Az Ujság, 1922. június (20. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-23 / 140. szám

• - x er*' ' ( - ^ m JtlU/A ^/Tlkf .. .... -jTMff/y és/l/C) Budapest, 1922. Ara S korona. ~ ~30R*14Svfolyant. 140. szám. Péntek, Június 33. / Előfizetési árak: SZERKESZTŐSÉG: Egész evre. ......... uoo K — | __ cSKK&k Budapest, Rákóczi-ut 54. M. Egyes szám ára^Budapesten, vidé- J|||^ &||| J&W ||| ||j| Budapest, RákÓCZI-ut 54. SS. Ausztriában hétköznap 86, vasári||f^ nll BB S1S1 ^ Hl Hl Telefon. Jj^szere^^5g^78e^ nap 100 osztrák korona* ^ _ ’-lE N .......... 1 ........ 1111 n ■ ——U— — ■— .........................——■■■ | I 11 ■■■ 'Ml ' 11 11 ROVÁS 'Megalakult a Ház. Ünnepi pillanat, melyet meg is ünnepelnek. Olyan nagyszerű nálunk minden, amíg meg nem indul a munka. Abban a pillanatban Haddelhadd lesz belőle. GaáliGaszton az elnök. Nagyszerű ember. Amit ígért, már megtartotta a múlt nemzetgyűlésen. Nem lesz ellene panasz, de baj lesz vele elég. S Apponyi. Már megint elismerik a legokosabb és legmagyarabb politikusnak, de csak addig, mig Kuna P. András nincs más véleményen.Gladiátorok Caesart üdvözlik összecsapás előtt, rrakolák egymást. Ezek mindenkit tiszteltetnek s csak a helyet nézik ki maguknak, ahová a legfájóbbat lehet sújtani. S kinézik — az ünneplés pillanatában. • Bizony, ha csak látványról lenne szó, nagyszerűnek mondanák a csukott boltok simát a Vigadóban az elkeseredés meggyőződésévelzúgó polgárok sok ezrét, így azonban a látvány s kisérteties. Izeg, forr a kereskedő, az iparos, azt elviselhetetlen teher fenyegeti. Elkeseredve csap az asztalra a háztulajdonos: ki vagyok én,hogy mindenki másért vérezzek? A lakosság százezrei nem sokat keresik az igazságot, csak feláll a szívük verése, hallván és átlátván, hogy rettentő újabb drágulást hoz a háztulajdonosok kétségtelen igazságának az érvényesítése. S a kavargó egész város fölött mélységes nyugalomban a láthatatlan mindenhatóság, teljesszenvtelenséggel: az állam. Ez tehetné, hogy akereskedőnek és iparosnak meglegyen az a szabadsága, mely mellett űzetni tudna, ez tehetné,hogy a háztulajdonosnak mondja: nem kapodmeg, ami megillet, tehát is.De add meg nekem, fiamit kikötöttem magnóitak, így is, úgy is elülnte az áldatlan háborúság. De az állam konokul nézi polgárait: faljátok fel egymást s amelyik megmarad, fizessen! * . Szó sincs róla, hogy Svelety Dénes elnöki igazgató távozik. Állítólag egyszer már megtörtént, hogy egy török tovább harcolt, nemvéve észre, hogy a fejét levágták. Megeshetik [másodszor is. S ha az új fejnek nincs ellene kifogása, akkor... vagy nem is különbözik azelőbbi fejtől, vagy pedig törököt fogott, aki elé nem ereszti, ják az őrlési adót, még pedig sokszorosan." Amit ott őrlési adónak hívnak s lerovása mentesít minden földterméket a forgalmi adó alól, azt a városi szegénység a duplájára emelten fizeti, még pedig ahány kézen keresztül ment, annyiszor. Fizeti a gabonakereskedő forgalmi adóját, a malomét, a nagykereskedőét, a kiskereskedőét. Mégpedig a béréből, a havi fizetéséből. Ha a demokrácia olyan hatalmas volna, mint az agrárdemokrácia, akkor a minisztertanács ezt is antiszociálisnak ismerné fel selengedné. De érdemes egy kicsit a városi ügyet nézni, hogy jobban megértsük az agrárt. A városi kenyérdrágulás dolgában természetes, hogy a munkabért, a havi fizetést emeljék. Áthárul tehát a forgalmi adó terhe ,a munkásokról, tisztviselőkről a munkaadókra. iparra, kereskedelemre. Az agrárius szegénynek pedig elengedik. Ami azt jelenti, nem hárítják át az agrárius munkaadóra. A mezőgazdasági munkabérek állandóbbak, mint az ipariak. A kenyérdrágulás terhe nem a gazdákra hárul tovább, hanem az államra hárul vissza. Azaz: mintha ez az agrárdemokrácia inkább agrár, mint demokrácia volna! No de menjünk tovább. Az elengedett adó hiányt okoz az ellátatlanok számára szükséges gabonamennyiségben. Ezt honnan pótolják? Mi sem könnyebb, mondja nagyatádi Szabó. Annyival redukálni kell az ellátatlanok kategóriáját. Mi