Az Ujság, 1917. február (15. évfolyam, 32-59. szám)
1917-02-01 / 32. szám
3 Bantejiaroz fejes szigorral. Már az ptolé hónapok, d® főleg a legutóbbi hetek a nemnet búvárhajóknak egyre fokozódó, sikeres működéséről tettek tatmsázget. Mindez azonban csak előfutára vett utnnak, ami holnaptól fogva kezdődik , a legszigorúbb harcz minden tengerjáró hajó ellen, amely Anglát, Franczia- és Olaszországot bármely irányból megközelíteni próbálja. Az osztrák-magyar és a német külügyi kormányok jegyzéket küldtek az összes semleges államokhoz, melyben ez elhatározásukat bejelentik. Ezt azzal indokolják, hogy a háborút minden, még a legélesebb harczi eszközök alkalmazásával is meg kell rövidíteni. Az a beszéd, melylyel Bethmann-Hollweg birodalmi kanczellár ezt a kemény és megmásíthatatlan elhatározást kommentálta, arra szolgálhat az összes semleges államoknak, hogy a jegyzéket a legkomolyabban vegyék, s ha eddig eltűrték, sőt részben kihasználták az angol blokádot, ezúttal ugyanazzal a semleges lelkülettel igazodjanak a mi önvédelmi harczunk elengedhetetlen követelményeihez. A hang, amely a semlegesekhez szól, barátságos és udvarias ; a jegyzék tartalma, pedig essék az igazságra, és a méltányosságra appellál. Utal a mi béke ajánlatunk komolyságára, ellenségeink rideg visszautadtására s megsemmisitésünkkel egyértelmű békefeltételeire Ezzel szemben mi a háború befejezését oly béke elérésére siettetjük, melynek nincs hódítási eélja, hanem csupán a magunk s a többi államok szabad és biztosított fejlődése. Ugyanezzel kapcsolatban a német birodalmi kormány az Egyesült Álamokhoz is intézett jegyzéket, melyben a fokozott búvárhajókarót kényszerűségét indokolja. Emlékezetes, hogy tavaly ezidőtájt igen éles konfliktusa támadt a német kormánynak az Egyesült Államokkal a búvárhajóharcznak a semlegesek jogait érintő módszere fölött. A német kormány akkor, abban reménykedve, hogy engedékenysége az Egyesült Államokban észlelhető bizonyos elfogultságokat legyőz, tényleg előzékenységet tanúsított az amerikai kívánságokkal szemben, sőt ennek látható jelét adta azzal, hogy Tirpitzet, aksi már akkor a legélesebb búvárhajóharcznak volt szószólója, lemondásra bírta. Nagy és súlyos áldozat volt ez s kétségtelen bizonyítéka Németország engesztelékenységének és érett megfontolásának. Akkor még lehetett abban bizakodni, hogy ellenségeink, belátva a szárazföldi havettereken minden erőlködésük hiábavalóságát, a kellő pillanatban belátják a háború folytatásának céltalanságát s készek lesznek a zöld asztalhoz ülni, hogy egytisztességes békéről tárgyaljanak. A kellő pillanat megvolt. A központi hatalmak győzelmi tudatuk s nagyszerű hadieredményeik daczára békét kínáltak, nagy önméréklettel, őszinte készséggel és ezéljaiknak oly megjelölésével, mely ország-világ előtt nyilvánvalóvá tette, hogy csak önvédelmi harcz volt a miénk s távol és minden megalázó, letipró vagy megsemmisítő szándéktól. A kellő pillanatot az entente elmulasztotta, sőt feltételeivel ránk kényszerítette a végső elszántságot a harczi eszközök teljes kimerítésére. S e tekintetben nagyon is helyénvaló a német kormány hivatkozása az Egyesült Államokhoz intézett jegyzékben arra, hogy Anglia már két év óta használja fel flottáját arra az elvetemült kísérletre, hogy Németországot éhséggel megadásra bírja. A semlegesek épp ennek következtében szenvedték