Az Ujság, 1922. június (20. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-23 / 140. szám

v­a­l ■■Ng­ A választójogi törvényjavaslatnál folytatott. Akkor a vitának tudatos elhúzásával a választójogi tör­vény megalkotását akadályozta meg, most pedig az ellenzéki kritikát akarja minél szőkebb kere­tek közé szorítani, tudván, hogy az indemnitási vitán kívül más alkalom nem igen fog kínálkozni annak gyakorlására. Ezt az állításomat, bizonyítja a megalakulásnál minden indok nélkül feláldozott három nap is. A mai napon megtartott elnökvá­lasztás például már tegnap megtörténhetett volna. Senki sem emelt volna kifogást az ellen sem, hogy az osztályok megalakulása és a mandátumok el­bírálása a keddi napon megtörténjék. A kormány ősrégi szokásra utalva, a nemzetgyűlés megalaku­lását három nappal elhúzta. Erre a­ három napra akkor volt szükség, amikor még az országgyűlé­seket Rákoson tartották és a rendek és karok ló­háton jelentek­ meg. Különben is az 1920 február 16-án összeült nemzetgyűlés is azonnal megala­kult és így az ősrégi szokástól már akkor is elte­kintettek. A szerdai napot teljesen elejtették. Ma már az indemnitási törvényjavaslatot be lehetett volna nyújtani. Világos tehát az a tendencia, hogy a kormány az indemnitás tárgyalására ösz­­szesen négy-öt napot szánt és amennyiben júliu­s 1-ig tető alá hozni nem tudja, úgy azzal fog elő­­állani, hogy Zürichben a korona esetleges esése megint az ellenzék rovására írandó. Ez semmi más, mint az indemnitási törvény kirevolverezé­­­sére való­­törekvés. ..•­ Z ÚJSÁG Péntek, 1922 junius 23. baját és óhaját. A teljes felekezeti béke biztosítása mellett kötelességemnek érzem jogos kívánságaik elő­mozdítását. Főtörekvésem az egységnek, egyetértésnek pártolása minden magyar ember között, a felekezeti és osztálykülönbségek félretételével és a magyarság törté­nelmi tradícióinak megfelelő nemzeti kultúra mélyítése és terjesztése. Az uj államtitkár szavait a tisztviselői kar lelkesen megtapsolta. Rakovszky belügyminiszter az uj vármegyéről. A főispáni kar tagjai ma megjelentek a­ parlament épületében, elbúcsúztak Klebelsberg Kunó gróf volt belügyminisztertől, majd az uj belügyminisztert üdvö­zölték lelkes szavakkal. Rakovszky Iván belügyminisz­ter hosszabban válaszolt és beszédében megjelölte az uj vármegye körvonalait. — A magyar becsületnek, — mondotta a többi kö­zött — hazagságnak és hagyományoknak ma is a vár­megye a bázisa. A higgadtság azonban azt parancsolja, hogy­ a vármegyét beleillesszük a közélet gépezetébe. Meg kell szüntetnünk a vármegyei közigazgatás hibáit, mert el kell ismernünk, hogy hibák vannak. Mi ennek az ősi vármegyének és az ebben lefektetett hazafias erőknek akkor teszünk szolgálatot, ha a mai közigaz­gatást a kor szellemének megfelelően reformáljuk. De én nem a régi vármegyei autonómiát akarom eltávolí­tani, sem azokat az egyéneket, akik abba teljesen bele­élték magukat, hanem arra törekszem, hogy ezek is beleilleszkedjenek a mai életbe. Amikor sor kerül majd a közigazgatási reform megvalósítására, két cél fog szemem előtt lebegni. Az egyik az, hogy a vármegyét a magyar modern élethez alkalmazzuk, a másik pedig az, hogy a magyar kultúrának és a magyar hagyomány­­nak szerepét megvédjü­k.