Az Ujság, 1921. június (19. évfolyam, 117-141. szám)

1921-06-10 / 125. szám

Budapest, 1921. ________________________XIX. évfolyam, 135. szám,________________________Péntek, junius 10. Előfizetési árak: g? SZERKESZTŐSÉG:­­ Egész évre............. 440 K — f MFtéSL BSfiMiSSf­­SM mm­xrm­wgyr* Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Félévre ................220 „ —. IrffTi IfiSMW Ipf IS Jffl mMmálSÁ llpBS jm0m Telefon: József 13-S6, József 122-58 Ö«r=== •:=: ff­fi JF­B 1 :• %T Ifit gf nufemnu.. Egyes szám éra Budapesten, vidé- £ffl VCl JpF Ipf §p[ Pl ^'"SfSfe^ £|ff WJI ifff nffB Budapest, Rákóczi-út 54. sz. ken és a pályaudvarokon 2 korona. fBáLgJKm /£.',? fe.} K:­J fel A rí Telefon: József 13-35, József 16.26, 4ra M8"* M |i JS d Jl cVJll |r i ,i!-2S6' — Mm Ami MuM %M M m msM fiókkiadóhivatal: “e0ttév»nde4 nn­anp.POk ^ ^ M W Budapest, Erzsébet­ körút 43. ROVÁS. A Temys mondja, hogy a­mi az entente ré­széről Magyarországgal történik, nem egyéb, mint erős kapocs kovácsolása köztünk és Né­metország között. Különösen a nyugat-m­agyar­­országi kérdés az, mely a franczia lapnak ezt a meglátást sugalja. Mi nem tudjuk, hogy igaza van-e, azt sem, hogy nincs-e igaza. Hivatalos politika, polgári fölfogás ma nem gondol Német­országra. Gondol azokra, a­kiket hatalmasok­nak tart. Mert a hatalmasokat tartja haszno­soknak.« Közoktatási politika­­ természetesen van, a­hogy mindig volt, függvényeképpen a több­ség politikai szellemének. De politikát a köz­oktatásba csak a forradalmak óta visznek be. A gyermek Károlyi alatt köteles volt forradal­már lenni, a komm­ün alatt kommunistának s most arra a politikai credo-ra nevelik, mely­nek a nemzetgyűlésen többsége van. Ha jön más többség, a gyermek megint köteles mást egyedüli igazságnak vallani s a tegnapi tanító­ját denuncziálni. A közoktatás csak olyan po­litikát csinálhat, mely alkalmas túlélni azt az irányt, mely csinálta.* A miniszter ad audiendum verbum czitál­­tatik a párt elé — ez eléggé pikáns és szokat­lan valami, de nem kell túlságosan megijedni tőle. Az egyszeri katolikus pap is fogadkozott, hogy addig nem tágít a zsidó biztosítási ügy­nök mellől, míg meg nem téríti. S mégis — nem az ügynök volt megtérítve, hanem a pap —, be­biztosítva. A­mi lehetetlen. Azt mondja Briand, hogy Magyarország békében és virágzásban élhet majd, ha nem vezetteti magát boszudilás hátsó gondolatá­tól, ha nem lát a lenséjpcet új határain túl és ha nem akarja , asszimilitani a régi Magyar­­országot. Mondja ez,a miniszterelnöke azok­nak a francziákn­­tá­ra, kik negyvenöt esztendőn át lihegték a revanche-ot, a­kik sohasem titkol­ták, hogy a határaikon túl élő német nemzet­ben halálos ellenséget látnak s a kik agyuk minden gondolatával, szivük minden dobbaná­sával az 1870-iki Francziaország visszaállítását sóvárogták. De hát nem analógiákat keresünk. Tudjuk jól, kik , mik állanak Briand mögött s nem találjuk csodálatosnak, hogy az ország­­csonkítók lelkiismerete megremeg, ha a re­­vanche kísértetét látják nyugtalan álmaikban. A mi lelkiismeretünk annál nyugodtabb, mert valóban nem gondolunk fegyveres boszúra. Megcsonkítva, kifosztva, letörve, a­hogy