Az Ujság, 1921. szeptember (19. évfolyam, 193-217. szám)
1921-09-15 / 204. szám
« Az igazi tipmikgim. Egyenesen borzaszp is, hogy a mikor összevesznekegymássaljra kormányzópártok micsoda véleményetap hangoztatnak egymásról s micsoda direktinkat vágnak egymás fejéhez. Mi, kiközösített liberálisok, akik egyformán távol álltatak tőlük, egész lelkületünkkel pedig velük szemben, kétszer is meggondolnék, mielőtt olyanokat mondanánk az ellenfélről, amit ezek a pártok minden habozás nélkül állítanak a fegyvertársról. Nem érhetjük be ezzel az erkölcsi elgondolkodással. Amikor kisgazda részről azt követelik, tessék utánanézni a múltban és más tárczáknál is s ha azoknak a bűnösei is lelepleződnek, akkor tessék károskodni, — akkor eláll a szívünk verése és azt kell mondanunk: ez már nem bűnügy, nem botrány, nem panama, nem Nagyatádi- és nem kisgazda-ügy, — ez már annak az egész rendszernek az ügye, mely két esztendő óta megszállta az országot s a hatalom birtokában fő politikája az volt, hogy a hatalomban örök időkre bebiztosítsa magát. Most azt halljuk, hogy ahogy tárczák szerint a pártok osztozkodtak, a kijárókat és engedélyeseket s egyebeket is pártok szerint megtalálni a megfelelő minisztériumoknál. Azt mondja ez az álláspont, hogy abszurdum a korrupciót, ha van, a kisgazdapártiakra lokalizálni, mert ha itt van, semmi ok sincs, hogy másutt ne legyen. S akkor aztán igazán már föl kell vetni a kérdést: mit szól az ország ehhez a rendszerhez? • Mert kitérni a konzekvencziák elől nem lehet. Ez a rendszer mindenik pártjában egy tisztább erkölcs, nagyobb hazafiság, szentebb czélok nevében jött és csizmája sarkával rugdosta a múltat, visszafelé egészen Mohácsig. Ez a rendszer olyan szuverén úr volt a politikában, mint soha egy sem a magyar történelemben. Tehetett, amit akart és tett is, amit akart. Ellenzéke alig van a nemzetgyűlésen, a sajtóban pedig ártalmatlanná tette a czenzura. 'i r*u &r%\\ *921 SÍR 15/ ^ Budapest, 1921. y /In/CTTL évfolyam. 204. szám. Csütörtök, szeptember 15. Előfizetési árak: ^ MT ' . . . — SZERKESZTŐSÉG: ££B IKE: ® 11 1 |B 1 # fi B Ili W fi fm f£SSE22í-B ILJfölJi a/j| jWn m. 1 awSi.T'W*. Megjelenik ünnep utáni napok Jf ® mBBM B W FIÓKKIADÓHIVATAL: ^kivételével minden nap. TM Budapest, Erzsébet körút 43. ■.......................................... .............. ■ ■ ........ ■■ ROVÁS. ^j^kaálet előtt vágytak és fogadkoztak egymás ‘mfiMfra. Nagy dolog a közéleti tisztaság, nagy rigjojh az ország m, Mo természetesen a legna^O^njpferjT^pden áldoz még a I^nagyJrolmV, a/fflPIIIDjyijjpr Vdüi iáutÁÁM ^tTolvaj vagy? AkCorr hakvigyífec^, T^ffilld LiaMMtektijt'et. Becsületes adjfezetöjpiklgáT vagy? Ji^SMor^’juába minden. A • tjptektivjjjj};i A*/ráSaid és a fehérnemű között turka^mert megbízása szerint adócsalással vagy vádolva. díj is van kitűzve a fejedre: a csalási összeg egyötöde s mivel a detektív a nyerni, hát inkább többet kutat, mint kevesebbet és inkább talál ott is, ahol nincs, semmint ne találjon ott sem, ahol van csalás. Még ezt a kis kellemetlenséget várta a polgárság, hogy teljesen boldog legyen. Mert természetes, hogy a kisgazdán nekit keresnek csalásokat, mivelhogy ezeknek jfi. adóknak a viselésétől föl van tentve. Jz A tidmviselőknek föltétlenül kell a segítség s szerezzék meg onnan, ahol leghamarabb megkaphatják. Tehát semmi kifogásunk, hogy a vagyonváltsági összegek egy része nekik jut. De természetes, hogy ennyivel kevesebb jut azoknak a czéloknak, melyekre a vagyonváltság szánva volt. S megint füstbe megy egy meg sem született idealizmus, mely adófizetésre lelkesítette volna az országot s megint szegényebbek vagyunk egy illúzióval, hogy azzal, amit váltságul fizetünk, megmentjük azt, amit az állam meghagy. jf A közönség csak arról tudott, a mire engedélyt kapott s a mit a saját bőrén tapasztalt, arról mukkannia sem szabad. Átkos liberálisok, korrupt szabadkőművesek s egyebek hozzá sem szagolhattak az ország dolgaihoz. A mi történt?Ey£i£hát igazán a rendszer megnyilatkozása s a mi előállt, igazán a randszer müve. Éppen ezért a~rfízletek bennünket