­ ­ Nyargalás a padzsupán körül. Padzsupán cseh nyelven alispánt jelenti Kaas Albert báró tudvalévően azt kiáltotta a nemzet­gyűlésen Nagy Ernő felé, hogy­ padzsupán volt. Ebből kerekedett az ismert affér. Nagy Ernő ma megkövette a nemzetgyűlést, Kaas Albert báró pedig holnap fog nyilván a napirend előtt felszó­lalni és előterjeszti arra vonatkozó bizonyítékait, hogy Nagy Ernő podzsupán volt. Ha ez megtörté­nik, Nagy Ernő nyomban válaszol majd, vagy­ pe­dig szombati interpellációjában tisztázza a. ■kérdést. Elkészü­ltek az első petíciók. A Balsay-párt, amellyel szemben a választási kam­pány alatt a kormány a legkíméletlenebb harcot foly­tatta, most gyűjti össze azt az anyagot, amaellyel a sze­rinte törvénytelen módon szerzett egységespárti man-' .dátumokat megpeticionálja. A párt azonban nem elég­szik meg a mandátumok megtámadásával, hanem, ott, ahol szükségét látja, bűnvádi, följelentéseket is tesz. Eddig elkészültek a következő petíciók: Herveeg Géza kunhegyesi mandátuma ellen Paczek Géza dr. javára, Bán Gyula feledi mandátuma ellen Gémes Vendel ja­vára, Örffy Imre szekszárdi mandátuma ellen Sebes­tyén Jenő javára, Prónay György br. kiskunhalasi mandátuma ellen Fodor Gyula javára, Édes Antal mező­­n­sági mandátuma ellen Nagy Ferenc javára, Marschall Ferenc jánoshalmi mandátuma ellen Fenyő Miksa dr. javára. Ennél a mandátumnál különben a szekszárdi ügyészségnél bűnvádi feljelentést is tettek. Készülőben, vannak a következő petíciók: Vásárhelyi Dezső erejés ■mandátuma ellen Perczel Lipót dr. javára, Graefl Jenő tiszafüredi mandátuma ellen Kottmann Dezső javára, Kállai­ Tibor pénzügyminiszter nagykanizsai mandá­tuma ellen Rassay Károly javára, Rácé János mezőtúri mandátuma ellen Vértes Vilmos István javára és Far­kas Tibor dr. zalaegerszegi mandátuma ellen Briglevics Károly dr. javára. Bűnvádi feljelentést óhajtanak be­adni. Rajcz Gyula nagykátai csendőrhadnagy ellen Bh­ á, Ijánre Boldizsár nevében. Rupert és IklódySzab­­onagias Ugye.n (T Rupert Rezső azt a megjegyzést tette a nemzetgyű­­lésen, amikor Ik­lódy-Szabó János a mandátumát be­nyújtotta, hogy a tisztességes ember nem fogad el ilyen mandátumot­. Emiatt Iklódy-Szabó magyarázatot kért­­megbízottjai utján Bajáért Rezsőtől, aki kijelentette,­­hogy Iklódy-Szabó Jánost nem akarta személyében sér­teni s megjegyzése tisztán politikai természetű volt. A­ rlovagias ügyet békésen elintézték. 4 Bizottsági Jelölések. v • A polgári ellenzék és a szociáldemokraták már megállapodtak az egyes bizottságokba szánt jelöltekben. A szociáldemokrata párt részéről Peil Gyula, Peyer Károly, Hébert Ede, Györki Imre és Farkas István futnak helyhez a fontosabb bizottságokban. A polgári ellenzék jelöltjei közül Apponyi Albert gróf, Vácsonyi­­Vilmos, Rassay Károly, Andrásán Gyula gróf, Rupert Beesse, Fábián Béla, Horváth Zoltán, Haller István, Priedrich István, Cziráky József gróf, Cziráky György gróf, Hegymegi-Kiss Pál, Sándor­­Pál, Paupera Ferenc, Ugrón Gábor, Strausz István, Bárczy István, Pakots József, Giesswein Sándor, Benedek János, Zichy János gróf, Sigray Antal gróf, Rainprecht Antal, Szilágyi I­­ajos, Rakavszk­y István, Károlyi József gróf, Janko­­vich-Bésán Endre gróf, Nagy Ernő, Baross János, Ober­­hamrher Antal lesznek tagjai a jelentősebb bizott­ságoknak. Bemutatkozott az új kultuszállamtitkár. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter ma délben mutatta­ be Petri Pált, az új államtitkárt a minisztérium tisztikarának. Kérte a tisztviselőket, hogy fogadják bizalommal, mert Petri Pálban megértő barátra és munkatársra fognak találni. Petri Pál hosszabb beszé­det mondott. Kijelentette, hogy reá mint államtitkárra, a népoktatási ügyek fognak hárulni. Hangsúlyozta, hogy amennyire csak lehetséges, sok elemi iskolát fog létesíteni és a kisdedóvók számát is emelni fogja. Ügy­körének másik része lesz az úgynevezett nem katolikus ügyek intézése. — Mint református papi család sarja, — mondotta — ismerem egyházamnak és áltestvéregyházaknak minden A nemzetgyűlés mai ülésén megalakult a nem­zetgyűlés tisztikara. A gyűlés megválasztotta, az elnököt, az alelnököt és a jegyzői kart, továbbá a háznagyot s a választások után az új tisztikar el is foglalta helyét A mai ülésen a nemzetgyűlés többségi pártja Gaál Gasztonon, a nemzetgyűlés elnökén keresztül aranyhidat dobott a legitimista ellenzék felé. Gaál Gaszton az elnöki székből ke­gy­eletes szavakkal elparentálta IV. Károly király Őfelségét. Ez az aktus természetes volt. A magyar nemzetgyűlésnek legelemibb kötelessége, hogy elhunyt ,uralkodója holtteste felett gyászának ki­fejezést adjon. De a kegyeletes szavaknak mesz­­szebbmenő céljai is voltak. Enyhíteni akartak az atmoszférán, amely a többségi párt és a legiti­mista ellenzék között csaknem minden normális tanácskozási lehetőséget megsemmisített Gaál Gaszton szavai alkalmasak is voltak erre. (Megalakul az új elnökség.) A mai nap különben is a nézeteltérések elimi­nálására irányult. Egynegyed tizenegykor nyi­totta meg az ülést Apponyi Albert gróf korelnök s azonnal Nagy Ernőnek adta meg a szót,­­ aki napiren előtt szólalt fel. Nagy Ernő: A legutolsó ülésen imparlamentá­­ris kifejezésre ragadtattam el magamat, amelyért most a Házat ünnepélyesen megkövetem. (Á­ltala­­­nos helyeslés.) Érthető volt azonban felindulásom,­­mert olyan vádat, emeltek ellenem, mely, ha igaz volna, nem­­ érdemelném meg, hogy magyar leve­gőt szívjak. Ellenem egy hajsza folyik, melyre a­­szombati interpellációm kapcsán majd ki fogok térni. . .* Nagy Ernő felszólalása után az igazoló­ osztá­­lyok, jelentését terjesztik elő, azután megejtik az elnökválasztást. Az ellenzék az elnökválasztáson üres cédulákkal szavazott. A szavazások meg­számlálása után Apponyi Albert gróf korelnök bejelenti, hogy a leadott , 185 szavazatból 145-tel Gaál Gasztont választották meg elnökké. (Éljen­zés a jobboldalon és a középen.) Az alelnökválasz­­­tásnál 268 szavazatot adtak le, ebből Scitovszky Bélára esett 135, Huszár Károlyra 108, üres volt 121 cédula, négy pedig megoszlott. Jegyzőkké meg­választották S­rsartos Jánost, Bodó Jánost, Forgách