sem könnyebb, mondja Teleszki. Az ipari ellátatlanokat lássa el az ipar. Mind a két megoldás szemmel láthatólag nem agrár. Mert egyikből sem háramlik teher a mezőgazdaságra, csak az iparra és a városi ellátatlanokra. Az egyik szabadjára engedi a nyomort, a másik az iparra sóz olyan terhet, melyet az állam sem bír el. No jó, nem sajnáljuk egyiket sem. Az ellátatlan munkás ismét béremelést követel, az ellátó ipar pedig emeli az árakat. De érdekes, hogy az ipar kap áthárított terheket, mely világparitás alatt dolgozik s a mezőgazdaság nem kap terheket, mely világparitás fölött dolgozik. A világért sem látunk ebben sérelmet, csak bajt. Ha ellenzékeskedni akarnánk, akkor a kormányt támogató Lukács Lászlótól épp ma olvasott adatokkal érvelnénk. A lelkes Bethlen-barát írja, hogy a földbirtok adója 17%, míg a házbirtoké 45%, az ipar, kereskedés és szellemi munka adója 25—30%. De ezek — a házbirtokadót kivéve — fikciók. Ezek a kereseti ágak nem fizetik, hanem az áthárítás révén csak beszedik s odébb adják a horribilis adókat, tízért van drágaság, ezért van drágulás, ezért nem boldogult az állam sem, mert az adót csak azoktól kapja, akiknek a bankóprés segítségével vissza is kell térítenie. Igazi adózás nálunk nincs. Eszerint a rendszer szerint iparos, kereskedő, szabad foglalkozó ha adót fizet, nem talál kevesebbet a ládájában, mert a differenciát ismét beszedi. Az agrárius csak abban különbözik tőlük, hogy többet talál. Mert a drágulás, amennyiben nem tőle indul ki, nála lyukad ki. Ha drágább lesz a pántlika, bizonyosan drágul a tojás és a szecska is. Tanulság! Nagyon bajos rövid cikkben kifejteni. Éppen csak kijelenthetjük. Baj, ha van agrárdemokrácia, szemben a városi demokráciával s lényegében egyik sem demokrácia. Baj, hogy vannak egyenes adók, amelyek nem egyenes adók, hanem az áthárítás révén mind fogyasztási adók. Baj, hogy van pénzügyi politika, mely a gazdasági életet nem nézi s van gazdasági élet, mely a pénzügyi életet a másikra sózza. Baj, hogy nincs szociális érzék a politikában s még nagyobb baj, hogy van pártpolitika, mely úgy tesz, mintha volna. Mert ha az őrlési adó eltörlésénél nem emlegetnék ez adó antiszociális voltát, az emberek nem düöhöngenének ennyire. Szociális és antiszociális. Politikailag csak ennyit. Az egységespárti kormánynak első lépése a becsületes szóállásé: a kormány az agrárademokráciát hirdette, a jelöltjei az őrlési adók eltörlése mellett fogadkoztak. Az első minisztertanácsi határozat mind a kettőnek elegettett s ezért lovagiasan, a mi oldalunkról is csak tratulálni lehet. Az országban azonban nemcsak agrárok vannak s ennélfogva nemcsak agrárdemokraták. Ezeknek a szempontjából az eset némileg másképp áll, noha a politikai morál szempontjanem szenved semmit. A minisztertanács antiszociálisnak ítélte az ötszázalékos őrlési adót Teljesen igaza van. Ezt az adót nagyobbára a mezőgazdasági munikások fizetik, akik gabonában kapják a bérüket, mig a gazdagok a búzájukat eladják s maguk pesti hengermalmos liszttel sütnek, főznek. A szegénység fizeti ezt az adót, melyet azután a gazdagok felszámítanak, ha teherviselésről van szó, mint a maguk adóját. Igazán antiszociális sime, bekövetkezik Csonka• Magyarországon az első igazságtalanság kiküszöbölése, az első adóleszállítás. Nem is volna több szavunk az esetről, ha Magyarországon tisztán mezőgazdasági szegények volnának s az agrárdemokrácia a demokráciát is jelentené. De ime, van nem agrárdemokrata is és ott is némi antiszociálisság. Például, hogy■•■a városi szegfyiyságnél máshogy Bethlen István gróf miniszterelnök ma délben sürgős értekezletre hívta össze a kabinet tagjait. Ezen a rögtönzött miniszteri értekezleten Kállay Tibor jelentést tett a tegnap esti konferencia eredményéről. Hosszabb vita után úgy döntött a kormány, hogy nem teljesíti az ellenzék három követelését. Vagyis: nem járulhat hozzá ahhoz, hogy az indemitás és a sürgős pénzügyi és gazdasági vonatkozású törvényjavaslatok elintézése