettünk vagy másfél hónapra. Édesanyám egy csendes fohászt rebegett a temető mentén mindazokért, a kik nem jöhetnek velünk, s mi Istennek ajánlva lelkünket, betakart arczczal, de nyitott szemekkel küzködtünk a portengerrel, mely elkísért egész Nyomjáig. Ilyen csúnya nevű volt az első stáczió. Akkorra már letértünk a köves országútról és dülőúton zöhögtünk. Ez már élvezet. Nincs por és rengő kalászok között zörög a szekér s piros pipacsok hajlonganak, az utazót köszöntve. Nagy, vizes réteken vörös orral sétál a gólya és tudós pofával kémleli a békát. A szederfákon, melyek az útra hajlanak, sereg veréb csiripel és nagy riadtan berreg tovább, mikor a tót kocsis feléjük suhint az ostorával. Még mindig nagyon meleg van, de mi fel vagyunk öltözve Szibériának. Édesanyám gondoskodása szerint éjszakai utazásra kell elkészülni, mert éjjel nagyon hűvös van. Kivált a Duna partján. Ennek előérzetében már délben körülvett sálokkal és nagykendőkkel. Csak türelem. Később nagyon jó lesz. Mikor aztán négy óra felé Németbólyba értünk, kezdődött az út hűvösebb része. Szájtátó svábok néztek a kocsink után, s Nyárádig, Udvard tájékáig a mezei munkások mozgó képeiben gyönyörködhettünk. Befelé takarodtak. Szombat volt, s ezen a napon a vallásos német és sokácz nép hamarább végezi a munkát. Vecsernyére mennek. De a ki nem megy is, összetakaritja vasárnapra a háza tájékát. Ezen a mezőn rohantak a Szulejmán hadai. Ott, hol az esteli szél ködfátyolt nyugtat a téren, mintha fedezgetné, hogy ne tekintse szemünk. — ott rohant Lajos király rémült serege, melynek virágát száz ágyutorok bődülése döntötte le. Tömöri, büszke vezér, mért hagytad el érseki széked ? . . . Én bizony, gondoltam magamban, ha kalocsai érsek vagyok, nem megyek a csatába, inkább otthon lovacskát játszom. Hogy nincs is több eszük az ilyen nagy uraknak ! Izsóp, Márok és Darázs környékén elérjük a régi, az úgynevezett holt Dunát. Szomorú az, mikor egy nagy folyóvíz meghal. Annak a halála pedig abból áll, hogy elhagyják a hajók, nem megy feléje senki és a partján megnő a dudva meg a füzes. Az élő Duna kékes-zöld habjait gőzös hasítja, vontatóhajók fodrozzák. A holt Duna-ág mellett szomorú vén halászok próbálnak szerencsét, és ha semmit sem fognak, szidják a döglött vizet és a vénséget, mely nem engedi őket az élő vízig lemenni. Már nem tudom : Izsóp és Márok, vagy Márok és Darázs faluk között ütött-e ki valamikor a nagy háború a községi templom építése végett ? Arra emlékezem, hogy édesanyám Aljas export. Budapest nagyon szép város, de nagyok a szépséghibái is. Kelet és Nyugat közé ékelt helyzete hozza magával, hogy határozott stílusa nincsen. Sem kívülről, sem belülről. A nemzeti élet mindenesetre lefoglalta" magának még jókor és való, — amint mondani szokás — hogy a nemzet szíve itt dobog. Értelmi ereje is itt tör elő fényes sugarakban, amelyek most már távol országokig is elragyognak. Mindazáltal ezzel még nem egész Budapest ábrázata. Budapestnek nemcsak az a hivatása, hogy nemzeti életünket kifejezze, hanem az is, hogy világváros legyen. A Kelet felé terjedő nyugati gazdasági és kulturélet közvetítője, étape-állomása. Amivel az jár, hogy a nyugati ember Budapesten még otthon legyen, a keleti ember pedig már nyugaton legyen. Ezért a szélért az ország is, a főváros is rengeteg áldozatokat hozott és nem is lehet azt mondani, hogy hiába hozta. A főváros élete ma már, ha kisebb arányokban is, hasonlatos a nyugati nagy városok életéhez és hite-neve mindegyre jobban emelkedik. Fájdalom azonban szépséghibái is arányosan nőnek tekintélyével, sőt egyben-másban aránytalanul is. Az, hogy világvárosi méretei és mozgalmasságai bizonyos kozmopolita mulatozási kedvet is hoztak bele, az egymaga nem baj, kivált ha a »vidék« nem engedi magát belerántani. Ez minden nagyvárosi élet szükséges velejárója. Paks a világ legmulatósabb városa és vonzó erejét ez csak fokozza. Maga Bécs is elég vidám és mulatós város. Ha tehát Budapesten is sorra emelkednek a mulatságok vidám csarnokai, a mindenféle néven nevezett, többé-kevésbé, vagy talán csak kevésbé deczens mulatóhelyek, ezért még nem szükséges fölháborodni. De az már baj, hogy Budapest mulatságának a főjellemvonása — hogy úgy mondjuk — nagyon is keleti. Ez alatt nem a keleti érdekességeket kell érteni. E részben Budapest már rég kinőtt a gyermekruhákból. Aki a Kelet különösségeit, ragyogásait, korlátlanságait és szabadon burjánzó túlságait keresi, az Budapesten rossz helyen jár. Ellenben jó helyen jár az, aki a Nyugatról kiselejtezett obszcenitások és fejlettségek iránt érdeklődik. Annyira jó helyen, hogy még az az idegen is belebotlik, aki Budapesten nem mulatság. Lapunk mai száma 32 oldal.