ben­nünket a trianoni szerződés csúffá tett, abszur­dum attól félni, hogy mi fegyverrel megyünk neki a nagy és kis entente-nak. Nem, mi nem uj háborútól és vérengzéstől várjuk az eljövendő igazságtételt Az igazság­talanságokban és képtelenségekben rejlő vi­szonyok és erők dolgoznak majd érettünk s az idők meg fogják érlelni a mi igazunkat. Mert az entente s különösen Francziaország termé­szetesnek kell hogy találjon két dolgot. Az egyik, hogy a felejtést kényszeríteni nem lé­het Briandnak az a kívánsága, hogy Magyar­­ország felejtse el, mi volt a háború előtt s mivé ezt ma s hogy a magyarok lelkéből kihaljon valaha az egész Magyarország gondolata, oly­ermészetellenes, hogy elsősorban a francziák maguk sújthatnának bennünket jogos megve­­éssel, ha erre képesek lennénk. Ezt tehát ko­­molyan, őszintén nem kívánhatják a francziák. A másik dolog, a­mit szintén természetes­nek kell találnia az entente-nak, a tőlünk el­­zakított országrészek érzése, gondolata és mi­­volta. Hogy Csonka-Magyarország az integri­­ásra gondol, nem ütközik a trianoni szerz­­­ésbe, mert a gondolatot semmi szerződés, meg nem tilthatja. Ez a gondolat az egyetlen fegy­ver, melyet ki nem üthetnek a kezünkből. Más fegyverünktől pedig nem, kell njra , félniök. De az integritás gondolata|tyt$/ffi szomszédállamokban, a melyek megszűntek Magyarországhra tartozni. Ezeknek a gondol­kodásáért a @nl3*iH»itel»gyarországot nem tehetik felelőssé,rész ezekkel nincs összes öt­letesünk. Ezeket a 1 -1 mai az utódállamok, magu­kra vultatni gondját ők akarjál­­giselni, ezeknek azt impu­­tálják, hogy ízést az ő kedvük szerint, az ő javukra szegült. Ezek­ a vérző testrészek azonban továbbt élik a magunk életét, tovább gondolják a maguk gondolatait s az uj rend­szerbe csak akkor fognak­­belenyugodni, ha belőlük a csehek cseheket/a románok románo­kat, a szerb­ek isme­retilmet fognak csinálni. Akkor, de csakis akkor halhat ki lelkükből, éghet ki agyukból Magyarország integritásá­nak eszméje. Ezt a czélt pedig mással, mint a legteljesebb és legkíméletlenebb elnyomással, egyének és fajok üldözésével és irtásával el­érni nem sikerülhet. Már pedig ezt az eszközt maga az entente perhorreszkálja s a kisebbsé­gek védelméről szóló paragrafusok egyenesen tiltják. Hacsak ki nem veszett a czivilizált államokból minden lelkiismeret és emberies érzés, ha a boszupolitika nem átall belegázolni saját rendelkezéseibe s minden nemzetközi jog felrúgásával nem szentesíti a szerződésekkel ellenkező nyílt erőszakot és embertelenséget, akkor a tőlünk elrablott magyar lelkek soha­sem válnak sem csehekké, sem románokká, sem szerbekké. S a­mig ez igy lesz, addig ezek az eltépett véreink idegennek fogják magukat az uj, njaLjan. «ila­tt­ érezni, minden kulturális e^étkuzdéSél'tllok^^llemi és er­kölcsi sülyedés ellen, mely Misét fenyegeti s akár csábítással, akár fenyegetéssel próbálkoz­zék őket magához térit«ibmz uj uralom, aa ^llojuaékat |u.g.i»l4, látni s gondo­pAyik |sv.