Az Út, 1950. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-01 / 1. szám

2 A kü­lön­ös hangú ember Szavatórjak vittek magukkal a teoló­gusok dunamelléki kis gyüleke­zetbe, teológus estre. Fehér télben érkeztünk meg, a hogy csak úgy mart a hideg. Amikor az ember egy szót szólt, úgy párolgott a szája, mint a mozdony kéménye. A műsor közepén járunk, éppen a kiskántus szerepei. Én, hogy kéznél legyek, az első sorban ültem, kurátor uram mellett. Annyi szent igaz, hogy akkor és ott nagyszerűen énekeltek a fiúk. Nézi, de nagyon nézi öreg szomszédom a kórust, ahonnan az ének szólt. A kiválóan vezényelt finálé után felém fordul és elragad­tatva kérdi: — Azt tessék megmondani, hogy hívják ott a baloldalt azt a kis piros­képű, jóbajuszú embertt Megmondtam a nevét, de nem ér­tettem azt, hogy miért az érdekli annyira. Jobbra, balra forgatja a fe­jét sok helyesléssel. Csak megkér­dem: — Kurátor uram, miért kérdezte a nevét? — Én azért — mondja az öreg, — mert az az ember kicsi, de én meg­figyeltem: egymaga legalább — há­rom —■ hangon énekelt. stét távirat. A segédlelkészt tartó helyeken szokás az, hogy a lelkipásztor isme­rős fiatalember kirendelését kéri az egyházfőhatóságtól. Az egyik ilyen kirendelés alkalmával az újonnan érkező segítség alkalmas tréfát eszett ki lelkipásztora számára és a követ­kező táviratot adta fel: „UTASÍTÁSA SZERINT VONATRA SZÁLLTAM, DE AZ OSZTRÁK-MA­GYAR HATÁRRA ÉRKEZTEM. MI A TEVENDÖ? KÁPLÁN“. A jól ismert címre gyorsan meg­érkezett a válasz: „A FÖLD KEREK. AZ UTAT AD­DIG FOLYTASD, AMÍG IDEÉRKE­ZEL. X. Y. LELKÉSZ. Adakozó és bőkezű jószívéről volt híres ez a lelkipásztor. Sokféleképen és sokszor félrevezették ezért. Éppen erről váltott egynéhány szót élete társával alkalmasint aznap, amikor beállított hozzá egy munkaerülő, és vidám fölénnyel segítséget kért tőle, rokonságra hivatkozva. — Úgy érti — kérdi tőle a lelkész szívesen ■ —, hogy mi rokonságban lennénk? — Úgy — mondja az ember. — Érdekes. Hogyan? Valamiképen rendbe kellett hozni az ügyet és a merész kérésnek ekképen adott magyarázatot: — Hát úgy — Ádámról-Éváról — nagytiszteletű uram. Erre kivesz két fillért a lelkész, átad­ja ezzel: — Örülök, hogy megismerkedtünk. Ha minden rokonától ennyit kap, milliomos lesz, meglátja. „Pénzzel a bolond is tudt“ 1855-ben, amikor Török Pál a pesti teológiát szervezte, egyszer meg­látogatta Báthory, a körösi lelkész Benyitott Törökhöz s meglátván a szobában egy nagy vasalt ládát, így szólt: — Ak­á ez az a láda, amelyikben a pesti teológiára való pénzt őrzed, ugy-e? — Hagyd el — modja Török —, ha ez a láda tele h­olna pénzzel, az iskolaalapításhoz hozzá se fognék tele láda mellett. Pénzzel a bolond is tud iskolát csinálni. Több gyertyát! Miskolczi Csulgak István zempléni esperes (1659—1645), aki a sárospa­taki főiskola gondnoka is volt, Ké­nyei Deák János tanár beiktatása­kor az ifjúságot háládatosságra hit­,­ségre, engedelmességre, demosthe­­m­­ is szorgalomra" inti és buzdítja őket, hogy több gyertyát fogyasz­­szanak, mint bort. „Erős scalvinyisták“ 1711-ben elvették a sepsii refor­mátus egyház javait, köztük 1646-ban öntött 52 mázsás harangjukat is. Asztalos Mátyás s Hubert serföző, a krompachi harangöntő s annak két harangöntő legénye által le akarták reszelni s az írást nem fogván a re­szelő, így nyilatkoztak: erős kálvi­­nyisták voltak azok, kik ezt a ha­rangot öntötték, azért nem fogja az írást a reszelő“. (Történet az Apostolok cselekedetei idejéből.) — Ki kocsizik amott a forró ho­mokos úton? — Egy