Miklóst, Héjj Imrét, Perlaki­ Györgyöt és Petro­­vich Györgyöt.. Háznaggyá 136 szavazattal Kara­­fiáth Jenőt választották meg. Apponyi Albert gróf: Ezzel véget ér az én hivatalos működésem. Mielőtt eltávoznék erről a helyről,­köszönetet, mondok a Ház minden tagjá­nak azért az előzékenységért, amellyel munkámban támogattak. (Zajos éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Köszönetet mondok a körjegyző uraknak és a tisztviselőkarnak is, amely teljes odaadással támogatta munkámat. Mielőtt az újonnan meg­választott tisztikar elfoglalná helyét, az ülést öt percre felfüggesztem.­­ (Általános éljenzés.) (Gaál Gaszton elnöki székfoglalója.) Gaál Gaszton elnök: (Szünet után.) Tisztelt nemzetgyűlés! Mély meghatottsággal jelenek meg itt e helyen, hogy az elnöki széket, amelybe az önök megtisztelő, gyöngéim iránt elnéző bizalma immár­­harmadszor ültet,­elfoglaljam. Kijelentem mindenekelőtt, hogy a tanácskozást a múlt nem­zetgyűlésen módosított, ideiglenesen elfogadott, 1908. évi házszabályok értelmezéseivel fogjuk ve­zetni mindaddig, amíg a nemzetgyűlés e tekin­tetben másképp nem intézkedik. (Élénk helyeslés és taps az ellenzéken.) A vélemények lehető leg­szabadabb megnyilvánu­lása minden törvényho­zásnak kimagasló érdeke és el vagyunk tökélve, bármilyen irányban történjék azzal szemben - kí­sérlet, azt­ a legmesszebbmenőleg l­jegvédelm­ez­­zü­k. (Élénk éljenzés az ellenzéken.) Kötelezőnek ismerjük el magunkra nézve a parlamentáris el­vek magasabb etikai törvényeit akkor is, ha nem is volnának kódexbe foglalva. Ez által gondoljuk legjobban biztosítani a nemzetgyűlés törvényho­zói működését. Ki kell térnem a házszabályok 258. szakaszának alkalmazására. A magam részéről, Káván volt elnök úrnak értelmezését osztom és alkalmazom, amennyiben a szakasz alkalmazá­sára a parlamenti alkotó munka érdekében szük­ség lenne. Az ország sivár helyzete, amelybe a háború, a forradalom, a bolsevizmus garázdálko­dása juttatta, mindezek tetőzésére , ellenségeink kegyetlensége boszúvágya és kapzsisága, jogos igényéről való lemondást kényszerít a nemzet minden rétegére. Az ezekből folyó­­elégedetlenség,a bizonytalanság és elkeseredés nálunk is fogé­konnyá tette a nemzet bizonyos rétegeinek lelkét az isten- és nemzettagadó destrukció, izgatásainak­­befogadására. A polgári erényekben kimagasló, erős szociális érzéktől átitatott, a haza és társada­lom iránt minden áldozatra kész konstruktív erő­­ együttműködése az, mely a nemzetgyűlésnek kell, hogy legyen. (Élénk helyeslés.) Bízom abban, hogy az ország súlyos helyzetében társadalmi, feleke­zeti és pártkülönbség nélkül, testvéri szeretettel tudnak egybeforrni a nemzet választottai a haza szolgálatában, eltiport nemzetünk talpraállit­á­­sára. A tárgyalási rendet megnyitottn­ak nyilvá­nítom. (Általános éljenzés.) (Apponyi ünneplése.) Gaál Gaszton elnök: Nem mulaszthatom el, hogy Apponyi Albert gróf korelnök úrról meg ne emlékezzem. Hálánk és tiszteletünk, mélyen ér­zett rokonszenve­nket nyilvánítjuk a tisztelt kor­­elnök úr iránt abból az alkalomból, hogy feladatait ilyen nagyszerűen teljesítette. Külön, esemény