Az Ujság, 1911. december/2 (9. évfolyam, 299-310. szám)
1911-12-17 / 299. szám
WDT Ennek a példánynak az ára Budapesten és a vidéken 20 fillér. *1 Budapest, 1911»_________________ IX. évfolyam. 299. szám. Vasárnap, deczember 17. millétért ink: Igyes érre.... 28 k. — f. Filers______14» — » I«U^mni__7 » — » 9gj Mr* _ ~ 2 » 40 » ügyes szám ára helyben v és vidéken 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. u. Telefon IS—IS. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákoesi-út 54. u. Teleteli 12-63 és 52-03. Megjeln hétfő kivételével minden nap, ünnep után II. ROVÁS. Az egyetlen kormánypárti ember, aki ki meri mondani a liberalizmus szót, az Zichy János gróf, az a miniszter, a kit klerikalizmussal vádolnak. A liberalizmust ellenzéki oldalról reklamálják, szemben azzal a párttal, mely még mindig a régi szabadelvű párt tradiczióira támaszkodik és hivatkozik, mikor ebből hasznot lát, de melyet ezek a tradicziók sohasem kötnek, mikor érdekeit más irányban jobban szolgálhatja. A munkapárton kínosnak érzik, ha liberalizmust emlegetnek, s a felekezetközi békét féltik, mikor a maguk békéje meginogna. Felszólalásokkal csakugyan nem lehet segíteni, még rontani sem. Mert a beszédek elhangzanak,, s azután megy minden tovább a maga útján. Azok a toleráns, egyenlő jogon alapuló szempontok belekerülnek a kijelentésekbe, s talán ezért nincsenek benn a valóságban. • A szegény, választószabadságukban megrugdosott horvátokat nem tudjuk sajnálni, mert ehhez szükség volna arra, hogy akit ma megrugdosnak, az tegnap és holnap ne legyen maga is rugdosó. Nemcsak minálunk, hanem Horvátországban is uralkodik választás idején és talán minden politikai téren a balkáni erkölcs, jogom van minden orvtámadásban megelőznöm az ellenfelemet. De hogy ekkora erőmegfeszítéssel, s olyan rettentő ódium vállalásával a bán még sem tudott magának többséget szerezni, az már öreg hiba, mert itt okvetetlenül elébe kerül a szentenczia: kisebbségben tisztességesebb eszközökkel is maradhatott volna. * A delegátusokat is megválasztják, a véderőjavaslatot is levették a napirendről, a költségvetésről már bizonyos, hogy nem lesz meg idején. Most már csak a legfontosabb kérdés oldandó meg: meddig tartson a vakáció ? Mikor kezdődjék és mikor végződjék ? Természetes, hogy kiadósnak kell lenni, s nem függhet a munkarendtől. Hiszen ennek a porcziója úgyis ki van mérve: megszavazzák a költségvetést, ami nem sürgős, mert úgyis lesz indemnity, azután sem kell sietni,mert úgyis lesz technika. Tehát kezdődjék korán és végződjék minél későbben. Nekik jó és a hazának sincs oka búsulni rajta. Irodalom és művészet. A kultusztárcza parlamenti tárgyalása évről-évre egyformán sivár és elkedvetlenítő látvány. Az ország kulturális éhsége a parlamentben éppen úgy nem jut kifejezésre, mint ahogyan a magyar szellemi életnek mégis meglevő differencziáltságát egyáltalában nem képviselik az alantjáró, mellébeszélő, szegényes felszólalások. Sem a falvak nyomora, sem a városok gazdagsága nem látszik meg ezeken a beszédeken, amelyek az irtózatosan elhanyagolt népműveltséghez gyöngéd szeretettel lehajolni, a magyar tudományos, irodalmi és művészeti élet fejlettségéhez felemelkedni nem tudnak. Az okozat kettős, de ugyanabból az okból fakad: a parlament emberanyagának a minőségéből, amely minőség éppen úgy kizárja a forró szeretetet az egységes, dús, virágzó magyar nemzeti kultúra iránt, mint ahogyan meggátolja a tisztánlátást sok elmaradottságunk okának felismerése és az őszinteséget ez okok kíméletlen feltárása tekintetében. A kultusztárcza tárgyalásának mai napja azonban hozott egy beszédet, amely végre nem illeszkedik bele szürkén és szegényen ebbe a siralmas sorozatba. Magyar kultúráról, magyar irodalomról és magyar művészetről olyan ember beszélt a képviselőház mai ülésén, akinek a kompetencziája ezekben