^kzéshi­' sMQncifoiMig élni és hatni az eges/“la;iyaB"­,fág felséges p&m méjo- ífet .a trián dp­i szerződés egyetlen pontja semf tH'^atja meg kejpik^ eat,.Briand tnm^eTn írhatja átfcjd a rd^n^^J Mert eMz nekünk ' jK csábítás, sem agitálás, sem erőszak. "l'Jzerr az eszközök azonban nem­csak nekünk, de szomszédainknak is tilosak. S a trianoni szerződés garantálja nekünk, hogy, ezeket az eszközöket nem engedi meg véden­­c­einek. Itt sarkallik a trianoni béke által teremtett helyzet legmélyebb ellentéte­s kép­telensége. Ezekből, Csonka-Magyarország min­den hozzájárulása nélkül, csupán a dolgok ter­mészetes fejlődése folytán, fognak kifejlődni azok az állapotok, a­melyek a francziákat is észre fogják téríteni. A­mit Briand kíván tő­lünk, hogy feledjünk, az lehetetlen. Még lehe­tetlenebb, hogy a magyarok, a­kiket elszakí­tottak tőlünk, feledjenek. De hogy a trianoni szerződés a béke és virágzás korszakát hozza meg itt Európa szívében, az a leglehetetlenebb. Maga ez a szerződés fogja tényekké érlelni saját képtelenségeit. S akkor — bizony nem is oly nagyon sokára — meg fog magától indulni a nagy revízió. Rádaynak nyilatkoznia kell a választások idejéről. (Érdemi nyilatkozatot várnak­ tőle a Kisgazdapártban. — Gál Endre dr. nyilatkozata.) Az agrárgán­t»«iit tegnap esti határozatával ma külön­ értkezteten foglalkoztak a kabinet tagjai. Holnap minisztertanács lesz, a­hol újra szőnyegre kerül ez a kérdés. Ezúttal megállapítható, hogy a kisgazdapárt teljesen felvértezetten áll az esetle­ges leszerelési akc­ióval szemben. Igaz viszont másrészt, hogy egyik pártvezér sem buzgólkodik túlságosan a párt mozgalmának elposványosítá­­sában. Mayer, János miniszternek tegnap esti csi­­tító nyilatkozatát is úgy értelmezik, hogy inkább a szélsőséges kilengések meggátlására irányult, de nem volt az a c­élzata, mintha az akc­iót mellék­­vágányra akarta volna vezetni. Érdekes, hogy a kisgazdapárt állásfoglalása élénk visszhangot kel­tett a kereszténypártban is és valósággal riadal­mat idézett elő a disszidenseknél. Andrássyék ter­mészetesen titkolják és c­áfolják a nekibuzdult rokonszenvet, mindamellett t­ény, hogy a párt de­mokrata tagjai örömnapként ünneplik a kis­gazdapárt frontbalépésének napját. Csak termé­szetes, hogy az agrárpárt állja azt, a­mit tegnap elhatározott. Ma este kisebb lendülettel ugyan, de annál gerinczesebb határozottsággal beszéltek a pártkörben, hogy egy betűt sem engednek a teg­napi határozatból. A párt egyik hangadó tagja így nyilatkozott munkatársunknak : — Fokozottabb ellenőrzésre van szükség a belügy­miniszterrel szemben. Ráday Gedeon­ gróf mint parla­menten kívüli politikus került a kormányba, csak any­­nyit hallottunk róla, hogy erőskezű ember, igazi ózdi­jairól azonban mindeddig még nem nyilatkozott. A par­­lamentarizmus alapelvére helyezkedünk, mikor kíván­juk, hogy a belügyminiszter nyilatkozzék a kormányt támogató agrárpártban, mikor akar választatni, milyen méretű reformot tervez a választójogban, miért halo­­gatja a közigazgatási reformot, ifit a czélja a főrendiház átszervezésében. A főispáni kinevezések ügyében szabad kezet adnánk olyan belügyminiszternek, a­ki a par­lamenti pártokból került volna­­ó bársonyszékbe. Nem törekszünk szovjetrendszerre, nem akarunk beleszólni Ráday minden ténykedésébe, személyi kérdések sem ve­zetnek, azt azonban