volt ennek a parlamentnek megnyitásában, hogy közéletünk vezető embere foglalta el a vezető szé­ket. Ha vannak is közöttünk ellentétek, a tisztelet, mely bennünket hozzáfűz, olyan nagy, mint az a hála, mely itt a Ház nyílt színe előtt megnyilvá­nul. (Általános éljenzés. Apponyi Albert gróf fej­­bólintással köszöni meg az ünneplést.) Gaál Gaszton elnök ezután felszólítja a dupla mandátumok tulajdonosait, hogy nyolc napon belül nyilatkozzanak, melyik mandátumukat tarts­­ák meg. (Őfelsége IV. Károly király emléke.) Gaál Gaszton elnök: Tisztelt nemzetgyűlés! Azalatt, amíg a törvényhozás szünetelt, megrázó gyászesemény sújtotta nemzetünket. A minden­ható kifürkészhetetlen akaratából, folyó évi áp­rilis hó 1-én, fiatal korában, idegen földön ragadta ki a halál az élők sorából Szent István koronájá­nak egykori viselőjét, IV. Károly király őfelségét. A váratlan elmúlás, az őszinte megületődésnek és a mélységes gyásznak igaz érzését váltotta ki mindnyájunk szívéből. Az ország kormányzatára és ügyeinek intézésére hivatott tényezők a nem­zetgyűlés együtt nem létében kifejezésre juttat­ták ugyan már a nemzet részvétét, mégis most, amidőn mint a nemzet akaratának törvényesen megválasztott képviselői, munkához látunk, han­got kell adni azoknak az érzéseknek, amelyeket gyászos elhunyta az ősi intézményekhez ragasz­kodó ország minden polgára szívéből kiváltott. Mint királynak tragikus és emberien mélyen meg­indító sorsát történeti távlatból tárgyilagosan méltatni egy későbbi kor feladata leend. Ma, mi­dőn a nemzet törvényesen megválasztott képvisel­­ői itt egybegyűltü­nk, kötelességünk ezen alkal­mat megragadni arra, hogy a gyászba borult csa­lád emlti a nemzetgyűlés őszinte, mély részvété­nek adjunk kifejezést és tolmácsoljuk elötte " fájdalomnak és megületődésnek", azokat a meleg érzéseit, a­melyek nemzetünk minden tagját áthat­ják. Javaslom tehát a tisztelt, nemzetgyűlésnek, méltóztassanak elhatározni, hogy a nemzetgyűlés Szent István koronájának egykori viselője, IV. Károly király őfelsége elhunyta felett érzett méh­ gyászának jegyzőkönyvileg adjon kifejezést és bízassák meg a nemzetgyűlés elnöke, hogy erről őszinte mély részvétünknek nyilvánítása mellett a hátramaradt gyászba borult családot a megfelelő módon értesíthesse. (Élénk helyeslés.) Méltóztat­­nak javaslatomat elfogadni? (ügy van! Úgy van!) Ha igen, úgy ezt határozatképpen kimondom. A gyászbeszéd, után még Bernáth Bélát, a múlt nemzetgyűlés korelnökét parentála el Gaál Gaszton, majd az ülést öt percre felfüggesztette. (Az új kormány kinevezése.) Szünet után bemutatták a kormányzói kéz­iratot, melyben az uj kabinetet kinevezték. Majd Bethlen István gróf miniszterelnök indítványozta, hogy a nemzetgyűlés még két jegyzőt válasszon. A nemzetgyűlés a miniszterelnök indítványát egyhangúlag elfogadta. Az ülés egynegyedkettő­kor ért véget. “ * Gaál Gaszton a nemzetgyűlés elparentálta IV. Károly király őfelségét. Ji koalíciós házszabályokat tekinti érvényesnek. JI szociáldemokraták távolmaradtak IV. I­ároly elparentálásáról. Aipponyi ünneplése. Szaporítják a jegyzői állásokat.

Next