Az Ujság, 1912. március (10. évfolyam, 52-66. szám)
1912-03-01 / 52. szám
Budapest, 1912. Jólöfszetéri árak. Egész évre m _ .. 28 k. — f. Félévre______ré * — ~ Negyedévr a ... — 7 » Fgy hóra .. .» ... 2 » 10 * Egyes szám ára helybe, és vidéken 10 fillér. X. évfolyam. 52 szám: Péntek, márczius 1. SZERKESZTŐSÉG.pest, Rákóczi-út 54. II. Telefon 66—II. KIADÓHIVATAL pest, Rákóczi-út 54. sz. AriSton 162—63 is 58—03. W. Jelen hétfő kivételével pes nap, ünnep után la. ROVÁS. A mi érzékeny közjogászainbancsak vastag bőrük van, mikor vak fiérelem esik az országon. Auften lakozik a házhatározat ellen, s minikét barát, ellenség egyaránt csak azon bnak k : baja I::r c ebből Kkucnnak, vagy sem ? Ha a Luály előzőleg, vagy utólag hozzájárult a tartalékbeli békeponthoz, akkor nincs baj, ha nem járult hozzá, akkor baj van. A mi éppenséggel mulápolt közjogi érzékünk ellenben egyenesen megdöbben, hogy még minálunk is ezt a kérdést tisztára a királytól függőnek tekintik. Holott házhatározatról vanzó, azaz a magyar törvényhozás egyik szuverén faktorának, a parlamentnek megnyilatkozásáról. A korona dirigálhatja a kormányt, megtagadhat tőle minden hozzájárulást, utasíthatja is akármire, mert a kormányt a korona nevezi ki. Ellenben hogy milyen határozatot mond ki a magyar képviselőház, ebbe a koronának előzetesen semmi beleszólása nincsen. Utólag megteheti, hogy nem törődik e határozattal, ha foganatosítása az ő körébe vág, de előzetesen a korona hozzájárulásától termt függővé egy házhatározatot, egyértelmű lenne a parlamentnek a korona rendelkezésére bocsátásával.* — Ez erőszak! — kiáltotta az egyszeri garázda vendég, a ki mindenkinek nekiment, mikor a korcsmáros pofonvágta. — Hát persze hogy erőszak ! Szávaynak sem kéne tagadnia, hogy a Kenedi indítványa nem lepte meg, s a többség is nyugodtan odaszólhat az obstrukcziónak, hogy bizony furfang és csűréscsavarás, a mitt mivel, de miért volna tilos neki az a fegyver, melyet az ellenzék tíz év óta forgat ? Micsoda jajongás, micsoda szánalmas sírás-rival rejlik abban az úgynevezett felháborodásban, melylyel a hősök tiltakoznak ellene, hogy harcban a másiknak is legyen fegyverei, s rajuk is lehessen lövöldözni. Ezt a visszalövést nekik immár természetesnek kellene elfogadniok, pláne mikor igazi kárt úgy sem lehet bennk. A munkapárti taktikaink már a második nap győzött és Juszh Gyula elérte czélját. Mit siránkoznak ? Mit bánják ők, ha az obstrukczió nem az ellenzék, hanem a kormánypárt taktikája szerint él és virul ? * Andrássy Gyula megint bölcsen, meggondoltan és praktikusan vezérczikkezik a helyzetről. Leszűrt politikai hozzáértés mindenik sora, nincs benne egy sor sem, melyet akárhányszor meg nem irtunk, nem egyszer Andrássy Gyulával szemben. Bezzeg most nem félti a magyar nemzetet Tiszától, most Justhtól . Ki. S hová lett a Polónyi Gézával váltott kézszorítás ? Hová lett a forradalmi teória, mert volt a forradalom szükséges hat hónapelőtt és veszedelmes ma? Andrássy Gyula megint megkorrigálta nézetét, ami mindig szép, valahányszor megteszi. De egy nem egészen újoncz politikus, amilyen ő, lemondhatna arról a dicsőségről, mely a hiba férfias kikorrigálásával jár. Neki könnyű volna lemondani arról a módszírről, hogy tévedésbe esik csak azért, hogy a nemzet nagy boldogságára kimászszék belőle. A Hynyat leánya, (Opera 3 felvonásban. Szövegét Belasco drámájából Givinini Guelfo és Zangarini Carlo írták. Magyarra Várady Sándor fordította. Zenéjét szerzette Puccini Giacomo. Színreselült a budapesti m. kir. Operaházban 1912. február 29-én.) A modern élet lüktető forgatagában idegizgalmakat keresünk mindenütt. Irodalomban, művészetben, színpadon egyaránt. De különösképpen mégis leginkább a színpadon. Egy becsületes tudással megfestett, de színhatásokban éppenséggel nem tobzódó képet még talán figyelmesen tudunk megnézni, egy színdarabban azonban, mely hangos nevetésre nem készt, vagy idegzetünket nem borzongatja, a legnagyobb valószínűség szerint unatkozni fogunk. Tudják ezt jól az alkotó művészek mindannyian, s aki közülök a ma emberének dolgozik, az elsősorban az idegekre akar hatni. Nem egyszer még a művészetet is feláldozza a külső hatás kedvéért. Különösen áll ez a színműírókra, akiknek nagy embertömegek tetszését kell megnyerniük, hogy sikert arathassanak. Belasco izgalmas és nagyhatású drámája szintén a külső hatásokat keresi. Cselekményének érdekessége végsőkig feszíti a nézők idegszálait. Nagy mélységek nincsenek benne. Nem az köti le a hallgatók figyelmét, amit mondanak, hanem az, ami a színpadon történik. Éppen ezért