afrikai pénzügyminisz­ter. Fekete bőre ragyog a napsütés­ben. Szája mozog, hangosan be­­tfizgeti az írást. — Mit olvas? —■ Bibliát! — Miért nem kincseit olvassa inkább? — Azért, mert amit most talált, annak megszerzése jobb az ezüst­nek megszerzésénél és a kiásott aranynál ennek jövedelme. Drá­gább még a fényes kárbunkulu­­soknál is (Pld. 3:14.) Most egy fehér ember csatlako­zik a menethez. Filep ő, az evan­gélista diakónus. — Érted-e, amit olvasol? — kérdi tisztelettel. — Mi módon érteném, ha csak valaki meg nem magyarázná ne­kem! — feleli szomorú mosollyal a kincstartó. (Ap. cs. 8.) Aztán szíves szóval feltessékeli a vándort maga mellé a hintóba és megkezdődik egy olyan beszél­getés, amelynek végén így kiáltott fel mindkét utas. •— Ezt az utat érdemes volt megtenni! (Történet „az Út" idejéből.) A Keleti pályaudvaron megállók egy keréken guruló könyv- és fo­lyóirattár előtt. Nézem, mit lehet­ne venni az útra? Kényelmes vo­natozás ígérkezik, veszek valami olvasnivalót. Vásároltam is. — Alig köszön­nék el az árustól, újabb vevő je­lentkezik: — Kérek egy álmoskönyvet! Nem győzök csodálkozni. Hi­szen akkor az a kétezeréves P etiop kincstartó modernebb volt, mint ez a mai ember. Amaz gyakorlati va­laki volt, ez pedig ime az álmok lidércfényeit kergeti. Lám, Ő is utazik. Talán haza, ta­lán látogatóba, kis élete iránytűje: egy álmoskönyvi „Egyiptomi csí­zió“, — mint a címe mondja. — Ezt az utat érdemes meg­tenni? ...• kint. A lelki táplálkozás kövesse a mindennapos étkezés mértékét és rendjét. Az ige lelki kenyér. Csak rendszeres táplálkozás során növekedhetünk általa a Szentlé­lek segítségével. Mi módon olvassam? Úgy, mint Isten beszédét, sze­mélyedhez szóló üzetetét. Meglá­tod, napról-napra, mennyire Atyánkra jellemző figyelemmel és szeretettel vezet az Úr. Tanácsot ad, kérdez, megpirongat és meg is vigasztal. — Imádkozzunk tehát bibliaol­vasás előtt is, közben is, lilán is. Olvassunk lassan. Ha kell, két­szer, háromszor is ismételjük el az e­gyes verseket, mondatokat. A csodálatos eredmény nem ma­rad el. De ha így sem értjük némelyik verset? , Az Úr küld .Fi­epet“ —aki tol­mácsolja az ő isteni akaratát. Csak fogadjad el, s hidd el, amit a bizonyságtevő mond. A prédi­káció is Isten igéje! — Mikor kezdjem a bibliaolva­sást? — Most, azonnal! — IS ÚTRAVALÓ Kecskeméti feltámadás ,­ kecskeméti anyakönyvi feljegy­zések között szerepel a következő csudálatos eset: „1719 esztendőben 25. jan. Pápa Jancsit hozzá hasonló rossz részeges társai agyon ülik éjszaka, de feléled, társai pedig bujdosókká lesznek“. Hinan'k­iönyvek, Bibliák, Zsoltárok a Ref. Traktátus Vállalatnál Budapest, IX . Lónyay­ u. 33. TAR­K­A OLDAL (Bethlen Gábor kántora Bánffyhunyadi András, Bethlen Gábor fejedelem kántora, azt találta mondani a fejedelem elött, hogy a magyar nyelv nem alkalmas „mo­­télás“ zenére. A fejedelem indulato­san így felelt: — Te füles! ha zenét és összhang­­zatos éneket nem tanulsz, elker­getlek! A „bileges“ kenyér Méliusz Juhász Péter nevezi így a pápista ostyát. — Kívánnám — írja —, ha le­hetne az Pápának nemcsak oltárát, ruháját, de ha lehetne, még templo­mát is, az ő tőle talált bileges ke­nyeret is, az ige kivel gondolt vékon ostyát elhagynék, mert nem úgy ta­nultuk s nem úgy vettük Krisztus­tól... „Sült“ szegények 1640 április 23-án a debreceni Ispotály kigyult. Hat szegény ápolt is benne égett. Debreceni Tisza János így énekli meg a szomorú eseményt: Espotályra a tűz, mikor jutott vala. Szegény csonka­ bonkák reménykednek vala Tűz alól hátekon ki hordásnak vala. Némellyek közülük ott megsültek vala. „Egér nem tér lyukában...