Az Ujság, 1913. augusztus/2 (11. évfolyam, 195-207. szám)
1913-08-16 / 195. szám
Budapest, 1913. XI. évfolyam, 195. szám Szombat, augusztus 16. Előfizetési árak: Egész évre....... 28 k.- f. Félévre ........ ... 14 »-- ‹ Negyedévre ... ... 7 »-- ‹ Egy hóra .„ ... ... 2 »40 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. ‘ SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Telefon: József 13—35 KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi út 54. sz. Telefon: József 16—26 és 13—36. Elegrtelen hétfő kivételével minden nap, Ünnep után is. ROVÁS. Pokoli gondolat a direkt bemasírozás helyett pénzbelileg kiéheztetni Törökországot. Ne adjunk neki semmit, akkor kivonul Drinápolyból. Föltétlenül hatékony módszer ez, oly hatékony, hogy élünk a gyanúperrel , nem próbálták-e már ki, mégpedig mi rajtunk ? Nekünk sem adnak pénzt, ellenben a nemzetközi helyzet alakításával gondoskodnak róla, hogy minél több pénzre legyen szükségünk. Nem rossz, s nem kevésbé pokoli gondolat lenne, hogy a hatalmak csak azért fokozzák őrült fegyverkezésüket, hogy mi is fokozzuk a magunkét. S ők bírják, mi pedig nem bírjuk, s a végén pénzügyileg összeroskadunk s le vagyunk győzve kardcsapás nélkül. * Most már nem is az a fontos, akart-e Tisza másokat hamis tanúvallomásra bírni, hanem az, hogy ő maga mért nem vallott, holott tudott mindent ? Látnivaló, hogy az urak egyhamar nem jutnak zavarba. Amíg áll a vádjuk, addig főbenjáró, mihelyt szét van fújva, egy igen de-vel átnyergelnek egy másik vesszőparipára. Mért nem vallott Tisza, holott tudott mindent, s egy mellékes ügyben úgyis jelentkezett vallomásra? Érdemes-e ezeknek az uraknak felelni, holott csak kérdezni akartak ? Le lehet őket szerelni azzal, hogy abban a jelentéktelen ügyben Tisza vallhatott, mert az ő közvetetlen ténykedéséről volt szó, ellenben arról a mindenről, amit tudott, nem vallhatott, mert csak azoktól hallotta, akiknek igazán tanúskodni valójuk volt nem mint hallomás útján tudóknak, hanem mint taktikus tudóknak ? Én is hallottam a Désy-ügyről, te is hallottál róla. A tárgyalás első napján már egész Magyarország hallott róla. S egész Magyarországnak jelentkezni kellett volna önkéntes tanúnak ? Dehogy. Csak Tiszának kellett volna, de tegnap már annak sem, mikor tanufelbujtással vádolták, hanem csak ma, mikor az egyik lefújt vád helyébe másikat kell állítani. * Jön ködbe burkoltan, fekete éjszakában, fekete lovon, fekete kámzsában. Kicsoda ? Aki valamit mond a többinek, s azután nem csinál semmit, s nem tehet semmiről. — Engem kidobtak ! Ezt nem tudja elfelejteni, s azt hiszi, hogy nem ez hatja át egész politikáját. Pedig ez az ! E nélkül a személyes sérelem nélkül a finom Andrássy Gyula sohasem vetemedett volna a politizálásnak arra a finomtalan módjára, hogy bagolyszerűen ül és kieszel fogásokat, melyek nem ravaszok ugyan, de alacsonyak, s a személyes kellemetlenkedéssel akar politikai szituácziókat teremteni. Andrássy Gyula sohasem szerette Polónyi Gézát, nem kedvelte annak politikai stílusát. Junius 4-ike után kezet fogott vele s most, úgy látszik, egyszerűen az utódja lett. Szalmaözvegyek háztartása. írta Győry Loránd. Az úgynevezett nyárnak junius és szeptember között kellene lezajlania. Az időjárást kivéve mindenki ezt vallja. Ezt mondja a naptár. Ezt mondja a hirdetőoszlopokon ez a gyönyörű vers is : »Itt a tavasz, itt a nyár, fehér czipő kell önnek már !