Az Ujság, 1921. szeptember (19. évfolyam, 193-217. szám)

1921-09-15 / 204. szám

«­­ Az igazi tipmikgim. Egyenesen borzaszp is, hogy a mikor össze­vesznek­­egymássaljra kormányzópártok mi­csoda véleményetap hangoztatnak egymásról s micsoda direktinkat vágnak egymás fejéhez. Mi, kiközösített liberálisok, a­kik egyformán távol álltatak tőlük, egész lelkületünkkel pedig velük szemben, kétszer is meggondolnék, mi­előtt olyanokat mondanánk az ellenfélről, a­mit ezek a pártok minden habozás nélkül állítanak a fegyvertársról. Nem érhetjük be ezzel az erkölcsi elgon­dolkodással. A­mikor kisgazda részről azt kö­vetelik, tessék utánanézni a múltban és más tárczáknál is s ha azoknak a bűnösei is leleple­ződnek, akkor tessék károskodni, — akkor eláll a szívünk verése és azt kell mondanunk: ez már nem bűnügy, nem botrány, nem panama, nem Nagyatádi- és nem kisgazda-ügy, — ez már annak az egész rendszernek az ügye, mely két esztendő óta megszállta az országot s a hatalom birtokában fő politikája az volt, hogy a hatalomban örök időkre bebiztosítsa magát. Most azt halljuk, hogy a­hogy tárczák szerint a pártok osztozkodtak, a kijárókat és engedé­lyeseket s egyebeket is pártok szerint meg­találni a megfelelő minisztériumoknál. Azt mondja ez az álláspont, hogy abszurdum a kor­­rupc­iót, ha van, a kisgazdapártiakra lokali­zálni, mert ha itt van, semmi ok sincs, hogy másutt ne legyen. S akkor aztán igazán már föl kell vetni a kérdést: mit szól az ország ehhez a rendszerhez? • Mert kitérni a konzekvencziák elől nem lehet. Ez a rendszer mindenik pártjában egy tisztább erkölcs, nagyobb h­azafiság, szentebb czélok nevében jött és csizmája sarkával rug­dosta a múltat, visszafelé egészen Mohácsig. Ez a rendszer olyan szuverén úr volt a politi­kában, mint soha egy sem a magyar történe­lemben. Tehetett, a­mit akart és tett is, a­mit akart. Ellenzéke alig van a nemzetgyűlésen, a sajtóban pedig ártalmatlanná tette a czenzura. 'i r*u &r%\\ *921 SÍR 15/ ^ Budapest, 1921. y /In/CTTL évfolyam. 204. szám. Csütörtök, szeptember 15. Előfizetési árak: ^ MT ' . . . — SZERKESZTŐSÉG: ££B IK­­E: ® 11 1 |B 1 #­ fi B Ili W fi fm f£SSE22í-B ILJfölJi a/j| jWn m. 1 awSi.T'W*. Megjelenik ünnep utáni napok Jf ® mBBM B W FIÓKKIADÓHIVATAL: ^kivételével minden nap. TM Budapest, Erzsébet­ körút 43. ■........................­..................­­ .............. ■ ■­­ ........ ■■ ROVÁS. ^j^kaálet előtt vágytak és fogadkoztak egymás ‘mfiMfra. Nagy dolog a közéleti tisztaság, nagy rigjojh az ország m, Mo természetesen a legna­­^O^njpferjT^pden áldoz még a I^nagyJrolmV, a/fflPIIIDjyijjpr Vd­­­üi iáutÁÁM ^tTolvaj vagy? AkCorr hakvigyífec^, T^ffilld LiaMMtektijt'et. Becsületes adjfezetöjpiklgáT vagy? Ji^SMor^’juába minden. A • tjptektivjjjj};i A*/ráSaid és a fehérnemű között turka^mert megbízása szerint adócsalással vagy vádolva. díj is van kitűzve a fejedre: a csalási összeg egyötöde s mivel a detektív a nyerni, hát inkább többet kutat, mint keveseb­bet és inkább talál ott is, a­hol nincs, semmint ne találjon ott sem, a­hol van csalás. Még ezt a kis kellemetlenséget várta a