a legtöbbet s fogcsikorgatva tűrték Anglia blokádját, kalózkodását, erőszakosságait és jograblásait . Íme most itt az ideje, hogy Angliával szemben a saját zsarnoksága területén, a tengeren, a legélesebb megtorlással éljünk. Most már az Egyesült Államoknak semmiféle elméleti és megmagyarázgató állásfoglalására nem lehetünk tekintettel. Ha Amerika valóban és becsületesen semleges és ha elnökének békekísérlete nem üres játék a szavakkal, vagy leplezett előmozdítása az entente-ezésoknak, akkor itt az alkalom, hogy legalább negatív módon bizonyítsa jóhiszeműségét és pártatlanságát. Ne engedje hajóit az elzárt zónákba befutni s ne engedje, hogy alattvalói és árui oly hajókra kerüljenek, amelyeket az elsülyesztés veszélye fenyeget. Ezt az elhatározást a német kormányával egyetemben alaposan, minden következményeivel együtt megfontoltuk s vállaljuk minden következményeit. Mert túl akarunk esni a hahora szörnyűségein s mert ezt az utat tartjuk a legrövidebbnek s legszébavezetőbbnek. A német kanczellár súlyos szavakat mondott s a központi hatalmak csak egyértelműen a magukénak vallhatják messzehangzó kijelentését: T- Kihívtak a végső küzdelemre. Latba, vetjük minden erőnket s győzni fogunk. AZ UJSáG Csütörtök, 1917. február 1. A flits©TM mai képe. Szaílától északra török ar sikeris orosz osszegek támadását verték vissza g a rasesticanestil szakaszost az ellenség egjf támaszpontunkba *»©ha«!©i«g az Aa keleti perftj£n német csigastou« egy orosz élláet el eg« laSlek, ?4 tiszt és 900 f&nyi legénység a fogoly és IS gépfegyver a zsákmány. — namcytöS dl itkele':re eras tüzérségi fisz után a ffroneziák agy támaeSis© «negheusuiB* — Masxecfémiátoa«fiabb olaszt fogtunk el. — Törökország harssal. A tegnapi nyugalom után az oroszországi arezvonalon a harczi tevékenység aránylag igen élénk volt. Az oroszok már újra kezdik támadásaikat azokon a pontokon, ahol már egy ízben, sőt többször is kísérleteztek előretöréseikkel. Igen természetes, hogy az ellenség támadásait ott intézi, a hol a legerősebb, és a legerősebb kétségkívül ott, a hol helyzete a miénkkel szemben a legveszedelmesebb ; ez az arczvonalrész a déli szárny, mely a Feketetengernél kezdődik és amelynek néhány nap ■óta új parancsnoka van, Ferdinand román király személyében. Már maga az a tény, hogy a román király egy hadsereg parancsnoka lett, mutatja a még meglevő Románia megtartására irányuló szilárd szándékot, de nem zárja ki az elveszett részek visszaszerzésére törekvő czélokat sem. Mikor a román hadsereg sorozatos vereségei után a román csapatok a harcrok színhelyéről eltűntek, az orosz hadvezetőség minden magasabb vezetésből kizárta a románokat, de most úgy látszik nézetük megváltozott és a déli szárnyat (a Duna és Szeret vonala, valamint a Kárpátoknak legalább egy része) a román király főparancsnoksága alá helyezték, de talán pusztán azzal a szándékkal, hogy a Moldvában folyó orosz vérengzésekért a román királyt tegyék felelőssé. A parancsnoksági viszonyok új rendezése alkalmasint azt is magával hozza, hogy az átszervezés alatt álló román csapatok újra teljesen készen állanak az elkövetkezendő harczokra. Orosz részről jövő kezdeményezés az arczivonal déli szakaszának két pontján nyilvánult meg : a Duna mentén és a bukovinai Kárpátok déli részén. Brailától északra, a Szeret torkolatának közelében, ahol a terep igen mocsaras