« Ha a láb kevésbé sántít, mint ezek a verslábak, fehér czipőcskéjű tulajdonosnőjét elviszi Budapestről messze-messze. A távollét indító oka különböző álnevekbe burkolódzik. Üdülés, fürdőzés, háztartási gondtalanság, hőhullámiszony, a gyermekek csontképződésének fokozása stb. A háztartások ideiglenes feloszlatásának ingere és gyönyörűsége azonban lényegében mégis ebben az igazságban gyökeredzik : »Mann muss sieh selten machen«. A szeretet s a családias összetartás kapcsai ötvenkét hét alatt ugyanis oly fojtó gyűrű módjára szorulnak az egymásra utaltak közé, hogy az érzelmek tisztázása iránti vágy olykor kötelességszerüleg üvölt egy kis »váljunk el« után. Elvégre — mint egy szórakozott ember oly szabatosan idézte az írás szavait egy esküvői pohárköszöntőben — megbocsátható, ha »a férj fiú pediglen elhagyja az ő nőjét s követi atyjját és anyagát«, így lesz a Budapesten bemolyporozott férjből kérészéletű szalmaözvegy, ki aranyszabadsága első hetében boldog könnyelműséggel libegteti hímes szárnyait. Megjelenik itt, megjelenik amott. Az »enfin seul« tudata megduzzasztja kis szivét s mély meggyőződéssel ' ■ ■' n. ............................ ■ I ■ ■■II— ■ ' ' ....Általánosan elismert tény, hogy a legközelebb lezajlott vészes árvizek legborzasztóbb károkat a felső Tiszavölgyön okozták. Nem túlzás, ha ezer épületre teszszük az összeomlottak számát és majdnem száz millióra az okozott károkat. Az összes néven nevezhető termés teljesen semmivé téve, méghozzá a és tele torokkal ismétli uton-útfélen az »Angol Park« híres kikiáltójának refrénjét ! »Valami remek ! Valami nagyszerű !« A szalmaözvegy természetrajza már a legnagyobb írókat is foglalkoztatta. Elemezték külsőségeit, melyek rendszerint a jegygyűrű lehúzásán kezdődnek s a bodegában végződnek. A pszichiáterek bonczkés alá vették a szalmaözvegyek idegduszait s lelki életük minden felszabadult rezgését. Ennél a témánál tehát kár volna hosszasabban időzni. Az eredmény vagy plágiumra, vagy ismétlésre vezetne. Éppen elégséges, ha a szalmaözvegy lélektanából a következő igazságokat állapítjuk meg : A szalmaözvegy feltételes szabadságon pihegő rabmadár, mely az ideiglenes korlátlanság tiszta éteréből a késő éjszakai órákban bizonytalan léptekkel tér vissza magános fészkébe. Létele a hitves távolléte. Lételének tartama rövid. Az időjárás pedig, mely a közviszonyokkal együtt romlik, ezt a rövid életet is fojtogatja. Éppen ezért a szalmaözvegy csak akkor létjogosult, ha az anyagát alkotó szalma módjára gyorsan lángol. Összeomló pernyéje csakis így érdemesíti arra, hogy abból, phőnixmadárként, a jövő nyáron új életre keljen. Jóformán teljesen kiaknázatlan tér azonban a szalmaözvegynek, mint közgazdasági faktor életének és működésének ismertetése. Tevékenysége a botlások megható lánczolata, s egyúttal természetes indoka annak, hogy a szalmaözvegyek szabadcsapata lelke mélyén mégis bizonyos fájó örömre torzul, mikor a háziasszonyok visszatérése