polgárság, hogy teljesen boldog legyen. Mert természetes, hogy a kisgazdán nekit keresnek csalásokat, mivel­hogy ezeknek j­fi. adóknak a viselésétől föl van t­entve. Jz A tidmviselőknek föltétlenül kell a segítség s szerezzék meg onnan, a­hol leghamarabb megkaphatják. Tehát semmi kifogásunk, hogy a vagyonváltsági összegek egy része nekik jut. De természetes, hogy ennyivel kevesebb jut azoknak a czéloknak, melyekre a vagyonvált­­ság szánva volt. S megint füstbe megy egy meg sem született idealizmus, mely adófizetésre lel­kesítette volna az országot s megint szegé­nyebbek vagyunk egy illúzióval, hogy azzal, a­mit váltságul fizetünk, megmentjük azt, a­mit az állam meghagy. jf A közönség csak arról tudott, a mire engedélyt kapott s a mit a saját bőrén tapasztalt, arról mukkannia sem szabad. Átkos liberálisok, korrupt szabadkőmű­vesek s egyebek hozzá sem szagolhattak az ország dolgaihoz. A mi törté­­nt?Ey£i£hát igazán a rendszer megnyilatkozása s a mi előállt, igazán a randszer müve. Éppen ezért a~rfízletek bennünket nem érdekíilytek és nemzen mellékes, megy-e a mi­niszter s k­rfvakapnak-e a pártok. Mi az or­­iffaga egjalst­etilében gondolunk s egy­előre, mivel a tények még nem teljesek, csak kérdezzük: hogyan érzi magát az ország, mely a legszentebb jelszavaknak hitt s meg kell látnia, mi húzódott meg e jelszavak mögött? Igazuk van a kisgazdáknak: meg kell tudni, más tárczáknál is hogy mi történt? S h­a meg­tudta az ország és az eredménynyel a kisgazda­­párt meg lesz elégedve, akkor az egész rendszer jut abba a helyzetbe, melyben ma csak nagy­atádi Szabó van: ha maga távol is áll a piszok­tól, mégis felelős érte. A Kisgazdféik lelkesen tüntettek Nagyatádi mellett.­ ­A párt visszautasítja a támadásokat. — Kiközösítik a panamistákat. — Rubinek is a n^gyatádistákkal tart! — Erélyes határozati javaslatot fogadtak el.) /A nap 5k óta fokozódó^ politikai izgalom a bizony-1 talfennj^ félelem és fölháborodás, harag és böszuvágy, a s^nate negyedóráról-negyedórára változó elhatározá­sok eredménye az a fantasztikusan izzó atmoszféra lett, a­melyben ma este megkezdődött a kisgazdapárt neve­zetes pártértekezlete. Még világos nappal volt, öt és hat óra között, mikor az autók és kocsik már egymást követték az Esterházy­ utczai kapu előtt, míg odafenn, a kigyulladó csillárok alatt, izgalomtól sápadt arczok és kissé riadt szemek gyülekeznek. Körülbelül ötven­hatvan képviselőt látunk itt, nagyrészü­kön meglátszik a jó falusi levegő,­­ de más is. Valami bizonytalanság, egy kis ijedelem, félre nem ismerhető tétovaság. Egy­mást kérdezgetik, mitévők legyenek, kivel tartsanak: Rubinekékkel, vagy a régi vezérrel, Nagyatádival? Ez a nehézkes egyéni orientáczió talán arra­­ vezethető vissza, hogy sokan Rubinek Gyula tegnapi nyilatkoza­tának leakása alatt állanak és mindenki meg van arról győződve, hogy ma alighanem pártszakadás­ lesz és a Rubinek-frakczió megtámadja nagyatádi Szabó Istvánt. Sorra kérdezgetjük a képviselőket, hogy mi a vélemé­nyük a helyzetről, mi lesz, mi a szándékuk? Csupa ki­térő válasz: ^Egyelőre várok* — »Még nem tudom, majd elválik* — Majd