Az Ujság, 1912. augusztus/1 (10. évfolyam, 181-193. szám)

1912-08-01 / 181. szám

­­ nak meg. Nekik mindjárt a köztársaság kell, mert ez a diákábrándokban sokkal stílszerűbb. Ez a horvát diákszervezet, mely délszláv köztársaság alapításán fárad, mulatságos lenne, ha mögötte igen tra­gikus események nem készültek volna, s igen aggasztó viszonyok nem rejlené­nek. Ha a diákösszeesküvőket egy titkos tanácskozás alkalmával meglepik s tüzes szenvedélyüket pipaszárral kissé lehűtik, még akkor is megmarad mozgalmuknak szimptomatikus jelentősége, mert hisz a kicsinyek rendesen azt zümmögik, a­mit az öregek dörmögnek. S hogy Horvát­országban a szerb és egyáltalán a szláv propaganda mennyire megmételyezte a lelkeket, mennyire tévutakra terelte a hazafias érzést, s mily gyül­­letet fakasz­tott az anyaország ellen, azt a horvát események elég szomorúan illusztrálják. De a diákösszeesküvők bombákat hozat­tak, revolvereket szereztek be, és Jukics­­ról kiderült, hogy Szerbiából hozta ma­gával az öldöklő szerszámokat. Egész pontosan megtárgyalták a merénylet végrehajtását, annyira, hogy még arról is gondoskodtak, ha Jukics merénylete nem sikerül, másvalaki fogja ezt a feladatot elvégezni. Jukics még azzal is fanatizálta az iskolásfiukat, hogy rob­banó aknákat fognak elhelyezni a báni palota, a magyar államvasúti üzletveze­tőség és a zágrábi magyar iskola épü­lete alá. Ha a többi kis diákról nem is, de Jukicsról bebizonyosodott, hogy össze­köttetésben volt a nemzetiségi izgatók­­kal, nemcsak Horvátországban, de Szer­biában is. És ha bombát és revolvert adtak neki, bizonyára nem tanulmányo­zási czélokra adták, hanem hogy gyilkol­jon és pusztítson. A délszláv birodalmi ábránd így alakul át szemeink előtt hazaárulássá és gyilkos merényletté. Nem Bandi : Te, kérlek ! Engem ne protezsálj ! Mert az nem tőletek függ, hogy itt maradok-e, vagy se. Én most gardedám vagyok ! Elek : Te ? Bandi : Én. Elek : Osztán mi czimen, ha szabad tud­nom ? Te tökmag Jankó ! Bandi: Ez a nő a családom nevét viseli! Az ő becsülete az én becsületem ! Sárika : Ugyan hagyja már, hagyja ! Ez­zel sohse készül el. Hát abba maradunk ? Holnap tízkor a korzón ! Elek : Pontosan ott leszek ! Bandi (gúnyosan) : Te ? ! Te leszel holnap tízkor a korzón ? Szépen ! úgy fogsz aludni, mint a bunda ! Sárika (Elekhez) : Na hallja, csak az kell magának ! Akkor aztán többet a szemem elé ne kerüljön ! Elek : Na de ugyan ! Csak nem képzeli ? ! (Bandihoz.) Te, ne intrikálj ! Bandi : Mit intrikálok ? Miért intrikálok ? (Sárikához.) Todt sic­er, hogy el fogsz aludni ! Este elmegy az operába, mert balettet adnak ; az operából jövet ,benézel egy kicsit az or­feumba, mert útba esik ; kettőkor már fel lehet menni a kaszinóba, mert hátha van bakk, vagy ferbli ; tehát négykor, azaz legjobb eset­ben fertályhatkor otthon leszel. Ez pedig egy elefántnak is sok. Sárika : Úgy ? ! Maga orfeumokba szo­kott­ járni ? Nem is tudtam ! Elek (megszeppenve): De . . . de biztosít­hatom magát, Sárika ! . . . Kapuzáráskor min­den nap otthon vagyok ! Bandi (szemtelenül): Szépen ! Te, figyel­meztetlek, hogy Gyuri, az inasod, régi jó­barátom. Nincs titkunk egymás előtt ! Elek: Nahát azt a gazembert pedig agyonverem ! ideális, fellengős