követeljük, hogy a parlamentáris kormány belügyminisztere előzőleg tájékoztasson a fő­ispánok személyét illetően. Valószínű, hogy Ráday Gedeon gróf a jövő hét elején jelenik meg a kisgazdapárt előtt, hogy érdemi nyilatkozatot tegyen terveiről és előter­­jeszsze programmját. Az agrárpártban kizártnak tartják, hogy a belügyminiszter vonakodnék ettől a lépéstől. Maga Gömbös Gyula is szükségesnek mondotta a tegnapi beszédében, hogy a belügy­miniszter nyilatkozzék a párt kérdéseire. Tíz kép­viselő van mindössze az agrárpártban, a­kik in­kább a disszidensek álláspontján vannak s felesle­gesnek tartják a belügyminiszter faggatását és pedig: Széchenyi Viktor gróf, Schandl Károly, Temesváry Imre, Vasadi-Balogh György, Hir György, Patacsi Dénes, sokorópátkai Szabó Ist­ván, Orffy Imre dr., Dánér Béla és Maczky Emil Gál Endre ís 15!at5s®:M«sSa.­rMunkatársunk kérdést intézett Gál Endréhez arra nézve, hogyan képzeli tegnap este elfogadott indítványának gyakorlati érvényesülését ? Gál Endree így válaszolt: — Pártunk a tegnapi indítványhoz szigorúan ragaszkodik. Precziz feleletet várunk a belügy­minisztertől arra vonatkozóan, mikorra tervezi a képviselőválasztásokat, hogyan tervezi a vá­lasztójogi reformot, milyen szempontok vezetik a közigazgatás reformjában. Ragaszkodunk ah­hoz is, hogy a főispánok kinevezése vám­unk elő­zetes hozzájárulásával történjék. Konkrét kérdé­seket adtunk fel a belügyminiszternek, s érdemi választ várunk tőle. Ha programmja ki nem elé­gít, nyílt ülésen leszavazzuk. HegedSSs Lőráese jjunius Sd­án 5s?3ssz:ta S*e / ase Mj S€©?Sségsfetér­e. hegedűs Lóránt petudippm­iniszter igy nyilatkozott Az U­fcula­m:: — Junius 20-án terjesztem be az új költségve­tést, s körülbelül ugyanakkor kerül a nemzet­gyűlés elé az ingatlan-vagyonváltságról szóló ja­vaslatom is. Ugyanakkor öt hónapra indemnitást kérek.­ Úgy tervezem, hogy Szentesen és Hódme­zővásárhelyen közvetlenül ismertetem az ingat­lan-v­agy­onváltságr­ól szóló javaslatot. Hiszem, hogy a magyar gazdatársadalom meg fog ajándé­kozni bizalmával. Henzer István indítványt ter­jeszt elő arra nézve, hogy a kisbérlő adóját ne maguk a kisbér­lők hanem a tulajdonosok fizes­sék. Ehhez az indítványhoz én hozzájárulok. Hol­nap egyébként indítványozni fogom, a közélelme­zési minisztérium meg­szüntetését. S*IS vasa a Sssarsgsmji Fagsastize Bs&sel ? Windischgraetz­­Lajos herczeg^minisztersége idejé­ből kétmillió kvencz szászezer korma összegű pénz ma­radt elszámolatlanig. Hegedüs^Lóránt intézkedésére az állami számszék felszáitotta Windischgraetz Lajos her­­czeget, hogy fizesse az összeget az állami kasz­szába. Windisch­graetz herczeg már jelentkezett és kö­telezte magát, hogy számadást fog adni a burgonya­pénzek néven ismert összegről. kiszámolás a­g­énz­kezelésén­ Is. Zavadovszky Alfréd, a legfőbb állami számvevőszék elnöke a­ nemzetgyűlés zárszámadásvizsgáló bizottsá­gának mai ülésén kijelentette, hogy a számvevőszék teljesen részletes kimutatást készít a Károlyi-kormány és az úgynevezett tanácsköztársaság pénzkezeléséről. A kimutatások őszszel kerülnek a parlament elé s tel­jes felvilágosítást adnak majd a többi pénzkérdé­sekre is-

Next