egy óra múlva megmondom*. Egészen ismeretlen arczok is jelentkeznek. A párt kültagjai, a » mezei hadak«, a­kiknek javarésze erre az alkalomra érkezett Budapestre, hogy kibiczeljen a ma esti izgalmas értekezlet párnás ajtaja előtt. A kép­viselők közül egymásután érkeznek meg a notabilitások: Gaál Gaszton, Mayer János, Rotsuik József, Rubinek Gyula, Szijj Bálint. Az egyik sarokban az intellektueli szabad királyválasztók tanácskoznak titokzatosan: Si­monyi-Semadam, Dömötör, Hevez. Egy jeles karrikatúra-rajzoló jelenik meg a kü­szöbön. — Rajzolni akarok. Fejeket keresek! — Talán­­lehullott fejeket? — kérdezik tőle. Odabenn az intézőbizottság tart ülést. Elfogadják Kovács J. István és Schandl Károly határozati javaslat­tervezetét A tervezet úgy szól, hogy a párt erélyesen visszautasít­ja az ellene irányuló támadásokat, viszont a megtévedett képviselőkkel semmiféle közösséget nem vállal és azokat megtagadja. Személyes motívumokat érinteni nem kiván és a rendőri nyomozás végét várja. "Átcsoportosítás. Rubinek Gyula is beszél. Elég meglepő dolgokat mond. Ha a tétova úriemberek odakünn ezt egy órá­val előbb tudták volna, hogy Rubinek mi mindent fog itten mondani,­­ talán nem adtak volna olyan bizony­talan választ, a­mikor azt kérdeztük tőlük, hogy kivel tartanak ma este ? Rubinek Gyula tudniillik, a­ki teg­napi nyilatkozatában nagyatádi Szabó Istvánt felelőssé tette politikailag az export-panamákért és egyenest czél­­zást tett bizonyos elmaradhatatlan konzekvencziákra, — most kijelentette, hogy nyilatkozatát elferdítve közöl­ték. Ő a legerélyesebben visszautasítja a pártot és ve­zérét ért támadást és maga is azt kívánja, hogy nagy­­atádi példás elégtételt kapjon. Mikor ezek a meglepő ki­jelentések kiszivárognak a zöldpárnás ajtó mögül, min­denki meg van lepve, csak az újságírók nem. Mi tud­juk már, hogy ez a politikai gyakorlat- Ha a rezén úgy kívánja, egészen szépen be lehet bizonyítani, hogy min­den galibát mi csináltunk ! Hét órakor a párt tagjai a fogadószobában gyűlnek össze. Ember ember hátán. Egyszerre kirobban a hatal­mas éljenzés . Nagyatádi alakja jelenik meg a kü­szöbön. A miniszter szokatlanul sápadt. A szeme alatt fe­kete árnyék, az alakja, mintha hajlottabb volna, mint­ rendesen. Álmatlan éjszakák, tépelődések, lelki válsá­gok, nagy csalódások tükröződnek ezen az arczon. Most­ nem sugárzik úgy lényéről az egészség, az életerő, a bizalom és a derű, mint máskor. Halaványba megy a szoba közepéig, a­hol kénytelen megállni, mert szinte szédül száz tapsoló és éljenző ember forgatagában. Egészséges torkok, ekeszarvához szokott kemény tenye­rek orkánja dübörög : — Éljen ! Éljen ! Éljen ! „Életünket fia vérünket!