sötét felhőként megjelen a horizonton. Mert a szalmaözvegy fogalmában tagad- A felső Tiszavölgy. Irta György Endre. Batár- és Tur-patakok mentén lévő földeknek, amelyek csodálatosan rugozó természetük miatt kettősen félelmetesek, jövő évi sikeres mivelése is felette kétségessé téve, a különben is legelhanyagoltabb közgazdasági viszonyok közt sínylődő lakosság közvetlen és az ország többi része által — hála Istennek — alig megérthető nyomor elé néz már a legközelebbi télen. Mindenekelőtt hálás érzelemmel kell tolmácsolnunk nekünk, közvetetlenül érdekelteknek, ez alkalommal összes hatóságaink buzgó munkálkodásáért a köszönetét. Nem tudok egyetlen esetet sem, ahol az ily óriás kiterjedésű vész esetén a nyugati népek közt sem ismeretlen fosztogatás, eltulajdonítás, zsarolás stb. előfordult volna. Akik emlékezünk a messinai eseményekre , nagy elismeréssel kell megállapítanunk a mi igazán földhöz ragadt népünknek erkölcsi felsőbbségét Sziczilia, sőt alkalmilag a Loire-menti, aránylag jómódú lakosság elszomorító önzése felett. A rend mindenütt fenn volt tartva, a lakosság és a hatóság kifogás nélkül viselkedett. Hasonlóul elismerés illeti meg minisztereinket, akiknek talán sejtelmük sincs róla, hogy minden tülvérmes reménykedés kerülése mellett is mennyi megnyugvást hozott megjelenésük a vész színhelyén, s hány elkeseredett, végkétségbeeséshez közeledő szegény embernek adta vissza ez a puszta tény a kritikus ponton a jövőbe vetett hitet. Objektíve alig lehet állítani, hogy az első pillanatokra a segélynyújtás meghatatlanul ott leskelődik a nélkülözés érzete is. Örömének határt szab a cselédbaj. Elegancziájának a vasalatlan felsőruha. Hódításának a kellő időre meg nem érkezett vagy összecserélt kézelő és gallér. Szóval , bizonyos idő múltán a szalmaözvegy is dalba kap : »Itt a meleg, itt a nyár, Jóh asszony, ha férjed epedve s harisnyarepedve vár !« Ez azonban még kisebb jelentőségű ínség. Minden divatkereskedésben lehet igen drágán rossz anyagot vásárolni, sőt őszszel aztán talán még háziasszony is akad, aki a bizonykodó férjnek nem mond ellent, midőn szálhúzással és górcsővel erősíti, hogy vásznat vásárolt és nem pamut árut. A megélhetés kérdése azonban rövidebbhosszabb idő alatt már ránczokat von a szalmaözvegy homlokára. Némelyik a normális ősztél-tavaszi idényben szövetkezeti után vette fel táplálékát. Elégedetlenkedett, de mégis evett-ivott. Most csak elégedetlenkedik. A rendszeres etetési idényben gondos aszszonyi kezek valamikor (éjjel vagy nappal ?) kitették a kimosott tejesüvegeket az ajtó elé. Kinevezési okmány mintájára összecsavart tekercseket dugtak be az üveg szájába. A dekrétumszerű okmányok a másodnap szállítandó húsok keresztnevét tartalmazták. Tarja, fartő, czomb, csipcsont, lebeny, nyakszirt. A ruhafogas melletti szögön este már ott csüggött egy tüll-zacskó, melybe a láthatatlan pék reggelre kiflit sütött. Üres borosüvegek mentek, teli borosüvegek jöttek. Hogyan ? Férfiember nem tudja. Petróleumos kannák fogytak és újra teltek. Gázemberek ipari légszeszórákat fel és alá húzkodtak, s a gáz csak úgy ömlött, mint Sármáson. Házmesterek dühödten sípoltak. Lapunk mai száma 18 oldal.