Az Ujság, 1912. augusztus/1 (10. évfolyam, 181-193. szám)
1912-08-01 / 181. szám
nak meg. Nekik mindjárt a köztársaság kell, mert ez a diákábrándokban sokkal stílszerűbb. Ez a horvát diákszervezet, mely délszláv köztársaság alapításán fárad, mulatságos lenne, ha mögötte igen tragikus események nem készültek volna, s igen aggasztó viszonyok nem rejlenének. Ha a diákösszeesküvőket egy titkos tanácskozás alkalmával meglepik s tüzes szenvedélyüket pipaszárral kissé lehűtik, még akkor is megmarad mozgalmuknak szimptomatikus jelentősége, mert hisz a kicsinyek rendesen azt zümmögik, amit az öregek dörmögnek. S hogy Horvátországban a szerb és egyáltalán a szláv propaganda mennyire megmételyezte a lelkeket, mennyire tévutakra terelte a hazafias érzést, s mily gyülletet fakasztott az anyaország ellen, azt a horvát események elég szomorúan illusztrálják. De a diákösszeesküvők bombákat hozattak, revolvereket szereztek be, és Jukicsról kiderült, hogy Szerbiából hozta magával az öldöklő szerszámokat. Egész pontosan megtárgyalták a merénylet végrehajtását, annyira, hogy még arról is gondoskodtak, ha Jukics merénylete nem sikerül, másvalaki fogja ezt a feladatot elvégezni. Jukics még azzal is fanatizálta az iskolásfiukat, hogy robbanó aknákat fognak elhelyezni a báni palota, a magyar államvasúti üzletvezetőség és a zágrábi magyar iskola épülete alá. Ha a többi kis diákról nem is, de Jukicsról bebizonyosodott, hogy összeköttetésben volt a nemzetiségi izgatókkal, nemcsak Horvátországban, de Szerbiában is. És ha bombát és revolvert adtak neki, bizonyára nem tanulmányozási czélokra adták, hanem hogy gyilkoljon és pusztítson. A délszláv birodalmi ábránd így alakul át szemeink előtt hazaárulássá és gyilkos merényletté. Nem Bandi : Te, kérlek ! Engem ne protezsálj ! Mert az nem tőletek függ, hogy itt maradok-e, vagy se. Én most gardedám vagyok ! Elek : Te ? Bandi : Én. Elek : Osztán mi czimen, ha szabad tudnom ? Te tökmag Jankó ! Bandi: Ez a nő a családom nevét viseli! Az ő becsülete az én becsületem ! Sárika : Ugyan hagyja már, hagyja ! Ezzel sohse készül el. Hát abba maradunk ? Holnap tízkor a korzón ! Elek : Pontosan ott leszek ! Bandi (gúnyosan) : Te ? ! Te leszel holnap tízkor a korzón ? Szépen ! úgy fogsz aludni, mint a bunda ! Sárika (Elekhez) : Na hallja, csak az kell magának ! Akkor aztán többet a szemem elé ne kerüljön ! Elek : Na de ugyan ! Csak nem képzeli ? ! (Bandihoz.) Te, ne intrikálj ! Bandi : Mit intrikálok ? Miért intrikálok ? (Sárikához.) Todt sicer, hogy el fogsz aludni ! Este elmegy az operába, mert balettet adnak ; az operából jövet ,benézel egy kicsit az orfeumba, mert útba esik ; kettőkor már fel lehet menni a kaszinóba, mert hátha van bakk, vagy ferbli ; tehát négykor, azaz legjobb esetben fertályhatkor otthon leszel. Ez pedig egy elefántnak is sok. Sárika : Úgy ? ! Maga orfeumokba szokott járni ? Nem is tudtam ! Elek (megszeppenve): De . . . de biztosíthatom magát, Sárika ! . . . Kapuzáráskor minden nap otthon vagyok ! Bandi (szemtelenül): Szépen ! Te, figyelmeztetlek, hogy Gyuri, az inasod, régi jóbarátom. Nincs titkunk egymás előtt ! Elek: Nahát azt a gazembert pedig agyonverem ! ideális, fellengős