után nyomban a választójogi javaslatot terjessze a nemzetgyűlés elé, másrészt abban sem deferálhat az ellenzéknek, hogy elhalassza a felsőházi reformjavaslatnak napirendre tűzését, végül pedig nem tehet ígéretet a választási atrocitások olyan természetű megtorlására, amilyenre az ellenzék gondol. Ebben az utolsó kérdésben az az érv győzött, hogy a kormány felfogása szerint az ellenzék is követett el atrocitásokat, amiről, informátorunk szerint, a bukott kormánypárti jelöltek rengeteg panasza fog tanúskodni. Ilyenkörülmények között a kormány nincs abban a helyzetben, hogy valami különleges megtorlásra gondoljon, arra azonban készségesen vállalkozik, hogy a konkrét sérelmeket megvizsgálja. A kormánynak ezt az elutasító válaszát az értekezlet megbízásából Kállay Tibor pénzügyminiszter és Valkó kereskedelemügyi miniszter fogja közölni az ellenzék megbízottaival. Ebből a célból, értesülésünk szerint, holnap, péntek délután hat órára újabb értekezletre hívják össze az ellenzék megbízottait. Valószínű, hogy csak holnap küldik szét a meghívókat vagy közvetlenül kérik fel az ellenzék vezéreit a délelőtti ülés folyamán. Sem a polgári ellenzék, sem a szociáldemokraták nem kaptak még hivatalos értesítést a kormány álláspontjáról s csak a sajtóból értesültek arról, hogy a kabinet az ellenzék egyetlenegy feltételéhez sem járult hozzá. A hírek hatása alatt általános pesszimizmus támadt az ellenzék körében, ahol alig hiszik, hogy létrejöhetne a kompromisszum. Általános a meggyőződés, hogy megindul a nyílt harc, ha a kormány tényleg merev álláspontra helyezkedik, mert az ellenzék nem mehet bele abba, hogy az indemnitási vitában, ne éljen jogával és bizalmat szállítson annak a kormánynak, amelyikhez, ma nincs, bizalma. Ezzel kapcsolatosan Az Újság munkatársa kérdést intézett Andrássy Gyula grófhoz, aki az alábbiakat mondotta: — Még nem kaptunk hivatalos értesítést a kormány elutasitó válaszáról s igy nem is volt módunkban, hogy megbeszéljük, milyen magatartást tanúsítsunk a kormánnyal szemben. Ha a kormány elutasítja az ellenzéki követeléseket, akkor nem várhat kíméletet és biztosra veheti, hogy a szövetkezett keresztény ellenzék élni fog jogával az indemnitás vitájában s kellő módon hozza majd nyilvánosságra a hallatlan választási atrocitásokat. " • Rassay Károly, a független kisgazda- és polgári párt elnöke Az Újság munkatársának a következőket mondotta: — Hivatalos értesítést a kormány álláspontjaiéról még mi sem kaptunk, amennyiben azonban megfelel a tényeknek az, hogy a kormány a többi között a választójognak törvénybe iktatását nem tartja sürgősnek,kijelenthetem, hogy mi igenis sürgősnek tartjuk. Meg vagyok győződve, hogy a kormánynak sokkal kellemesebb választójogi törvény nélkül kormányozni, mert így könnyebben tudja saját pártját is fegyelmezni. A kormánypárt tagjai közvetlen tapasztalatokat szerezhettek, hogy milyen hatékony eszköz lehet a kormány kezében, ha választójogi törvény nélkül a kiadott rendeleteket hétről-hétre ,változtatva, ahogy az a legutóbbi választásokon is kitűnt, erős befolyásra tehet szert a mandátumok sorsának intézésében. A pénzügyi konszolidáció, ha csak nem akarunk Hegedűs Lóránt-féle tűzijátékot rendezni, elengedhetetlen feltétele alkotmányjogi konszolidációiknak. Egyébként fölösleges a kormány aggodalma, mert obstrukcióra senki sem gondol és az ellenzék csak teljesíteni fogja kötelességét, hogy a kormánynak négyhónapos parlamenten kívüli kormányzását, ideértve természetesen a választásokat is, kritika tárgyává tegye. Hogy ez a kritika milyen keretek között fog mozogni, az a kormány magatartásától függ. Meg kell azonban állapítanom, hogy a kormány ugyanazt a taktikát követi az indemnitás javaslatánál, amelyet a molt nemzetgyűlésen a ■ ■ PWN I........ I—II.— tmmm — A kormány újabb értekezletre hívja az ellenzéket Andrássy szerint a kormány nem várhat kíméletet, ha elutasítja az ellenzék három feltételét. Mi történt a rögtönzött miniszteri értekezleten?