“ 1693-ban, a pótdiploma után is egyre nőtt a katolikusok étvágya. Megkapták a kolozsvári óvári refor­mátus templomot, az unitárius kol­légiumot, a monostori uradalmat, a kormány­tanácsba ott ültek egyenlő számban, és mindez nem volt elég még számukra. „Itt telvén amaz közmondás — írja Vass György naplójában — egér nem tér lyukában, tököt köt a farkára“. (A történelmi anekdoták Szabó Lajos gyűjtéséből) („Az Út" a Bibliáról.) Most, új esztendő alkalmával to­vább indul életünk az 1949-es ál­lomástól az 1950. megálló felé. Mit viszünk magunkkal? — Bib­liát, vagy álmoskönyvet? Vigyünk Bibliát! Könnyebb és szebb lesz az utunk. Mosolygósabb a munkánk, és komolyabb az örömünk. Olvas­suk a Szentírást. De hogy kezdjek hozzá? Ne úgy, mint másfajta könyv­höz. A Szentírást Csak alázatos ember vegye kezébe. A gőgös előtt idegen marad, még ha magyarra fordított példány van is a keze­­ügyében. Mint kezdjek hozzá? Legokosabb bibliaolvasó kalauz mellett beosztott részeket venni. Figyeld az Utat, mi is közlünk „menetrendet“, mégpedig heten­ Regélő Lét, Löji Mindjárt Karácsony után még a XVI. században regélő hét kezdődött. Ez a régi népszokás a reformáció idejében még teljes épségben meg­volt. A regélés december 26-tól ja­nuár 6-ig tartott. (Utána kezdődött a farsang.) Ételben-italban dúskáltak ezalatt, ittak tobzódtak az emberek. Heltai Gáspár így ír erről: — Az ördögnek az az igyekezete, hogy valahol az Úristen egy temp­lomot épít, ott ő mindjárt egy kápol­nát rak melléje, mert egész eszten­dőn át­­őneki is rendelt ideje van, amikor az emberek nagy buzgóság­­gal, nagy jókedvvel őneki szolgálnak. Az időszámításról Tudjuk, hogy az időszámítás kiin­duló­pontául az egyes népek és ko­rok más-más kezdetet jelölnek meg. A zsidók 3760 évvel Krisztus előtt­­re keltezik Ádám teremtetését. Ettől számítják esztendeiket. A mohamedánok Krisztus után 662. júl. 16-tól eredtetik időszámítá­sukat. Ekkor történt a hidzsra, Mo­hammed emlékezetes futása. A régi rómaiak Róma város alapí­tásától számították az éveket. Ez Krisztus előtt 754-ben volt. A régi görögök az olimpiai játékok bevezetésétől kezdték számlálni az éveket, vagyis a Krisztus előtti ötödik századból. Az egyiptomiak Krisztus előtt 748-tól vették az esztendők sorát. Mi az Úr Jézus Krisztus születésé­től mérjük előre is, visszafelé is az időt. Csakhogy melyik nap volt az év­kezdő alkalom? Erre vonatkozólag megint különös kép tárul elénk. A zsidók Tisri hó 1-én — ősszel — a gazadsági év kezdetén ünnepelték az újévet. Később, amikor idegen hódítói­ időszámítását is át kellett, venniök, tavaszra tevődött át a hiva­talos újév. De ez csak politikai jel­legű maradt, vallásos gyakorlatukban tovább használták az őszi újévet. Ilyen a békesség Ha békét akarsz, küzdened kell. A békességre igyekvés azt jelenti, hogy szemébe nézel azoknak az erőknek, amik a békességet veszélyeztetik és megküzdesz velük. Harcolni kell leg­elsősorban önmagaddal, a rosszab­­bik éneddel, a benned fészkelő és a szívedet halálos marással fenyegető kígyóval, a bűnnel szemben. A ke­resztyén ember békessége nem les­­pedtség, nem a halál csendje, hanem szent küzdelem, az élet feszülő erői­nek összhangja. Két festő azt a művészi feladatot kapta, hogy fessék meg a békességet. Az egyik hatalmas sziklák között nyugvó csöndes tavat festett. A ké­pen nem volt egy mozdulás, egy rez­zenés, tökéletes volt rajta a csend. A másik egészen másként alkotta meg a