nem érdekíilytek és nemzen mellékes, megy-e a miniszter s krfvakapnak-e a pártok. Mi az oriffaga egjalstetilében gondolunk s egyelőre, mivel a tények még nem teljesek, csak kérdezzük: hogyan érzi magát az ország, mely a legszentebb jelszavaknak hitt s meg kell látnia, mi húzódott meg e jelszavak mögött? Igazuk van a kisgazdáknak: meg kell tudni, más tárczáknál is hogy mi történt? S ha megtudta az ország és az eredménynyel a kisgazdapárt meg lesz elégedve, akkor az egész rendszer jut abba a helyzetbe, melyben ma csak nagyatádi Szabó van: ha maga távol is áll a piszoktól, mégis felelős érte. A Kisgazdféik lelkesen tüntettek Nagyatádi mellett. A párt visszautasítja a támadásokat. — Kiközösítik a panamistákat. — Rubinek is a n^gyatádistákkal tart! — Erélyes határozati javaslatot fogadtak el.) /A nap 5k óta fokozódó^ politikai izgalom a bizony-1 talfennj^ félelem és fölháborodás, harag és böszuvágy, a s^nate negyedóráról-negyedórára változó elhatározások eredménye az a fantasztikusan izzó atmoszféra lett, amelyben ma este megkezdődött a kisgazdapárt nevezetes pártértekezlete. Még világos nappal volt, öt és hat óra között, mikor az autók és kocsik már egymást követték az Esterházy utczai kapu előtt, míg odafenn, a kigyulladó csillárok alatt, izgalomtól sápadt arczok és kissé riadt szemek gyülekeznek. Körülbelül ötvenhatvan képviselőt látunk itt, nagyrészükön meglátszik a jó falusi levegő, de más is. Valami bizonytalanság, egy kis ijedelem, félre nem ismerhető tétovaság. Egymást kérdezgetik, mitévők legyenek, kivel tartsanak: Rubinekékkel, vagy a régi vezérrel, Nagyatádival? Ez a nehézkes egyéni orientáczió talán arra vezethető vissza, hogy sokan Rubinek Gyula tegnapi nyilatkozatának leakása alatt állanak és mindenki meg van arról győződve, hogy ma alighanem pártszakadás lesz és a Rubinek-frakczió megtámadja nagyatádi Szabó Istvánt. Sorra kérdezgetjük a képviselőket, hogy mi a véleményük a helyzetről, mi lesz, mi a szándékuk? Csupa kitérő válasz: ^Egyelőre várok* — »Még nem tudom, majd elválik* — Majd egy óra múlva megmondom*. Egészen ismeretlen arczok is jelentkeznek. A párt kültagjai, a » mezei hadak«, akiknek javarésze erre az alkalomra érkezett Budapestre, hogy kibiczeljen a ma esti izgalmas értekezlet párnás ajtaja előtt. A képviselők közül egymásután érkeznek meg a notabilitások: Gaál Gaszton, Mayer János, Rotsuik József, Rubinek Gyula, Szijj Bálint. Az egyik sarokban az intellektueli szabad királyválasztók tanácskoznak titokzatosan: Simonyi-Semadam, Dömötör, Hevez. Egy jeles karrikatúra-rajzoló jelenik meg a küszöbön. — Rajzolni akarok. Fejeket keresek! — Talánlehullott fejeket? — kérdezik tőle. Odabenn az intézőbizottság tart ülést. Elfogadják Kovács J. István és Schandl Károly határozati javaslattervezetét A tervezet úgy szól, hogy a párt erélyesen visszautasítja az ellene irányuló támadásokat, viszont a megtévedett képviselőkkel semmiféle közösséget nem vállal és azokat megtagadja. Személyes motívumokat érinteni nem kiván és a rendőri nyomozás végét várja. "Átcsoportosítás. Rubinek Gyula is beszél. Elég meglepő dolgokat mond. Ha a tétova úriemberek odakünn ezt egy órával előbb tudták volna, hogy Rubinek mi mindent fog itten mondani, talán nem adtak volna olyan bizonytalan választ, amikor azt kérdeztük tőlük, hogy kivel tartanak ma este ? Rubinek Gyula tudniillik, aki tegnapi nyilatkozatában nagyatádi Szabó Istvánt felelőssé tette politikailag az export-panamákért és egyenest czélzást tett bizonyos elmaradhatatlan konzekvencziákra, — most kijelentette, hogy nyilatkozatát elferdítve közölték. Ő a legerélyesebben visszautasítja a pártot és vezérét ért támadást és maga is azt kívánja, hogy nagyatádi példás elégtételt kapjon. Mikor ezek a meglepő kijelentések kiszivárognak a zöldpárnás ajtó mögül, mindenki meg van lepve, csak az újságírók nem. Mi tudjuk már, hogy ez a politikai gyakorlat- Ha a rezén úgy kívánja, egészen szépen be lehet bizonyítani, hogy minden galibát mi csináltunk ! Hét órakor a párt tagjai a fogadószobában gyűlnek össze. Ember ember hátán. Egyszerre