Az Ujság, 1914. február (12. évfolyam, 28-40. szám)

1914-02-01 / 28. szám

• ,T~M ...........PT- ■ ■ I J n 111 ✓—\\ j * ♦ r * ' —* Budapest, 1911_____ ’ XII. évfolyam. 28. szám. __________ Vasárnap, február . Előfizetési árai: ^ ^RKESZTOSÉG * ^ ROVÁS. Függetlenül Tisza mai beszédétől, Andrássy Gyula igen okosan kifejti, hogy Románia más­sal nem is szövetkezhetik, mint mivelünk. S a­milyen hasznos, hogy mi is ápoljuk ezt a szövetséget, annyira káros és megaláz­ó, hogy ezért belpolitikai áldozatokat­­hozzunk a román "nemzetiségi kérdésben. Ez megtámad­­hatatlanul helyes vélekedés, de egyetlen baja van: nem áll ellentétben Tisza Istvánéval. Mert Tisza is azt mondja, hogy Romániának a szövetségünk magában véve van olyan érték, hogy nem kell­­­tőle külön­ áron meg­vásárolnunk, sőt ha erről szó volna, akkor mi tudnánk más szövetségi konstellácziót is el­képzelni magunknak. Hát , ez nagy baja Andrássy czikkének, mert ez Tisza ellen író­dott, s ha teljes tökéletes és hibátlan akar lenni, akkor Tiszának nem volna szabad ugyan­azon a nyomon haladnia, hanem köteles lenne igenis azért foglalkozni­a, román kérdéssel, hogy a diktáló Romániát kiengesztelje. * A kerületek beosztásáról szóló javaslattól elvárták, hogy össze-vissza dobálja a köz­ségeket, s Debreczen együtt szavazzon Sümeg­gel, a Dob­ utcza pedig Hajdúnánással. Mivel azonban ezt a várakozást nem elégíti ki, hát a legfőbb baja az, hogy a kerületek elhatáro­lása a belügyminiszter rendeletére vár, a­ki természetesen a munkapárt érdeke szerint fog rendelni.­­ Ebben kétségtelenül igazuk van, minden belügyminiszternek maga felé hajlik a keze. S emlékszünk a koalíc­iós felkiáltó­jelekre a választókerületek beosztására vonat­koZólag, a­mikor egészen természetesnek ta­lálták, hogy ezzel a beosztással biztosítaniuk kell a maguk örökös többségét. Ez sem volt önzetlen, az sem az. De ebben a rendeleti for­mában legalább az is benne rejlik a hazafiak számára, hogy a­mely pillanatban ismét több­ségre jutnak, ezt a szörnyű anomáliát úgy megszüntethetik, hogy az újabb rendeleti be­osztás alapján az életben többé munkapártit ne lehessen megválasztani. S akkor egyszeribe a rendeletből mint kormányzönkényből nemzeti biztosíték lesz. Az ellenzéki esti közvéleményből kiderül, hogy Tisza meghunyászkodott Czernin gróf előtt, s ha a miniszterelnököt ma Apponyi grófnak hívnák, az egyszerűen pofonvágta volna a bukaresti követet. Milyen hősök és radikálisok és elül-hátul függetlenek is ezek az urak ma, a­kik kormányon lévén, nem merték a Kossuth-nóta eléneklését védelem­ben vagy csak kegyelemben részesíteni. S ne­kik meghunyászkodás az, mikor a követ úr közvetve főnöke által a legkategórikusabb rendreutasításban részesül. Ők elcsapták volna Czernint, legalább erre vall, hogy Tiszától követelik az elcsapását. Persze, a­míg nem hajlonganak a külpolitikai nagyság előtt, el­hitetnék önmagukkal, hogy úgy bánnának vele, mint át komornyi­kukkal. KOBOZ IDILLJE. Az alföldön minap, csikorgó télben. Sok őszi vetéssel beszéltem. — Hol nem sok hó esett s a kibújt szálak Didergve, dérütötten állnak, Kérdő szavamra ez volt felelet : — »Óh jaj, kibírnunk nehéz e telet! Fagyot fuval e zord szigorú ránk S csak vékony fátyol a fehér ruhánk. Bár hullna a hó ! Bár hullna a hó ! Elkelne a több takaró.« De bezzeg, hol a hó már nagyobbacska, Alatta, mint kuruzsló boldog macska, Ezt zsongja-bongja A betakart vetések hangja : — »Szép fehér a prémes bundánk, Akár nyárig rá nem unnánk. Jó puha, jó meleg, — Mint az ágyban Bújva lágyan, Vígan bírjuk a telet.« Pihennek a tanyák s a falvak, A téli táj nagy messze hallgat. Egy szán ha fordul néha itt-ott, Találgatom a méla titkot: Mi végbül indult, hova tart ? S a rajt ülő kövér magyart Hol várja disznótorra ma Valami sógor vagy koma ? A faluban a kicsi házak Mind csöndes egyformán pipáznak. Az istállókból kihat a Ló­almok gőze­s illata. A kuvaszok lomhák a hóban, Csaholnak, de csak elhalóan, Egy csiba te­r­el­eg nekik, Még a cziczát sem kergetik, Mely hosszant nyúlva a deres Sövény alatt, Verébre les. Csak egyik-másik udvaron Tibláb gyerek, asszony, barom, Embernyi ember ritka látvány.