a kérdésekben kétségtelen és akiben egy munkás és gazdag sikerű múlt tanúbizonysága szerint megvan a kettős kvalifikáczió rá, hogy ezekhez a kérdésekhez termékeny módon hozzászóljon: a forró szeretet a nenzzeti kultúra iránt és a hozzáértés és a kifejezés adekvát ereje. Ivenedi ócza, a mi kedves és tisztelt barátunk, Az Újság és a magyar olvasóközönség bölcs Quintusa mondta el a képviselőház mai ülésén érdekes és termékeny gondolatait a magyar kultúra aktuális kérdéseiről. Az ember és a beszéd egyfomán megérdemel minden tiszteletet és minden komoly figyelmet; a beszéd tartalomban, formában, szempontjainak magasrendűségével és célzatainak tisztaságával ezúttal is rávallott az emberre és igazolta , a szavának évtizedek óta kijáró * KOBOZ KRÓNIKÁJA ! Volnék ma a király ügyésze, Ily vádbeszédet tartanék: »Esküdt Urak! Ez ifjú vádlott Ez martalócz s nem martalék. « Ezt nem nyomor készté lopásra. De erkölcsének elkopása, Rideg czinizmus, aljas ész, '• Mely önző gazságokra kész Pontos, ügyes bürokratául *» Élt, a temérdek pénz között — S a gazdagság nagy túlhatalmán Ő soha meg nem ütközött. Helyeslő : annak jó ki gazdag ! S hogy az legyen, beáll a gaznak — , nyugodtan, bizton számított , Nem bűn a bűn amíg titok. Képmutatással vértezetten, kímélet nélkül merni mert. Soha nem érzett mit sem szentnek Csak bármi áron a sikert. A visszás túlzember elmélet Modern világban közhelyiyé lett — s ezen épülnek ily remek, ' Orczátlan alj-gazemberek. S mert gaz eszén túljárt a rendőr S lefőzte és elcsípte őt, Hogy ő amazt viszont lefőzze S kibújjon, — önfejébe lőtt. Hogy a bűnért, bár rosszul essék Bűnhődni élve, kötelesség, — Ez végső erkölcs más híján .— S még ezt sem tartá e zsivány. Esküdt Urak! Büntetni kell itt, Büntetni irgalmatlanél, Ha tudjuk is, hogy jobb erkölcsöt Agaz börtönben sem tanul. De legalább, ha jól becsukják, Bevágják egy időre útját. Sőt arra is lehet remény, Hogy odabenn tán tönkremen.« Viszont védőügyvéd ha volnék, így szólna a védőbeszéd : »Esküdt Urak!Beli túlbecsülte A vád ez ifjú kis eszét! Hisz’ bamba korlátolt e vádlott, Mint minden ember, ki korán lop — S az ily szánandó ostoba Nagyobb kárt nem okoz soha. Ha balga bűne sikerül is, Ugyan mi szörnyet árt vala ? — Dús büszke banknak meg se’ kottyan, Szegényebb nem lesz általa. Tőkéje, Intele, forgalma Érintve semmiképp se volna — S oly osztalékot mérne ki, A mennyi tetszenék neki. Az ifjú vádlott bűne bűn bár, De méretére : buta csíny. Mily vagy, mit a vádlott nem ártott! S az, a mit ártott oly kicsiny! Rábízva sose volt temérdek kényes, komoly, nagy, szent közérdek, — Hisz ő, a kis büre-gebe, Nem fontos állást tölte be. Kimagasúlva ügyek élén a vészes példát nem adott ! S nem hívta ki világbotrányul E kérdést: minden Szabad ott ?... Ö közhitet nem rendített meg, Több milliót sem térített meg, —• Nem nagyszerű rontó erő, Csak apró tévedt ember ő. S amint kisült, hogy szemtelen volt * Maga kilőtte félszemét — S az is kisült, hogy bölcsejétől környezte őt már sok szemét... Esküdt Urak! Önök a kornak Itt nem nagy ördögén tipornak. Ez itt csak holmi alj-mocsok, — Óh, legyenek irgalmasok!« Lapunk mai száma 92 oldal. E£y napom. Irta Porzó. * Fojtó, vakító köd a múltkor. Olyan sürü, hogy a kocsisok is mind angolul káromkodtak. Én, aki hajnali tízkor kelek, nem tudtam hová lenni ezzel a földeritetlen homállyal s alig vártam az északai virradást, midőn fényben fürdik ez a város. Mert pazar, már szinte tékozló az a tündöklés, amibe vonták. S mialatt jókorát ásítva pislogok bele a sárga északába, eszembe jut az egyszeri anya, aki így szól az ő púpos kisfiához: »Állj egyenest, Janikém. Hadd lássa a doktor bácsi, milyen görbe vagy!« Csak világítsatok rá gazdagon erre a városra; lássák, milyen szegények vagyunk ! Szegények ? Ahány színház, cabaret, mozi, czirkusz, orfeum, zenés kávéház az estától