eszmék ködében vész el a délszláv agitáczió, hanem leszáll a szó szoros értelmében vett gyilkos valóság terére. S itt válik rémségesen komolylyá a zágrábi per és annak háttere, mert a diákszellem az országos agitáczióból merítette eltévelyedéseit és fanatizmusát, azokból a közjogi elvekből, amiket horvát és szerb »hazafiak« hirdetnek, azokból a térképekből, amelyek a trialisztikus birodalmat tárják a könynyen bolondíthatók elébe, s azokból az újságokból és röpiratokból, amelyek az elszakadást és a magyargyűlöletet szuggerálják. A horvátországi bírák ítélkezni fognak Jukics és társai fölött, s ezzel a zágrábi merénylet ügye az igazságszolgáltatás szempontjából el lesz intézve. De nincs elintézve az, ami ennél sokkal fontosabb, a viszony Magyarország és Horvátország közt. Nem a közjogi kapcsolatot értjük, mert azt a história és az alkotmány elintézte végérvényesen. De arról a viszonyról van szó, amely a lelkeket, elméket és kedélyeket foglalkoztatja s egyetértésre, vagy ellenségeskedésre ösztönzi. Egy csöppet sem lelkesedtünk a horvát alkotmány felfüggesztéséért, de a kényszerhelyzetben megértettük a királyi biztos kiküldetését. Joggal vártuk azonban, hogy Cuvaj urnak biztosi korszaka csillapítani fogja a kedélyeket, enyhíteni az ellentéteket s előkészíteni a normális viszonyok helyreállítását. Szomorúan látjuk, hogy eddigelé a királyi biztos csak erőszakkal tudott és tud dolgozni, de nem imponáló, vagy megnyerő erővel. Az állapotok Horvátországban nem hogy javultak volna, de határozottan vadultak. S az oly jelenségek, mint aminőket a zágrábi per föltár, éppenséggel nem vallanak arra, hogy az erőszaknak a helyzet javítására valami hatása lenne. Fájdalom, a mi belső politikai harczaink, a parlamenti anarchia, s annak megtorlása, gyöngítik a mi tekintélyünket s erőnket. S ha Horvátországban elfajulnak a viszonyok, nagy részük van ebben az áldatlan magyarországi állapotoknak. Ez nem mentsége ugyan Duvaj urnak és kormányzati sikertelenségeinek, de kulcsot ad a nemzetiségi agitáczió megértéséhez. Sajnos, mi nem látunk egyhamar lehetőséget a horvát viszonyok jobbra fordítására. Addig semmiesetre, míg itthon a rend helyre nem áll, míg normális parlamenti és kormányzati viszonyok az egységes magyar állam tekintélyét újra meg nem erősítik, hogy aztán imponáló erővel érvényesíthessük akaratunkat a horvát állapotok szanálására. AZ ÚJSÁG Csütörtök, 1912. augusztus I. Sárika (élesen) : És melyik orfeumnak méltóztatik a törzsvendége lenni? Ha szabad tudnom ! Elek: De szavamra mondom, Sárika ! Egyáltalán nem is szoktam orfeumba járni! Bandi: Jó viccz ! Itt lakik a harmadik emeleten a tízbe egy gentleman, aki üres óráiban az orfeum télikertjében pinczér, az másképp tudja. De megjegyzem ! Eddig büszke voltam rád, mert Johann azt mondja, hogy elegánsan mulatni ebben a siter városban már csak te tudsz. Sárika : Na, mit szólunk ehhez ? Magának szép kis híre van, mondhatom ! Elek (zavartan kapkod) : Hát . . . hát. . . hát. . . nézze, Sárika ! (Bandit megfenyegetve.) Na megállj, te kis csirkefogó ! Bandi : Te ! Ha henczegsz, még jobban bemartalak. III. JELENET: Előbbiek: A papa: A papa (útra készen, kabátban, kalappal