eszmék ködében vész el a délszláv agitáczió, hanem leszáll a szó szoros értelmében vett gyilkos való­ság terére. S itt válik rémségesen ko­­molylyá a zágrábi per és annak háttere, mert a diákszellem az országos agitáczió­­ból merítette eltévelyedéseit és fanatiz­musát, azokból a közjogi elvekből, a­miket horvát és szerb »hazafiak« hir­detnek, azokból a térképekből, a­melyek a trialisztikus birodalmat tárják a köny­­nyen bolondíthatók elébe, s azokból az újságokból és röpiratokból, a­melyek az elszakadást és a magyargyűlöletet szuggerálják. A horvátországi bírák ítélkezni fog­nak Jukics és társai fölött, s ezzel a zágrábi merénylet ügye az igazságszolgál­tatás szempontjából el lesz intézve. De nincs elintézve az, a­mi ennél sokkal fontosabb, a viszony Magyarország és Horvátország közt. Nem a közjogi kap­csolatot értjük, mert azt a história és az alkotmány elintézte végérvényesen. De arról a viszonyról van szó, a­mely a lelkeket, elméket és kedélyeket foglal­koztatja s egyetértésre, vagy ellenséges­kedésre ösztönzi. Egy csöppet sem lelke­sedtünk a horvát alkotmány felfüggesz­téséért, de a kényszerhelyzetben meg­értettük a királyi biztos kiküldetését. Joggal vártuk azonban, hogy Cuvaj ur­nak biztosi korszaka csillapítani fogja a kedélyeket, enyhíteni az ellentéteket s előkészíteni a normális viszonyok helyre­­állítását. Szomorúan látjuk, hogy eddigelé a királyi biztos csak erőszakkal tudott és tud dolgozni, de nem imponáló, vagy megnyerő erővel. Az állapotok Horvát­országban nem hogy javultak volna, de határozottan vadultak. S az oly jelen­ségek, mint a­minőket a zágrábi per föltár, éppenséggel nem vallanak arra, hogy az erőszaknak a helyzet javítására valami hatása lenne. Fájdalom, a mi belső politikai harczaink, a parlamenti anarchia, s annak megtorlása, gyöngítik a mi tekintélyünket s erőnket. S ha Horvátországban elfajulnak a viszonyok, nagy részük van ebben az áldatlan ma­gyarországi állapotoknak. Ez nem ment­sége ugyan Duvaj urnak és kormányzati sikertelenségeinek, de kulcsot ad a nem­zetiségi agitáczió megértéséhez. Sajnos, mi nem látunk egyhamar lehetőséget a horvát viszonyok jobbra fordítására. Addig semmiesetre, míg itt­hon a rend helyre nem áll, míg normális parlamenti és kormányzati viszonyok az egységes magyar állam tekintélyét újra meg nem erősítik, hogy aztán imponáló erővel érvényesíthessük akaratunkat a horvát állapotok szanálására. AZ ÚJSÁG Csütörtök, 1912. augusztus I. Sárika (élesen) : És melyik orfeumnak méltóztatik a törzsvendége lenni? Ha szabad tudnom ! Elek: De szavamra mondom, Sárika ! Egyáltalán nem is szoktam orfeumba járni! Bandi: Jó viccz ! Itt lakik a harmadik emeleten a tízbe egy gentleman, a­ki üres óráiban az orfeum télikertjében pinczér, az másképp tudja.