“ Nagyatádi­ gyöngén megbicczelíti a fejét és körül­néz. Szemü­gyre veszi a tömegek Kik vannak itt ? A tapa és éljenzés viharából egy kim hang süvölt: — Életijeiket és vérüket vezérünkért! — A gabonjapárzt is? — kérdi egy konstruktív ujságiró. Í­jdfr A ki­saknatpárt legtekintélyesebb külalakkal bíró tagja, Szalánczy József bácsi volt az, a ki elkiáltotta a vitám et sanguinem-et. (De Mária Terézia idejében is úgy volt az már, hogy: vitám et sanguinem — sed avo­­nam non !) Egy nagyon rekedt hangú ur mérgesen kiált: — Tabula rasát kell csinálni! Odabent kezdetét veszi a pártértekezlet. Mayer Já­nos megnyitja az ülést és azt mondja, hogy ők, a­kik a kiszülot­­ tisztaságának megőrzését vallották, mikor mandátumot kaptak, szént­beszállnak azzal a váddal, a­mely érte őket. Az az ő bajuk, hogy lent nem tartják őket elég radikálisaknak, fönt pedig nagyon is azok! Mayer szavait helyesléssel fogadják. A hangulat egyre izgatottabb. Most Vasady-Balogh György ter­jeszti be az intéző­bizottság határozati javaslatát, me­lyet nem valami nagy tetszéssel hallgat végig a párt­­értekezlet. Csontos Imre beszél ezután és azt mondja, hogy az éhező tömegek felizgatása a párt ellen, a párt lejáratása ennek a kampánynak a czéljai. Nagyatádi nagy beszéde. Ezután nagyatádi Szabó István emelkedik szó­lásra és hosszabb­ beszédet mond. Nyugodtan, de látható fülindulással „.küzdve kezdi beszédét. Ké­sőbb _ bedehevü­l, n^kimelegszik, élénkebb lesz a hangja, fáé az objfektiv előadás korlátai között igyekszi k megjjUfk­adni. Ö i feleLflSség­ elől soha ki nem tért. A szó ha­talm­ár aripstást elérni nem akar. Nem beszél han­gu­latt Madn, nem kever szubjektív szempontokat az előadásába, hanem igyekszik a tényállást objek­­tíven megállapítani. A lapok hivatása a visszaélé­sek megállapítása körül teljesen rendben van. De a­mit egyes lapok tesznek, hogy megtévedett em­berek hibáiért a pártot akarják felelőssé tenni, az közönséges izgatás. Tagadja azt­, hogy a drágaság oka a­ kiviteli engedélyekben volna. A­kik ezt mondják, azok tájékozatlanok vagy gonoszok. Annyi gabona van, hogy az ellátatlanok ellátása fönn nem akadhat és a kivitel, a­mely nem az ő lénye, hanem kormány ténykedés, nem befolyá­solja a h­ong­átást. Nekünk olyan jó termésünk volt gabonában, hogy kivitelt pénzügyi helyze­tünkre való tekintettel is kell csinálni. Visszaélé­sek persze voltak, vannak és lesznek. De egyes emberek, bűnei miatt egy tiszteletreméltó pártot befeketíteni nem lehet. Az idei termés olyan jó volt, hogy kivitelre szükség volt és pénzügyi okokból idejében kellett azt megcsinálni. Kijelentheti, hogy az idei export meg sem közelíti a múlt évit, pedig a múlt évben rosszabb termés volt. A bűnök egyébként az ál­latkiviteli engedélyek körül csoportosulnak. Mi­lyen tendencziózus tehát az a beállítás, hogy a drágaságot, vagy kenyérhiányt ezek a kiviteli en­gedélyek okozhatnák? Ő szemrehányásokat kapott a gazdáktól, hogy nem adott állatkiviteli engedélyeket, mikor a kül­földön megfelelő áron lehetett volna az állatállo­mányt értékesíteni. Akkor éppen a fogyasztók ér­dekében nem adott engedélyt, hogy a húsdrágasá­­got megakadályozza. A múlt évben elődje egy c­é­­get bízott meg az állatkivitellel. Ezzel szemben a gazdaközönségnek az volt a kívánsága, hogy a ki­vitelt ne monopolizálják. De az engedélyek meg­adása nem az ő ténye. A kormány döntötte el azt, hogy egyesek kapják az engedélyeket és azt is, hogy­ minél több tételben adják ki azokat, hogy a kisebb exisztenc­iák is keresethez jussanak

Next