békesség képét. Zuhogó víz­esést festett, a köveken szikrázva, fehéren tajtékozva ömlött a víz s a vízesés fölé egy vékony frízfaág ha­jolt, amelyen egy kicsi madárka bol­dogan és biztonságban dalolt. Ör­vénylő víz fölött egy hajló vékony ág, de a madárka tudta, hogy nincs veszély, mert neki szárnyai vannak. Ez a békesség, mélységek felett, veszedelmek között, harcok és küz­delmek között biztonságban lenni, mert szárnyaink vannak. Új esztendő “A régi szokás N­épszok­ások Újévkor a perzsák tojást ajándé­koznak egymásnak. A világ teremté­sének mondáját jelképezik ezzel. — Általános szokás az ajándékozás, jó­kívánság és jósoló eljárás minden nép közt. Világszerte elterjedt az a hiedelem, hogy az évkezdő nap álla­pota ál­andósul az egész évre. Ezért a nagy eszem-iszom Szilveszter éj­szakáján és újév hajnalán.­­ Désen például az óév utolsó éjfe­lén, óraütéskor telimarok pénzzel ug­ranak a földre a legények, hogy egész évben legyen pénzük. A Nyá­­rád-mentén egy óévet jelképező szal­ma­bábut ásnak el. Ez a „télteme­tés“. — Dehát ki tudná elsorolni a többit? Ólomöntést, galuskafőzést, papucsdobást, kerítéskaró olvasást, stb., stb. De van olyan népszokás is, ami­kor „elharangozzák“ az óévet. A templom köré gyűlt nép pedig előbb óév búcsúztató, majd újév köszöntő éneket énekel.•­­ Te kitől várod a sikert az új­esztendőben? „Minden gondotokat őreá vessé­tek, mert néki gondja van reátok!“ (1. Pét. 5:7.) H. F. mert mindjárt a mi Urunk Jézus Krisztus születésének napja után kö­vetkezik az ördögnek nagy ünnepe, a regélő hét. Akkor isznak az embe­rek, tobzódnak, lakmároznak és száz közül sem gondolja egy, hogy mely igen nagy bűn legyen a részegség és tobzódás.• Az 1567-ben tartott debreceni zsi­nat magyar szövegű hitvallása szigo­rúan megtiltja a papoknak és taní­tóknak az öltözetekben való cifrál­­kodást.­­ A papokat így inti „cifra ruhát ne viselj, ne hijj­ünk cifra papnak.“ Az egyház javallja a városi hatóságoknak, hogy a lakosságot is bírják rá, hogy öltözetét egyszerűb­bé tegye. P­apmarasztás A papmarasztás ideje az Újesz­­tendő volt. Ez a szokás a reformáció idejére nyúlik vissza. Akkor, ami­kor Sztárai Mihály százhúsz gyüle­kezetet reformált, amikor némelyik prédikátornak 40—50 gyülekezetet kellett gondoznia, amikor még kevés volt a prédikátorok száma és a na­gyobb eklézsiák a kisebbekből állan­dóan elhívták a jobb nevű lelkipász­torokat. Ilyenkor Szilveszter táján megjelentek a gyülekezet vénei lelki­­pásztoruknál, s marasztották, hogy ha hívnak se menjen Tehetségük sze­rint eltartják ők is. Ez a szokás később elfajult, a kol­légiumok elegendő lelkipásztort ké­peztek ki, s a papmarasztás értelme teljesen megváltozott, s kezdte azt je­lenteni, hogy ha nem marasztalja a gyülekezet a papját, akkor szedheti a sátorfáját és tovább kell állania Szorongva várta sok lelkipásztor a Szilvesztert. A papmarasztásnak ez az elfajult formája a multszázadban még sok helyen fennállt Házvezetőnőnek, vagy gyermek mellé, vidékre is elmenne intelligen­s középkorú nő. Ajánlja a fasori lelké­szi hivatalt. Cím a kiadóban. 