Az Ujság, 1912. augusztus/1 (10. évfolyam, 181-193. szám)

1912-08-01 / 181. szám

Budapest, 1912. tízöfizt­ési ár&ki Egész évre___... 28 k.­­ f. Félévre .. ......... 14 » — » Negyedévre ... 7 » — » Egy hóra _ .„­2 » 40 » Egyes szám­ára helyben és vidéken 10 fillér. X. évfolyam. Csütörtök, augusztus 1. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. 13. Telefon 86—16. KIADÓHIV­AT­AL­. Budapest, Rákóczi-út 54. se. Telefon 162—83 és 88—03. Mejjelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után is. ROVÁS. — Ilium fuit ! — czitál a beteg hazájába egészségesen visszatért Kossuth Ferencz, a­mire csak az a válaszunk, hogy ilyen olcsón tán meg sem szabadulhat a helyzetből. El­menni június 3-án, aztán páholyból, mintha ő rá nem is tartoznék, konstatálni, hogy ha a mai helyzetben neki nem adnak igazat, akkor vége Magyarországnak, még­sem járja. A mai helyzet nagyon nehéz, de benne elvesz­het Lukács, Kossuth, a munkapárt, vagy az ellenzék, de nem a magyar államiság. Ezek az urak, a­m­íg jól megy a dolguk, egyszerűen manipulálnak ezzel az államisággal, mint a footballal. Ha bajba kerülnek, akkor pajzsul maguk elé tartják : azt érje a­ baj, ne minket. Hát nem így van, s megnyugtathatjuk a ki­tűnő pártvezért, hogy a próféták kora csak­ugyan lejárt: nem a magyar államiság fog elveszni, hanem egynémely csekélység. Pél­dául azok a politikák, melyekhez az ő életük és nagyságuk fűződik. * Kormánypárti vélekedés szerint az ellen­zék követelésével szemben megint meg kell menteni a többségi elvet. Azért mondjon le Lukács, mert az ellenzék ezt követeli, király­­lyal szemben, többséggel szemben ? Hát ezért csakugyan ne mondjon le se Lukács, se Tisza, de ha a helyzet úgy találna alakulni, hogy az ország érdeke ezt a személyi áldozatot meg­kívánja, akkor a többség is, a korona is át fogja ezt látni, s az illető urak lesznek olyan nobilisak, hogy maguk mondják ki azt, a­mit a többi átlátott. Bocsássanak meg az urak, de már régen gondolunk arra az esetre, hogy valaki nagy örömmel kap egy pofont, mert a bírósághoz viheti, a­hol fájdalomdíjat ítélnek meg neki. Az ellenzék a maga júniusi mártírságához úgy ragaszkodik, mint a ló a farkához. Már nincs szó arról, hogy az erőszak sértette őket. Most úgy szól a nóta, hogy az erőszak úrrá tette őket,­ az ellentállásuk, küzdelmük pedig abból áll, hogy nem is engedik meg az erőszak abbahagyását. Béke kell ? Nem adunk. Rend kell ? Nem lesz. Nem akartok minket kidobni ? Muszáj. Be akartok bennünket ereszteni ? Nem lehet. Kimondott programmja az ellenzéknek, hogy a »többséget rákényszeríti, hogy az erő­szak útján tovább haladjon«. No­ha ezt meg­teszi, akkor tán mégis igazuk lesz a kormány­­párti optimistáknak, hogy nem kell félni szep­tember 17-én, mert az akkori erőszak már senkit sem fog meghalni. Bandi. Irta Garvay Andor. SZEMÉLYEK : Sárika, Elek, Bandi, A­­papai I. JELENET) . — Sárika, Elek! Elek : Sárika ! Sárika , Elek ! Elek (gyöngéden megfogja a kezét) . Olyan régen szeretnék már magának mondani va­lamit !. .. Sárika (szendén lesüti a szemét). II. JELENET) Előbbiek: Bandii (A háttér ajtaja óriási robajjal kivágódik.) * Bandi (berohan, aztán döngve becsapja az ajtót és egész erejével nekitámaszkodik, hogy kívülről ne tudják benyomni). Sárika (ijedten sikolt) : Jézus Mária ! (Kí­vülről­ valaki próbálgatja az ajtót.) Bandi (kétségbeesetten szorítja, aztán tele szájjal kiált Sárika felé) : Sári ! Gyere nyomni ! Egy hang (kívülről) : Megálljon csak, Bandi ! Megmondom a méltóságos úrnak, hogy mit csinált. Meg a tanító urnák. Majd kap maga ! Bandi: Megmondod ? Egy hang (kívülről): Meg hát! Majd fel­borította az egész befőttes tálat. Bandi: Hát csak mondd meg ! Majd én is megmondom a tűzoltónak, hogy a múlt héten egy villamos kalauzzal­ kimenőztél. Egy hang (kívül ): Nahát ez borzasztó ! Kisasszony kérem, ezzel a gyerekkel nem lehet birni! (Sírásra fakadva.) Én nem bánom, megmondom a méltóságos urnak ! (El.) Sárika : Mit csináltál megint, te csirke­fogó ? Bandi (teli szájjal beszél, az egyik arcza fel van dagadva, mert egy egész baraczk van a szájában) : Nagy eset ! Ez a Juczi egy buta nő. Sárika : Rögtön megmondod, mit csi­náltál ! Bandi: Mondom, hogy semmit ! Befőttet rakott ki Juczi az auszaczra és kölcsön vettem egy baraczkot. Na! (Kiveszi a szájából és Sárika felé kínálja.) Akarsz egy harapást ? Sárika (hátba üli nevetve) : Nem ! Kö­szönöm ! Csak edd­ meg magad ! Te átok. Bandi (felül a zongora tetejére és a lábát p lóbálva jóízűen majszolni kezdi a baraczkot.) Elek (nevetve) : Mégis csak kitűnő fiú vagy te, Bandi ! Bandi (majszolva): Na nem ? A szívem csupa arany. És ebben a házban én vagyok az utolsó ember. A mennyi pofon egy művelt család asztalán helyet foglalhat, azt mind én kapom. Sárik­a : Mert megérdemled, te kis csirke­fogó ! Bandi (Elekhez ): Látod ? ! És ezt a nőt én az imént is barac­kkal kínáltam ! A fala­tomat meg akartam osztani vele. Már most kérdezlek, hogy ne kapna vérszemet egy olyan közönséges perszóna, mint ez a Juczi ? ! Mi­kor a kedves családom tagjai is így bánnak velem ! Elek: És mi is van azzal a villamos kalauzzal ? Bandi : Azt majd elmondom neked négy­szem közt! (Kacsint.) Pszsz ! Finom ügy ! Csakhogy ez előtt a liba előtt nem beszél­hetek. Sári, erigy ki egy kicsit a másik szo­bába ! Sárika: Nem hallgatsz, te szemtelen ! Megmondom apukának ! Ez az egész dolog egy szemtelenség ! Az a kalauz unokabátyja a Juczinak. Tudod ? Bandi : Szépen ! De különben mit vitat­kozzak veled ? Te liba ! Érdekes, hogy­ ezek a libák mindig beleütik az orrukat a férfiak dolgába ! Sárika : Nahát, ha­ most rögtön el nem hallgatsz, átmegyek apához és elmondok neki mindent. Bandi: Hát erigy ! Egy pofonnal több vagy kevesebb, az már nem sokat számít. A reggel úgyis feldöntöttem a tintát és az még elintézetlen. De annyit mondok neked, hogy ha meg mersz mukkanni, ellopom a naplódat és egy kroncsiért megmutatom Elek­nek ! (Elekhez.) Fizu? Elek (mohón a tárczája után kapva): Itt a korona ! Sárika (durczás zavarral) : Ugyan, Elek ! Na ! Csak rontsa még maga is ezt a kölyköt! Elek : Én rontom ? ! Engem csak az a napló érdekel ! Sárika : Takarodj le a zongoráról! Bandi: Te ! Ha gorombáskodsz, rögtön felmondom könyv nélkül az egész naplót. Elek (nevetve) : Itt a korona ! Sárika (megszeppenve) : Na, erigy ki . . . erigy ki, pofikám ! Megmondhatod a Juczinak, hogy adjon neked még egy baraczkot. Egy­általán mondd meg neki, hogy annyi ba­raczkot adjon neked, a­mennyit akarsz ! Bandi : Fiam ! Ez link ügy ! Nem sze­retem, ha engem huszonnyolczra vesznek. Ha neked úgy a szíveden fekszik, hogy én ba­raczkot egyem, akkor hozass be ! Sárika : Nahát ez rosszabb a pióczánál! Elek : De hát hadd maradjon itt! Jukics. Harmadnapja férjük Zágrábban Jukics Lukának, a huszonöt éves diáknak a pőre. Egy tuc­at vádlott áll a zágrábi törvényszék előtt, nagyobbára éretlen, vagy félérett suhanczok. Jukics köztük a legidősebb , két,­­ki­nő a többinek kor- és szellembeli érettsége. Jukics június hó. 8-án revolvermerényletet követett el Cuvaj királyi biztos ellen, a­ki Hervoics iráni tanácsossal egy iskolai ünnepélyről hintóban tért haza. A golyó eltévesztette ugyan czélját, de azért ölt. Hervoics lett az áldozat, a­ki­ halálos sebet kapott s hosszas szenvedés után meghalt. Jukics menekülés közben még egy rendőrt is agyonlőtt s többeket üldözői közül meg­sebesített. Jukics Luka már a tárgyalás első napján úgy viselkedett, mint egy őrült: szitkozódott, káromolta a törvényt és a királyi biztost; másnap már verekedni kezdett a tárgyalóteremben s el kellett távolítani, hogy a tárgyalást folytathas­sák. Az orvosszakértők meg fogják álla­pítani, valóban őrült-e Jukics, vagy csak szimulál, de már a vizsgálat, s még inkább a tárgyalás adataiból világosan látható, hogy abnormális lelkületű és jellemű fiatalemberekről van szó, a­kiket, éppen fiatalságuknál fogva, könnyű volt az izgatók frázisaival elbolondítani, ben­nük a hazafias érzést a gyűlölet fanatiz­musává tüzelni s kalandos diákszellemü­­ket hősi és mártír-elszántságba kergetni. Éretlen diákok, a­kik még ki se nőttek jóformán a preceptor vesszője alól, ti­zenöt, tizenhat esztendős fiuk heteken át komolykodó összejöveteleken, tüzel­ték egymást a »haza«, Horvátország meg­mentésére. Sőt nagy ábrándok megvaló­sításán is töprengtek. A tizenöt esztendős Cvijics diák ma őszintén bevallotta ki­hallgatása alkalmával, hogy diákszerve­zetet alakítottak, a­melynek czélja volt valamennyi délszláv nemzet egyesítése, hogy ezek azután köztársaságot alakítsa­nak. Lám, a diákpolitikának már nem volt elég a délszláv birodalom ábrándja, a­melylyel h­orvát és szerb izgatok évek óta bolondítják magukat és a szlávokat. Jukics és társai a trializmusnál nem áll.- Lapunk mai száma 28 oldal.

Next