nagyon jó operaszöveget lehetett írni a nagy sikert aratott színdarabból. A librettisták, Civillini és Zangarini, szerencsés kézzel kiragadták az erős hatásokban bővelkedő színmű legjelentékenyebb és legizgalmasabb jeleneteit, s ezekből állították össze Puccini legújabb dalművének a szövegkönyvét. A történet a kaliforniai aranymezőkön játszódik le a múlt század derekán. A kalandorok tömege gyors meggazdagodásra törekedve, elvakult lázzal kutat a sárga fém után. Egész napjukat az aranyásás foglalja le, míg esténkint a bányásztelep kis csapszékében összegyűlve, kártya és ital mellett pihenik ki nehéz munkájuk fáradalmait. A csapszék tulajdonosnője a Minnie. Gyémánt a szemetesládában. Maga a megtestesült női tökéletesség szinte természetes, hogy mindenki szeretné- de a sherifftől kezdve a legutolsó csavargóig. Mi azt sem tarthatjuk különösnek, hogy a fiatal leány szűzi szíve egyikükért sem lobban lángra. Mindenkivel egyformán kedves, mindenkinek meghallgatja a baját, mindenkit vigasztal, gondoz és ápol. A durvalelkű emberek tűzöv mennének érte valamennyien. Szeretve fittelik, bálványozva imádják. Az ő jelölésében nincs czivódás, nincs harag. Thfier ■ mindenkit megszelídít, szavára a legelkeseredettebb ellenségek is kibékülnek. Mint minden este, most is az ő csapzekében mulatoznak az aranyásók. Nagy zajjal kártyáznak és isznak. Az általános zsibongásb édes-bús dallam vegyül. Egy vándordalos énekel az elhagyott hazáról, az őhonmaradt szülőkről, hitvesről, gyermekekről, kérgesszívű emberekben felébred a hovi ’. Ellágyulva, kényezve hallgatják a énekét, majd újra kártyázni kezdenek. A zavaros lármába czivódások hangja vegyül. A sheriff és egy bányász, aki szintén szerelmes Minnie-be, féltékenységükben összetűznek. Már-már revolverlövésekre kerül a dolog, mikor megjelenik Minnie, s békítő szavaival lecsendesíti az izgatott kedélyeket. A bányászok körülrajongják, elhalmozzák apró kedveskedéseivket, Minnie pedig felolvas nekik a bibliából és tanítja őket. Lassanként szétoszlanak a vendégek. Ki jár ’i megy, ’ , meg haza. A csapszék ivójáredul ma. ’ Minnie a sheriffel, ki szerelemért ostromolja . A leány persze elutasítólag válaszol. Uj vendég érkezése zavarja meg őket. Johnson jött, ki Ramerrez néven rablóba ahi rettegésben tartja az egész vidéket. A !(■'ry barátságosan üdvözli a jövevényt, ib í'í ) iuyitja egy régebbi találkozásuk emlő h i fi hiusait bántja, hogy Minnie kell a brazil az 1- génnél, mint ő vele. "••ah epet behív. rimson nevét és jöttére’ fi tudakolja. Ez hetykén felel a t hzh öd h -he, mire a nép gyana- b s -ma A eretedést ismét Minnie . . re ki ezességet vállal Joknr mészetesen rögtön ba- eh , . i: ént, s tánczolni hívja L. «Ehr. i Minn ./tán be is megy a táneztere. . a . elfojtott dühvel néz utánaL Ah a - T • ,'o-társulat ügynöke néhány fog, egy gyanús embert, s idők c ■ Hatni kezdik a fog- a technikázás alkonya. Az értelmi erő súlyát, a tudást, a férfias bátorságot, a munkát és a felelősséget a mérlegre vetni ott, ahol az ember azt, hiszi, hogy igazsága van és csakis neki van ide a küzdelem. Ellenben ny ubim gonosz fogásokkal meg.. .v egész ország munkáját, gáncsot a haladás kerekének, továbbá minden mermit levetve, tudva hamis okokkal torlaszolja el az élet útját, a mások békeszeretetének és méltányosságának kirablásával akarja a maga sikerét kikényszeríteni: mi az ? Az a technikai obstrukczió és nem a küzdelem. És épp úgy nem fogja megérdemleni ezt a nevet soha, mint ahogy az útonállót sem fogják soha hősnek elnevezni. Magyarország most már több mint tíz esztendeje czipeli magával ezt a bajt. Akik megcsinálták, nem egyedül bűnösök benne. Bűnösök azok is, akik megengedték, hogy megcsinálódjék. Mentheti talán a többségeket az alkotmányosság elvének aggodalmas tisztelete, még a látszatokban is. Mentheti, hogy az erőszakosságnak még a színét is kerülni akarták a parlamenti küzdelemben, nehogy valaha valaki az egész nemzet ellen is megpróbálja. Mentheti talán az is, hogy az obstrukció fegyverével küzdő kisebbségekről föltették, hogy végre azok is csak magyarok, és azok sem forgatják ezt a veszedelmes fegyvert akkor, ha magát a parlamentarizmust, vagy éppen a nemzet életét sebezhetik vele halálra, azonban a forradalmi jellegű fegyverek puszta technikai komédiává való elfajzását eltűrni nem lett volna szabad soha és semmiféle körülmények közt. A parlamenti többségek mindig ott hibázták el, hogy nem vitték a végletekig a küzdelmet akár százszor is a léha technikázás ellen és nem pusztították ki gyökerestől a magyar parla- Lapunk mai száma .