1950 JANUÁR 1­7. POSTA Kiss Gyula, Kisvárda. Az 51. szá­munkban közölt egyetemes imaheti programainál részletesebb nem je­lent meg. Ezt használják ország­szerte. A kisvárdai atyafiaknak és pásztoruknak áldott újesztendőt kí­vánunk. — Bazsa Sándor, Szánk. A lapon beküldött hirdetést e számunk­ban hozzuk. Díjának beküldésére ki­töltött csekket küldünk. Felhívjuk figyelmét a dunaalmási Református Árvaház hirdetésére, amely karácso­nyi számunkban jelent meg. Ott jó hasznát vehetné képzettségének. Sze­retettel üdvözöljük. — Kovács Bá­lint, Kecskemét A könyvek megér­keztek. Reméljük, a Sajtóosztálytól hamarosan megy pozitív válasz és Mák Pál megbízólevele is nemsokára kézben lesz. A kedves kecskeméti ol­vasókat és ismerősöket újévi jókí­vánságainkkal köszöntjük. — Diósszi­lágyi Sám­uelné, Makó. A levelet ed­dig nem tudtuk továbbítani, mert az illető nem jelentkezett. Lehet, hogy közben elhelyezkedett. Érdemes vol­na hirdetni az állást s a jelentkezők közül lehetne válogatni. Szívesen szol­gálunk levélben részletes tájékozta­tással­ — Csizmadia Zsuzsa, Újkígyós. A kérésből éreztük, amit levelében is ír, hogy „a parányi gyülekezetben minden lélek telítve van szeretettel“. Ez késztette a kis gyülekezetét arra, hogy állandó és rendszeres pártfogá­sába vegyen egy kicsi árvát. A Sze­­retetszövetség vállalta kérésük elinté­zését. Reméljük, karácsonyra már el­készítették az első csomagot az „új­­kígyósi szórványegyház gyermeké­nek“. — Balla Péter, Vecsés: örü­lünk, hogy az­ újfajta kántorképzés­ről írott cikkünk annyira megnyerte a tanfolyam résztvevőinek tetszését. Mindegyiküknek küldünk ebből a számból egy példányt és szeretettel üdvözöljük mindnyájukat. A Kiadóhivatal üzeni: Előfizetőinknek, bizományosaink­nak és olvasóinknak áldott és békes­­­séges új esztendőt kívánunk. * Újévi számunk minden egyes pél­dányához csekket mellékelünk az elő­fizetés megújítására, nehogy a lap küldésében akadály álljon elő. Sokan már decemberben bekü­ldték a követ­kező időszakra előfizetésüket. Akik­nél az előfizetés megújítása nem ese­dékes, tekintsék tárgytalannak a fel­hívást. Viszont szeretettel kérünk mindenkit, aki hátralékban van, ren­dezze mielőbb tartozását, hogy ne kelljen azt állandóan nyilvántartani. Kétszeresen segíti munkánkat, aki időben beküldi az előfizetési díjat.­­ Bizományosainkat arra kérjük, hogy az 52. számmal bezárólag mi­előbb küldjék be pontos és részletes elszámolásukat. * Külön ki kell emelnünk, azokat a bizományosainkat, akik az év utolsó hetéig mind az 52. számmal ponto­san elszámoltak, és minden bizo­mányi lappéldányt eladtak: Balaton­almádi (Lelkészi Hivatal); Balmaz­újváros; Berkesz; Cegléd; Csepel II. (112 példány­); Csorvás; Csögle; Dunavarsány; Esztergom; Etyek; Uj; Mészáros Károly Érdliget; Győrsze­­mere; Slercegszabar; Seres Béla Hód­mezővásárhely; Kapoly; Karcag; Karos; Kerekegyháza; Vincze Ferenc Kiskőrös; Kösd; Konyár; Körösnagy­­harsány; Majosháza; Martonvásár; Mérk; Némethné Hencz Mária, Nagy­­dorog; Nagykanizsa; Hajdú Jolán Nagylak; Nagyszekeres; Olcsvaapáti; Református Főiskola Pápa; Reformá­­tuskovácsháza; Sajókaza; Darányi Lajos Sárospatak; Szabolcsveresmart; Tamási; Tázlár; Tiszafüred; Surányi Erzsébet Tiszakóród; Törökszentmik­lósi Várta; Vereb; Vörösberény. II. Országos Protestáns Dalosünnepélyét rendezi március első napjaiban Buda­pesten a Bethlen Gábor Szövetség Az ünnepélyen részt vehet bármely protestáns felekezet kezdő és haladó énekkara két műsorszámmal. Az egyik — a Bach jubileumi évre tekin­tettel — Bach-mű a másik pedig mai protestáns szerzőtől származó, evan­géliumi szellemű zenemű legyen. Részvételi díj énekkaronként 20 Ft, amely a jelentkezéskor fizetendő Minden részletkérdésben készséggel ad levélben is felvilágosítást Bethlen Gábor Szövetség Egyházzenei Szak­osztálya, Budapest, VIII­, Reviczky­­utca 4. SLEZftft RAFAEL régi, elismert mian öntőm­estei RÁKOSPALOTA sörtemető-u. 16. T.: 292-09­. Üzem Zrinyi utca28 szám

Next