­ De megjegyzem ! Eddig büszke voltam rád, mert Johann azt mondja, hogy elegánsan mulatni ebben a siter városban már csak te tudsz. Sárika : Na, mit szólunk ehhez ? Magá­nak szép kis híre van, mondhatom ! Elek (zavartan kapkod) : Hát . . . hát. . . hát. . . nézze, Sárika ! (Bandit megfenye­getve.) Na megállj, te kis csirkefogó ! Bandi : Te ! Ha henczegsz, még jobban bemartalak. III. JELENET: Előbbiek: A papa: A papa (útra készen, kabátban, kalappal a kezében benyit a fenékajtón és beszól) : Elek ! Nem jösz a kaszinóba ? Elek (nagy mohósággal, láthatólag örül, hogy szabadul a csávából) : De igen, bátyám ! Megyek én is ! (Sietve búcsúzik.) Kézit csó­kolom, Sárika! Hát abba maradunk, hogy holnap tízkor! (Kezet csókol és indul.) És gyöngyvirág ! Sárika : Holnap tízkor ! De még erről az ügyről beszélünk ! Elek:­ Kézit csókolom! Kisurran az aj­tón.) Szervusz, Bandi! A papa (elmenőben Bandihoz): Te veled még számolok a tintáért! (Bl.) Bandi: Na tessék ! Engesm­­ üldöznek ebben a házban ! ... & *4* BUDAPEST IV. JELENET. Sárika, Bandi. Sárika : Te ! Micsoda csirkefogókkal állsz te ismeretségben ? Bandi: Én ? ! Sárika : Te ! Igen, te ! Micsoda betörők­kel czimborálsz ? Bandi : Ezt a perfidiát pedig a­ barátaim nevében a leghatározottabban visszautasítom ! És jegyezd meg magadnak ! Én demokrata vagyok ugyan a társadalmi érintkezésekben, de arra gőgösen vigyázok, hogy a barátaim gentlemanek legyenek ! Sárika : És most rögtön meg fogsz mon­dani mindent, hogy mit tudsz Elekről! Bandi: Persze ! Ha olyan pletykatáska volnék, mint te, meg a barátnőid ! Azok a buta libák ! Akkor most szépen kipakolnék. Csakhogy én férfi vagyok és ilyen ordináré komiszságot nem csinálok. Egy szót se a háta megett. De tudod mit ? Egy kroncsiért be­mutatlak Johannák ? Sárika : Ki az a Johann ? Bandi: Pinczér az orfeumban. Sárika : Oh ! Te sárkánykígyó ! Azt mon­dom neked, ha még egyszer szemtelen leszel, és ha még egyszer hozzányúlsz a naplóm­hoz, akkor. . . akkor! . . . Bandi (az ablakon kitekintve): Hadd abba, kérlek ! Ne izgasd fel magad, mert jön a barátnőd vizitelni és most muszáj kedves­nek lenni! (Nyílik az ajtó, tényleg jön a barátnő és Sárikának tényleg muszáj kedvesnek lenni.) Bandi (diadalmas pofával) : Fáj, hogy imádják egymást! (Eltrappol a tetthelyről.) (Függöny.) Út~ BELFÖLD. ) A pénzügyminisztérium uj ügybeosztása. A pénzügyminisztérium ügybeosztása tekintetében legutóbb történt intézkedésekhez különböző kom­mentárokat fűztek. A való tényállás megvilágítása érdekében megjegyzendő, hogy az uj ügybeosztást a minisztérium­­személyzete körében az utolsó hónapokban történt különböző változások, továbbá az egyenes adótörvények végrehajtása körüli intéz­kedések és az a körülmény tették szükségessé, hogy Végh­ Mihály dr. miniszteri tanácsos, a­kinek a számvevőségi igazgató teendőinek ellátására vo­natkozó megbizatásának fentartása mellett a szám­vevőségi ügyekre vonatkozó fővezetés továbbra is a kezében hagyatott, a napi folyó tenedék alól ideig­lenesen felmentetett és pedig azért, mert a pénz­ügyminiszter különös bizalmából a pénzügyi köz­­igazgatás egész körére kiterjedő, fontos különleges megbízatást nyert, a­mely okvetlenül szükségessé teszi azt, hogy a rendes munkakörének egy része alól mentesítve legyen. E különleges megbízatás­nak befejezése után Végh miniszteri tanácsos eddigi teljes ügykörét újra átveszi.­­ Kossuth Ferencz véleménye. A politikai berkek némaságát megint megtöri Kossuth Fe­rencz és véleményt mond a »Budapest «-ben a par­lamenti eseményekről. Egyebek közt ilyképpen : Az, a­mi történt, a mi helyzetünkben, a mi viszo­nyaink közt nem más, mint parlamentünk megsemmisítése.

Next