és részünkről a fővédelmi vonalat peak előretolt őrsök leplezik és biztosítják, az ellenséges csapatok erős küönítményei törtek előre, de ezt a támadást már a török őrségek is visszavetették, a nélkül hogy a hátrább levő csapatok segítségét igénybe vették volna. Bukovina déli részében, a mesticanestii szakaszon, ahol az oroszok már oly sokszor támadtak, ma ismét előre törtek ; a védők két rohamot visszavertek, de a harmadiknál az oroszoknak sikerült egy támaszpontunkba benyomulni. ■ Galicziában és innen kezdve egészen Rigáig nyugalom volt, de az Aa mentén újra harczok fejlődtek. Tudjuk, hogy a németek legutóbbi támadásukat január 25-én fejezték be, melyet számtalan, de minden alkalommal sikertelen orosz ellentámadás követett. Még ma sem zárult volna le az ellenség előretöréseinek sor©ázata, ha a havazás, a kemény fagy és a hóvihar nem akaszt meg minden harczi tevékenységet. Amint azonban a fagy és a hóvihar annyira enyhült, hogy az időjárás új hadműveleteket engedett meg, azár a németeket találjuk újra támadásban. A Wolff-ügynökség éjjeli, távirata csupán új és a mi javunkra eldőlt harczokról értesített ; azonnal sejtettük, hogy szövetségeseink magukhoz ragadták a kezdeményezést és ott verték meg újra az oroszokat, ahol talán legerősebbek, mert támadásban voltak és támadásra készültek. Ludendorff jelentése már a befejezett tények elé állít : az Aa keleti partján egy erdőben húzódó ellensége védővonalat foglaltunk el, műközben élő tiszt és 900 főnyi legénység mint fogoly, továbbá 15 gépfegyver maradt a győzők kezén. A németek az elfoglalt orosz állást szállották meg és az ellenségnek több ellentámadását verték vissza.a Francziaországban általában az erős fagy és havazás a harcai tevékenységet korlátozta A Maas nyugati partján fekvő 304-es magaslat visszahódítását czúrzó franczia támadások elmaradtak, de egyéb helyen is csökkent a tüzérségi tűz és szüneteltek a portyázó különítmények harczai. Az arcz vonal déli szakaszához tartozó Leintreytől délre (Nancytól délkeletre) erős tüzérségi tűz után a franczia csapatok rohamra mentek, de a német csapatok teljesen visszaverték őket. * Macedóniában, a Cherva hajlásában szövetségeseink sikerrel végrehajtott portyázások után több olasz foglyot szállítottak be. Igen érdekesen figyelhetjük meg, hogy Sarrail csapatai miként változtatják helyüket : mikor az entente nagy offenzívája Monasztir ellen megindult, szerbek állottak velünk szénben, akikhez későbben oroszok, majd francziák csatlakoztak, míg most már olaszokat is találunk, akik még jobban tarkítják az amúgy is igen tarka ellenséges vonalat. A Tigris mentén időnként fellángolnak a harczok, török szövetségeseink általában védelmi harcot vívnak, de ha jó alkalom kínálkozik az előretörésre, úgy azt kihasználják és az ellentámadást a legnagyobb erélylyel hajtják végre, így január 25-én is, az angol támadások lezajlása után a törökök ellentámadásba mentek át , az ellenséget igen súlyos veszteségeivel verték vissza és ezenfelül három golyószórót, továbbá tizenkét gépfegyvert zsákmányoltak. A török portyázó küönítmények az angolok második védővonalába is behatoltak és ott a drót sövényeket, valamint a telefonhálózatot megsemmisítve, állásaikba visszatértek. Az ellenfelek közötti tüzérségi harcz időnként nagyobb arányokat ölt és már eddig is csaknem megszokottá vált. Az angolok gyen-