­­• Most a paraszt hever a hátán Benn a sáton s neki eredve Alussza téli álmát, mint a medve. Idilli csönd mérföldeken !.. S bizony nevetnem kell nekem, Mikor eszembe jut a láz, Mely Budapesten néha ráz. »Az egész ország háborog !« — Ott mindig e vészhír forog. »A színmagyar nép dühben ég, így soha nem fájt szíve még; Lát dőlni alkotmányi bástyát, Siratja önnön pusztulását, A só- és pinka-panama Irtóztatón izgatja ma, Megátkoz földet és eget, Mert van, ki voksért veszteget; Döbbenti, hogy horvát, oláh Aknázza ezt a hont alá — S ezért parancsolón kíván most ' Egyenlő titkos általánost; De, a mi legszörnyűbb neki S nyílt lázadásra késztheti, Az az erőszak tombolása, Mely grófot is kitilt lakásra.« Nono, előttem immár nem titok, Hogy a ki így remél, csalódni fog. Más Budapest, más a vidék, Mi nagy düh itt, ott semmi még. Ott most a nép tél csöndiben Pártatlanul csak él s pihen. Hogy majd utóbb, ha tűnt a tél, Mely úri párt pártjára kél. Legjobb ma még, ha valaki A hóból kalkulálja ki. A hol vetést zsíros tagon Sok hó takar jó vastagon S az olvadásból majd helyén Dúsan mosolyg ki zöld remény, , Nem lesz biz’ ott a nép se’ bősz, ,­* Ha jó termés lesz : Tisza győz. Viszont, a hol a hólepel Nem óvja, mit a nép vet el S tavaszszal őszi hűlt helyét Kiszántja gazda és cseléd, — Biz’ ott a nép gáncsos dühben Forrongni fog keserűen S ott, együtt minden meddő földdel, Andrássy gróf reménye zöldek Tisztázás. A román kérdésről annyit beszéltek és írtak az utóbbi hetekben, hogy még azok is megzavarodhattak a sok minden­féle verziótól, a­kik különben hidegen és tárgyilagosan gondolkoznak a nemzeti­ségi kérdésről. Találgatás, kritika, lelep­lezés, intervju nap-nap után özönlött az újságok hasábjain, s szemmel látható volt a tendenczia: valamennyit a »paktum« és »hazaárulás« czimkéje alatt a közhan­gulatba becsempészni. Különösen a­mi­kor román államférfiak, sőt monarchiánk bukaresti követe is nyilatkoztak, lavina­módra indult meg a gyanúsítások, vádak és vész­jóslatok görgetege. A lavinaomlást ma szerencsésen meg­állította Tisza István miniszterelnök. Nyiltan megmondta véleményét Czernin gróf intervjújáról, kellő értékükre szállí­totta le a román nyilatkozatokat s min­den kétséget kizáró szabatossággal jelölte meg a román »vezérekkel« folyó tanács­kozások irányát és czéljait. Bukaresti követünknek egy esti lap­ban leadott nyilatkozatai úgy tüntették fel a románokkal folyó tárgyalásokat, mintha azok a román királyság szövetségi hajlandóságával szerves kapcsolatban áll­nának. Az a látszat támadt e nyilatko­zatok kapcsán, mintha Románia köve­telné a monarchiától, hogy a magyar­országi románok kívánságai teljesíttes­­senek, különben nem barátkozik velünk. Formában udvarias és diplomatikus, de lényegében kemény és őszinte rendre­utasításban részesült ma Czernin gróf a magyar parlamentben. Ha olvasni tud a sorok közt, — s diplomatáknak ehhez a mesterséghez érteniük kell — levon­hatja azt a konzekvencziát, hogy első­sorban maga az intervju ténye tapintat- Lapunk mai száma 72 oldal. A felvidéki utas. írta Krúdy Gyula. Lomnicz — ez a híres gavallér, a­kire manapság is bizonyára sóhajtva emlékezik néhány öregasszony a felvidéken, mint szil­veszteréji misén, midőn a halottak névsorát olvassa fel a pap és újra kedvére sirathatja mindenki elmúlt kedveseit, a kik hosszú sor­ban, fehér lepedőben állonganak a falusi templom körül — Lomnicz foglalkozására nézve erdőmester volt a kincstár határszéli erdőségeiben. És ha piros bajuszára ráhullott a gyenge friss hó, ha szeme az időjárás szerint

Next