kirobban a hatalmas éljenzés . Nagyatádi alakja jelenik meg a küszöbön. A miniszter szokatlanul sápadt. A szeme alatt fekete árnyék, az alakja, mintha hajlottabb volna, mint rendesen. Álmatlan éjszakák, tépelődések, lelki válságok, nagy csalódások tükröződnek ezen az arczon. Most nem sugárzik úgy lényéről az egészség, az életerő, a bizalom és a derű, mint máskor. Halaványba megy a szoba közepéig, ahol kénytelen megállni, mert szinte szédül száz tapsoló és éljenző ember forgatagában. Egészséges torkok, ekeszarvához szokott kemény tenyerek orkánja dübörög : — Éljen ! Éljen ! Éljen ! „Életünket fia vérünket!“ Nagyatádi gyöngén megbicczelíti a fejét és körülnéz. Szemügyre veszi a tömegek Kik vannak itt ? A tapa és éljenzés viharából egy kim hang süvölt: — Életijeiket és vérüket vezérünkért! — A gabonjapárzt is? — kérdi egy konstruktív ujságiró. Íjdfr A kisaknatpárt legtekintélyesebb külalakkal bíró tagja, Szalánczy József bácsi volt az, a ki elkiáltotta a vitám et sanguinem-et. (De Mária Terézia idejében is úgy volt az már, hogy: vitám et sanguinem — sed avonam non !) Egy nagyon rekedt hangú ur mérgesen kiált: — Tabula rasát kell csinálni! Odabent kezdetét veszi a pártértekezlet. Mayer János megnyitja az ülést és azt mondja, hogy ők, akik a kiszülot tisztaságának megőrzését vallották, mikor mandátumot kaptak, széntbeszállnak azzal a váddal, amely érte őket. Az az ő bajuk, hogy lent nem tartják őket elég radikálisaknak, fönt pedig nagyon is azok! Mayer szavait helyesléssel fogadják. A hangulat egyre izgatottabb. Most Vasady-Balogh György terjeszti be az intézőbizottság határozati javaslatát, melyet nem valami nagy tetszéssel hallgat végig a pártértekezlet. Csontos Imre beszél ezután és azt mondja, hogy az éhező tömegek felizgatása a párt ellen, a párt lejáratása ennek a kampánynak a czéljai. Nagyatádi nagy beszéde. Ezután nagyatádi Szabó István emelkedik szólásra és hosszabb beszédet mond. Nyugodtan, de látható fülindulással „.küzdve kezdi beszédét. Később _ bedehevül, n^kimelegszik, élénkebb lesz a hangja, fáé az objfektiv előadás korlátai között igyekszi k megjjUfkadni. Ö i feleLflSség elől soha ki nem tért. A szó hatalmár aripstást elérni nem akar. Nem beszél hangulatt Madn, nem kever szubjektív szempontokat az előadásába, hanem igyekszik a tényállást objektíven megállapítani. A lapok hivatása a visszaélések megállapítása körül teljesen rendben van. De amit egyes lapok tesznek, hogy megtévedett emberek hibáiért a pártot akarják felelőssé tenni, az közönséges izgatás. Tagadja azt, hogy a drágaság oka a kiviteli engedélyekben volna. Akik ezt mondják, azok tájékozatlanok vagy gonoszok. Annyi gabona van, hogy az ellátatlanok ellátása fönn nem akadhat és a kivitel, amely nem az ő lénye, hanem kormány ténykedés, nem befolyásolja a hongátást. Nekünk olyan jó termésünk volt gabonában, hogy kivitelt pénzügyi helyzetünkre való tekintettel is kell csinálni. Visszaélések persze voltak, vannak és lesznek. De egyes emberek, bűnei miatt egy tiszteletreméltó pártot befeketíteni nem lehet. Az idei termés olyan jó volt, hogy kivitelre szükség volt és pénzügyi okokból idejében kellett azt megcsinálni. Kijelentheti, hogy az idei export meg sem közelíti a múlt évit, pedig a múlt évben rosszabb termés volt. A bűnök egyébként az állatkiviteli engedélyek körül csoportosulnak. Milyen tendencziózus tehát az a beállítás, hogy a drágaságot, vagy kenyérhiányt ezek a kiviteli engedélyek okozhatnák? Ő szemrehányásokat kapott a gazdáktól, hogy nem adott állatkiviteli engedélyeket, mikor a külföldön megfelelő áron lehetett volna az állatállományt értékesíteni. Akkor éppen a fogyasztók érdekében nem adott engedélyt, hogy a húsdrágaságot megakadályozza. A múlt évben elődje egy céget bízott meg az állatkivitellel. Ezzel szemben a gazdaközönségnek az volt a kívánsága, hogy a kivitelt ne monopolizálják. De az engedélyek megadása nem az ő ténye. A kormány döntötte el azt, hogy egyesek kapják az engedélyeket és azt is, hogy minél több tételben adják ki azokat, hogy a kisebb exisztenciák is keresethez jussanak