a kezében benyit a fenékajtón és beszól) : Elek ! Nem jösz a kaszinóba ? Elek (nagy mohósággal, láthatólag örül, hogy szabadul a csávából) : De igen, bátyám ! Megyek én is ! (Sietve búcsúzik.) Kézit csókolom, Sárika! Hát abba maradunk, hogy holnap tízkor! (Kezet csókol és indul.) És gyöngyvirág ! Sárika : Holnap tízkor ! De még erről az ügyről beszélünk ! Elek: Kézit csókolom! Kisurran az ajtón.) Szervusz, Bandi! A papa (elmenőben Bandihoz): Te veled még számolok a tintáért! (Bl.) Bandi: Na tessék ! Engesm üldöznek ebben a házban ! ... & *4* BUDAPEST IV. JELENET. Sárika, Bandi. Sárika : Te ! Micsoda csirkefogókkal állsz te ismeretségben ? Bandi: Én ? ! Sárika : Te ! Igen, te ! Micsoda betörőkkel czimborálsz ? Bandi : Ezt a perfidiát pedig a barátaim nevében a leghatározottabban visszautasítom ! És jegyezd meg magadnak ! Én demokrata vagyok ugyan a társadalmi érintkezésekben, de arra gőgösen vigyázok, hogy a barátaim gentlemanek legyenek ! Sárika : És most rögtön meg fogsz mondani mindent, hogy mit tudsz Elekről! Bandi: Persze ! Ha olyan pletykatáska volnék, mint te, meg a barátnőid ! Azok a buta libák ! Akkor most szépen kipakolnék. Csakhogy én férfi vagyok és ilyen ordináré komiszságot nem csinálok. Egy szót se a háta megett. De tudod mit ? Egy kroncsiért bemutatlak Johannák ? Sárika : Ki az a Johann ? Bandi: Pinczér az orfeumban. Sárika : Oh ! Te sárkánykígyó ! Azt mondom neked, ha még egyszer szemtelen leszel, és ha még egyszer hozzányúlsz a naplómhoz, akkor. . . akkor! . . . Bandi (az ablakon kitekintve): Hadd abba, kérlek ! Ne izgasd fel magad, mert jön a barátnőd vizitelni és most muszáj kedvesnek lenni! (Nyílik az ajtó, tényleg jön a barátnő és Sárikának tényleg muszáj kedvesnek lenni.) Bandi (diadalmas pofával) : Fáj, hogy imádják egymást! (Eltrappol a tetthelyről.) (Függöny.) Út~ BELFÖLD. ) A pénzügyminisztérium uj ügybeosztása. A pénzügyminisztérium ügybeosztása tekintetében legutóbb történt intézkedésekhez különböző kommentárokat fűztek. A való tényállás megvilágítása érdekében megjegyzendő, hogy az uj ügybeosztást a minisztériumszemélyzete körében az utolsó hónapokban történt különböző változások, továbbá az egyenes adótörvények végrehajtása körüli intézkedések és az a körülmény tették szükségessé, hogy Végh Mihály dr. miniszteri tanácsos, akinek a számvevőségi igazgató teendőinek ellátására vonatkozó megbizatásának fentartása mellett a számvevőségi ügyekre vonatkozó fővezetés továbbra is a kezében hagyatott, a napi folyó tenedék alól ideiglenesen felmentetett és pedig azért, mert a pénzügyminiszter különös bizalmából a pénzügyi közigazgatás egész körére kiterjedő, fontos különleges megbízatást nyert, amely okvetlenül szükségessé teszi azt, hogy a rendes munkakörének egy része alól mentesítve legyen. E különleges megbízatásnak befejezése után Végh miniszteri tanácsos eddigi teljes ügykörét újra átveszi. Kossuth Ferencz véleménye. A politikai berkek némaságát megint megtöri Kossuth Ferencz és véleményt mond a »Budapest «-ben a parlamenti eseményekről. Egyebek közt ilyképpen : Az, ami történt, a mi helyzetünkben, a mi viszonyaink közt nem más, mint parlamentünk megsemmisítése.